Breaking News

Ami történik, az klasszikus háborús előkészületre hasonlít. Pontos menetrend a háborúhoz, még akkor is, ha a cél nem az. A gyűlöletpropaganda Ukrajnát ellenségnek mutatja, az ukránok ellen hangol, nyíltan Ukrajna ellen uszít, mindenért Ukrajnát teszi felelőssé. Ennek legdurvább példája, hogy ukrán ügynöknek nevezik a kritikus sajtót, a civileket és a propaganda szerint a Szőlő utcai botrány mögött is Ukrajna áll. Az ellenzéket, a független szervezeteket külföldi ügynöknek nevezik, akiket Ukrajna irányít. Nem lehet tudni, milyen megfontolás és tervezés áll ennek hátterében az Európa-ellenes uszításon kívül, de nem megnyugtató, talán nem is véletlen, hogy mindez párhuzamosan az orosz háború kiterjesztésének előjeleivel és előkészületeivel zajlik. Az oroszok nemcsak Ukrajnát, hanem már közvetlenül Európát és NATO-tagországokat is támadnak drónokkal. Trump hallgat, magára hagyja Európát. Putyin pedig teszteli azokat a gyenge reakciókat, amelyeket az európaiak a provokációira adnak. Az biztos, hogy a 2026-os választás egyik fő üzenete az lesz, hogy az Orbán által provokált háborútól csak Orbán védheti meg Magyarországot. Ez pedig azt vetíti előre, hogy erősödik az ukránokkal szembeni propaganda és a provokáció, hogy az ukránok reagáljanak.

Zengő érc és pengő cimbalom az "adócsökkentés kormánya" és az adószámláló. Nem hisz neki senki, még az elvakult fanatikus hívei is szorongani kezdtek. Orbán diktatúráját is csak azért fogadták el, mert viszonylagos jólétet generált nekik, a rendszerváltó hangulat pedig a romló gazdasági helyzet miatt alakult ki, emiatt számít mostantól már a sok lopás is. Nem hiányzik nekik egy megszorításokkal, hadigazdálkodással és adóemeléssel operáló új diktátor. Ezt pedig sokan megértették. Aki eddig nem értette meg, a belpolitikába visszatért Orbán majd megérteti vele. Magyar megy a levesbe, ami cseppet sem baj, mert legalább a Fidesz kirúgott másod- harmadvonala nem hosszabbítja meg a NER-t. Kötcse másik tanulsága, hogy a szeretetről ordítozó Magyar Gyurcsány-gyűlölete elöntötte a messiás úr agyát. Gyurcsány és Orbán azonosítása és összemosása eddig is próbára tette a baloldali árulók tűrőképességét, de a "cél érdekében", meg szavazatmaximalizálás címén, lenyelték. Betudták az "óellenzéki" dumába, megfeledkezve arról, hogy ők maguk is azok. De nincs az a Gyurcsány-gyűlölő SZDSZ-es, aki túltenne Magyar szemkilövetős gyűlöletén, pedig eddig is lehetett tudni: amit hívei 90 százaléka a gyújtogatós szélsőjobboldali csürhe zavargásaként élt át, azt Magyar nemcsak utólag védelmezte, hanem az világnézetének lényege, belső kohéziója, sziklaszilárd alapja. Magyar Péter a Fidesz keménymagja. Most azonban Kötcsén kijelentette, hogy "Orbán Viktor lett az új Gyurcsány Ferenc minden tekintetben". Ezzel egyszerre több mindent elárult. Mindenekelőtt azt, hogy neki Gyurcsány nagyobb ellenfele, mint Orbán. Gyurcsányt Orbánnál sokkal jobban utálja. A kötcsei partiról való kiszorulása miatt érzett dühe, frusztrációja miatt Orbánról így akart rosszat mondani.

