Bartus László: Fegyverek árnyékában

Közzétéve March 29, 2021, 3:41 pm
13 mins

Környékünkön nagyon sok bizományi bolt található, Magyarországon talán úgy mondanák, hogy zaci. Ennek oka, hogy sok a nyaraló ember, akik gyakran cserélik a holmijaikat, és amire már nincs szükségük, beviszik ezekbe a boltokba, és olcsón eladják készpénzért. Feleslegessé vált egy biciklink, majdnem új volt, de nem tudtuk megszeretni, és úgy gondoltuk, beadjuk az egyik ilyen boltba, s elmegyünk vacsorázni belőle. Nem vacsorára kellett a pénz, hanem a felesleges bicikli útban volt a tárolóban.

A boltban mindenféle kapható, a horgászbottól a gitárig, régi lemezek a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek slágereivel, a hippikorszak kellékei, de a legnagyobb árukészletet a használt fegyverek jelentik: nemcsak pisztolyok, hanem hatalmas gépfegyverek, géppisztolyok. Rambót simán fel lehetne fegyverezni egy ilyen zaciban, ahol a fegyvereladás miatt még tőlünk is ujjlenyomatot vettek, pedig nem fegyvert hoztunk, hanem biciklit, és nem venni akartunk, hanem eladni. Amíg a biciklit átnézték, a papírokat kiállították, egy fiatal pasas megvásárolt két hatalmas géppisztolyt mellettünk.

Nem nagyon figyeltem, de érzésem szerint később jött az üzletbe, mint mi, és előttünk távozott. Egy nagy pickupba szállt be a két géppisztollyal és egy táska tölténnyel. Az autón lengett a Trump-zászló, ami ijesztőbb, mint egy géppuska. Ez az ember előbb jutott két sorozatlövő géppisztolyhoz, mint ahogy mi ugyanott eladtunk egy biciklit. Mindezt azért mesélem, hogy érzékeltessem: a fegyverlobbi és a GOP, a Grand Old Party, ismertebb nevén az amerikai republikánus párt, fegyvermániájának köszönhetően és a fegyverekhez való hisztérikus ragaszkodása miatt, ilyen könnyű iszonyatos fegyverekhez jutni, amiből a világon a legtöbb az amerikai magánemberek kezében van.

Ezek után csodálkozik rá minden alkalommal az ország, hogy egy-két évente iszonyatos vérengzést hajt végre valamelyik ámokfutó. Arra pedig bárki fogadhat, hogy amikor történik egy borzalmas lövöldözés, akkor nagyon gyorsan történik még egy vagy kettő, esetleg három, mert minden eset energizálja az elmebetegeket. Atlanta után jött most is Boulder, Colorado, egy embert pedig nem sokkal később a rendőrök egy fegyverarzenállal tartóztattak le egy bevásárlóközpontban. Biden elővette újra a demokrata politikusok és elnökök állandó témáját, a fegyverviselés szigorítását, amit a fegyverlobbi és a republikánus párt miatt soha nem tud senki keresztül vinni. Függetlenül attól, hány embert mészárolnak le rendszeresen.

Annak ellenére, hogy egy dologban mindenki biztos lehet: a mészárlások soha nem érnek véget, soha nem a legutóbbi tömeggyilkosság volt a legutolsó. Még gyerekek halomra lövése sem volt elég erős indok arra, hogy a fegyvermániákusok “alkotmányos jogait” korlátozni lehessen, mert ők minden szigorítást annak neveznek. Az amerikai alkotmány második kiegészítése garantálja a jogot a fegyverviselésre, és az eredménye az, hogy Amerikában több fegyver van, mint ahány ember. Ez azt jelenti, hogy egyeseknek harminc géppisztolya és 25 pisztolya van, mert lehet.

Nem lehet megértetni az “alkotmányos jogaikhoz” ragaszkodó “hazafiakkal”, hogy az 1791-ben elfogadott alkotmánykiegészítés a fegyverviselés céljául azt határozta meg, hogy mindenkinek joga van, hogy fegyverrel megvédje magát és az otthonát. Az eredeti elképzelés azt jelentette, hogy aki akar, tarthat az otthonában egy puskát vagy egy pisztolyt, és támadás esetén megvédheti magát. A jogos önvédelem a fegyverviseléshez való jog alapja. Ehhez nincs szükség húsz olyan géppisztolyra, amilyenekkel amerikai katonák harcolnak a háborúban, és amivel egyenként le lehet győzni egy szakasz ellenséges katonát.

