A mértékadó nyugati sajtó már javában hűti a kedélyeket, hogy Orbán esetleges bukása nem jelenti a liberális demokrácia visszatérését Magyarországra. Ha Magyarországon kormányváltás következik be, rendszerváltás garantáltan nem lesz, mert Magyar Péter eddig egyetlen ígéretét tartotta be, mégpedig azt, hogy fideszes (szélsőjobboldali) ideológiai elkötelezettségét nem adja fel, soha nem lép át a másik (liberális demokratikus) oldalra. Ez a magyarázata annak is, hogy Orbán számára most először nem élet-halál kérdés a választás. Ez látszik rajta. Magyar Péter neki egérutat jelent.
Mindez annak fényében orwelli, hogy Magyar támogatóit egyetlen remény fűti, hogy megszabaduljanak Orbántól. Az egyetlen biztos, amit Magyarról tudni lehet, hogy ha kormányra kerül az Orbán-rendszerben, ez nem fog megtörténni. Ez a paradoxon nem oldható fel, mert Magyar igazi ellenfele nem Orbán, hanem Orbán ellenzéke. Nem ideológiai, hanem rendezhető személyi konfliktusok miatt fordult szembe a kormányzattal (és nem a rendszerrel). Ideológiai tekintetben a Fidesz eredeti programjához való visszatérést hirdeti, ami azonban logikusan és szükségszerűen vezetett el Orbán önkényuralmához.
Magyar nem szakított lélekben és ideológiai alapon a Fidesszel és az orbánizmussal. Belső kritikusa a pártnak a korrupció és a rossz kormányzás miatt, de nem tartja az Orbán-rendszert törvénytelennek, illegitimnek vagy alkotmányellenesnek. Ebben a rendszerben kíván kormányozni, egyfajta jobb Fideszt és emberségesebb NER-t ígér. Ennek a rendszernek azonban nincs jobb verziója és emberséges arca, mert a rendszer hazugságra és gyűlöletre épült. Ez az ideológia csak fasiszta diktatúrához vezethet. Magyar személyiségéből fakadóan pedig még gyorsabban, mint Orbán alatt történt.
Magyar és Orbán nem a jó és a rossz harca. Nem két világ áll egymással szemben, hanem ugyanannak a világnak két arca, két szereplője. Azok, akik Orbántól akarnak megszabadulni, éppen az ő rendszerének fenntartóját támogatják. Ez nem ideológiai, hanem pozícióharc. Magyar nem lebontja, hanem működteti a rendszert. Azt ígéri, hogy jobban működteti, mint Orbán. Ennyi a remélhető változás. De – sajnos – ez is alaptalan: Magyar nem csapatjátékos, még egy pártot sem tudott megszervezni. Az ilyen feladatok elől a népszerűsködő szónoklatokba és országjárásokba menekült.
Orbán és Magyar együtt hozzák létre a megálmodott struktúrát, amelyben nincs alternatíva. A pluralizmus megszűnik, és két azonos ideológiai pólus között zajlik majd a hatalom játéka. Innen nézve a választás valójában nem dönt semmiről. Orbán ellenzékbe vonulása nem vereség, hanem fideszes stratégiai pozícióváltás. Nem az a kérdés, ki nyer, ki marad hatalomban, mert az nem számít, ha ugyanaz a rendszer, ugyanaz az ideológia, ugyanaz a hálózat. Legfeljebb kiegészül a Fidesz hatalomra és pénzre éhes második és harmadik vonalával. Generációváltás. Ennyit jelent Magyar „rendszerváltása”.
Ezért Magyar lelkes és győzelmi mámorban úszó hívei Magyar Péterrel semmiképpen nem szabadulnak meg Orbántól. Megmarad az Orbán-rendszer, nem lesz liberális demokratikus alkotmány, hanem marad a fideszes alaptörvény. Orbán szelleme lengi be az egész országot, mert Magyar szájából egyre inkább visszaköszön az orbáni retorika, amit taktikai húzásnak kell hazudni. Ami a legnagyobb csapás, amibe még bele sem gondoltak a Magyar-fanatikusok, hogy Orbántól a személyében sem szabadulnak meg, akkor sem, ha kormányváltás lenne. Orbán nem vonul vissza, s nem börtönbe, hanem ellenzékbe megy.
Élvezni fogja, hogy Magyar Péterrel együtt létrehozták a centrális erőteret. Csak fideszes szélsőjobboldali ideológia uralja az országot. Magyar eltüntette és megsemmisítette a baloldalt és a liberális demokratikus ellenzéket, s évtizedekig nem is fogja engedni újra létrejönni. Orbán nagy taktikus, ravasz róka, s Magyarral pillanatok alatt képes a háttérben kiegyezni és a hatalmat felosztani. Nem véletlen, hogy már mosolyogva és nyugalommal „temeti” saját magát. Demokratikus és jogállami rendszerváltás esetén ilyen simán nem úszhatta volna meg az elmúlt 16 év diktatúráját és szervezett rablását. Örülhet.
