Megtalálja a zsák a maga foltját, egymásra talált Orbán és a korrupcióra épülő Dél-Korea. Nincs a földön még egy ország, ahol annyi elnököt ítéltek volna el korrupció miatt az elmúlt évtizedekben, mint Dél-Koreában. Miközben az igazságszolgáltatás is korrupt, ezért a korrupciós ügyeknek csak töredéke végződik bírósági ítélettel. A nemzetközi sajtó szerint Dél-Koreában a korrupció nem a normálistól eltérő deviancia, hanem a gazdasági rendszer alapja.
Dél-Korea és a korrupció keresőszavakra az első három cikk:
Nem véletlen, hogy eltalált Budapestre Mun Dzse In dél-koreai elnök, akiről még nem tudhatjuk, hogy követi-e elődeit a börtönbe. Orbán rendszere államilag szervezett korrupció, a korrupció a rendszer működési módja, s ez csak annyiban fejlettebb a dél-koreai rendszernél, hogy itt utólag sem bukik le senki, és nem vonnak felelősségre senkit. A dél-koreai rendszerben azokat találja meg az igazságszolgáltatás, akik nagy értékű személyes ajándékokat fogadnak el, míg a magyar rendszerben egész iparágakat lopnak, nem foglalkoznak „apró” ajándékokkal.
Azt már tudhatjuk, hogy akiket Orbán megdícsér, azoktól menekülni kell, a táskát és a bukszát szorosan megunkhoz kell szorítani. Ha úgy lesz, ahogy Orbán reméli, hogy erősödnek a dél-koreai gazdasági kapcsolatok, akkor lesz dolga a dél-koreai rendőrségnek, mert Orbán személyében a keleti ország vezetői olyan partnert találtak, aki csak a korrupció nyelvén ért, és a kínaiakkal már megtanulta a keleti „üzletelés” technikáit.
Ezért erősödnek a keleti kapcsolatok, ezt jelenti a keleti nyitás: az átláthatatlanságot, a túlárazott, korrupt üzleteket, befektetéseket, amelyekben zsebből a zsebbe megy a pénz. Magyarország Orbán tulajdona, ezért az csinál vele, amit akar. Az egész országot a családi maffia hasznára működteti magánvállalkozásban. Orbán maga a dél-koreai álom.
