Ebben az országban, amelyben gigaposztereken terjesztenek közpénzen hazugságokat, állami szinten sértik emberek személyiségi jogait, könnyen elintézhetnénk Nagy Bandó András Orbánról híresztelt pletykáját. Ahol olyan ócska hazugságokat terjesztenek állami erővel, mint amilyeneket a Soros-kampányban előadnak, szemet is lehetne hunyni Nagy Bandó András nem bizonyított híresztelése, egy pletyka fölött. De nem mondjuk ezt.

Ha Orbán Viktort sérti a felesége veréséről szóló tényállítás, forduljon bírósághoz, perelje be Nagy Bandó Andrást a személyiségi jogai megsértéséért. Ha Nagy Bandó András nem tudja bizonyítani az általa híresztelt közlést, akkor a bíróság megállapítja a jogsértést és az Orbán Viktornak fizetendő sérelemdíj mértékét. Ez a jog útja. Orbán pedig, aki jogvégzett ember, példát mutathatna arra, miként kell eljárni egy jogtisztelő polgárnak.

Már amennyiben ő jogtisztelő polgár, rendszere pedig jogállam lenne. Nagy Bandó András tudomásul venné s végrehajtaná a bíróság ítéletét. Nem kellene, hogy halálfélelme legyen. De ami Magyarországon ebből kerekedett, az ijesztő, joggal kelt félelmet minden magyar emberben. A lincshangulat, Nagy Bandó András morális megsemmisítése, egzisztenciális kivégzése, ami a bátor közéleti ember megfutamodásával és megalázó bocsánatkérésével végződött, nyílt totális diktatúrák sajátja. Még akkor is, ha Nagy Bandó András szenteste, karácsonyi hangulatban, megrendülten, őszintén kért bocsánatot a “Miniszterelnöktől”.

Nagy Bandó Andrásra olyan félelem szállt, hogy nem lehet ráismerni erre a derék emberre. Aki lehetséges, hogy hibázott, de a vele szemben elkövetett személyiségi jogsértés sokkal nagyobb, mint az ő feltételezett jogsértése. Ez a hatalom birtokosai és kiszolgálói részéről érte, akik eddig sem voltak tekintettel a törvényre, emberi méltóságra, azokra az írott vagy íratlan szabályokra, melyeket Nagy Bandó András – esetleg – megsértett. Mert nem biztos, hogy nem igaz, amit mondott. Ezt nem tudjuk. Addig nem mondjuk.

*

Nagy Bandó András normális esetben, ha az érintett szerint valótlan tényt állított, áll a per elébe. Előkeresi azokat az asszonyokat, akiktől ezt az információt hallotta. Annak alapján utána jár annak, mi igaz abból, amit mondtak. Nyomozásba kezd, és ehhez neki joga van. Természetesen ezt azt megelőzően kellett volna megtennie, hogy a közlést híresztelte. De tele van a bíróság a hasonló esetekkel, emiatt még nem kell senkit eltaposni, bemocskolni, halálra ijeszteni, emberi mivoltában megsemmisíteni.

Ennél sokkal nagyobb személyiségi jogsértések is voltak már. Maga a sértett úgy lép át minden törvényen, úgy sért nemcsak személyiségi jogot, hanem bármilyen jogszabályt, hogy a szeme sem rebben. Orbán nem a Ptk. egy paragrafusát sértette meg, hanem az egész jogállami Alkotmányt eltörölte. Ez ugyan nem menti fel Nagy Bandó Andrást, de a felháborodás ilyen mértékének – a jogtiszteleten nyugvó – morális alapjai enyhén szólva instabilak. Hogy finoman fejezzük ki magunkat. Itt csak egy szimpla jogi esetről van szó, amilyen naponta tucatszám van Magyarországon. Másokat is érnek hasonló sérelmek, és mégsem alkalmaznak pszichikai és verbális erőszakot, önbíráskodást. Elviselik és perelnek.

Mert amit Nagy Bandó Andrással szemben bevetettek, az a legdurvább önbíráskodás. Nem a bíróságra ment Orbán, hanem ráuszította a vérebeit, hogy marcangolják szét, sebesítsék halálra. Az elhangzottak magánsérelmet okozhattak Orbánnak, amihez semmi köze nincs az államnak, a közpénzből fenntartott sajtónak (vagy amit ők annak neveznek). De Orbán a magánsérelemért állami erővel vesz elégtételt, amely törvénytelen és aránytalan is. Nem tört az életére Nagy Bandó András. De a jelekből úgy tűnik, hogy ő igen. Miközben nincs a két ember egy súlycsoportban: az egyik csóró humorista, a másik teljhatalmú önkényúr. A karaktergyilkosság mértéke sokat látott embereket is megdöbbentett.

Megrázó nézni a meglett embert, egy közéleti harcost, ahogy a szemünk előtt omlik össze, és az életéért könyörög, hogy hadd nevelhesse még fel a kislányát. Mintha kivégzőosztag előtt állna, s valójában ott is állt. Nagy Bandó Andrásra úgy ráijesztettek, hogy halálfélelme van. Ez rendkívül súlyos, és mindent elmond arról az emberről, aki korlátlan hatalommal, mesés gazdagsággal rendelkezik, aki bármit megtehet, de ilyen mérhetetlen gyűlölettel és dühvel reagál egy nyilvánosságban elhangzó pletykára, amelyet amúgy egy ország beszél.

