Bartus László újságíró a Kúriához fordult, mert a Németh Sándor vezető lelkész ellen indított perének másodfokú ítélete „mellőzte”, hogy Németh Sándornak bocsánatot kelljen kérnie a hamis ügynökvád miatt. Az Amerikai Népszava főszerkesztője azt követően döntött így, hogy Németh Sándor a Hit Rádiónak adott interjújában egy kérdésre válaszolva azt mondta: „ez azt jelenti, hogy én semmi olyan dolgot nem állítottam, amiért bocsánatot kellene kérnem”. Ez a valóság meghamisítása, mert a bírósági ítélet nem ezt jelentette.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, amely megállapította a jogsértést, hogy Németh Sándor vezető lelkész megsértette Bartus László személyiségi jogait, a jó hírnevét és emberi méltóságát, amikor valótlanul azt állította, hogy III/III-as ügynök volt, s még a beszervezési aktája (a 6-os kartonja) is a birtokában van. A Németh Sándor által pénzért megvásárolt 6-os kartonról kiderült, hogy primitív hamisítvány, amit számítógépen készítettek, és még a rajta szereplő iratszámok is hamisak, a feltüntetett rendőrök nem létező személyek nevei.
A másodfokú bíróság helybenhagyta a nem vagyoni kárra vonatkozó elsőfokú döntést is, amely szerint Németh Sándor 2 millió forintot, a Hetek 1 millió forintot köteles fizetni a hamis ügynökvád miatt. Szlazsánszky Ferencnek azért nem kellett fizetnie, mert a Hetek alkalmazottjaként nem terheli anyagi felelősség a lejárató cikk szerzőjét, csak a kiadót. A másodfokú ítélet a bocsánatkérést azért „mellőzte”, mert az ítélet szerint Bartus László felperes ezt a keresetében nem kérte. A bíróság pedig a keresethez van kötve, ezért a bocsánatkérés elrendelésével túlterjeszkedett a kereseten.
Ez azt jelenti, hogy a másodfokú ítélet nem azért törölte az elsőfokon megítélt bocsánatkérést, mert a bíróság úgy ítélte meg, hogy Németh Sándor semmi olyat nem állított, amiért bocsánatot kell kérnie, hanem azért, mert Bartus László a keresetében az elégtételadásnak ezt a törvényes formáját nem kérte. Az ítélet szerint, ha Bartus László ezt kéri, akkor a bíróság azt helyben hagyta volna. A bocsánatkérés eltörlésének más indoka nem szerepelt a másodfokú ítéletben. A másodfokú bíróság azonban tévedett, mert Bartus László az eljárás során kérte a bocsánatkérést.
Miután Németh Sándor a Hit Rádióban, majd a Hetekben is azzal dicsekedett, hogy semmi olyat nem állított, amiért neki bocsánatot kellene kérnie, mert a bíróság ítélete ezt jelenti, Bartus László kikereste a per iratait között azt a beadványát, amelyben a bocsánatkérésre vonatkozó kérelem szerepel, és annak alapján felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. Az eljárás során ugyanis az elsőfokú bíróság keresetpontosításra szólította fel az újságírót, amelyben a bocsánatkérésre vonatkozó kérelem már szerepelt, ami így a kereset része.
A fentiek bizonyítására itt láthatóak az iratokról készült fényképmásolatok. Elsőként az elsőfokú bíróság ítéletének erre vonatkozó részlete, amelyben megállapította a jogsértést és elrendelte a bocsánatkérés módját:
Itt látható alul a másodfokú ítéletnek az a része, amely arról rendelkezik, hogy az elsőfokú ítéletből a bocsánatkérést „mellőzi”:
Itt alul olvasható a bocsánatkérés mellőzésének indoklása, miszerint a „felperes a bocsánatra kötelezést” a keresetében nem kérte, ezért az ítélet a bocsánatkérés elrendelésével túlterjeszkedett a kereseten. Szó nincs arról, hogy Németh Sándor semmi olyat nem állított, amiért bocsánatot kellene kérnie. Németh Sándornak ugyanez az ítélet van a kezében, ezért pontosan tudja, hogy mi az indoklás, ennek ellenére a Hit Rádióban hazudott, hogy a hallgatóságot megtévessze. Itt van az erre vonatkozó indoklás másolata, amely cáfolja őt:
A másodfokú bíróság azonban tévesen állapította meg, hogy Bartus László az elégtétel adásának ezt a módját nem kérte, mert a 2018. októberében a bíróság kérésére benyújtott keresetpontosítás ezt tartalmazta. Itt látható alul az erről szóló rész fénymásolata:
A Kúriához benyújtott felülvizsgálati kérelem tartalmazza, hogy az ügyben hatályos régi Pp. 146. §-a alapján az ítéletet megelőző tárgyalásig lehet a keresetet módosítani, kiegészíteni, változtatni, és minden ilyen módosítás a kereset része. Bartus László ennek alapján kérte, hogy a Kúria változtassa meg a másodfokú bíróság bocsánatkérésre vonatkozó ítéletét, mert az tévedésen alapul, nem jogszerű, sérti a Pp. 146. §-át és a régi Ptk. 84. §-át, mely a jogsértés megállapítása esetén biztosítja a sértett fél bocsánatkérési igényre vonatkozó jogát. Ennek alapján nem kétséges a várható ítélet.
