Amint az várható volt, Orbán Viktor és a Fidesz parlamentje megszavazta a lex CEU-t, vagyis azt a törvényt, amely lehetetlenné teszi a CEU magyarországi működését. Írhattuk volna, hogy a magyar parlament szavazta meg ezt a gyalázatot, mert Orbán és a Fidesz is magyar emberek, de mivel a magyar emberek érdekei ellen szavaztak, mégiscsak jobb, ha azt írjuk, hogy Orbán parlamentje fogadta el a törvényt.

Különleges eljárásban, kapkodva, mintha az életük függött volna tőle, alig néhány nap alatt lezavarták. Ráadásul, még az eredetinél is szigorúbb, mondjuk úgy, cinikus határidőket szabtak a CEU számára. Olyan határidőket, amelyekről tudják, hogy az egyetem, ha akarná, akkor sem tudná azokat betartani.

S miközben az országgyűlésben a képviselők a gombokat nyomkodták, Áder János köztársasági elnök aggódott. Nem a törvény miatt fájt a feje, nem azért, hogy Magyarország már megint szembe ment a demokratikus világgal, és a törvényhozás tekintetében a banánköztársaságok szintjére süllyedt.

Áder köztársasági elnök az MTI beszámolója szerint a Pilisi Parkerdő Tündérkertjében sétált, és az őshonos gyümölcs- és fafajták jövőjéről gondolkodott. Ami egyébként valamelyest érthető, szép, napos idő volt éppen, amikor Orbán és a Fidesz parlamentje elfogadta azt a törvényt, amelyet még évtizedek múltán is tanítani fognak a jogi egyetemeken, elrettentő példaként.

Áder János már jó ideje a környezetvédelemben utazik, gyakran beszél a globális felmelegedésről és az üvegházhatásról. Ilyenkor nagyon felelősségteljesen ráncolja a homlokát, de sajnos bokros teendői nem teszik lehetővé, hogy a hazai viszonyokra is kiterjedjen a figyelme. A Városligetbe álmodott, múzeumi negyednek nevezett szörnyről például egyetlen szava sem volt, a Római parti mobilgát ügyében is nagyon látványosan hallgatott. És úgy általában egyetlen alkalommal sem szólalt meg, amikor olyan fákat vágtak ki, amelyek egészségesek voltak és élhettek volna, de valamelyik csókos építkezésének az útjában álltak.

Áder János most valamennyit jóvátehetne abból a sok gyáva megalkuvásból, ami az elmúlt években a nevéhez fűződött. A sok aláírt törvénytelen törvény, a kamuból visszaküldött, majd utóbb aláírt jogszabály mind az ő nevéhez tapad, s ha lesz még független történelemtanítás Magyarországon, ez is belekerül majd a tankönyvekbe.

Áder János most megmutathatná, hogy nem az, amit sokan gondolnak róla. Hogy nem egy önálló gondolkodásra és cselekvésre képtelen senki, Orbán bábja, aki úgy ugrál, ahogyan azt a gazdája parancsolja. Áder most cáfolhatná mindezt, mert vesztenivalója nincs, többször már nem lehet államfő, viszont élete végéig megilleti a magas jövedelem, a szolgálati lakás és autó. Megtehetné, hogy nem írja alá a törvényt, sőt, fel is szólalhatna ellene.

Ne legyenek illúzióink, mert Áder János nem fog semmi ilyet tenni. Ha akarta volna, már korábban megpróbálta volna útját állni Orbán eszelős ámokfutásának. Maradnak neki a Tündérkert fái, meg a globális fölmelegedés – s ha már eléggé sokat aggódott, elmehet horgászni, hogy a halak is érezzék a törődést.



Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.