Sok jó ember tépi egymást, mások elvtelenül védik a védhetetlent. A tanárlázadásban két dolog keveredik. Az egyik a szakmai kérdések rendszeren belüli megoldása, a másik a törvénytelen önkényuralmi rendszer megdöntése. A rendszert megdönteni akarók egy része azt reméli, hogy a szakmai elégedetlenség elvezet a rendszer megdöntéséhez. Ezért összecsúsztatnak össze nem tartozó dolgokat.

A szakmai követelések célja, hogy a tanárok a rendszeren belül nyugodt körülmények között dolgozhassanak. Ehhez nem szükséges a rendszer megváltoztatása. A tanárok 12 pontjából 11 pont nem érinti a rendszer lényegét. Ahogy Pilz Olivér mondta, még kormányváltásra sincs szükség. A rendszer megdöntése más alapokra épül. A rendszert akkor is meg kell dönteni, ha kiváló az oktatás, mert egyrészt törvénytelen, másrészt önkényuralmi jellegű. Tanári óraszám nem legitim indok a rendszer megdöntésére.

Az influenza elleni gyógyszer nem gyógyít rákot. Az oktatásügy megoldása nem változtatja meg a rendszert. A permanens forradalom elmélete pedig hibás. A tanárlázadás nem csap át a rendszer megdöntésébe, mert annak mások a premisszái. A rendszer elleni forradalom pedig nem az oktatásügyre adott válasz. Ezért a hatalom nem oldja meg az oktatásügy problémáit, ha a tanárlázadás a rendszer megdöntésére irányul. Akkor nem az oktatási reformra, hanem a rendszer megdöntésének szándékára reagál.

Ezért a kettőt nem lehet összekeverni. Ha a tanárlázadás burkolt forradalom, akkor a szakmai követelésekből nem lesz semmi. Ha pedig a tanári szakmai követelésekkel akarják megdönteni a rendszert, akkor abból sem lesz semmi, mert a szakmai követelések nem a rendszerdöntés okaira irányulnak. Ez azt jelenti, hogy a beteg influenzás marad és meghal rákban. Ezek politilógiai axiómák, amelyeket nem lehet akarnok módon átlépni.

*

Pukliék nem döntötték el, hogy a rendszeren belül akarják az oktatás helyzetét rendezni vagy a rendszert akarják megdönteni. Nem világos, hogy Pukli szakmai érdeket védő iskolaigazgató vagy forradalmár? A tanárok egy része iskolaigazgatónak látja és nem akar hallani “Orbán takarodj!” rigmusokat. Míg a rendszer ellenfelei azt várják tőle, hogy mozgalma a rendszert döntse meg.

Ez a tisztázatlan helyzet okozott félreértéseket március 15-én. Március 15-e a szabadság ünnepe. A polgári demokratikus jogok ünnepe, amelyeket az 1848-as forradalom vitt győzelemre, és amelyeket Orbán rendszere eltörölt. Ezért március 15-én rendszerellenes tüntetést kellett volna tartani. Pukliék azonban a rendszerellenes hangulatot felhasználva nem rendszerellenes, hanem szakmai tüntetésre hívták a népet. A többség mégis a rendszer ellen tüntetett, nem a tanári óraszámok izgatták.

Ez okozta, hogy március 15-én lecserélték a 12 pontot és felpuhították 1848 szellemiségét. Ezt tudomásul vette az ellenzéki közvélemény, mert azt képzeli, megspórolhatja az önkényuralommal való konfrontációt, és a tanártüntetések elvezetnek a rendszer megdöntéséhez. Ezért Pukli nem elégedhetett meg a szakmai követelésekkel, ki kellett elégítenie azok várakozását is, akik a tanárlázadástól a rendszer megdöntését remélik. Ebből származott, hogy közelebbről meg nem határozott bűnökért kérjen bocsánatot a zsarnok, mielőtt ezeket a bűnöket bárki megnevezte és rábizonyította volna. Másrészt szakmai tárgyalásokra tett javaslatot, de elutasította onnan a rendszer képviselőit. Balog ugyanis maga a rendszer. Az ő elutasítása a rendszer elutasítása.