A rendezvény üzenete az volt: az Orbán-rendszer marad, csak a jobb diktátor majd jobban kormányoz és jobb lesz az egészségügy. Olyan mélyenszántó gondolatokkal untatták a jelenlevő kongresszusi "küldötteket" (?), hogy betegközpontú egészségügyre van szükség. Egyetlen figyelemre méltó megszólalás a Semmelwies Lovagrend javaslata volt. Ez a javaslat félelmetes precedens lehet, a klasszikus fasiszta állam korporációinak modern változata, vallásos lovagrendekre utaló elnevezéssel, de tartalmát tekintve a belső kontroll és terror eszköze, amely felhatalmazza a nővér lovagokat, hogy akár professzorokat is egzecíroztassanak, feljelentsenek (a példa szerint: ha nem mos kezet, vagy nem elég jól). A magyarista kampánysajtó, amely valamilyen érthetetlen okból független sajtónak nevezi magát, nem tette fel az alapvető kérdéseket, hogy mitől pártkongresszus ez, s azt sem, hogy kik a résztvevők, kik ülnek a nézőtéren, s hogyan választották ki őket, miután nem is tagjai a pártnak, amelynek ez a rendezvény állítólag a kongresszusa. A Magyar Péter elviselhetetlen stílusa még el nem menekültek közül Pósfai Gábor, a Tisza Párt operatív igazgatója (vajon tagja-e a pártnak?) ismertette, a tagság és alapszervezetek nélküli "párt" hogyan választja ki a parlamenti választásra a képviselőjelöltjeit (magyarul: kikre kell majd helyben szavazni). Akik még emlékeznek a Táncdalfesztivál kieséses rendszerére, azoknak ismerős a modell. Minden körzetben valami előválogatás után három énekes együtt lép fel mindenhol, utána a nézők szavazhatnak rájuk, és a legkevesebb szavazatot kapott énekes kiesik. Ezután már egyenes kiesés van, nyílt szavazás dönt a megmaradt két énekes között.

Ez nyilvánvalóan kizárt, mivel a 27 ismeretlen ember kivétel a pártnak nincsenek tagjai, ezért a kongresszus összehívása nem szabályszerű, nem törvényes. A párttörvény szerint "A párt törvénysértése esetén az ügyész keresetet indít a párt ellen". Az ügyésznek ezt kellene tennie, törvénytelen működés miatt a "Tisza Párt" feloszlatását kellene kérnie. A Fidesz a legteljesebb mértékben törvényesen járna el, ha azt a névleges pártot, melynek nevében Magyar Péter magánszemély politikai tevékenységet folytat, feloszlatná. A Fidesz a sok törvénytelensége közepette ebben is törvénytelenül jár el, ha ezt nem teszi meg. Az nem lehet indok, hogy Magyar támogatói hisztériás rohamban törnének ki. Ez a törvény. A "Tisza Párt" csak papíron létezik, egy egyszemélyes üzleti vállalkozás fedőszerveként. Ez abszolút törvénytelen. Ez nem párt, mert nincsenek tagjai, nincsenek testületei, nincsenek alapszervezetei, nincsenek szabályos gyűlései és döntései, a gazdálkodása nem pártszerű, mert egyetlen ember utalványoz mindent, s felette nincs semmiféle szervezeti kontroll. Magyar Péter azzal, hogy kongresszusnak hazudja a kamu gyűlését, amellyel legitimálni akarja saját akaratát, nyilvánosan bejelentette, hogy a pártja törvénytelenül működik. Az ügyész kötelessége, hogy megvizsgálja ennek a látszatkongresszusnak a törvényességét, s törvénytelenség esetén kérje a "Tisza" nevű, tagság nélküli fantompárt feloszlatását. Ha a törvény még számít, az ügyészségnek nincs más választása: lépnie kell.

