Abból semmi nem következik, hogy alaptörvénye módosításakor és köztársasági elnöke menesztésekor Orbán a futball vb-t választotta, mert miniszterelnökként is azt választotta volna, bármilyen fontos ügy helyett. Sokkal inkább a „vezényszóra” bekövetkezett távozások és lemondások alapján lehet olvasni a Fidesz körüli eseményekből. Ezek lényege az, hogy a NER elsőszámú vezetői és irányítói, a közpénzek „felhasználásában” érintett, nyilvánvalóan pártkinevezett vezetők rohamszerű lemondásai szervezett akciónak tűnnek, és egy vádalku gyanúját vetik fel. A mostani távozók azt a döntést hozhatták meg, amit Orbán: ha félreállnak Magyar útjából, szabadon távozhatnak.
A Fidesz legfelső vezetőinek, illetve a rendszerhez kötődő kulcsszereplőknek a gyors egymásutáni távozása nem tűnik spontán folyamatnak. Ezzel párhuzamosan nem indulnak eljárások a rendszer legfontosabb vezetői ellen, a politikai hatalomváltás ennek ellenére konfliktusmentesen zajlik. Ebből azt a politikai következtetést lehet levonni, hogy inkább hasonlít mindez egy hallgatólagos megegyezésre, mint igazi rendszerváltásra. Ha nincs valódi felelősségre vonás, akkor a személycserék önmagukban nem jelentik a rendszer leváltását. Akik nem büntetik meg az ország szétrablását, készen állnak arra, hogy ugyanazt megtegyék. Magyar Péter előélete enyhén szólva nem zárja ki ezt.
Egyre több jel utal arra, hogy Orbán és szűk köre tisztában volt a várható választási vereséggel, s elfogadta azt. A választás előtti pénzosztás, a kassza kiürítése, a felkészülés a teljes kivonulásra, már a választás előtt megkezdődött. Orbán és a Fidesz legfontosabb vezetői meglepően higgadtan vették tudomásul a választási vereséget, mint akik tisztában voltak azzal, hogy ez bekövetkezik, mint ahogy azzal is, hogy nincs mitől tartaniuk. A választás utáni első hullámban megkezdődött a milliárdos osztalékok magánszámlákra való kimenekítése a közpénzek elrablásával foglalkozó cégekből, második hullámban pedig mindenki lemond és távozik, egészen Orbán Ráhel barátnőjéig bezárólag. Egérutat kaptak.
Mindezt – némi „szájkaratét” leszámítva – nagy nyugalomban végignézte Magyar Péter. Egyetlen feljelentést nem tettek az érintettekkel szemben, egyetlen eljárás nem indult, senki nem került előzetesbe. Orbán és köre szabadon éli világát, semmitől sem fenyegetve, miközben elhagyja a pártját, a beosztását, a funkcióját és civil pályára lép. Magyar Péter útjából félreáll. Mindezzel Orbánt követik, aki egy évre elvállalta a Fidesz elnökségét, mintegy védernyőt tartva bűntársainak is, amíg mindenki biztonságba helyezi magát. Ezzel a Fidesz helyét átveszi a Tisza, Orbán helyét átveszi Magyar, s mindez olyan, mint akik vádalkut kötöttek: aki félreáll Magyar útjából, annak nem esik bántódása.
Azt mindenki fantáziájára bízhatjuk, hogy a Vagyonvisszaszerzési Sóhivatal (amelynek célja, hogy távol tartsa Magyar Pétertől és „kormányától” az igazságtétel és a felelősségre vonás ügyét) hogyan simítja majd el az évszázad bűncselekményét, amelyet az Orbán által vezetett szervezett bűnözői csoport (leánykori nevén: Fidesz) elkövetett. Magyar így a jogállamiság bajnokaként tárhatja szét a kezét, hogy a mindenkitől független (de általa kiválasztott vezető révén irányított) Vagyonvisszaszerzési Sóhivatal nem talált vádemelést alátámasztó bizonyítékokat Orbán és családja, Mészáros, a strómanjai, oligarchái, miniszterei ellen, ezért nem tehet semmit. Orbán láthatóan paktumot kötött Magyarral.
Ilyen véletlenek nincsenek, hogy Orbán emberei vezényszóra távoznak, senki nem marad a politikában, s egész véletlenül semmiféle eljárás nem indul ellenük. A „magyarista” sajtó, amely kitüntetett érdemeket szerzett ennek a hatalomváltásnak az előkészítésében és lebonyolításában, nagy erővel veri a dobot a Fidesz sokadrangú pitiáner tolvajaival kapcsolatos ügyekben, de mélyen hallgat arról, hogy Orbánt és a kleptokrata rendszert irányító, ezermilliárdokat eltulajdonító társait nem üldözi az igazságszolgáltatás, nincsenek eljárások, nincsenek feljelentések és nyomozások. Bűntársai annak a nagy átverésnek, amit egyesek rendszerváltásnak hittek, de csak generációváltás lett belőle.