Ebből az következik, hogy amíg ez a keveredés nem változik, addig szakmai megoldás nem lesz. Ez ugyanis nem a szakmai problémák megoldására tett javaslat, hanem a rendszer elleni támadás. Ezért a rendszer védekezni fog, és nem tesz semmit a szakmai problémák ellen. Sajnálatosan igaza lesz, mert nem a szakmáról van szó, hanem az Orbán-rendszerről. A rendszer elleni támadás viszont nem vezet el a rendszer megdöntéséhez sem, mert a támadás deklarált okai olyan szakmai követelések, amelyek nem indokolják a rendszer megdöntését.

Ezért röhög a diktátor jogosan. A mozgalom a két szék közül a pad alá esik. Sem a rendszert nem fogják megdönteni, sem a rendszeren belüli szakmai problémákat nem oldják meg. Ha Puklit és társait kirúgják, csak magukat okolhatják. Nem mondhatják, hogy a diktatúra állt bosszút rajtuk. Aki szakmai indokokkal a politikai rendszert támadja, azzal szemben mindenhol így lépnek fel. Ha Puklit úgy menesztenék, hogy marad a szakmai követelések talaján, az önkény. Ha nyíltan a rendszer ellen támad, megnevezve a fülkeforradalom törvénytelen voltát, és emiatt üldözik, az diktatúra. De szakmai követelésekkel a rendszert támadni szimpla hülyeség.

*

Akik a tanárlázadástól a rendszer megdöntését remélik, mindent ennek rendelnek alá. Emiatt nem lehet kritizálni semmit, mert árt a célnak, a rendszer megdöntésének. Ha egy jelenség jó úton jár, annak érdekében nem kell hazudni. Nem szorul rá. Így azonban kvalifikált értelmiségiek is jó ötletnek nevezik a bocsánatkérésre való felhívást, ami valóban vicc, ahogy Orbán mondta. Ugyanezek az emberek nevetségesnek mondanák, ha a világ bármely pontjáról hallanának róla. Itt azonban elfogultan védeni kell, mert azt remélik, hogy elvezet a rendszer megdöntéséhez. Elfelejtik, hogy küzdeni csak szabályszerűen lehet, különben kiröhögik őket. Pontosan úgy, ahogy történt.

Az ultimátum egy perc alatt bukott meg röhögés kíséretében. Pukliék szakmai követelései most rosszabb helyzetben vannak, mint március 15-e előtt. S ezt csak maguknak köszönhetik. A rendszer elfogult ellenségei értékelhetik ezt a “Hajrá Fradi!” szellemében akárhogy, de a dolgok logikájából következően ez egy rossz stratégia természetes következménye. Ezen nem segít a hisztérikus őrjöngés, hogy “aki nem tud segíteni, az ne ártson” azzal, hogy gondolkodik, véleményt mond azoknak a jogoknak a nevében, amelyekért állítólag itt a harc folyik. Ahol árthat a vélemény, a kételkedés, a kritika, a sajtószabadság, ott nem jó ügyet szolgálnak, vagy nem jól szolgálnak jó ügyet.

Mi következik ebből a keveredésből? Az, hogy mindenki be lesz csapva. A tanárok nagy része nem akar forradalmat, vagy rábízza azokra, akik ezt akarják. Viszont a rendszeren belül is normális feltételek között akarnak dolgozni. Ez is egy legitim és méltánylandó álláspont. Ezzel azonban, hogy Pukliék a tanári szakmai kifogásokkal átcsúsztak a rendszer megdöntésének irányába, aláásták a szakmai megegyezés lehetőségét. Ha nem szakmai indokokat használnának, akkor legitim lehetne a rendszer megdöntésének szándéka is, de nem a tanári óraszámokra hivatkozva.

Becsapják azokat is, akik a rendszer megdöntését szeretnék, mert abból sem lesz semmi. Rájuk egy másik röhögés vár. A tanári 12 pont ugyanis nem indok a rendszer megdöntésére. Az 1848-as eredeti 12 pont alkalmas lett volna erre, de azt lecserélték. Tanári óraszámok és egyéb jogos szakmai kifogások nem bizonyítják, hogy ez egy törvénytelenül létrejött illegitim önkényuralmi rendszer. A “forradalomnak”, legyen az bármily kívánatosan békés is, ez nem legitim alapja, ezért nem is győzhet.