Ha visszagondolok a középiskolai osztályomra, amelyben soha senkivel kapcsolatban nem hangzottak el ilyen "gyanúsítások" (azóta néhányukról kiderült), a mi 28 fős osztályunkban legalább 6-7 meleg (vagy az LGBTQ+ rövidítések valamelyikébe tartozó) fiú volt. Majdnem ötven évvel ezelőtt. Ez megfelel nagyjából a mai Z-generáció statisztikai adatainak. Csak akkor nem beszéltek róla nyíltan. Nem is különböztették meg őket negatívan emiatt. De nem is állt ki vele senki. Az Orbán által remélt "szégyen" mértékére jellemző, hogy emberi jogvédők is úgy próbálták védeni a szexuális kisebbségeket, hogy a "másság" számára kértek toleranciát, megértést és elfogadást. Fel sem tűnt, hogy már az is megbélyegző, lekicsinylő, lealacsonyító, hogy "másoknak" nevezték a hivatalosan elfogadott normáktól való eltérést. A "másság" kifejezés magában hordozza azt, hogy valamilyen "normálisnak" tartott formától való eltérésről van szó. Van az elfogadott, a helyes, s van az, ami ettől eltér, amit "másságként" védelmeznek. Liberális közvéleményben is gyökeret vert a "másság" kifejezés, "másságnak" nevezve a heteroszexuális irányultságtól eltérő eseteket vagy a nemi identitásukat el nem fogadó embereket, akiknek a biológiai tulajdonságaik nem egyeztek a nemi identitásukkal. Már aki bevallotta, egyáltalán felismerte, esetleg tudatosította ezt. Ezek titkok maradtak. Megrázó vallomás volt, amikor Pete Buttegieg, aki közlekedési miniszter volt a Biden-kormányzatban, elmondta: a bőrt is letépte volna magáról, ha megváltoztathatta volna a szexuális orientációját, hogy ne kelljen melegnek lennie. Nem választotta, nem "romlott" lett, hanem így született. Mégis időbe telt, amíg az emberek egyre nagyobb része értette meg, hogy melegek nem lesznek, hanem így születnek. Ahogy a heteroszexuálisok is heteroszexuálisnak születnek. Ahogy egy meleget nem változtat meg a "heteroszexuális propaganda", heteroszexuálist sem változtatja meg a "meleg propaganda". Aki nem az, az nem lesz az.

Ijesztő, hogy Trumpot semmi nem korlátozza, semmibe veszi az ENSZ-t, a NATO-t, saját szövetségeseit, saját pártját, hazája lakosságát és Amerika Alkotmányát. Öntörvényű és önjáró, aki ezt a stílust honosítja meg a világban, felszabadítva minden bűnözőt a mérték, a normák, a szabályok és a törvények alól. Aki nem tetszik, azt pofán veri, és leüti. Még az is elképzelhető, hogy valamikor ezt a lépést meg kellett (volna) tenni, de annak az alkotmányos, törvényes keretek között kellett volna megtörténnie. Ha Trump egyedül dönt arról, hogy Amerikát belépteti a háborúba (mert senkinek ne legyen kétsége, Trump ezzel a támadással belépett az Irán elleni háborúba), akkor mi az, amit nem tesz meg? Holnap kiket csukat le, milyen belföldi csoportok, egyének ellen támad, kire és kikre "dob le" bombát, milyen intézményeket zár be, söpör el, ha az amerikai Alkotmányon, valamint a nemzetközi jogon átlépve, bármikor bárkit önhatalmúlag lebombáz? Hogyan lehet ebben az emberben megbízni, ha a döntés előtt nem konzultál és nem méri fel a kockázatokat? Mert ebben az egészben az csak "hab a tortán", ha Irán nukleáris létesítményei, képességei nem semmisültek meg, s az egész csak Netanjahu és Trump hatalmi, belpolitikai érdekeit szolgálta. Még nincs egyértelmű kép arról, hogy a bombázás milyen károkat okozott az iráni atomprogramban, de az első jelentések szerint nem végleges megsemmisítés történt. Ez azt jelenti, hogy Trump bombázása felszabadította a gátakat, elsöpörte a korlátokat és a törvényeket, az ellenőrzéshez való jogot és a diplomáciai utakat. Mostanról kezdve erőszak áll erőszakkal szemben, nyíltan felszabadítva egy halálos ellenséget minden törvényes vagy morális kontroll alól. Irán felhatalmazást kapott a nyílt hadviselésre és gyilkolásra.