Magyar kormányzása arra jó, hogy elfedi az alkotmányos rend megdöntését, legitimálja az Orbán-rendszert, elévülnek a köztörvényes bűncselekmények, a rendszer és az ideológia megerősítést kap. Méghozzá olyan erős legitimációt, amilyet Orbán elképzelni sem tudott: a baloldali és liberális ellenzék hagyja jóvá, hitelesíti és fogadja el Magyar Péter támogatójaként. Nem véletlen a nyugalma, hogy voltak előtte is miniszterelnökök, lesznek utána is. Bizonyíthatja az egész világnak, hogy ő egy demokrata, akit le lehet váltani. Lehet, hogy őt magát is meglepné, ha mégis nyerne, mert ez neki már nem fontos.
Láthatóan a kampánya arra irányul, hogy egyben tartsa a Fideszt, elég súlya legyen a parlamentben, s ne lehessen semmit tenni nélküle az országban. Ez pedig meglesz. Ezért Magyar Péter hívei nem szabadulnak meg Orbántól, aki megvárhatja, hogy Magyar lenullázza magát. Mivel a baloldali liberálisokat Magyar megsemmisítette, Orbánban reménykedhetnek és tőle várhatják a szabadulást azok, akik Magyartól még jobban szenvednek, mint tőle. Ez lesz az igazi pofon a magyaristáknak. Senkihez nem fordulhatnak. Orbán ellenzékből akkor tér vissza, amikor akar. A kulcspozíciókban az ő emberei vannak.
Oda jutott az egykori demokratikus ellenzék, hogy ha Magyar nyer, akkor Orbán lesz a fék és az ellensúly. Magyartól továbbra is el kell fogadniuk mindent, mert különben az a veszély fenyeget, hogy „visszatér Orbán”. Ekkora csapdába akkor sem eshettek volna, ha maga Orbán állítja a csapdát. Kezdődik elölről a pávatánc az Európai Unióban, ahol Magyar korábbi nyilatkozataival összhangban, sokkal közelebb áll Orbán álláspontjához, mint az Európai Unióhoz. Ha nem adják bianco a pénzeket, Magyar pedig nem csinál liberális demokráciát, akkor Brüsszel megint ugyanolyan ellenség lesz, mint most.
A demokratikus ellenzék saját maga számolja fel a létezésének feltételeit. Ez már nem egyszerű tévedés, hanem önfelszámolás, amelyet mégcsak nem is a kényszer, hanem a hisztéria, a vakhit vezérel. Aki ebben részt vesz, az nem áldozat, hanem bűntárs. Ha Magyar nyer, rosszabb lesz. Ha nem nyer, Orbán marad. Nincs helye annak a kényelmes illúziónak, hogy „valahogy majd jobb lesz”. A messiásvárás ezúttal sem old meg semmit. Az pedig különösen nem, hogy az „ördögre” bízták a messiás szerepét. Elmosódik a különbség a Fidesz, a Tisza és a Mihazánk között. Az egykori ellenzék beleolvadt ebbe.
Akik Orbán és Magyar között választanak, nem két rendszer között választanak, hanem ugyanannak a rendszernek két fázisa között. Megszavazzák az Orbán-rendszer másodszori nekifutását és újrakezdését, egy Orbánnál gátlástalanabb, agresszívebb és nagyságrendekkel tehetségtelenebb emberrel. Ez nem rendszerváltás, hanem rendszer újrakezdés: reset. Magyar nemcsak Orbánnak egérút, hanem az egész Orbán-rendszernek. A cirkuszi mutatvány az lesz, hogy Magyar majd hepciáskodik egy kicsit a személyes ellenségeivel. Bosszút áll azokn, akin tud. Ezzel kell beérni az igazságtételt. Feltéve, ha nyer.
Eddig egy fideszes vezértől kellett szenvedni, mostantól (akár kormányon, akár ellenzékben) kettőtől. Mindezt úgy, hogy az egyiket muszáj isteníteni, hogy a másik vissza ne térjen vagy megbukjon (ha nagy szomorúságára mégis nyerne). Azoknak a demokratikus elveknek, melyekről az ellenzékiek taktikainak mondott okok miatt lemondtak, semmiféle képviselete, szószólója nem lesz, hanem azokat le kell tagadni, mint egy letűnt világ téves ideológiáját. Ez pedig maga az orbáni illiberális fasiszta ideológia, amellyel pszichológiai okokból azonosulni kell, hogy az Orbán-Magyar világ lelkileg túlélhető legyen.
Akárki nyer, Magyarország vasárnaptól rosszabb helyzetben lesz, mint az elmúlt 16 évben bármikor, mert a demokratikus rendszerváltás lehetősége akár évtizedekre eltűnhet. Az Orbán-rendszer túléli a névadót, mert ha akár most, akár később, Magyar ölébe hullik a hatalom, ő meghosszabbítja a rendszert. Akik nem tudtak még Orbántól sem megszabadulni, azok Magyartól még úgysem fognak. Magyar Péter az a fideszes, aki radikalizmusa és gátlástalansága miatt nem tudott Orbán alatt az élvonalba kerülni. Egy csapás lesz Magyarországra. Hozzá képest Orbán egy mérsékelt, visszafogott, mértéktartó fasiszta.
Ha Magyar győz, az biztos út az Orbán-kultuszhoz. Aki a kezeit mossa, az utoljára még valamilyen demokratikus pártra és jelöltre szavaz.