Ez teszi gyanússá. Miközben Orbán feleségén minden látszik, csak a boldogság nem, és nem tűnik úgy, mint aki virágzik a férje mellett. A nőkről, nők szerepéről, vakkomondorról vallott fideszes nézeteket ismerjük. De ha Orbán Viktor és Lévai Anikó házassága maga a mennyei boldogság, ha Lévai Anikó minden kényszer és érdek nélkül jár az azeri diktátor feleségéhez vizitre, Nagy Bandó András pedig egy igaztalan, rosszindulatú pletykát osztott meg az ATV-ben (ahol ez a kisebb hazugságok közé tartozik, az egész televízió nagyobb hazugság ennél), akkor nem az lenne az elegáns, hogy a hatalmas úr észre sem veszi, s a szolgáit méltósággal csendesíti? Hacsak Nagy Bandó András bele nem talált.

A történet azt mutatja, hogy Orbán zsarnoknak is pitiáner. Nem áll jól neki a király szerep. A kicsinyessége mutatja, hogy nem király a sakktáblán, hanem paraszt, aki egy trónbitorló. Ennél is súlyosabb tanulsága azonban az ügynek a “felségsértés” és ellenszegülés kezelési módja. A Nagy Bandó-ügy tanulsága az, hogy ha átléped az Orbán által meghúzott határt, ha nem őfelsége kitartott, lefizetett, sakkban tartott és kedvenc ellenzéke vagy, felrúgod a diktátorral kötött íratlan megállapodást, akkor véged. Ez a bosszúszomjas, gátlástalan és önmagát türtőztetni képtelen zsarnok rád szabadítja a gyilkos gépezetét, és kicsinál.

Mert, ha Nagy Bandó Andrással, ezzel a kemény, bátor emberrel ezt meg lehetett csinálni, akkor mindenkivel meg lehet. És az vesse Nagy Bandó Andrásra az első követ, aki egy ilyen helyzetben bátrabban viselkedik. Az ország többsége ugyanis még eddig sem jut el. Ezzel nem a feltételezett személyiségi jogsértésre gondolunk, hanem a nyílt és bátor kritikára, amelyet Nagy Bandó András az Orbán-rezsimmel s a vérszívó zsarnokkal szemben eddig megfogalmazott. Nyilván ez is benne van a maffia lélekgyilkos támadásában: itt van valaki, aki nem fél, aki nem hódol be, aki nem hunyászkodik meg, és most hibázott. Itt az alkalom arra, hogy üzenjünk minden embernek: így jár, aki Orbánt jobban támadja, mint ahogy azt ő megengedi.

Még egyszer mondom: nem a személyiségi jogsértésről beszélek, ha a tényállítás valótlan. Hanem Nagy Bandó András eddigi kritikájára, bátor közéleti magatartására. Nagy Bandó András egy nagyszerű ember, aki százszor különb, mint azok a liberálisok, akik most elítélik a konkrét ügyben. Az ő ítéletükben benne van az önigazolás, a hazugság, az egész gyáva és haszonleső életükért, amivel lehetővé tették, hogy Orbán egy ilyen borzalmas országot teremtett, ahol ő ezt megteheti. Még akkor is, ha igaza van. Mert a jog útját kellene járnia. De Orbántól az önbíráskodás, az “oszt jónapot”, őcsényiek jól tették, majd hozunk rá egy törvényt, és a hasonló “jogfelfogás” eddig sem állt távol.

*

Ám, amit most látunk, az a nyílt diktatúra előszobája. Csak a tűrésküszöbnek kell egyre alacsonyabbnak lennie, amely a hatalom növekedésével arányosan csökken, és a virtuális, morális kivégzés valóságos üldözéssel, bebörtönzéssel, “kivégzéssel” járhat. Ennek a szelét érezte meg Nagy Bandó András, aki más esetben nem adja meg magát, nem esik Orbán lábai elé. Nem az az ember. Pontosan tudja, hogy ilyenkor nem szabad megfutamodni, és ilyenkor nem szabad meghátrálni, mert olyan fegyvert ad a diktátor kezébe, olyan félelmet gerjeszt mindenki szívében, hogy abba egy ország belerokkan.

De Nagy Bandó András megérezte a gyilkos indulatot, hogy ez az ember észrevétlenül eltapossa, mint egy férget. S még egy jó szót sem szól érte senki, mert hibázott vagy tévedett. És felmérte, hogy tényleg fel akarja nevelni a kislányát, és annyit ez nem ér. Felelős érte. Ez egy igazi dráma. Főleg azért, mert a konkrét esetben nem áll mellette a jog. Ezért szolidaritásra sem számíthat azok részéről, akik ezzel látják igazolva saját gyáva és megalkuvó magatartásukat, aminek semmi köze ehhez a feltételezett jogsértéshez.