Az sem érdekel senkit, hogy még az Orbánék által is fenyegetett Matolcsy-klán elleni nyomozásról sem lehet hallani semmit. Végtelen nyugalomban menekíthették ki a lopott vagyont, miközben már Magyar színrelépésekor felmerült a gyanú, hogy az ismeretlen eredetű százmilliós kampányköltségek mögött (részben) Matolcsyék állhatnak. Itt még az sem lehet kifogás, hogy adatokat kell gyűjteni, bizonyítékokat kell beszerezni (Orbánnal és társaival szemben sem lehet ez kifogás, mert a bűncselekményeik nyilvánosak voltak és jól dokumentáltak). Már Lech Wałęsa is szóvá tette, hogy Magyar feltűnően kerüli a felelősségre vonást, és Orbánék közül még senki nincs börtönben.
Ha valaki azt mondja, hogy Magyarországon rendszerváltás van, miközben Mészáros Lőrinc gázszerelő, a felcsúti futballcsapat dollárban multimilliárdos gondnoka, Orbán stróman barátja még szabadlábon van, egyetlen feljelentés vagy nyomozás nem indult ellene, és a lopott közvagyon egésze a birtokában van, annak súlyos látásproblémái vannak, s ez a jobbik eset, különben olyan szintű elfogultsággal gyanúsítható, amely a bűnpártolás kategóriáját súrolja. Magyarország szótlanul figyeli, hogy orra előtt kijátsszák az igazságszolgáltatást, a felelősségre vonást, ellopják és elhazudják a demokratikus rendszerváltást, futni hagyják Orbán bűnszervezetét, kifosztják és becsapják a magyar népet.
Magyar Péter élére állt az Orbán-rendszerrel szembeni elégedetlenségnek és elrabolta a demokratikus rendszerváltást és a szabadságot. Ha intézményes rendszerváltás egy rövid időn belül nem lesz, amely garantálja a fékek és ellensúlyok rendszerét, a hatalmi ágak szétválasztását, akkor csak új vezetője lett az Orbán-rendszernek, ami az újabb diktatúra veszélyét hordozza. Nemcsak az esély és a lehetőség veszhet el, hanem sokkal jobban koncentrálódhat a hatalom, az önkény erősebb lehet, mert most a demokratikus oldal egy jelentős része áll feltétel nélkül Magyar mögött áll (akiket vélhetően lecserél vagy kiegészít a széteső Fidesz támogatóival), s nincs demokratikus, liberális és baloldali ellenzék.
Eközben egy végtelenül arrogáns és szalonképtelen miniszterelnök kocsmát csinál a parlamentből, amit sokan elégedetten figyelnek, mert azt gondolják, hogy a frusztrációjukat fejezi ki, miközben csak saját minősíthetetlen stílusát adja elő (Magyar ugyanígy beszél nemcsak a fideszesekkel, hanem mindenkivel), s ezzel a parlamenti hőzöngésével és durvaságával leplezi azt, hogy nem tesznek semmit az Orbán-banda felelősségre vonásáért és az elrabolt közvagyon visszaszerzéséért. Magyarország megette a vezércselt, mert ha nem lesz felelősségre vonás, akkor rendszerváltás sem lesz, s a jelekből borítékolni merjük, hogy egy születendő új alkotmány kísértetiesen hasonlít majd az alaptörvényre.
Azt már megszokhatta a tiszás ájulatban levő ország, hogy a nép megkérdezése és a Magyar-féle népszavazás az ő személyes Facebook-oldalán aktív 23 ezer rajongó voksával egyenlő. Nagyjából ilyen népszavazásra lehet számítani, s ez teljesen egyenértékű azzal, ahogyan a politikusnak álcázott bűnözők felelősségre vonása zajlik. Semmi nem változik, csak a Fideszt majd Tiszának hívják, Orbánt Magyarnak, jogállam helyett felvilágosult abszolutizmus lesz (ami csak egy ideig lesz „felvilágosult”), de facto egypártrendszer lesz, amelyben a „Fidesz” maradéka és Toroczkai lesz a díszlet, miután ezzel-azzal megvásárolják őket. Valódi ellenzékről szó sem lehet, mert az „Orbán-Gyurcsány korszak”.
Várhatóan egy éven belül eltűnnek mindenki szeme elől az Orbán-rezsim vezetői, bűnözői. Menlevelet kapnak Magyartól, aki majd hirdeti a megbékélést, a „jogállamiságot” és a nemzeti egységet. Személyiségéből fakadóan rohadtabb rendszer készül, mint amilyen a joggal gyűlölt Orbán-rezsim volt, de mire józanodni kezd bárki, addigra újra bezárulhat a börtön ajtaja. Most van a pillanat, amikor ezt meg lehetne akadályozni. Ezt ígérte a sok tiszás „áradó”, akikről már akkor is tudni lehetett, hogy semmit nem fognak csinálni, Magyar pedig az orruknál fogva vezeti őket. Egyelőre semmi más nem történik, mint Orbán embereit Magyar embereire cserélik. Orbánt pedig futni hagyják.
Csak emlékeztetésül: az ún. „Tisza” kevesebb, mint harminc ember. Ezek mindegyike Magyar elkötelezett embere, akiknek nincsenek jogaik, s akkor rúgja ki őket, amikor akarja. Minden egyetlen ember kezében van, aki képtelen uralkodni magán, még a Magyar Országgyűlésben is, s ellentmondást nem tűrő személyisége Orbánénál sokkal keményebb és durvább diktatúrával fenyeget, ha nincs intézményes egyensúly. Ha valaki azt gondolja, hogy a Tisza legalább nem lop, az haladéktalanul varrja be a zsebét, amíg nem késő.
