A “Sorstalanság” után maga a Sorsok Háza elnevezés is holokausztrelativizálás, mert azt mondja, hogy a legyilkoltak százezreinek ez volt a sorsa. Pedig nem ez volt a sorsa. Amit elszenvedtek, azt nem a “sors” mérte rájuk, hanem az akkori “keresztény Magyarország” antiszemita állama, belügyminisztériuma, csendőrsége, köztisztviselői és vasutasai, akik a vidéki magyar zsidóság százezreit küldték náci haláltáborokba. Annak ellenére, hogy akkor már tudhatták, hogy a gázkamrákba küldik őket.

Horthy feláldozta a zsidókat Hitlernek, hogy a pozíciójában maradhasson, és semmit nem tett, hogy megmentse őket. Ellenkezőleg, olyan antiszemita belügyi vezetőket nevezett ki, akik a németeket zavarba ejtő alapossággal, gyorsasággal és gyűlölettel szedték össze az elpusztításra ítélteket. Az auschwitz-i gázkamrák nem bírták a keresztény magyar tempót. Schmidt Mária évtizedek óta történelemhamisító és holokausztrelativizáló (egyben tagadó) hírében áll, nem ok nélkül. Egész munkássága a zsidógyűlölet jegyében a holokauszt és a vészkorszak meghamisítására, a soá relativizálására irányul.

A Terror Háza koncepciója egy jól ismert neonáci elmélet talaján áll, miszerint a nyilasok és a kommunisták is zsidók voltak, csak karszalagot, egyenruhát cseréltek, mindkét diktatúra a zsidók műve. De korábban is köze volt minden holokausztkiállítás botrányos, felháborító hamisításához. A Sorsok Háza projekt is egy antiszemita ihletésű gondolatra épült, eszerint a gázkamrákban elpusztított gyerekek ártatlanok voltak, és ártatlanul gyilkolták meg őket. A koncepció burkoltan azt mondja, hogy a zsidó felnőttek viszont nem voltak ártatlanok.

Ha pedig a zsidó felnőttek nem voltak ártatlanok, akik az ártatlan zsidó gyerekek haláláért is ők a felelősök, nem a gyilkosaik. A zsidó gyerekek emlékére készült emlékmű így a zsidó felelősök bűneire emlékeztet, őket vádolja a gyermekek halálért, és a szüleikkel szemben sajnálja őket a kiállítás és Schmidt Mária, az “értelmi” szerző. A gyilkos “keresztény állam” saját bűnét a meggyilkolt gyermekek szüleinek nyakába varrja, és együttérzőnek mutatja magát az általa legyilkolt gyerekek felé, az ugyancsak általuk legyilkolt zsidó szüleiket téve felelőssé a halálukért.

Nyugodt szívvel kimondhatjuk, ennél aljasabb, mocskosabb kiállítás még nem született, és talán nem is születhet, bár a Schmidt Máriához hasonló antiszemiták fantáziája végtelen. A magát történésznek nevező Schmidt ezt megelőzően is számos alkalommal relativizálta a holokausztot, a kommunizmus áldozataival “ellensúlyozva”, amelyet a náci mitológia zsidók bosszújának és ugyancsak nemzetellenes tevékenységének bélyegez. Ezzel gyakorlatilag a holokausztot megelőző antiszemita vádakhoz tértek vissza.

Ennyi bevezető talán elég ahhoz, hogy a kívülálló is megértse, mekkora galádság Schmidt Mária antiszemita és holokausztrelativizáló (-tagadó) tevékenységét hitelesíteni. Ám Köves Slomó, az Egységes Magyar Izraelita Hitközségnek (EMIH) vezetője felkínálta magát Orbán antiszemita ideológiára épülő illiberális “keresztény” rendszerének legitimálására pénzért és mindenféle vagyonelemekért. Még felsorolni sem könnyű, hogy valódi tagsággal szinte nem is rendelkező Köves hány milliárd forintot, hány milliárd támogatást, mekkora épületeket és vagyonelemeket kapott. Köves a NER-klientúra ugyanolyan része, mint Mészáros Lőrinc.