A kormányváltást az segítené elő, ha minden olyan párt elindulna, amelynek vannak olyan szavazói, akik akkor sem szavaznának Magyarra, ha agyoncsapják őket, és az nem kevés. Így azok a szavazatok a közösből elvesznek, mert ők inkább nem szavaznak. Az a szöveg, hogy ha nem indulnak el, akkor majd többen szavaznak Magyarra, s mindenki majd Magyarra szavaz, hatalmas tévedés. Ha a Magyart elutasító liberálisoknak adtak volna esélyt, hogy legyen kire szavazniuk, s az összes ellenzéki szavazat elegendő lett volna a parlamenti többséghez, akkor Magyar kényszerhelyzetb kerül: vagy koalícióra lép az összes ellenzéki parlamenti párttal a többség érdekében, vagy azt választhatja, hogy egyedül vagy sehogy, és akkor Orbán marad (most feltételezve, hogy választás útján Orbánt le lehet váltani és nem csalják el előre, mi továbbra is ezt állítjuk). Annál nagyobb butaság nincs, amikor azt képzelik egyesek, hogy ha mindenki más megszűnik, akkor majd mindenki Magyarra szavaz, és automatikusan össze lehet adni a megszűnő pártok szavazatait. A becsületes baloldaliak és liberális demokraták képviselet nélkül maradnak, s marad két fasiszta párt, és két fasiszta diktátor a közéletben. Legalább a DK ezt nem teszi. De a DK sem számíthat arra, hogy a hoppon maradt momentumosok majd rájuk szavaznak. A második kijelentés a legviccesebb, mert a Momentum állítása szerint "a rendszerváltás beteljesüléséért és egy nyitott, sokszínű, a teljesítményt, a tehetséget, valamint a szorgalmat jutalmazó ország megteremtéséért jött létre. Ezen cél eléréséhez az kell, hogy az Orbán-rendszer bukjon és egy következő választáson, se a Fideszen, se semmilyen más szervezeten keresztül ne térhessen vissza". Ha nyerne, Magyar Péterrel pontosan az következne be, hogy a Fides térne vissza a személyében és a "pártja" révén. Ennek megfelelően Magyar semmiféle rendszerváltást nem akar, szerinte a NER demokrácia és jogállam, az alaptörvény számára rendben van, csak a miniszterelnök ciklusainak számát korlátoznák, természetesen egésen addig, amíg nem Magyar Péter a miniszterelnök. Ha van olyan dolog, amire azt lehet mondani, hogy kizárt, akkor az, hogy Magyar kormányzása és uralkodása alatt valaha "nyitott, sokszínű, a teljesítményt, a tehetséget, valamint a szorgalmat jutalmazó ország" jöjjön létre. Magyar alatt ez kizárt. Ha a Momentum ezért jött létre, akkor Magyar ellen kellene küzdenie.

Most pedig térjünk a lényegre. Magyar szavazótábora mindent egyetlen célnak rendel alá: leváltani Orbán Viktort. Erre semmi garancia nincs. De mi történik akkor, ha ez sikerül, akár a húsz év előnyt biztosító biológiai törvények alapján is? Tételezzük fel, hogy eltűnik Orbán, s ott áll a NER rendszerét jogállamnak és demokráciának nevező Magyar Péter. Orbán 15 év alatt jutott ide, Magyar innen kezdi. Arra épít, amit Orbán alapozott meg. Ha Magyar beül Orbán székébe, olyan diktatúrát csinál, hogy a "Tisza-sziget" hajléktalanjai Orbánt is visszasírják. Magyar Péter értelmiségi, liberális támogatói ne képzeljék, hogy Magyart az életben képesek lesznek megfékezni vagy elkergetni. Ők az első célpontjai. Magyar egyszer már megüzente Wass Alberttel a volt barátainak, hogy ő nem változik, a "kő marad" az, ami volt. Ezt is a zsidók meggyilkolásáért elítélt háborús bűnössel tudta megfogalmazni, hogy a hovatartozását világossá tegye. Magyar 2006-ban a Budapestet felgyújtó puccsista antiszemita csőcselék mellett állt, később a rehabilitálásukért dolgozott. Emlékszik a magyarista-tiszás tábor azokra a napokra, azokra a szörnyűségekre? Magyar azóta is ugyanazt vallja, ő továbbra is a barikádnak azon az oldalán áll. Támogatói azok, akik elszenvedői voltak Orbán utcai puccskísérletének, amelynek antiszemita felhangjai a vészkorszakot idézték, a lámpaoszlopokra függesztett zsidók neveivel.

