Bartus László: Lehet-e valaki jobb magyar?

Közzétéve August 13, 2019, 9:38 pm
11 mins

Kövér László újabb definícióját adta annak, ki a jó magyar. Nem tudjuk, Kövér László miért érez késztetést arra, hogy minősítse és kategorizálja a magyarokat, azt nem is kérdezzük, honnan veszi a jogot ehhez, mert ilyen joga nincs. A kérdés az, lehet-e valaki egyáltalán jobb magyar, míg mások rosszabb magyarok. Van-e magyarságteljesítmény? A felesleges szócséplést szívesen megkerülné mindenki azzal, hogy aki ilyeneket beszél, az elmebeteg. Nem én mondom ezt, hanem a költő: Petri György a Beszélőben szellemes esszében mutatta be, hogy semmiféle angolteljesítmény sem tenné őt angollá.

Ez azt jelenti, hogy magyarnak lenni állapot. Ahogy angolnak lenni is állapot. Az állapot azt jelenti, hogy egy megváltoztathatatlan tény, amelyet nem lehet sem kiérdemelni, sem megszüntetni, elveszíteni. A teljesítménynek nincs köze hozzá. Nem jelent minőséget. A “jobb magyar” a magyar jobboldal mániája, amit az ellenkezőjéből vezetnek le: abból, hogy vannak rossz magyarok. Kövér az akkori tusnádfürdői orbániáda nyomán 2015-ben már eljutott oda, hogy a baloldaliság genetikai hibából fakadó torzulás, a baloldal nemzetellenes, s mint ilyen, magyarellenes.

Ez szimpla gyűlöletbeszéd, amely a tőle eltérő politikai felfogást degeneráltnak, nemzetellenesnek bélyegzi, és politikai riválisaitól elvitatja a magyarságukat is. Ebből fakad az eszelős verseny még egymás között is, hogy ki a jobb magyar. A magyarok között lehet valaki jobb a futásban, a röplabdában, a hegymászásban, az atomfizikában, de történetesen a magyarságban nem lehet senki se jobb, se rosszabb, mert a magyarság nem minőség vagy teljesítmény, amit fokozni lehet, hanem egy szükségszerű állapot, hogy valaki magyarnak születik vagy magyar állampolgár lesz, ami szintén nem teljesítménytől függ.

Kövér László és társai még nem találták fel a magyarságbarométert, amely a vérnyomásmérőhöz hasonlóan kimutatná, ki mennyire jó magyar. A magyarság tartalmát pozitív módon meghatározniuk még nem sikerült, csak negatív módon, hogy mi nem a magyar. A magyar nem román, nem szlovák, nem cigány és főleg nem zsidó. A kiválósága is abból fakad, hogy nem azonos a felsoroltakkal. De a nacionalistáknak ez sem elég, mindig kell valamit tenni azért, hogy jobb magyarok legyenek. Állandóan bizonyítaniuk kell, és örökösen teljesíteni, nehogy saját kirekesztésük és megbélyegzésük alanyai legyenek.

Amikor ezekkel az elvárásokkal szembesítenek egy normális embert, akkor nem “jobb magyar” szeretne lenni, hanem ha a magyarság ezzel jár, akkor leginkább “nem-magyar” szeretne lenni, de azt nagyon. Ha magyarnak lenni azt jelenti, hogy olyannak kell lenni, mint Kövér László, Orbán Viktor vagy ennek a szörnyű bagázsnak bármelyik tagja, a szerencsétlenségére magyarnak született polgár legszívesebben kibújna a bőréből és lekaparná magáról azt, hogy ő is egy magyar. De nem teheti, mert egy magyar nem tud nem-magyar lenni, ahogy jobb magyar sem tud lenni.

Na, már most, ezek az übermagyarok állandóan kitalálnak valamit, amitől nekünk jobb lesz. Amikor meghalljuk az újabb tervet, célt, amitől nagy lesz a magyar, legszívesebben kifutnánk a világból, mert ezek a programok mindig az élet és a valóság megerőszakolását jelentik. Akarnak valamit, amit az akarással akarnak elérni. Lenne más módja is, de a tudomány általában nemzetellenes, a magyarságteljesítménnyel lehet naggyá tenni a nemzetet, a nagy közös nyögéssel. Hogy ráhelyezik az ember vállára a felelősséget, hogy ha jó magyar vagy, akkor megcsinálod. Azért csináld meg, hogy jó magyar légy.