Sorozatlövő géppuskák támadó fegyverek és nem az önvédelmet szolgálják. Ezen az alapon meg kellne húzni a határt, és vállról indítható gránátvetőt nem kellene a második alkotmánykiegészítés részének tekinteni. De ezt nem lehet megmagyarázni olyan embereknek, akik elhiszik azt, hogy a szuezi csatornát eltorlaszoló hajón azért látható az Evergreen felirat, mert az volt Hillary Clinton hivatalos fedőneve mikor külügyminiszter volt, a hajón a globális gyerekkereskedelem áldozatai vannak, és a “Szőke Srácnak” dolgozó biztonságiak akasztották meg a hajót. Nekik a szabadság elleni támadás, ha valakinek nem lehet húsz gépfegyvere, meg negyven kézigránátja. De Lindsay Graham republikánus szenátor állítja, például, hogy neki egy AR-15-ös géppisztolyra van szüksége az önvédelemhez.

Ami még ijesztőbb, hogy egyesek már kifejezetten azért tartanak és gyűjtenek nehézfegyvereket, hogy megvédjék Amerikát, ahogy tették a Capitolium elleni ostromnál. Ami a Trump-hívőket még ijesztőbbé tette, hogy egyes helyeken már nyíltan géppisztolyokkal felfegyverkezve jelentek meg, és senki nem merte leszerelni őket, nehogy véres tűzpárbaj alakuljon ki. Pedig a nyílt utcán és egyes államok szenátusi épületében géppisztolyokkal masírozni már nem a második alkotmánykiegészítést jelenti. Biden beiktatásán szó szerint arra készültek fel a katonák, hogy fegyveres támadás indul a ceremónia ellen.

Volt alkalmam beszélni ilyen fegyvermániás emberekkel, akik előadták a szokásos szöveget, hogy “nem a fegyverek ölnek, hanem az emberek”, a “fegyverek nem tehetnek semmiről”. Szeretik bemutatni, hogy egy vacsorázó asztalnál található villa is fegyver lehet az ember kezében, és nem csupán étkezésre, hanem emberölésre is használható. Csakhogy egy villával nem lehet annyi embert megölni, mint egy nagy géppisztollyal, és a géppisztolyt eredetileg nem más célra, hanem emberölésre készítik. Ahol nincsenek ilyen mennyiségben fegyverek az embereknél, ott nincsenek ilyen mészárlások, de ha lennének nekik is fegyvereik, ők is lekaszabolnák időnként egymást.

Az emberek jelentős része küzd mentális problémákkal, ami fegyverrel párosulva életveszélyt jelent. Már nem tudni, hol van az elmebetegség határa: aki a QAnon összeesküvéselmélet alapján megrohamozza a Capitoliumot, az vajon normális-e? Aki azt gondolja, hogy demokrata párti győzelem esetén olyan kommunizmus lesz Amerikában, mint Kubában és Venezuelában, és ezért meg kell védeni Amerikát, az vajon normális-e? Én még azt a kérdést is feltenném, hogy aki egy Donald Trumpot bármiért támogat, az normális-e, vagy csak nem lát a gyűlölettől, amit valakikkel szemben érez, esetleg ilyen gyűlölet is normális-e?

A leginkább megdöbbentő élmény egyszer az volt, hogy a televízióban nagyon neves tévéprédikátorok beszélgettek egy asztalnál. Olyan nagy nevek, mintha a húsz évvel ezelőtti világválogatott játékosai ültek volna egy asztalnál. Az is irtózat volt, ahogy az emberi jogok, az emberi méltóság védelme és a liberális demokrácia ellen beszéltek, de egyszer csak fegyverekre terelődött a szó. S akkor sorban tettek hitet a fegyverek mellett, és elmondták, hogy mindegyiküknek szabályos fegyverarzenálja van, és fegyvert ragadnának, ha valaki el akarná venni tőlük. Nem olvasnak Bibliát? Nem számít, mi van benne? Nem Isten védi meg őket, hanem a sorozatlövő géppistzolyok? Nem Istenben bíznak, hanem fegyvereikben?

A rosszul értelmezett szabadság és a fegyverlobbi anyagi érdekei felülírnak minden józanságot, és már politikai hitvallás kérdése is lett a fegyverviselés. Liberális demokrata nem tart fegyvert, republikánus igen. Főleg, mióta a republikánus pártot elfoglalta a szélsőjobboldal. A szomorú az, hogy ebbéli félelmükben már liberális demokraták is elkezdtek fegyvert tartani és lőtéren gyakorolni, hogy alkalomadtán megvédjék magukat. Ők tényleg a második alkotmánykiegészítés nyomdokain járnak és önvédelemre készülnek. Megjegyzem, esélyük sincs egy fegyveres harcban. A puska megjelent a színpadon, politikai okokból is.

Noha a republikánus fegyverőrültek szerint egy bicikli is lehet fegyver, de azért nem nagyon lenne alkalmas önvédelemre a Trump-zászlós pickupos két mordályával szemben. Ezért végül megnyugodtam, hogy a biciklit eladtuk, nem lett volna alkalmas önvédelemre. Helyette vacsoráztunk egy jót, a tárolóban felszabadult a hely újabb pecabotok és nem fegyverek számára, a Trump-zászlós pickupos pedig nem jött az étterembe lövöldözni. Az egyetlen rossz érzés az, hogy akár jöhetett is volna.







Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.