Köves lehetőséget adott az antiszemita NER-nek, hogy kijelölje és megkülönböztesse, ki a jó zsidó, ki az igazi zsidó, és kik nem azok. Ezzel lehetővé tette, hogy az antiszemiták azt mondhassák, hogy ők nem antiszemiták, mert a jó zsidókat szeretik, mint amilyen Köves Slomó, de az asszimilált, a neológ, a liberális demokrata zsidókat csak azért nem szeretik, mert azok a Köves-féle ortodox irányzat szerint nem is rendes zsidók, hitehagyottak. Ám a nácik attól még szemrebbenés nélkül zsidóként legyilkolták őket.

Ez azt jelenti, hogy az antiszemiták azzal büszkélkedhetnek, hogy ők csak ugyanazokat a zsidókat nem szeretik, akiket az ortodox és ultraortodox zsidók is elutasítanak. Rájuk lehet azt mondani, hogy “elfajzásuk” végett lettek olyanok, mint amilyennek az antiszemiták és a nácik láttatják őket. Ők azok, akik felelősek az antiszemitizmusért, a zsidó gyerekek halála is – Schmidt Mária koncepciója szerint – az ő lelkükön szárad.

Ennél nagyobb árulás zsidók részéről nehezen képzelhető el, mindez pénzért, hogy Köves állami erővel terjeszkedjen vallási riválisaival szemben. Miközben a hozzá tartozó hívek száma elenyésző a Mazsihisz tagjaihoz képest. Ezért az aljas áruló szerepért cserébe Orbán Kövest kitömte pénzzel, ingatlanokkal. Köves azt a gyalázatos szerepet is eljátssza, hogy a szektája kezére játszott 168 Órát, Klubrádiót Orbánnak elfogadható módon kontroll alatt tartsa, kihúzza a méregfogát, és ezzel a demokrácia, a sajtószabadság hazug illúzióját erősítse (a benne dolgozók felelősségéről nem vitázunk e cikkünkben, láttuk a Mephisto című filmet, ismerjük az érveket). Köves Slomó mindenre hajlandó a támogatásért fejébe, még Horthyt is megvédte az ÉS-ben egy alkalommal.

Legitimációt ad Orbán rendszerének azzal, hogy, megvédi az antiszemitizmus vádjától, és ez sok pénzt jelent, mert az egész rendszer a zsidó liberalizmus, “háttérhatalom”, a zsidó pénzvilág ellen irányul (lásd Soros). Még a nemzeti vagyont is a zsidók elől lopják el, hogy az ne zsidó kézbe kerüljön, hanem az ő “nemzeti” (értsd: nem zsidó) kezükbe. Slomó sok mindent megtehet, ügyeskedhet, színlelhet, képmutatóskodhat, űzhet kettős játékot egy határig: ez a határ pedig a holokauszt, a legyilkolt zsidó mártírok emléke.

Amikor Köves Slomó most elvállalja, hogy az ő kezelésébe kerülve megnyíljon a “Sorsok Háza”, az antiszemita Schmidt Mária antiszemita kiállítása, amely méltó társa a Szabadság téri náci emlékműnek, mely az Orbán-rendszer ideológiai alapjának összegzése, Köves átlépte ezt a határt. A holokausztban leölt magyar zsidók, nők, férfiak, öregek, gyerekek emlékét gyalázza meg, teszi pénzzé. Ezt a gyalázatot már nem lehet a felekezeti rivalizálás, dörgölőzés és képmutatás kategóriájával elintézni. Ez a zsidóság elárulása, meggyalázása, az emberiesség lábbal tiprása. Becstelenség, a zsidóság elleni legaljasabb támadás, náci kollaboráció.

