Magyar nem válaszol a konkrét kifogásokra, hanem szalmabáb-érvelést folytat: átfogalmazza azokat, majd a saját maga által létrehozott állítást cáfolja. A valódi kérdésre nincs válasz. Ez a kérdés pedig az, hogy miért olyan vezetőt választott, akinek szerepfelfogása megkérdőjelezi a Hivatal büntetőjogi eredményességét és garantálja a NER bűnözőinek sértetlenségét?
Magyar Péter bejelentette, lezárta a Vagyonvisszaszerzési Hivatal elnökének megválasztásáról szóló vitát. Nem hajlandó engedményt tenni azoknak, akik valódi eredményeket várnak a hivataltól, s olyan elnököt követelnek, akinek a személye garanciát jelent erre. Ez a hivatal a feladatát és a jogosítványait tekintve egy bűnüldözési csúcsszerv, nem a NER rendszerelnéleti kutatóműhelye, aminek a megválasztott elnök állítja. Unger Anna szerepfelfogása eltér a hivatal funkciójától, s előre megkérdőjelezte azt is, hogy a szervezet bármilyen sikert elérhet.
Az NVVH-botrány hangzavarában elveszik a lényeg: nem Unger Anna személyét támadják, hanem erre a funkcióra való alkalmasságát. Ezt a véleményt pedig megerősítette ő maga, amikor a Hivatal feladatának nem a konkrét bűncselekmények feltárását nevezte, hanem a rendszer működésének kutatását. E mondat után közölni kellett volna vele, hogy rossz helyre adta be a pályázatát, ennek a Hivatalnak más a feldata. Ha elméleti kutatóintézetet akar csinálni belőle, akkor a Hivatal nem fogja betölteni funkcióját. Minden jel arra utal, hogy Magyar ezt akarja.
Ennek legfőbb bizonyítéka az, ahogy minden bírálatot és érvet egy Facebook-posztban elutasított. Ahhoz, hogy igaza legyen, meghamisította a kritikusok érveit és elvárásait. Azt állította, hogy „nem mindig a legnépszerűbb döntés a legjobb döntés”. De senki nem népszerű döntést akart, hanem átlátható, a cél szempontjából hatékony, szakmailag megalapozott döntést. Magyar motivációja és a Hivatal eredményessége kérdőjeleződik meg, ha szándékosan hozzá nem értő, felkészületlen, a Hivatal rendeltetését holtvágányra terelő személyt választ meg.
Magyar azt írta: „soha nem vállaltunk olyat (és más kormány sem vállal ilyet), hogy minden vezetői pozícióra meg fogjuk a közvéleménnyel szavaztatni a jelölteket”. Senki nem kérte ezt. Ezt a színjátékot és showműsort kizárólag Magyar Péter játssza el minden esetben, s utána ő az, aki semmibe veszi a megkérdezettek véleményét, s kiválasztja az ő céljainak leginkább megfelelő személyt. Az elégedetlen közvélemény az átláthatóságot hiányolja. Még az sem zavarna senkit, hogy bohózatot csinál a pályázatokból, ha a választása célszerű és megalapozott.
Minden vezetői pozíciónak vannak követelményei, leírása, kiválasztási pontrendszere. Mindenki azt szeretné látni, hogy melyek voltak ezek a követelmények, s Unger Anna az eddigi munkássága, kutatási területei, tapasztalatai és a szakmája alapján melyik követelménynek felel meg. Nagy valószínűséggel egyiknek sem. Ez pedig súlyos kérdést vet fel: miért választotta akkor őt Magyar Péter? Ez veszélyezteti a NER bűnözőinek felelősségre vonását, elszámoltatását és a lopott pénz visszaszerzését. Hacsak nem ez a szándék.
Nincs valódi magyarázat
Ez esetben feltételezhető, hogy a választás oka éppen az volt, hogy az elszámoltatás ne történjen meg. Erre pedig Unger Anna személye a legmegbízhatóbb garancia. Ez zavarja a közvéleményt, s a mögötte levő egyértelmű szándék, hogy Magyar Péter nem akar elszámoltatást. NAmit mond, az mellébeszélés. Nem akar a közvélemény helyette választani, de Magyar Péter választásáról lehet véleménye és tiltakozhat ellene. A politikusok, ha meg akarják tartani a támogatottságukat, ha nincsenek hátsó szándékaik és érdekeik, figyelembe veszik ezt.
