Hogy “Brüsszel” mennyire nem olyan, mint ahogy Orbán állítja, mi sem bizonyítja jobban, hogy “Brüsszel” még mindig azt képzeli, hogy Orbánt tárgyalásos úton rá lehet venni arra, hogy ellenőrzött menekülteket fogadjon be nevetséges mennyiségben (ennél sokkal több ellenőrizetlen kérelmezőnek adtak el saját zsebre magyar állampolgárságot a letelepedési kötvényekkel), vagy a rendszerét visszafordítsa az európai demokráciák normái irányába.

A Macron-terv az egyetlen lehetséges megoldás, miszerint “kétsebességes” Európát kell létrehozni, amelynek lényege, hogy az európai értékeket tagadó tagállamokat (lengyeleket és magyarokat) ki kell tenni az EU centrumából. Az is jó elképzelés, hogy mindezt az euró bevezetéséhez kössék, mert a két profasiszta nacionalista állam erre úgysem hajlandó. Ez a bíztató terv most megint akadozni látszik, mert Juncker ezzel ellentétes tervet hirdetett meg, abban reménykedve, hogy mindenkit be tud vonni az euróövezetbe, a rentitenseket is.

Ehhez kapcsolódik, hogy Schäuble német pénzügyminiszter (nyilván nem egyeztetett módon) ellentmondott Merkel kancellárnak, aki pénzügyi szankciók igénybevételét is kilátásba helyezte, ha Orbán nem hajlandó az európai bíróság döntését tudomásul venni és a menekültek Magyarországra eső részét befogadni. Ennek mindenekelőtt politikai, és nem gazdasági vagy biztonsági okai vannak. Ilyen veszély nem fenyeget, és ennyi menekült nem jelent komoly terhet Magyarországnak. Az ellenük szóló propaganda sokkal drágább.

Schäuble is a tárgyalások híve, abban bízva, hogy többet lehet elérni tárgyalással, mint fenyegetéssel vagy szankciókkal. Juncker, Schäuble és a hozzájuk hasonlóan gondolkodók még mindig nem ismerik Orbánt és a rendszerét. A tárgyalásos próbálkozásokon már régen túl vagyunk, Orbán pávatánca mindenki számára világos: amikor megfenyegetik, pláne, ha az uniós pénzek veszélybe kerülnek, akkor megígér mindent, alakoskodik, hazudozik, utána nem tart be semmit, becsapja a partnereit, és gyalázza a demokratikus Európát.

Amikor valaki egy európai bírósági ítéletre azt mondja, hogy az őt semmire nem kötelezi, akkor már nincs miről tárgyalni, akkor már a szankciók ideje jött el. Juncker azt képzeli, hogy Orbán majd bevezeti Magyarországon az eurót, hogy még szorosabb ellenőrzés alá kerüljön a tolvaj, bandita kormánya? Azt hiszi, hogy az illiberális diktatúráját még inkább hozzá akarja kötni a demokratikus Európához? Azt hiszi, hogy ezekkel a gengszeterekkel bármiről is lehet tárgyalni, és egyetlen szavuk is ér valamit? Az a baj, hogy ő viccelődik csak Orbánnal, hogy “Hello Diktator”, miközben tényleg az. Mondhatná az is: “Hello Röfi”.

Ha Orbán a pénzügyi szankciókat úgy kerülheti el, hogy ígéretet tesz az euró-övezetbe való belépésre, akkor elkezd játszadozni, hogy “megvizsgáljuk, előkészítjük”, mert azzal is időt nyer. Orbán így hülyíti és bolondítja őket hét éve minden ügyben. Neki csak az a fontos, hogy az uniós pénzt megkapja, mert Magyarország fasiszta diktatúrája az EU kohéziós és fejlesztési alapjaiból él. Orbán a 2020-ig terjedő periódusban 25 milliárd eurót kap. Ennek érdekében Orbán hazudik bármit, hazudik boldog szeretőt, ha kell, miközben semmit nem tart be, semmit nem teljesít, és egy diktatúrát működtet az EU-n belül.

Ez az Európai Unió hibája, az egység, a határozottság hiánya. Ha végre van egy jövőképes elképzelés, akkor mindig jön valami naiv ember, aki vagy nem elég okos, vagy csak hagyja magát megtéveszteni, és nem lesz belőle semmi. Lengyelországnak és Magyarországnak nincs helye az Európai Unióban, a demokratikus országok értékközösségében, mert annak minden írott és íratlan szabályát tagadják és megsértik. Csak a nyugati polgárok pénzét nyúlják le, miközben sértegetik és gyalázzák őket. Ilyen primitív társaságoknak nem lehet több esélyt adni arra, hogy rombolják a szabad világot.

Csak abban reménykedhetünk, hogy Macron elég erős és határozott lesz, Merkel pedig támogatja, és nem engedik, hogy a Juncker-féle naiv emberek ebben a döntésképtelen és ostoba helyzetben tartsák az Európai Uniót. Orbánt tettenérték, a menekültkvótáról szóló határozat és bírósági ítélet elutasításával megszegte a közös normákat. Ha neki ez nem tetszik, akkor nem kaphat az EU pénzéből és helye sincs Eurpában. Távozzon. A lengyel fasiszta testvéreivel együtt. Nem kötelező semmi sem, akinek nem tetszik a demokratikus Európa, a szolidaritás, a szabadság, a sokszínűség, a jogállamiság, az távozzon.

Amíg azt hiszik, hogy Orbán bűnszervezetével bármiről lehet tárgyalni, egyetlen szavukat komolyan lehet venni, vagy bármiben hajlandóak lennének engedni, ami alapvetően az ő rendszerük identitását érinti, addig nincs esély arra, hogy Orbánt jobb belátásra bírják, és Európát a fenyegető radikális populista nacionalizmusok (fasizmus) veszélyétől megóvják. Csak a szankciók érhetnek valamit, mert ezek a nagypofájú populisták csak az európaiak pénzéből nagyszájúskodnak, anélkül már rég csődbe mentek volna, és elkergették volna őket saját polgáraik, akik az EU miatt bírják ki ezeket a szörnyállamokat.

Sajnálatos, hogy a magyar ellenzék ezekben a kérdésekben hallgat, nem merészel elvi álláspontot képviselni, hogy a szankciókat követelje, az Orbánnal szembeni határozott és kemény fellépést szorgalmazzák, mert elhiszik és nem merik vállalni a következményét, hogy Magyarország ellenségeinek mondják őket. Holott Orbán nem Magyarország. Pedig az “Orbán vagy Európa” nagyon helyénvaló kampánykérdéshez ez is hozzátartozik. De amíg e jelszó hirdetői nem állítják Európát is e döntés elé, addig valójában az “Orbán és Európa” elvét vallják. Azt ugyanis felejtsék el, hogy ők választáson valaha leválthatjuk az orbáni bűnszervezetet. Nem rajtuk múlik, fizikailag képtelenség, úgy van a NER megcsinálva.







Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.