A kormánydöntés bejelentése is jó alkalom volt Gulyás Gergelynek, a Miniszterelnökséget vezető miniszternek a magyar állam felelősségét letagadó nyilatkozathoz. Eszerint 1944 március 19-én a német megszállással megszűnt Magyarország szuverenitása, nem tehet a magyar állam semmiért, ami ezután következett. Ezzel szemben a valóság az, hogy 1944 március 19 után az ország kormányzója hatalmon maradt, a folytonosság megmaradt, és ő nevezte ki miniszterelnöknek Sztójay Döme antiszemita kormányát, amely beavatkozás nélkül saját hatáskörében hozta meg a deportálásokra vonatkozó döntéseket és az állam szuverén módon hajtotta végre ezeket. Elvitatják a Horthy-rendszer felelősségét, azokat a jogfosztó és kirekesztő törvényeket, amelyek a holokauszt előzményei voltak, amelyeket a “keresztény Magyarország” hozott.

Sorsok háza

Uploaded by Jeti Válasz on 2018-09-07.

A Mazsihisz a maga kulturált módján kifejezte ugyanezt, kijelentette, hogy Köves Slomó a magyar zsidóságot nem képviseli, személyében a Sorsok Háza kiállítását nem hitelesítheti. Nem mondják ki, de Köves az antiszemita rendszer “díszzsidója”, a zsidóság elárulója, a nácik kitartottja, haszonélvezője. De a Mazsihisz közleménye arra rámutat, hogy a Sorsok Házától függetlenül, sehol a világon nem a kormányok döntik el, ki képviseljen egy vallási közösséget. Kivétel az illiberális fasiszta Magyarország.

Ami a lényeget illeti, arról idézzük a Mazsihisz közleményét: „A Köves Slomó vezette Egységes Magyar Izraelita Hitközségnek (EMIH) bevonása a legkevésbé sem garantálja, hogy a Sorsok Háza hitelesen, őszintén és felelősen szóljon majd zsidó honfitársaink százezreinek jogfosztásáról és kiirtásáról. Bár az EMIH része a sokszínű magyar zsidóságnak, de semmiképpen sem képviseli azt. Az eddigi tervekben a MAZSIHISZ épp erre a hitelességre nem látott megnyugtató garanciákat és ebben a tekintetben a friss bejelentés sem hozott érdemi változást. A sajtótájékoztatón elmondottak ugyanazt a koncepciót tartalmazták, amelyet Schmidt Mária 2015-ben már közzétett, és amit sem a hazai, sem a nemzetközi szervezetek nem fogadtak el.”







1 hozzászólás

  1. Horthy felelőssége vitathatatlan: ugyanis a vidéki zsidóság megsemmisítését rokonszenvvel nézte végig, tevőlegesen – de amikor már kénytelen volt, akkor mégiscsak érvényesítette a hatalmát, erejét. Hazugság az állítás, hogy Horthy semmit sem tehetett, leginkább ugyanis a hatalmi potenciálját igazolja a budapesti zsidók deportálásának leállítása.

    Most akkor volt, lehetett Hortynak ereje a zsidóság megmentésére? A válasz: igen.

    Horthy csak akkor ijedt meg, amikor a szövetségesek 1944. június 6-án partra léptek Normadiában és néhány nap múlva világossá vált, hogy a németek nem tudják őket visszaszorítani a szárazföldről. Más szavakkal: Németország harapófogóba került, hiszen a szovjet csapatok ekkor már közel jártak a német-magyar szövetségesekhez, hetek választották el őket attól, hogy elérjék Magyarország határait. Ekkor persze előkerült Horthy gyávasága, félelme a felelősségre vonástól – részben a németek oldalán viselt tettei, részben az akkor már javarészt deportált és elpusztított vidéki zsidóság okán.

    Horthy tehát nem áldozata volt a történelemnek, hanem tevőleges alakítója is, egészen az utolsó percéig. Schmidt Mária pedig nem történész hanem egy krakéler, akit orbán kitömött rengeteg pénzzel, Köves pedig vitathatatlanul a magyar zsidóság árulója, éppen olyan árulója, mint mondjuk a katolikus egyház a keresztényeknek, az az egyház, amelyik szótlanul hagyja orbán „politikai-marketing” keresztényezését.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here