Különösen olyan populista esetében, aki kezdettől fogva azt játssza el, hogy ő a nép kinyújtott karja. Magyar azt teszi, amit a nép akar. A nép azonban felelősségre vonást akar, ez azonban ütközk Magyar szándékaival. Vajon miért? Semmi nem akadályozta meg abban, hogy a Hivatal funkciójával összhangban álló legkiválóbb elnököt nevezze ki.
A legárulkodóbb, hogy meghamisítja a kritikák okát és tartalmát. Kioktatja azokat, akik a demokratikus jogaikkal élnek, és azt adja elő, hogy „az egész társadalom (beleértve minket is) elkezdte újra tanulni a demokráciát, hiszen hosszú évekig nem igazán volt benne részünk. Érzem azt is, hogy ebben a folyamatban lesznek döccenők, akár néha személyes csalódások is, de ettől függetlenül fenntartom, hogy a mi felelősségünk mindent elmagyarázni, akár a közvetett képviselet lényegét is”.
Nem, kedves Magyar Péter, nem tanulja az egész társadalom a demokráciát, legfeljebb te, és arra rá is szorulsz. A társadalomnak nincs szüksége semmiféle újratanulásra, mert „óellenzéki” korában is pontosan tudta, mivel tapossa Orbán a demokráciát, és most is tudja, hogy Magyar Péter a kiválasztás folyamatával, az általa kiválasztott személy megszavaztatásával, hogyan tapossa a demokráciát. Nem kell itt semmit megmagyarázni, hanem tisztességesnek kellene lenni.
Még az is egy hazugság, hogy „száztíz nappal a kormányváltás után Magyarországnak van Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatala”, mert nincs Hivatala. Van egy törvény, amely létrehozza, van egy megválasztott elnök, aki nem felel meg a törvény céljának, ezen kívül semmi nincs. Erre pedig azért kellett 110 nap, mert Magyar Péter nem készült fel rá, az idejét Facebook-posztokkal, kommenteléssel, önmutogató propagandavideók gyártásával tölti. De még ennél is nagyobb baj, hogy becsapja Magyarországot.
Egyetlen logikus következtetés maradt
Mert abból, ami történik, egyetlen logikus következtetést lehet levonni. Magyar Péter eldöntötte: nem akar elszámoltatást, futni hagyja Orbánt. Erre a hivatalra azért van szükség, hogy magától eltolja a felelősséget. A Hivatal szerepe az, hogy egy független intézmény mondja ki helyette, hogy „jogállami eszközökkel” nincs mód az évszázad bűnözőinek felelősségre vonására. Miközben ez egy hazugság, de Magyar borítékolta ezt a végeredményt, s az elnök személyével beépítette ezt a garanciát. A jogállamiság lesz a fügefalevél.
Magyar Péter Facebook-posztjának legfontosabb mondata az, miután előadta az ígéreteit az „elsíbolt állami vagyonok visszaszerzéséről” és „a felelősök megbüntetéséről”, hogy „a jogállami keretekre viszont továbbra is ügyelnünk kell, mert csak így lehet hiteles a folyamat”. Lári-fári, mondaná a klasszikus. Az nem jogállami, hogy Orbán és bűntársai még mindig szabadlábon vannak. Az nem jogállami, ahogyan ennek a hivatalnak a vezetőjét ő egyszemélyben kiválasztotta, ahogy az sem, hogy a parlamenti frakciójában bábok ülnek.
Orbánt, Tiborczot, Mészárost, Rogánt, Szijjártót, Lázárt és még sokan másokat jogállami eszközökkel felelősségre lehet és kell vonni. De az látszik, hogy a jogállamra való hamis hivatkozás Magyarnak arra kell, hogy a bűnpártolást, a tétlenséget, a törvények kijátszását eltussolja és a jogállamra való hamis hivatkozással „magyarázza meg”. De nem kell megmagyarázni semmit, senki nem hülye. Akik számonkérik tőle az ígéreteket, már akkor demokraták voltak, amikor ő még az Orbán-rendszer, az autokrácia kiszolgálója, élősködője és csápolója volt.
Az például nem demokratikus, hogy miközben a választási győzelme érdekében felszámolta a liberális demokratikus baloldal parlamenti képviseletét, ezért kénytelenek kívülről szót kérni az elszámoltatás és a rendszerváltás ügyében, Magyar Péter „leoltja”, a dehonesztáló „megmondó emberek” jelzővel illeti őket, s mivel nem akar elszámoltatást, semmibe veszi őket. Kijelentette, hogy „részemről a kérdés a fentiek szerint lezárva”. Mindenki fogja be, és tanulja Magyar Péter ún. demokráciáját.