Az Orbán-rendszer viszont jól jár, mert nem kell szakmai kérdésekről tárgyalnia, miután a tanármozgalom letért a szakmai követelések útjáról és politikai célokat követ. Nincs ok szakmai kérdésekről tárgyalni, még az elkövetett bűnöket sem kell beismerni. Ugyanakkor sikeresen verhetik vissza a rendszerellenes lázadást is, azt a látszatot keltve, mintha az Orbán-rendszert kizárólag szakmai okok alapján akarnák megdönteni, s nem azért, mert államcsínnyel és államellenes bűncselekménnyel jött létre.

Akik azt gondolják, hogy az elvek nem számítanak, ugyanúgy ráfizethetnek, mint eddig mindig, öt éve. Nem fog a szakmai lázadás forradalomba átmenni, mert ahhoz a szakmai érveket le kell cserélni a forradalmi érvekre. S akkor ugyanott vagyunk, ahol most. Ez a kettő szétválasztását jelentené. Csakhogy, akik arra számítanak, hogy a tanári szakmai elégedetlenség felkorbácsolja az indulatokat, és megteremti a hangulatot a tanári érvek forradalmi érvekre való cseréjére, azok is csalódni fognak.

*

Egyrészt, mert a szakmai elégedetlenségből nincs logikai ugrás, és akiknek szakmai kifogásaik vannak most, azok nem fognak automatikusan egy forradalmat is támogatni, akkor sem, ha az békés eszközökkel történik. A rendszert akkor is csak azok akarják megdönteni, akik most is meg akarják dönteni, mert tisztában vannak törvénytelen és önkényuralmi jellegével. Másokat felvilágosítani erről ugyanolyan feladat akkor, mint most.

Másrészt, ez a próbálkozás hamisság, amiből jó még nem származott. Nem tisztességes úgy tenni, mintha a tanári óraszámokért harcolnánk, hogy mellénk álljanak, az igazi tárgyalási szándékot csak mímelni, mert valójában a szándék más. Kiprovokálni az elutasítást a hatalom részéről, és a szakmai indokkal felhergelt embereket belevinni egy forradalomba, amit ők eredetileg nem akartak, annak ugyanolyan puccs szaga van, s az átlátható sumákság fegyvert ad az ellenfél kezébe és erkölcsi győztessé is teszi őket. Így nem lehet legyőzni őket. Ebből születnek az ilyen védhetetlen torzszülemények, mint a “bocsánatkérési-ultimátum”, ami se nem leves, se nem hús.

Mivel jó oldalon állunk, puccsistákkal szemben, nincs okunk arra, hogy hazudjunk és mímeljünk bármit. A mi erős fegyverünk az igazságunk, amit ha eladunk, vereségre ítéljük magunkat. Ezért nyíltan és őszintén vállalni kell, hogy megmondjuk, nincs fülkeforradalom, az Orbán-rendszernek nincs törvényes alapja, nincs legitimitása. A korlátlan hatalmuk nem a néptől, hanem a fülkeforradalom hazugságából származik, a népnek jogában áll elzavarni őket. Az ultimátum az, hogy a törvényes rendet vissza kell állítani. Ha nem, akkor jön az általános sztrájk, a bojkott, a passzív ellenállás és az ország leállása. Ez a tisztességes út.

Gandhi nem beszélt mellé, mint a kollaboráló indiai vezetők, egyenesen megmondta, hogy mi a zsarnokság lényege, miközben az erőszakmentesség hirdetője volt. Ennek eszköze pedig a bojkott volt és a polgári engedetlenség. Azért nem tudtak vele mit kezdeni, mert a gyarmati elnyomás lényegéről és törvénytelenségéről beszélt, nem egyes szakmai követelményeknek álcázva próbálta megdönteni az elnyomó hatalmat. Akkor nem ért volna célt, mert azt ki lehet magyarázni, az nem ok a rendszer megdöntésére. Nem keverte össze a legitimációs szinteket. Magyarországon nem gondolkodnak egyenesen és tisztán, ezért katyvasz van sokak fejében.