Ha a Kúria elfogadja a felülvizsgálati kérelmet, akkor az elsőfokú ítéletnek megfelelően Németh Sándornak, a Heteknek és Szlazsánszkynak írásban bocsánatot kell kérnie Bartus Lászlótól, amiért minden alap nélkül, valótlanul ügynöknek nevezték. Bartus László pedig nyilvánosságra hozhatja a bocsánatkérő leveleket. Németh az interjúban azzal is megtévesztette a hallgatóit, miszerint a jog a „hálózati személyeket” védi, mert az ügynökvádat tényállításnak tekintik, míg más közléseket véleménynek.
Ezzel a meglehetősen primitív beállítással szemben a valóság az, hogy a konkrét ügy típusától független a jog a valótlan tényállításoktól véd mindenkit. Aki nem volt hálózati ember, és aki nem volt ügynök, arról nem lehet ezt állítani, mert az rágalmazás és személyiségi jogsérelem. A tényállítást és a véleményt nem annak alapján különböztetik meg, hogy kiről szól a közlés, hanem aszerint, hogy az úgynevezett bizonyítási teszt alapján bizonyítható vagy nem. Amit bizonyítani lehet, az tény, amit a természeténél fogva nem lehet bizonyítani, az vélemény.
Valaki vagy ügynök volt vagy nem. Egy múltbeli esemény vagy megtörtént vagy nem, azért az ténykérdés, nem vélemény. Az nem lehet vélemény, hogy valaki ügynök volt vagy nem. Aki azt állítja, hogy valaki ügynök volt, annak bizonyítania kell. Tényekről nem lehet vitázni, csak bizonyítani vagy cáfolni. Ezért a hatályos jogszabályok nem a hálózati személyeket, hanem az ártatlan embereket védik a valótlan tényállításokkal szemben. Németh nem tudta bizonyítani a hamis ügynökvádat, ezért megsértette Bartus László személyiségi jogait, a jóhírnevét és az emberi méltóságát.
Németh Sándor a szakértelemmel egyáltalán nem gyanúsítható beszélgetőpartnerével együtt tévesen gondolja azt is, hogy akiről ők úgy gondolják, hogy az előző rendszerben nem voltak üldözött emberek, hanem párttagok voltak és/vagy boldogultak, azokat „hálózati embernek” lehet nevezni. Ez legfeljebb a Hit Gyülekezetében lehetséges, ahol az akarat diadala felülír minden törvényt és jogszabályt, valamint a józan észt is, ha Németh Sándornak arra van szüksége. Ezt ugyanis törvény határozza meg, nem Németh Sándor.
A 2003. évi III. törvény 1. § (2) bekezdés 5. pontja pontos definíciót ad arról, kit lehet hálózati személynek nevezni. Eszerint a „hálózati személy: az a személy, aki az e törvény hatálya alá tartozó iratokat keletkeztető szervezetek számára titokban, fedéssel és fedőnévvel jelentést adott, vagy ilyen jellegű beszervezési nyilatkozatot írt alá, vagy ilyen tevékenységért előnyben részesült.” Ennek alapján Németh Sándor nem nevezheti Bartus Lászlót „hálózati személynek” sem, mert az ugyanazt jelenti, mint az ügynök, és attól a bíróság eltiltotta.
A bírósági ítéleteket és a törvényeket pedig vezető lelkészeknek is be kell tartaniuk, mert ők sem állnak a törvények felett. Erről szólnak Németh Sándor sorozatban elveszített bírósági ítéletei.
