/

Ezért utálnak sokan Magyarországon élni

17 perc olvasási idő

A sajtó hírt adott róla, hogy a Baranya Megyei Kormányhivatal (miért nem vármegyei főispánság?) megbüntette az Aldit, mert egy napon egyetlen cukorfajtát tévedésből 10 forinttal drágábban adtak. Az adott áruból 64 csomaggal adtak el aznap, így 640 forintot kerestek a megszabott hatósági ár fölött, s ezért a kormányhivatal egymillió forintra büntette a céget. Mert ebben az országban rend van, itt senki nem sértheti meg a szabályokat. Tanuljon az Európai Unió.

Az Aldi nyilván nem fog ebbe tönkremenni, ezt gondolja a legtöbb magyar ember, egyesek még kárörvendőek is, hogy fizessenek csak. Nagyon kevesen jönnek rá arra, hogy ez a mentalitás nemcsak ebben az esetben jelent meg, hanem általános jelenség, ami mégcsak nem is az illiberális fasiszta Orbán-rendszer sajátja, mert így volt ez már a diktatúra előtt is, talán már az Etelközben is. De az biztos, hogy végigvonult az egész magyar történelmen, és a magyar tragédiák egyik okozója. Mi ez? A zsigeri rosszindulat, a szemétség, a szívatás, köznyelvi kifejezéssel a “kibaszás” kultúrája.

Nem szeretnénk ezúttal kitérni arra, hogy a hatósági árak bevezetése diktatúrák és unortodox hülyék találmánya, ami teljes mértékben összeegyeztethetetlen a szabad piaci versennyel, a normális gazdasággal, a vállalkozói szabadsággal, s aminek a következménye az, ami a benzinkutaknál kialakult: áruhiány, feketézés, szervezett bűnözés, korrupció és az infláció még nagyobb növekedése. A büntetést kiváltó ok eleve egy elhibázott, gazdaságilag abszurd, az alapvető jogok szempontjából törvénytelen, önkényuralmi intézkedés, mert mindenki annyiért adja az áruját, amennyiért akarja.

De ha már ilyen a rendszer, egy nép mentalitásából következhetne másféle elintézési mód is. Különös tekintettel arra, hogy teljesen hihető magyarázat született: adminisztrációs hiba, egy tévedés történt, amikor 229 forint helyett 239 forintot írtak az árura. Nyilván nem szándékosan történt, az okozott kár nem jelentős. A magyar emberektől nem az Aldi lopta el aznap a legtöbb pénzt. Épp ebben a hónapban jelent meg a hír, hogy a Tiborcz család 1,1 milliárd forintot kapott a Vidékfejlesztési Programból. Benne Orbán veje, násza, nászasszonya, vejének húga, lányának sógornője.

Ez csupán egy tétel. Az Aldi tévedésből károsított meg 64 (!) pécsi magyar állampolgárt, egyenként 10 forinttal, ezért egymillió forintra büntették őket. Ezzel az egy főre eső kár százezerszeresére büntette a céget a magyar állam főispánsága. Éppen csak deresre nem húzták a dolgozót, aki a kettes helyett tévedésből hármast írt, mert a hasonló csomagolású másik termékre annyit kellett írni. Normális mentalitású országban, erről lehet tárgyalni, meg lehet egyezni, a magyarázatot lehet méltányolni. De Magyarországon nem lehet, mert itt aztán nem lehet szabálytalankodni, kárt okozni.

Ez a magyar ugar, ahol a miniszterelnök vejének (és lányának) családja milliárdokat nyúlhat le, de másról tíz forintért lenyúznák a bőrt. Az Aldi egy cég, amely ezt könnyen megfizeti, de ugyanígy bánnak a magyar emberekkel a hivatalok, a hatóságok. Abba fárad bele az emberek lelke, hogy sehol nincs ésszerűség, jóindulat, értelmes párbeszéd, méltánylás, hanem az élvezettel végrehajtott szemétség, szívatás az élet minden területén. Cseppet sem csodálkozunk, hogy a IX. kerületben felpofozzák a parkolóőröket. Húsz évvel ezelőtt is kezét törte volna az autós egyes parkolóőröknek a szemétkedés és az aljaskodás miatt, ahogy ezt az egyébként normális munkát végzik.

