Szeptember 16-án fényképezték le Donald Trumpot az elnöki különgép fedélzetén, amint egy plakátot nézeget. A feliraton ez állt: „Kennedy Center DEMOLISHED”. Néhány órával korábban jelentette ki, hogy az épület „a végén le lesz bontva”, ha nem kapja meg „a megfelelő elismerést” a felújításért. Előző nap egy szövetségi bíró harmadszor is elutasította, hogy a nevét az épületre írják. Az ügy már nem a névtáblán múlik, hanem azon, hogy a bírósági ítélet köti-e Trumpot. Más tekintetben felveti a kérdést, hogy Trump – finoman szólva – mentális állapota alkalmassá teszi-e őt az elnöki feladat ellátására.
Trump 2025 februárjában, hivatalba lépése után nem sokkal, eltávolította a Kennedy Center vezetését, saját embereivel töltötte fel a kuratóriumot, és önmagát nevezte ki az intézmény elnökévé. A cél kezdettől fogva az volt, hogy a tekintélyes intézményt magáról nevezze el. Tavaly december 18-án a kuratórium megszavazta az átnevezést. Karoline Leavitt akkori sajtótitkár jelentette be a közösségi médiában a névváltoztatást, másnap az új felirat – „Trump Kennedy Center” – már fent volt az épület homlokzatán. Az online logót is lecserélték.
Joyce Beatty ohiói demokrata képviselő pert indított. Az érve egyszerű volt: a kuratóriumnak nincs jogköre ahhoz, hogy átnevezzen egy intézményt, amelyet kongresszusi törvény nevezett el. Joe Kennedy III, Robert Kennedy unokája így fogalmazott: „A Kennedy Center élő emlékmű egy elesett elnöknek, és szövetségi törvény nevezte el Kennedy elnökről. Éppoly kevéssé lehet átnevezni, mint a Lincoln-emlékművet, bármit mondjon is bárki.”
Idén májusban Cooper bíró Beattynek adott igazat, és elrendelte, hogy tizennégy napon belül állítsák vissza az eredeti nevet. Az indoklás nem hagyott kétséget: „A Kennedy Center alapító statútuma kristálytisztán fogalmaz: a központot Kennedy elnökről kell elnevezni, és nem viselhet semmilyen más hivatalos nevet vagy nyilvános emlékjelet a kuratórium egyoldalú döntése alapján. A Kongresszus adta a Kennedy Centernek a nevét, és csak a Kongresszus változtathatja meg.”
Ugyanez a bíró ideiglenesen megakadályozta, hogy az intézményt bezárják egy 257 millió dolláros felújítás címén. A fellebbviteli bíróság a döntést nem bírálta felül. Augusztus 25-én az igazságügyi minisztérium ügyvédje, Brantley T. Mayers beadványban fenyegetett először a lebontással. Azt írta, hogy a felújítás nélkül a központ „tovább romlik egy nem biztonságos, rozoga szerkezetté, amelyet majd le kell bontani”, és a helyére esetleg „egy nagy szabadtéri amfiteátrum” kerülhetne, „a Potomacra néző kilátással”.
A beadvány az épületet „szerkezetileg instabilnak, alapvetően veszélyesnek és a nemzet fővárosára szégyenletesnek” nevezte. Azonban a Számvevőszék 2021-es vizsgálata szerint a Kennedy Center – a nyilvántartási hiányosságoktól eltekintve – „megfelelt a vizsgált működési és karbantartási gyakorlatok többségének”. Vagyis az életveszélyes romépület képe nem a műszaki állapotból következik. Az amfiteátrum-ötlet eredetét sem nehéz megtalálni. Trump tavaly a kuratórium előtt panaszkodott az épület kialakítására: „Mindig azt gondoltam, hogy egy gyönyörű előadóközpontot kellett volna építeni, szabadtérit, a Potomacra nézve.”
Szeptemberben a kuratórium újabb megoldással próbálkozott. A tervezett felirat így szólt volna: „A John F. Kennedy Emlékközpont az Előadóművészetekért, Helyreállítva és Felújítva Donald J. Trump elnök által, a Trump Kennedy Center Alap adományából.” Az utolsó tagmondat akkor került volna fel, ha az alap eléri a százmillió dollárt. A kuratórium az épület környezetét is átnevezte volna „Donald J. Trump elnök térre”. Cooper bíró kedden ezt is elutasította.
Ugyanaznap a kuratórium megszavazta a bezárást. Trump bejelentette, hogy az intézmény azonnal bezár, és a felújítás addig nem kezdődik el, amíg egy fellebbviteli bíróság vagy a Legfelsőbb Bíróság meg nem változtatja az ítéletet. Az alkalmazottak a hangosbemondóból értesültek arról, hogy vége. Szerdán következett a nyilatkozat, hogy az épület „a végén le lesz bontva”, ha nem kapja meg „az elismerést”. Csütörtökön Beatty benyújtotta a bíróságnak a repülőgépen készült fényképet. Cooper bíró elrendelte, hogy a kormányzatnak előzetesen jeleznie kell, ha bontani akar.