De ne felejtsük el, hogy a jog még úgy sem áll az ellenfele mellett. Ez szimpla hatalommal való visszaélés, fenyegetés, megfélemlítés, önbíráskodás. Orbán gépezetének támadása a súlyosabb jogsértés. A társadalmi veszélyessége sokkal nagyobb. Ez az ember nem ismer határt, nem tűr ellentmondást. Nincsenek sem belső, sem külső korlátai. Bármit megtehet, és nincs vele szemben védelem. Szolidaritás sincs. Tehetetlen mindenki, aki szembekerül vele.

Nagy Bandó András megérezte, hogy ez az ember a szívében már sokkal nagyobb zsarnok, mint ahogy az kívülről látszik. Bármire képes. És az esetből ezt érezhette meg mindenki, és tanul belőle. Vigyáz a szájára. A Nagy Bandó-ügy után sokkal nagyobb lesz a félelem, az óvatosság. Mert megértették, ki ez az ember, akit nem lehet tévedésből sem megsérteni, nem lehet az egyre alacsonyabb tűrésküszöbét átlépni, mert súlyos következménye lehet.

Ha Orbán úgy érzi, valótlan tényállítással megsértették a személyiségi jogát, a jó hírnevét, akkor pereljen. De hatalmával visszaélve nem kergethet halálfélelembe senkit. A bíróság dolga a jogsértés megállapítása, azt rábízzuk az igazságszolgáltatásra. De a Nagy Bandó András ellen indított megsemmisítő hadjáratot határozottan visszautasítjuk, legsúlyosabb emberi jogsértésnek tartjuk, és szolidárisak vagyunk a művésszel. Együttérzünk vele, és szívünkben siratjuk, hogy egy bátor harcost kilőttek. És várjuk, ki lesz a következő.







5 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Nah, lemaradtam a Bando elleni hadjaratrol, igaz nem is olvasok/nezek kormany szenny mediat. Ha meg feladta, es komolyan gondolja, hogy ebben az orszagban akarja felnevelni lanyat/unokajat, haaaat erre nincs mit mondani.
    Nyilvan en is elcsendesednek, ha nem nem szarnam ugy telibe ezt a kreten orszagot a cigany tolvajjal az elen, meg a penzembol elo trash-el alul, mint ahogy 🙂

    • “Ha meg feladta, es komolyan gondolja, hogy ebben az orszagban akarja felnevelni lanyat/unokajat, haaaat erre nincs mit mondani.” Nem biztos hogy feladta. Én is ebben az országban akarom felnevelni a gyerekeimet, holott életveszélyben vagyok, mégsem jelenti azt, hogy feladtam. Bátor volnék? Nem. Csak nincs erőm elmenni. Meg hova mennék, lehet hogy pár év múlva az egész Föld olyan lesz, mint a náci, gyilkos orbán rendszere, országa.

  2. Ezt véletlenül láttam. Ahogy kapcsolgattam, nem értettem, hogy került ebbe a műsorba és megnéztem, és nem is csalódtam Nagy Bandóban. Talán nem is ez volt az igazi, és egyetlen oka, hogy levették a honlapról.

    „Mert nem biztos, hogy nem igaz, amit mondott.”
    Ezzel kapcsolatban pedig ha jól emlékszem, úgy fogalmazott, hogy a kecskeméti kórházban hallotta egy nővértől, ráadásul véletlenül, tehát lehet, hogy nem is neki mondta.
    Nem tudom, mi alapján ítélne el valakit a bíróság, ha igazat mond abban, hogy valakitől valamit hallott, függetlenül attól, hogy maga a dolog igaz vagy nem.
    Ha már ilyen terrorista, migráns rettegős országban élünk, ha pl. azt hallom valakitől, hogy egy ember fegyvereket gyűjt a lakásán, vagy bombát készít, mert terrorcselekményre készül, és ezt elmondom, akkor nem vizsgálják ki, hogy igaz-e? Ez pedig legalább olyan horderejű lenne, de persze esély sincs független vizsgálatra, holott az eset sokak szerint és szerintem sem elképzelhetetlen.

  3. “az eset sokak szerint és szerintem sem elképzelhetetlen.” Nemhogy nem elképzelhetetlen, hanem erősen valószínű. Túl finoman fogalmazol. Olyan ez, mintha valakit rajta kapnának, hogy a közértben bontogatja a csokikat, és eszi, mire valaki azt mondaná: Nem elképzelhetetlen, hogy akár lop is ez az ember. Naná, hogy igen.

  4. “Nagy Bandó András szenteste, karácsonyi hangulatban, megrendülten, őszintén kért bocsánatot a Miniszterelnöktől”.
    Nagy-Bandó most nagyot mondott, vagy nagyot tévedett. 30-40 éves színpadi és közszereplői rutinnal pletyka szintű hallomásokat nem propagálunk televízióban. A másik :diktátorall szemben vagy behúzzuk fülünk -farkunk’ vagy ha támadunk, elmegyünk a végsőkig. Diktátortól sosem kérünk bocsánatot. Az a saját vereségünk beismerése.
    Nagy-Bandó hibát hibára halmozott.