A mostaninál még az is tisztességesebb, ha Pukliék nem hitegetnek senkit azzal, hogy a gyáva emberek helyett kikaparják a gesztenyét, hanem megmondják, hogy nem a rendszert akarják megdönteni, hanem az oktatás ügyét akarják rendezni. És nem úgy próbálnak a követeléseik mögé tömeget álltani, hogy a rendszer megdöntésének hamis ígéretét lebegtetik, mert amit csinálnak, az forradalomnak gyáva és kevés, szakmai követelményeknek pedig sok, és kizárják a szakmai problémák megoldásának lehetőségét is.

Azok sem tisztességesek, akik ebbe a helyzetbe hajszolják őket, noha semmit nem tudnak az oktatás helyzetéről, csak a tanárokat felhasználnák arra, hogy helyettük megtegyék azt, amire ők gyávák és képtelenek, mert csak a Facebookon van nagy szájuk, de ha kilépnek az utcára összecsinálják magukat, és a kisujjukat nem mozdítják, ha az a legkisebb érdeküket is veszélyezteti. Akik átlépnének mindenen, valójában azért teszik, mert gyávák, és olyanokat nyomnának előre maguk helyett, akiket aztán majd magukra hagynak a bajban, mert segíteni nem tudnak rajtuk.

Mondhatnánk úgy is, hogy nem lehet politikai bort szakmai tömlőbe önteni, mert a bor is elfolyik, a tömlő is elszakad. Az lesz a következménye, hogy a szakmai követelések sem teljesülnek, és a rendszert sem döntik meg. A helyzet pedig mindkét szempontból rosszabb lesz, mint előtte volt.

*

Végezetül, szeretném leszögezni, hogy mind a tanárok szakmai ügyének rendszeren belüli rendezését, mind az Orbán-rendszer megdöntését fontosnak tartom. A fentieket azért írtam, mert a kettő összecsúsztatása mindkét célt veszélyezteti. Nálam senki nem támogatja jobban a civil megmozdulásokat. Öt éve a rendszer politikai bojkottját hirdetem, kiegészítve általános és országos sztrájkkal. A passzív ellenállás, a rendszer békés eszközökkel való megdöntésének híve vagyok, aki évek óta azt állítom, hogy a rendszert nem lehet másképp megdönteni, csak így. A parlamenti ellenzéki pártok kollaborációjával és a diktatúra által kiírt választásokon nem.

De aki nem tart be politológiai és legitimációs axiómákat, demokratikus alapelveket, aki nem egyenesen úton jár, az árt a tanároknak is, árt a rendszer megdöntésének is. Azokat a jószándékú embereket, akik ezt a mozgalmat vezetik, kés alá küldik, és még azt sem mondhatják, hogy nem saját hibájukból éri őket a kár. Nem késő eldönteni, mit akarnak, és még menthető mindkét ügy együtt vagy külön-külön. De ha ez így marad, akkor a legjobb eredmény az lehet, ha csak megbukik a mozgalom, és elmarad a rendszerváltás, Pukli pedig néhány társával pártot alapít, beáll a kollaboránsok közé, és “éljen a forradalom!” felkiáltással keres évi százmillió forintot.

Aztán egyszer lesznek bátor emberek, akik nem hazudoznak, hanem egyenesen beszélnek és igazi ultimátumot adnak ennek a bűnözőnek. Akkor lesz vége a röhögésnek.

 

4 hozzászólás : Bartus László: Szakmának sok, forradalomnak kevés

  1. Andy Mage

    March 17th, 2016

    Hasonlókat ugatunk páran Mo.-n egy hónapja legalább
    Süketeknek a gumiszobában.

