Amiről most írunk, az nem gúnyolódás, nem kitaláció, s nem gyűlölet. Főleg nem „buzizás”. Az erotikához és a szexhez semmi köze nincs, mert nárcisztikus pszichopatákat nem a szex érdekel, hanem a hatalom, még a szexben is, ha sor kerül rá. Létező vonzalomról szólunk, amilyen diktátorok között van.
Azt mindenki láthatta, hogy Orbán és Erdogan között évek óta erős érzelmi vonzalom él. Egyszer még fotókon is bemutattuk ezt, akkor gúnyosan homoerotikusnak nevezve, de ez nem az. Ám ezek valós érzelmek, amelyek túlmutatnak a hétköznapi szimpátián, s még azon is, hogy az önkény és az érdekek kapcsolják össze. Ezeket komolyan kell venni.
Megpróbáljuk bemutatni az Orbán-Erdogan imádat okait, és főleg a következményeit, ami több, mint egy szép magyar ló elvesztése. Ennél sokkal nagyobb árat kell fizetni érte.
Orbán magányos ember, mint minden diktátor. Az elnyomott alattvalói (a környezete) nem elégítik ki az érzelmi szükségleteit, bármennyire csodálják, mert azt természetesnek veszi, s az általa eltaposott embereket és a hódolatukat megveti. A feleségével együtt.
Az ilyen ember egy nála erősebb férfi vonzalmára éhes, akit tisztelni tud. Erdogan pedig a legalkalmasabb figura ehhez, mert benne vannak atyai érzelmek. Mefigyelhető, hogy Orbán kisgyerekké válik és elolvad a jelenlétében, mert átöleli, beborítja Erdogan atyai szeretete.
Ez a fajta atyáskodó szeretet maffiafőnökökre, diktátorokra jellemző, ahogyan a kiszemelt utódaikra, egy törekvő tehetségre, szeretetéhes hódolóikra tekintenek. Erdogan Orbánt atyai szárnyai alá vette, kvázi fiaként szereti, Orbán pedig szerető gyermekként tekint rá.
Orbán élvezi a nála nagyobb és erősebb férfi figyelmét, gondoskodó, atyai szeretetét, mert saját apjától – az ő elmondása szerint – ezt soha nem kapta meg. Legszívesebben a karjába rohanna, az ölébe ülne, s ott megnyugodhatna. Végre egy biztos, nyugtató hely a világban.
Mondhatnánk, Orbán megtalálta az igazi szeretetet, kielégülnek lelki szükségletei. Mi lehet a baj ebben? Mindenekelőtt az, hogy ez a kapcsolat infantilizálja. Ennek egyértelmű jele, hogy képtelen leplezni az érzelmeit, gyermeki rajongása kiül az arcára, a mozdulataira.
Ennek következménye, hogy elveszíti vele szemben az önállóságát – a szuverenitását -, s a heves odaadó érzelmek, s a mindent elborító atyáskodó szeretet, a legteljesebb módon kiszolgáltatják őt. Olyan tekintély magasodik fölé, amely teljes mértékben leuralja.
Ilyen beteges érzelmi kapcsolatban az imádott férfi lesz a legfőbb tanácsadó, az egyetlen ember, akiben megbízik, aki örömmel fogadja és el is várja, hogy fontos kérdésekben az ő véleményét kikérje. Erdogan észrevétlenül Orbán felettes énjévé válik, aki irányítja őt.
Ez a szuverenitás igazi elvesztése, mert elveszi és megbénítja a szabad akaratot. A lélek bensőjében szerez uralmat a személyiség fölött. Ez rosszabb, mint bármilyen külső hatás és kényszer, mert az önként vállalt lelki rabszolgaság Orbánt belülről kötözi meg.
Ahogy Orbán maga fogalmazott, ez az érzelmi kapcsolat a mostani Erdogan látogatással elérte a tetőfokát. A legmagasabb lángon izzik. Orbán a legszorosabb „baráti, testvéri és politikai együttműködésről” beszélt, magyarra fordítva ez azt jelenti: „mindenem a tied”.
Lélekben való egyesülést jelent, a legteljesebb önfeladást és önátadást, az egységben való teljes feloldódást. Egyek vagyunk, ezt mondta Orbán, és ez így is van, amivel nemcsak a saját személyiségét, hanem Magyarország sorsát és jövőjét is Erdoganhoz kötötte.
Erdogan bálvány, etalon, az imádott minta, a tökéletes idol, a legerősebb és legbölcsebb férfi, akire fel lehet nézni, aki rendelkezik az Orbán számára legfontosabb tulajdonsággal: becsüli és atyai módon szereti őt. Szereti valaki, akit ő tisztelni tud. Aki rabul ejti.
Ezért soha nem szabadul meg tőle.
A sajátos pszichológiai eseten kívül a magyaroknak ebből annyi érdekes, hogy a mostani látogatásból, amelyre a kölcsönös szeretet kinyilvánításán kívül semmi más ok nem volt, megérthették, hogy a háttérben mindent közvetlenül vagy közvetve (Orbán Viktor felettes énjeként) Erdogan és az ő tanácsai irányítanak. Orbán mindenben őt kérdezi, őt követi.
Orbán Putyintól fél, Trumphoz nem tud közel férkőzni, mert az leszar mindenkit, Erdogan viszont szerelmes fiaként szereti, ami neki mindennél többet ér. Erdogan védelmet is jelent neki, emellett az abszolút szuverenitás példája. Biztos lehet benne, hogy Erdogan megvédi.
Ez nem olyan jó hír a magyaroknak, mert a törökök 150 éven át védtek meg bennünket, és a védelmüket jól ismerjük. De a világban mindenki tudhatja, hogy Orbán Erdogan védence, majdhogynem a fia. Ezt tiszteletben tartják, figyelembe veszik. Orbánnak pedig ez imponál.
Mint az alvilágban. Akiről tudják, hogy valamelyik nagy maffiafőnök kegyence, ahhoz nem szabad nyúlni. Mert ez a kapcsolat a másik oldalon is bizonyos lelki-érzelmi szükségletet elégít ki. Erdogannak is szüksége van egy ilyen imádó, szerethető „gyerekre”, aki felnéz rá, aki tiszteli, követi a véleményét, a szeretetével elhalmozza, aki pótolja a szeretethiányát.
Kölcsönös, beteljesült diktátorszerelem ez, alá-fölérendeltségi viszonyban. Erdogan ebből azért tudja, hogy mivel Orbán az övé, Magyarország is az övé, amelyet kedve szerint tud felhasználni. Nemcsak a svédekkel és a NATO-val szemben. A Balkánon is, az EU-ban is.
A magyaroknak rossz hír, hogy az ellenzékét legyilkoló, bebörtönző török diktátor Orbán példaképe és legfőbb tanácsadója, lelki vezetője. Neki pedig rossz hír, hogy elveszítette a maradék önállóságát is, mert az ilyen atyai szeretetnek van rossz oldala is: ellentmondást nem tűr. A forró szeretet alapja a teljes engedelmesség és az önfeladó azonosulás.
Nesze neked, szuverenitás. Magyarországnak titokban egy szultánja is van, s az irányítja.
