Beérett Orbán vetése. Másfél évtizedes Európa-ellenes, illiberális politikája, kiegészülve az orosz érdekek szolgálatával, egyesítette vele szemben az Európai Uniót. Pávatánca akkor omlott össze, amikor Magyarország az EU soros elnökeként középpontba kerülhetett volna.
Véget ért az orbáni Magyarország kettős európai megítélése. Megszűnt a látszat és valóság kettőssége: Európa előtt ugyanaz a látszat, ami a valóság. Orbán kezdeti sikere arra épült, hogy diktatúráját demokratikus köntösbe csomagolta. A demokratikus máz lefoszlott róla.
Orbán soros elnökségének bemutatása senkit nem érdekelt az Európai Parlamentben. Maga a program is csak olaj a tűzre, hazugságok és aljasságok tárháza, a leplezetlen orbánizmus egyvelege (zagyvaléka), amelyre egy emberként mondott nemet egész Európa.
A beszámolóról szóló vita Orbán elleni tüntetéssé változott. A demokratikus politikusok az EU valamennyi pártcsaládjából vádbeszédet tartottak Orbán ellen, aki immár leplezetlenül és nevén nevezve Európa egyik fasiszta diktátora és leggyűlöltebb politikusa.
Orbán az EU legnagyobb frakciójából dolgozta le magát a szélsőjobb pöcegödrébe, cáfolva az egykori értékítéletet, miszerint tehetséges politikus, kiváló stratéga és taktikus, aki az orránál fogva vezeti Európát és a világot. Tehetséges volt, de ebből semmi nem maradt.
Orbán ereje abban állt, hogy Európában is a demokrácia hamis látszatába burkolta a NER önkényuralmi rendszerét, az uniós forrásokból viszonylagos jólétben fosztotta ki az ország szellemi javait és vagyonát, számolta fel lelki, morális és materiális tartalékait.
Belesüllyedt a nemzetközi alvilágba. Az orosz titkosszolgálat ügynökeként a legsötétebb üzletekbe bonyolódott, egyre inkább elveszítette a valósággal való viszonyát. Lelepleződött, és nem veszi észre, hogy minden kicsúszott alóla.
Még van ereje, hogy megtartsa a hatalmát, de már nincs Orbán-mítosz, és nincs Orbán-modell sem. Európa szemétdombjáról szedte össze az oroszpárti szélsőjobboldali frakciót, amelyben a legtöbben csak ki akarják használni, de irtóznak és félnek tőle.
Orbán teste követte a belső változást. Feje eltorzult, szeme üveges, tekintete sötét, esze máshol jár. A magyar nép szeme előtt züllött le, omlott össze és roncsolódott szét minden, ami ebben az emberben valaha volt. Orbán kívül-belül egy szörnyeteg.
Ez az ember magától összeomlik, ha szolgái végképp megérzik a gyengeségét, s már nem remélhetik tőle a kiváltságos helyzetüket, a lopott vagyonukat és a védelmüket. A lakosság hamis messiás nélkül is fellázadna ellene és elkergetné, amint felismeri, hogy a varázsnak vége. Orbán egy senki, aki már tudja, hogy csődben van, és minden elveszett.
Egyedül tartótisztjeiben reménykedhet Moszkvában és Pekingben. Kezükben van az élete, s nem számíthat rájuk. A keleti diktatúrákban, ahova elszegődött, és akiket választott, nem ismernek hálát, könyörületet és kegyelmet. Ha nincs rá szükségük, szemétdombra hajítják.
Erre pedig nagy esélye van, ha azt látják, hogy az Európai Unióban kiközösítették, a NATO tagsága bizonytalan, használati értéke erodálódott. Moszkva és Peking választhat helyette mást, akiben jobban megbíznak, aki még nem járatta le magát, aki még megtévesztő.
Magyar Péter már fent van Putyin térképén, nem is mond róla Magyar semmi rosszat, s ha hűségesküt tesz, Orbán helyére ültethetik. Pénzért és hatalomért mindenre hajlandó. Amit az oroszok tőle várnak, Magyar abban az ideológiában hisz, mert azt tanulta Orbántól.
Boldogan lehetne várni az Orbán-rezsim végét, ha a másik oldalon elvszerű, emberséges és összetartó demokratikus közösség állna vele szemben, amely készen állna arra, hogy egy tollvonással megszüntesse a NER-t. Ehelyett ugrásra készen áll Orbán hasonmása.
Miután tétlenül végignézte az ország és áruló értelmisége, hogy Orbán kiépítse a diktatúrát és felszámolja az alkotmányos rendet, nem volt türelme kivárni, míg Orbán kivégzi magát (s az már nagyon közel lenne), hanem hisztérikusan felemelte a még durvább klónját.
Magyar megjelenése nélkül esély lett volna arra, hogy a kollaboráló parlamenti ellenzék megkerülésével, a társadalmi elégedetlenség elkergesse a megfáradt, öreg diktátort. De a túlmozgásos, megosztó és ripacs Magyar 2026-ban még elintézhet neki újabb négy évet.
De ez a megroggyant, Putyin által kitartott orosz ügynök, azt ciklust már nem éli túl. Az illiberális világforradalma elbukott. Magyarország már nem inspirálja, alattvalói már nem tisztelik. Magyarországnak két éve van, hogy Magyart felismerje és megszabaduljon tőle.
Ellenkező esetben beneveznek újabb húsz évre egy primiítv, még durvább diktatúrára. Miközben Orbán rendszere hanyatlik, önmagától megbukna, Magyarország nem a demokrácia, hanem a gazdasági és politikai összeomlás, s újabb diktatúra felé halad.