    Reply
  2. abramovics

    March 18th, 2016

    a teveember blogján – pupu, úgy kell mint a hátamra! – írtam ezt, ami szerintem ide is megfelel:
    .
    csak egy mondatra reagálok:
    .
    „Az meglehetősen sajnálatos, hogy most egy gyárilag roppant békés értelmiségi rétegnek, a tanároknak kell a társadalom élére állniuk, nekik kell bebizonyítani itt és most a “sok lúd disznót győz” igazságát, még akkor is, ha közben ez a csüngőhasú fenyegetően röfög, miközben teleszarja az ólat.”
    .
    az ősbűnt is ezek az általad békésnek nevezettek követték el.
    tekintettel arra az el nem hanyagolható TÉNYRE, hogy a tanárok a gyerekeink révén igen erős ráhatással vannak a társadalom szemléletére, gondolkodására. nem fejtem ki tovább, aki érti, érti, aki nem, az meg gyárilag hülye, tehát nem érdemes bele foglalkozni.
    anno 2008 környékén ők voltak azok, akik az akkor még ellenzékben lévő csuti gecihez szaladtak a Gyurcsány ellenében. mesélje el nekem valaki, hogy nem ismerték már akkor a csuti geci jellemtelen geciségét? mi a fészkes firlefrancért kellett nekik mellette kampányolniuk – amolyan csendes üzemmódban – nagyban hozzásegítve a választási csalás végigvitelének lehetőségéhez, illetve a „kétharmadhoz”, amiről tudjuk ugyi, nem kétharmad?
    el kell olvasni egy igazi vátesz – sajnos ezt kell mondanom róla, bár utálom, mint varjú a rohadt tököt, by Moldova – a Bartus írásait!
    szépen elmeséli, mi fog történni, s mintha egy forgatókönyvet követnének, a szereplők megvalósítják azt.
    olvassatok, okuljatok belőle!
    szánalmas, hogy az egyik leghülyébb – a kósa nevű féreg – mondja azt, amit előre megjósolt. már a személy megmutatja, mennyire veszik komolyan ezeket az ősbűnt elkövetett majmokat a csuti geci, a
    .
    BOLSEVIK-FASISZTA-FÉLFEUDÁLIS-JOBBÁGYSÁG=FIDESZ-FIDESZÁLLATOK-BANDA
    .
    tagjai.
    leírtam itt, és másutt, hogy a 15.-i „tüntetésnek” azonnal országos méretű sztrájkká kellett volna válnia. megbénítva az országot, azonnali döntést kikényszerítve.
    ezt most végleg elpuskázták, innentől a lassú halál következik, s Pukli pajtás, meg Pilcz pajtás belépnek csapatvezetőnek az úttörők közé, s boldogan élnek, míg meg nem halnak.
    .
    NEM KÉNE MEGVÁRNI OKTÓBER 23.- ÁT!
    .
    nem lesz esély semmire, mert addigra a totális terror lesz úrrá az országon. kijárási tilalommal, állig felfegyverzett katonákkal, s különböző – kövéres, matolcsis, csuti gecis – félkatonai alakulatokkal, tűzparanccsal
    .
    szerinted, Bartus?
    mert idén a 60. évforduló lesz!

    Reply
  3. Nagy Sandor

    March 19th, 2016

    Kedves Bartus László! Ön a “Március-15-i tüntetés margójára” című cikkéhez írt véleményemre azt írta, hogy túlhaladott, és ebben az írásában benne van a válasz. Sajnos nincs benne. Csak hosszabban ír ugyanarról és továbbra sem értek egyett azzal, hogy a tanárok 12 pontja gyávaságot jelentene és 11 pontjának nincs jelentősége. Ezzel azt mondja, hogy szó szerint, ill. a Fidesz félmagyarása szerint kell értelmezni azokat.

    Csak néhány pontot emelek ki, amelyekből látható, hogy a Fidesz szándékosan, ön pedig talán figyelmetlenségből hogyan érti félre.

    – Az “érettségire vonatkozó módosítások elhalasztása” nem azt jelenti, hogy később változatlan formában meg lehet valósítani, hanem azt, hogy legyen idő megbeszélni és úgy megváltoztatni, hogy az az oktatás eredményességét szolgálja.

    – Az óraszám 22 órában való rögzítése nem azt jelenti, hogy a tanárok lusták és csökkenteni akarják saját leterheltségüket, hanem azt, hogy kell időt hagyni az órákra való felkészülésre és a tanulók értékelésére is. Csak így lehet hatékony oktatni, ellenkező esetben csak a rossz tankönyvek anyagának leadására és szószerinti számonkérésre van mód.

    – Az oktatás finanszírozás biztosítása nem azt jelenti, hogy a pedagógusok béremelést akarnak, hanem azt, hogy működő infrastruktúrát biztosítsanak az oktatáshoz: tiszta, világos fűtött tantermek, iró eszközök, könyvtár és/vagy informatikai eszközök, szertárak stb.

    – Az “őszinte és nyilvános kommunikáció” pont az ellentéte a Fidesz “Nemzeti konzultációjának” azaz fontos kérdésekre öszinte válaszokat várnak, amely ha nyilvános, egyértelművé teszi a szándékokat.