Ez utóbbi mutatja, hogy az egymással szembeni kicsinyesség, rosszindulat, a másik életének szándékos, élvezettel való megkeserítése Magyarországon általános mentalitás (tisztelet a kivételnek). Az emberek jelentős része kifejezetten élvezi, hogy olyan munkakört tölthet be, ahol nemet mondhat, szemétkedhet, aljaskodhat, büntethet, és ez élvezettel tölti el. Ma őt szívatják, holnap pedig ő szivathat másokat. Amikor valaki elmondja a normális érveit egy helyzetben, összesszűkül a száj, a szem, megkeményedik a nyak és a szív, megemelkedik a hang, és elhangzik a NEM.

Önsorsrontó magatartás ez, mert egyrész magukat és a többieket rombolják le, teszik elviselhetetlenné az életet, a mindennapokat. A nagylelkűség és a jóindulat hiánya konkrét gazdasági károkat is okoz, mert vásárlókat és ügyfeleket veszítenek vele. De a mocsoksággal járó káröröm és élvezet minden pénzt megér. Betéved egy külföldön élő magyar család a hazai fagylaltozóba, és a kislány nem tud választani, de azt mondja az édesanyjának, hogy majd megkóstoljuk és eldöntjük. Mire a pultos közli, hogy nincs kóstoló. A kislány ledermed, ilyet még nem látott. Nem vesznek semmit.

Közhelyesnek hangzik, de így igaz, hogy a kisemberről lehúzzák a bőrt is (sokszor a másik kisember bosszúból és élvezettel), míg a hatalmasok megcsinálhatnak bármit. Ez a magyar feudalizmus. A magyar mentalitás nem változott ezer éve. Nemcsak magukat és egymást szívatják, de így bántak a nemzetiségekkel, ezért nem akart senki Magyarországhoz tartozni, így bántak a zsidókkal és így bánnak a cigányokkal is, aminek maguk isszák a levét. Így bánnak az ország értékes embereivel, akik inkább elmennek, és lassan kiürül az ország, mert már a diákok is külföldre készülnek.

Ezért nem jó ebben az országban lakni. Egy kis gyöngyszem lehetne, a boldogság és jólét, a szabadság és az elégedettség kis szigete, ha másfajta mentalitású nép lakná. De még saját lakói sem érzik jól magukat benne, méghozzá a házmester mentalitás, a szűkkeblűség, a rosszindulat, a hétköznapi fasizmus miatt. Vajon milyen rendszerben él ma egy ilyen nép? Nyilván olyanban, ami megfelel ennek a mentalitásnak. És mi felel meg ennek a mentalitásnak? A fasizmus. Az emberek közötti hétköznapi fasizmus megtalálja a politikai rendszerben is a neki adekvát államformát, a fasizmust.

Ezért nem háborodik fel senki a kormányzati aljasságokon sem, ha az nem őt érinti. A Ryanair légitársaság követhetett el hibákat, de azon senki ne lepődjön meg, hogy soha semmiért nem büntette meg valamelyik állami hatóság, csak akkor, amikor merészelte elmondani a véleményét az “extraprofitadónak” nevezett mocsokságról, útszéli haramiákat idéző lopásról. Amint idiótának nevezte a magyar kormány egyik idióta miniszterét, azonnal találtak nála büntetni valót. Nem pitiáner? Nem kicsinyes, nem aljas, nem köpedelem banda az egész? De nem az van az élet minden területén?