Valami érthetetlen módon, Trump arra buzdította a kanadaiakat, hogy szavazzanak rá, aki nem szerepelt a szavazólapon. De ezzel egyértelműsítette, hogy aki a Konzervatív Pártra szavaz, az Donald Trumpra szavaz. Vámmentességet ígért, ha Kanada beolvad Amerikába. Az utolsó pillanatban ezzel még azokat is az urnákhoz küldte, akik esetleg nem akartak szavazni. A kanadai győzelem megkérdőjelezte azt a közhangulatot, hogy nem lehet mit tenni, a demokrácia korszaka lejárt, Trumpot és a szélsőjobboldalt nem lehet megállítani. A kanadai fordulat még annak esélyét is felvillantotta, hogy Trump elnöksége éppen nem a demokratikus világ végét, hanem a megerősödését jelentheti. Trump sokkoló elnöksége a demokráciákat értékeli fel, s az embereket mozgósítja, hogy van mit megvédeni. Kanada csodálatos ellenállása azt mutatja, hogy nem szükségszerű és nem végzetszerű az, ami történik. Minden az embereken múlik. Amerikában is örülhetnek most azok, akik nem szeretik az erőszakot, a zsarolást, a megfélemlítést, és nem ilyen világot akarnak. Mindez egybeesik azzal, hogy Trump második elnökségének első 100 napját értékelték a választók, s a közvéleménykutatók egységesen azt mutatták ki, hogy 70 éve nem volt az Egyesült Államoknak ilyen népszerűtlen elnöke az első 100 nap után.

Az október 7-i tömegmészárlás és az amerikai palesztinpárti tüntetések összekapcsolódnak és egy hatalmas csapda részei, amelybe Amerika és Izrael is belesétált. Trump a "csapdát" folytatja és kiszélesíti, immár az amerikai demokrácia és szabadság megsemmisítésével. A Hamasz tömegmészárlást követett el, túszokat ejtett, azzal a szándékkal, hogy Izrael kegyetlen bosszút álljon fájdalmában, s azt Izrael ellen lehessen fordítani. Bár a palesztin áldozatok is a Hamasz áldozatai, emiatt Izraelt lehessen népirtónak beállítani. Az amerikai palesztinpárti tüntetések egyértelműen belpolitikai célokat szolgáltak, az volt a céljuk, hogy a demokrata szavazó progresszív fiatalokat a demokraták ellen fordítsák, mert a demokraták kiálltak Izrael mellett, s ezzel Trumpot segítsék győzelemre. Mi fogadásokat ajánlottunk, hogy a választás után egycsapásra megszűnik majd az összes palesztinpárti tüntetés, mert elveszíti a valódi célját. Így lett, A csapda működött, de Trump fordít rajta egyet: antiszemitizmusra hivatkozva semmisíti meg az amerikai demokráciát. Ördögi terv, amely működött, s amelyben jól felismerhető az október 7-i mészárlástól az amerikai demokrácia lerombolásához vezető ív. Trump ennek a folytatása, majdhogynem a célja, aki az ellenséges terv bevégzését az antiszemitizmus elleni védekezésnek álcázza. Mindezzel az egész civilizációellenes pusztítást a zsidók művének állítja be. Legalábbis úgy, mint ami az ő érdekükben és a velük való szövetségben történik.