Orbán a házi rádiójában beszámolt a NER újabb sikereiről és vezénylő tábornoka várható csatáiról. A magyar gazdaságról szólva azt mondta, hogy „a kormány munkájának gyümölcse kezd beérni, lassan az emberek életében is megtörténik az a változás, amit a munkaalapú gazdaság jelent”, vagyis mindenki dolgozhat, aki akar.
Mi mást jelent ez, mint a közmunkásként jobbágysorsba terelt magyar lakosságot, akiket beszélő szerszám szintjére fokoztak le, és annyi kapnak, mint a piramisépítő rabszolgák, hogy éhen ne haljanak? Ez lenne a cél, a teljes közmunkás foglalkoztatottság, az ingyenmunka? A munkaalapú társadalom azt jelenti, hogy csak munka van, pénz nincs. Ez világos. Ez az oka, hogy „rohamosan zsugorodik a munkanélküliség”, illetve az, hogy az országot elhagyják azok, akik nem akarnak Orbán és bűntársai rabszolgái és kifosztott cselédei lenni. Az ország „gazdasági sikereit” erősíti, hogy a távozott csaknem egymillió ember nem jelent terheket az országnak, hanem Európának.
Annak az Európának, amely Orbán szerint irigykedve tekint a „magyar csodára” azért támadja, mert „savanyú a szőlő”. Európa lemaradt Tündérországhoz képest, amit a számokból lehet tudni. Azokból a számokból, amelyeket ők kozmetikáznak. Aki a valóságra kíváncsi, az menjen el vidékre, menjen Borsodba vagy más megyékbe, és nézze meg Budapesten, hányan állnak sorba egy tányér meleg levesért. Ezt irigyli biztosan a Nyugat.