    Ezen kívül – bár a pedagógusok hirdették meg – ez a tüntetés nem csak az oktatásról szólt. Dekraláltan csatlakoztak az egészségügyi, a szociális, a kulturális és a közigazgatási terület dolgozóit képviselő szervezetek is, illetve sokan voltak az egyik szervezethez sem tartozó civilek is akik kormányváltást akarnak.

    Önön és Pilz Olivéren kívül, az emberek többsége ezt kormány ellenes tüntésnek tartotta – még a Fidesz is. Nem véletlenül szállítottak fizetett hallgatóságot a hivatalos kormány ünnepségre és rendelték ki a TEK-et a saját védelmükre.

    Ön akkor segítene,ha nem azt mondaná, hogy ez egy gyáva, a lényeget elfedő, szűk szakmai érdekeket képviselő, felesleges tüntés volt.
    Ezzel szemben jobb lett volna, ha ön is kihangsúlyozná, hogy ez a tüntetés is rávilágít arra, hogy a kormány minden fontos területet tönkertesz a saját hatalma és szűk támogatói érdekében úgy, hogy hozzá nem értő, elsősorban lojális vezetők kezébe adja és ő mondja meg, hogy mit kell csinálni, amikor maga sem ért hozzá: Gazdaságirányítás, külpolitika, közigazgatás, belügy, igazságügy, oktatás, egészségügy, katasztrófa elhárítás stb.
    Ha ezt minél több ember felismerné, megteremtődne az alapja a kormányváltásnak.

    Reply
    • Admin

      March 19th, 2016

      Kedves Nagy Sándor,

      amit Ön a végére ír, azt itt senki nem vitatja, legkevésbé én, de a felsorolt 12 pont a szabad tankönyvválasztás kivételével nem érinti az Orbán-rendsszer lényegét, minden továnni nélkül teljesíteni lehetne, mert attól még a hatalmi ágak szétválasztását, a fékek és ellensúlyok rendszerét, az egyetemes emberi és polgári jogok teljesülését nem érintenő, a hatalom egy kézben való koncentrációja nem szűnne meg, a szabad választások ugyanúgy nem lennének, a munkaalapú társadalom nem változik, a vezérelvűség megmarad, a sajtószabadság nem érvényesül, a sztrájkjog nem érvényesül, tanszabadság nem lesz tőle, felekezeti jogegyenlőség és szabadság nem változik, a gazdasági és társadalmi erőforrások egy kézben tartása nem változik és még sorolhatnám. A 12 pontból 11 pontot azonnal meg is valósítanék, ha én lennék a vezér. Egyedül a szabad tankönyvválasztás érinti a rendsdzer lényegét, mert az megadja a lelkiismeret, a gondolkodás és szólás szabadságának lehetőségét, amit tagad és közvetve tilt az alaptörvény preambuluma. Az Ön által figyelembe nem vett cikkemben éppen azt írom, hogy a tanártüntetésen két különböző ok miatt voltak jelen, és ez nem tisztázott, és nincs szétválasztva, keverednek a követelések és a jogalapok, amiket nem lehet összekeverni, most nem ismétlem meg, a cikkben benne van. Ez valóban egy gyáva, a lényeget elfedő, szűk szakmai érdekeket képviselő, de nem feleslges tüntetés volt, amely ennél a nem tisztázott jellegénél fogva ostoba ultiumátumot fogalmazott meg 1848 nagyon is jól megfogalmazott követelései, és az alkotmányos rend helyreállítása helyett. Lehetnek szakmai követelések és tüntetések, de nem a rendszert elutasító tüntetések helyett, és nem 1848-at meghamisítva. Végezetül, “kormányváltásnak” semmi értelme, csak rendszerváltásnak, és annak alapja nem a, hogy a kormány rosszul működik, ahogy Ön leírja, hanem az, hogy megdöntötték az alkotmányos rendet. Attól tartok, erről mindenki kifejtette az álláspontját, nem értünk egyet. Tiszteletben tartom a véleményét, de annak nincs értelme, hogy mindenki mondja a magáét és elbeszélünk egymás mellett, ezért ezt a társalgást a magam részéről befejezettnek tekintem. BL

      Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)