Ezért utálnak sokan Magyarországon élni. Ezért élnek inkább bármilyen más országban, ahol ezzel a zsigeri rosszindulattal nem találkoznak. Ezért szenvednek még azok is, akiknek fontos a haza, mert nem merik bevallani, hogy ahol ilyen szemétségek történnek, ahol állandóan csak szívatják az embereket, és az emberek egymást, ahol a rosszindulat, a káröröm, a kibaszás a legnagyobb éltető erő, az nem haza. Ott az ember nem érzi jól magát, az neki nem kínálja az otthonosság jóleső érzetetét.

Ezzel szemben, amikor valaki nagy lelki megerőltetés után néhány év után egy rövid időre hazatér, és egy órán belül szembesül az első ostoba, irracionális és értelmetlen szemétséggel, kibaszással, aminek a rosszindulaton és a kicsinyességen kívül semmi értelme nincs, akkor megállapítja, hogy “haza” érkezett. Bekötött szemmel is ráismerne, hogy Magyarországon van. Mindez párosul egy olyan buta nemzeti gőggel, ami lenéz másokat, mert a magyaroknál nincs jobb, mindenki csak szar hozzájuk képest, de a balkáni országok is megelőzik lassan, mert azok legalább elhagyják ezt.

Mert ez a magyar sors rákfenéje. Mások megítélése, a mások megszólása, a rosszindulat, hogy másnak rossz legyen. Ebből nem jöhet ki más, csak ilyen rendszer, egy ilyen vezető, egy ilyen szar élet, ami nem tud soha révbe érni. Mindig ugyanoda tér vissza. Amikor kicsit jobb, akkor az azért van, mert az ország normálisabb része, amely szenved ettől, kerül meghatározó szerepbe. De ez soha nem tarthat sokáig, mert jönnek a házmesterek, a besúgók, a nyalizók, a “gecik”, ahogy azt Simicska mondaná, és átveszik az uralmat. s ők marhán élvezik. Amíg bele nem fulladnak saját magukba.

Akkor megint jöhet egy kis fellélegzés, a nyugatosok, a liberálisok, a nyitottak, akik békén hagynának, nyugodt életet és szabadságot adnának mindenkinek. Mire megint feltámadnak az ősmagyar lelkek, akik szerint ez nem magyar. Sokkal jobb a begyöpösödött, rosszindulatú bunkóság. Mindenki lenézése, mindenki becsmérlése, a nemzeti szivatás rendszere, a rosszindulat, bosszú édes íze. Aki kíváncsi a “keresztény” magyar nemzeti karakterre, olvasson Ady Endrét és nézzen a tükörbe. A magyar nép legnagyobb prófétája volt. Senki nem látta olyan tisztán a magyar nép lelkét.

Viselte is minden átkát, hogy magyarnak született. Ezért nem változik itt soha semmi. Ha ez megváltozna, minden megváltozna. De akkor már nem lenne “magyar”, ugyebár, mert ezek a magyart azonosítják ezzel, saját maguk korlátoltságával, rosszindulatával és szemétségével. Akik nem ilyenek, azok nem is magyarok. Pedig ez az ország most is éppen csak annyira élhető, ahány olyan ember van benne, aki nem ilyen, mint ezek. A keresztény úri Magyarország mocska pedig nem képes kimúlni, a jobbágyaikkal, alattvalóikkal együtt, mert elhiszi a nép, hogy ez maga a “magyar”.

És nem lehet az értékrendet megfordítani, hogy éppen ez az, ami nem “magyar”. Magyarországon kimaradt a polgárosodás, és nem is lesz, mert arra már rásütötték a bélyeget, hogy “nem magyar”. Hanem zsidó. Soros. Ezért kezdődik mindig minden elölről. Ezért megy el inkább mindenki, aki nem tud ezzel azonosulni. A végén csak ők maradnak, és felfalhatják egymást. Reménytelen ország.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Ezek a járványból és a halottakból is pénzt csináltak, most a fűtéshiányból is ők gazdagodnak

Következő cikk

Hétmilliós Rolex óra jár annak, aki védi a “keresztény értékeket”