Magyar azt írta: „Nem szeretnék külön kitérni a napokban terjesztett összeesküvés-elméletekre és hamis vádakra, hiszen semmi nem igaz belőlük. Pontosan tudható, hogy miért érdeke a Fidesznek és más bukott politikusoknak a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal munkájának megnehezítése és a hitelességének rombolása.” Pedig Magyar Péter kitérhetne arra a logikus felvetésre, milyen alkut kötött Orbánnal, hogy a távozásukért cserébe futni hagyja őket.
Mert nincs más logikus magyarázata annak, ami történik. Magyar Péter mindent megtesz a népszerűségért, mindenben hajlandó változtatni, kompromisszumot kötni, kivéve ezt a nyilvánvalóan célzatos döntést. Azért, hogy Orbánt és bűntársait ne kelljen felelősségre vonni, még az éltető népszerűségről is hajlandó lemondani. Miért ilyen fontos ez neki? Ez nem összeesküvés-elmélet, hanem a tényekből levonható logikus következtetés. Ha Magyar meghekkeli a Hivatalt, akkor nem akar elszámoltatást. Ha nem akar elszámoltatást, megegyezett Orbánnal.
Ugyanaz a hamis propaganda
De Magyar nem nyilvánvaló bizonyítékait adja annak, hogy ez a feltételezés nem igaz, hanem azt állítja, hogy akik felvetik ezt a kérdést, azok a „Fidesz és más bukott politikusok érdekében” teszik, hogy „a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal munkáját megnehezítsék és a hitelességét rombolják”. Hol van ebben a logika? Minden pontosan fordítva van. Akik elégedetlenek, azt akarják, hogy a Hivatal betöltse a küldetését, a hitelességét szeretnék erősíteni. Magyar pedig nem. Amit ő tesz, az a Fidesz bukott vezetőinek az érdeke.
Az is visszatetsző, hogy amikor egy konkrét kifogásról van szó, és Magyar arra akar válaszolni, akkor felsorolja a Tisza-kormány érdemeit, amit az első 110 napban elért. Nem is megyünk bele, milyen édemek vannak vagy nincsenek, de ez nem válasz a konkrét kérdésre. Ezzel ugyanazt teszi, amit a Fidesz. Ám egy dolgot tudunk, hogy 110 nap alatt egyetlen érdemi feljelentés született, a NER bűnözői a vagyonukat kimenekíthették, félelem nélkül nyaralgatnak. Szijjártónak is lehetővé tették, hogy egy idegen ország védelme alá helyezze magát.
Majd lezárja a kérdést azzal, hogy „folytatjuk a kormányzást és egy működő és emberséges Magyarország felépítését, ami a feladatunk. Amiért ránk szavaztatok”. Először is, ezt a propaganda szöveget „a működő és emberséges Magyarországról” jó lenne befejezni, mert ez funkcióját tekintve a Nemzeti Együttműködési Rendszere szinonimájaként hangzik, s nem ezért szavaztak a Tiszára, hanem azért, hogy Orbántól megszabaduljanak, és felelősségre vonják őket.
Az már csak hab a tortán, hogy ami az NVVH ügyében történt, az se nem működő, se nem emberséges Magyarországra, hanem egy újabb ótvaros autokráciára, önkényuralomra, ócska propagandára, orbitális átverésre utal. Ez azt jelenti, hogy az egész társadalomnak (beleértve minket is) el kell kezdenie újra tanulni a diktatúrát, mert a 16 év nem volt elég arra, hogy az ország felismerje az önkényuralom jeleit, és azonosítani tudja Magyar Péterben a potenciális diktátort.
Most még finoman közölte, hogy ami neki fontos, abból nem enged. A lelkes hívőknek pedig fel is út, le is út, ha ez nem tetszik. Mert, mint írta, „mi viszont semmilyen nyomásra nem fogunk engedni sem az eskünkből, sem a vállalásainkból”. Először is, nem tudjuk, a többes szám kikre vonatkozik, mert itt egyes-egyedül róla van szó. Másrészt, jó lenne tisztázni, kinek tett esküből és milyen vállalásaiból nem enged? Mert amit most tesz, az a miniszterelnöki esküjével és a választóknak adott vállalásaival is szemben áll.
De minden érthető, ha ezt az esküt és vállalást Orbánnak tette. Annak tökéletesen megfelel. Talán ez az oka, hogy semmilyen nyomásnak nem enged.