S akkor megtudjuk, mikor, mi tesz jobb magyarrá. Az aktuális baromság, aminek a megoldási módja nem ez lenne, de a fizika törvényeit is legyőzi a nemzeti akarás, hogy jobb magyar legyen az ember. Soha nincs vége, mert mindig kitalálnak valami állatságot, ami után rohanni kéne, hogy jó magyarok legyünk. Pontosan úgy, ahogy a kínai kulturális forradalom idején kergették a verebeket, ne tudjanak leszállni, ne tudjanak megpihenni, és a végén leessenek az égből. Vagy a népi kohók, miközben internálták a rossz kínaiakat. Ilyen “kulturális forradalom” zajlik Magyarországon, a Magyarságkutató Intézet még bármi lehet.

Mivel Orbán és Kövér országlása miatt csaknem egymillió magyar hagyta el az országot, és a megnyomorított lélek miatt se nemzeni, se szülni nincs kedve senkinek, most a jelszó az, hogy “arccal a szaporulat felé”. Ezért most nem az a jó magyar, aki szépen és jól beszél magyarul, aki jól focizik, hanem az, akinek “három-négy gyermeke, 9-16 unokája van, valamennyien magyarul beszélnek, elkötelezettek a nemzet ügye iránt”. Ez utóbbiról nem lehet tudni, hogy mit jelent, ahogy azt sem, hogy mi a “nemzet ügye”, hacsak nem az, amit ez a bűnbanda aktuálisan kitalál. Az elkötelezettség nyilván az engedelmességet jelenti. Magyarul: mindenki legyen jó alattvaló.

A magyar (szélső)jobboldal szótárában így lehetne fordítani a “jobb magyar” jelentését: legyen jó alattvaló. Bármit mondanak az urai, ugorjon, rohanjon fejjel a falnak, lelkesítse, hogy a feltétlen engedelmesség jobb magyarrá teszi. Ez a gondolat kárpótolja mindenért. Köznyelvre fordítva, mindenki legyen egy nagy barom, aki szó nélkül engedelmeskedik egy sötét fasiszta bűnszervezetnek, és higgye azt, hogy ezzel ő egy jobb magyar. De azt soha nem fogja megtudni, hogy az mit jelent, mert ennek nincs jelentése, azt leszámítva, hogy totálisan hülyének néznek mindenkit.

Meg kellene kérdezni, hogy milyen változást okoz, ha valaki “jobb magyar” lesz. Mi változik? Mit érez? Mi történik vele? Mikor éri el ezt az állapotot? Mivel lehet mérni? Mennyivel és mivel lesz jobb ember? Erre nincs senki, aki válaszolni tudna. Nincs mit célul kitűzni. “Gyere asszony, legyünk jobb magyarok, csináljunk gyereket.” Csináltunk négyet, jobb magyarok lettünk. Mit érzünk ekkor a “magyarságunkban”, ami más, mint a négy gyerek előtt volt? Mi változott azon kívül, hogy egy köztörvényes bűnözőkből álló bandának csináltunk négy rabszolgát, akit elzárnak a tudástól, az egészségtől, az emberi élettől?

Akárhogy forgatják, bambán és hülyén nézünk ki a fejünkből, az agy lebénul, nincs jelentése annak, hogy valaki jobb magyar. Vagy magyar vagy nem magyar valaki. Még az sem biztos, hogy jobb, ha magyar. Petri Györgyhöz jutottunk vissza. Elmebeteg, aki magyarságteljesítményről, jobb magyarokról beszél. A legveszélyesebb az, ha ezeknek van három-négy gyermeke, 9-16 unokája, és az ugyanilyen hülye lesz, mint amilyen az apjuk és a nagyapjuk volt. Talán mégiscsak vannak “jobb” magyarok: a mentálisan egészségesek.







Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.