Magyar Péter annak biztos tudatában szemtelenkedik Orbánnal, hogy tudja, volt bálványa nem fog vitára kiállni vele. Az Orbán-Gyurcsány vita rossz élménye életre szólónak tűnik, s Magyar tisztában van ezzel. Ezért provokálja bátran Orbánt, hogy nem mer vitára kiállni.
Orbán elutasítása nem Magyarnak szól. Nála fajsúlyosabb személyiségekkel szemben is elhárította a vitát. Orbán nem Magyartól fél, hanem a miniszterelnök-jelölti vita műfaját utasítja el. Ez nem mentség, de Orbán nem Magyar, hanem a vita műfaja elől menekül.
Természetesen, minden demokráciában (Magyarország nem az), jogos elvárás a választók részéről, hogy a két rivális párt listavezetője korrekt és egyenlő szabályok között rendezett vitán vegyen részt, ahol kifejtik a vízióikat és egymással is vitatkozhatnak.
Ezekre a vitákra általában a választási kampány végén, a voksolást megelőző időszakban kerül sor. Ezért teljesen nyilvánvaló, hogy Magyar kihívása Győrben is propagandacélokat szolgált, mint minden, amit csinál. Ennyi idővel a választás előtt ez a kihívás komolytalan.
Ebből is látható, hogy Magyar nem a miniszterelnök-jelölti vita demokratikus intézményét védi, hanem egyszerűen csak szemétkedik. Ez a kifejezés írja le Magyar magatartását, s ez ízléstelen. Nevetséges, hogy már a választási kampány előtt akarja vitára hívni Orbánt.
Mindez azért is kicsinyes provokáció, mert Magyar ezt annak biztos tudatában teszi, hogy Orbán nem áll ki vitázni senkivel. Nagyszájúskodás az egész. Ahogy úriember biztosra nem fogad, nem hősködik egy vitával sem, ha tudja, hogy az ellenfél elvből nem vitázik.
Magyar akkor koppanna nagyot, ha Orbán kivételt tenne vele, és a választási kampány végén elfogadná a kihívást. Nem mintha az Orbán-rendszert nem lehetne számonkérni, de alkatánál fogva Magyar egy ilyen vitát biztosan elveszítene (nem a fanatikus hívei előtt).
Magyar agresszivitása, lehengerlő stílusa, ellentmondást nem tűrő személyisége miatt alkalmatlan egy ilyen vitára. Magyar képtelen uralkodni magán, a tartalomtól függetlenül biztos vesztese lenne egy ilyen vitának. Magyar még egy TV-stúdióban sem tűr kérdéseket.
Magyar súlytalannak tűnne Orbán mellett, akkor is, ha Orbán teljesítményét rombolná a silány propaganda, a hazudozás az ukránokról, az EU-ról, stb.. Ha Orbán kicsit moderálná magát, Magyarral biztosan felmosná a padlót, akihez rohammentőt kellene hívni.
A tiszteletlenség, a pökhendiség, az erőszakosság nem államférfiúi tulajdonságok. A higgadt, megfontolt tónus, a szelíd irónia nevetségessé teszi az agresszív ellenfelet. Orbánnak Magyar egyébként is hazai pálya. Csak ki kellene billenteni, és neki vége.
Nem tartjuk valószínűnek, hogy Orbán belemegy egy ilyen ketrecharcba, mert nincs rá szüksége. Pedig jó szórakozás lenne, elsősorban azért, ahogyan Magyart kicsontozná. Hacsak Magyar szemtelenkedése ki nem nyitja a „pofonládát”, s bevállalja a vitát.
Magyar olyan kocsmai stílusra züllesztene egy ilyen vitát, hogy mindenki megrémülne. Máskülönben pedig neki nincs mit Orbán szemére vetni, mert ő sem vállal vitákat, ahol egyenlőek a feltételek. Menekült az EP-kampányban is a vita elől.
Akkor szembesülhetne a magyarista ellenzék, az egykori demokratikus értelmiség, hogy kit választott magának, hova vezetett a sok hazugság és letagadás. Feltéve, hogy maradt az egyetemes emberi kultúra értékeiből még valami bennük, s nem cserélték Magyarra.