Péntek este több száz ember gyűlt össze a bezárt épület előtt. A Hands Off the Arts nevű szervezet felhívására élőláncot formáltak a Kennedy Center körül, és azt követelték, hogy Trumpot távolítsák el az intézmény éléről. Az ügy tétje ennél a pontnál átalakult. Nem az a kérdés többé, hogy kinek a neve kerül egy márványhomlokzatra. Egy szövetségi bíró háromszor mondta ki, hogy az elnök nem teheti meg, amit tenni akar. A válasz mindháromszor az volt, hogy az elnök új utat keresett, előbb más feliratot, aztán bezárást, most bontást.
A jogi eljárás ezzel arról szól, hogy egy bírósági ítélet képes-e megállítani a végrehajtó hatalom fejét, ha az nem hajlandó tudomásul venni a bíróság ítéletét. Ugyanez az elnök tavaly októberben lebontatta a Fehér Ház keleti szárnyát, hogy bálterem épüljön a helyére, és diadalívet tervez a fővárosba, a párizsi Arc de Triomphe mintájára. 62 éve a Kongresszus egyhangúlag szavazott arról, hogy egy meggyilkolt elnöknek emlékművet állít. Ma azon folyik a jogi vita, hogy ugyanezt az emlékművet le lehet-e bontani, mert a hivatalban lévő elnök nem látja rajta a saját nevét.
A Kennedy Center története az amerikai történelem része. Az ötlet Eleanor Roosevelté volt 1933-ban: egy nemzeti színház, amely munkát ad a nagy gazdasági világválságban állástalanná vált művészeknek. Az elképzelés évtizedekig hányódott, míg végül 1958. szeptember 2-án Dwight Eisenhower elnök aláírta a National Cultural Center Act-et. A törvény kétpárti támogatással született, először fordult elő az amerikai történelemben, hogy a szövetségi kormány részt vállalt egy előadóművészeti intézmény létrehozásában.
A pénzgyűjtés nehezen haladt. Kennedy elnök és felesége 1962 novemberében indított harmincmillió dolláros kampányt, a rendezvényen ott volt Eisenhower és felesége is, demonstrálva, hogy az ügy a pártokon felül áll. Maga Kennedy így beszélt a művészetekről: „A művészet nem ismer nemzeti határokat.” Aztán 1963. november 22-én Dallasban meggyilkolták. Két hónappal később, 1964. január 23-án Lyndon Johnson aláírta azt a törvényt, amely a National Cultural Centert John F. Kennedy Center for the Performing Arts névre keresztelte.
A törvény az épületet a meggyilkolt elnök „élő emlékművévé” nyilvánította. A jogszabály megfogalmazása szerint ez lett „az egyetlen nemzeti emlékmű az ő emlékére Washington városában”. A Kongresszus erről egyhangúlag szavazott. Charlotte Canning színháztörténész szerint ez részben a merénylet tragédiájának elismerése volt, részben pedig azzal tisztelgett Kennedy előtt, hogy a nevét olyasmire tették, ami nem róla szól.
Az elnevezés Jacqueline Kennedy kérése volt: „Élő emlékművet akarok a férjem emlékére, és azt akarom, hogy a National Cultural Center legyen az.” 1964 decemberében Johnson elnök tette meg az első ásónyomot az építkezésen, ugyanazzal az aranyozott ásóval, amellyel a Lincoln-emlékmű alapkövét ásták 1914-ben, a Jefferson-emlékműét pedig 1938-ban. Az épület, Edward Durell Stone terve alapján, 1971. szeptember 8-án nyílt meg. A gálaesten Leonard Bernstein Mass című művének ősbemutatója hangzott el, amelyet Jacqueline Kennedy Onassis rendelt meg a férje emlékére. A nézőtéren ott ült Rose Kennedy, az elnök anyja, és Edward Kennedy szenátor, a testvére.
Ez az épület ma évente mintegy háromezer eseménynek ad otthont, és több mint kétmillió látogatót fogad. Ebbe trappolt bele Trump, nem tisztelve sem az amerikai történelmet, sem a megyilkolt elnököt, sem a törvényt, amelyet a Kongresszus fogadott el. Oda akar tolakodni John F. Kennedy mellé, egy olyan intézmény homlokzatára, amelyet a meggyilkolt amerikai elnök tiszteletére neveztek el.
Ez mindent elmond Trumpról.








