Megtörtént, amit már régóta vár a demokratikus közvélemény elvszerűbb része, megszólalt a legnagyobb ellenzéki párt (amely nem mellesleg baloldali liberális értékeket vall) elnöke, és elkezdte az ellenzéki politikusok, szavazók és támogatók „nevelését”, hogy legalább ők tartsák tiszteletben azokat az emberi jogokat, amelyekért állítólag harcolnak. Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke, a Facebook oldalán elítélte, hogy Varga Judit igazságügyi miniszter magánéletével, az „Ördög ügyvédje” által lebegtetett homoszexuális kapcsolataival kampányoljon az ellenzék, s ezzel irányt is mutatott.
Ez a kiállás ugyanaz, amit Donáth Anna, a Momentum elnöke Márki-Zay Péter kampányával kapcsolatban úgy fogalmazott meg, hogy “én nagyon nem szeretném, ha a közös kampány uszításon és gyűlöletkeltésen alapulna”, s „csak azért, mert a Fidesz lemegy kutyába, az ellenzéknek nem kell”. Mindkét megnyilvánulás arra hívja fel a figyelmet, hogy Orbánt és a Fideszt nem saját fegyverével kell legyőzni, hanem annak ellenkezőjével. A liberális demokraták nem válhatnak olyanokká, mint Orbán és a Fidesz, mert akkor elveszítenek mindent, ami különbbé teszi őket, s amiért harcolnak.
A cél nem szentesíti az eszközt. Ezt jegyezze meg minden demokrata, ellenkező esetben nincs helye a demokraták között. Gyurcsány tapintatosan olyan témához kapcsolódva foglalt állást ebben az égető kérdésben, amely nem Márki-Zay Péter közös miniszterelnök-jelölt – rendkívül irritáló és elfogadhatatlan – megnyilvánulásainak egyike, hanem az „Ördög ügyvédje” nevű ismeretlen blogger akciója. De az üzenet szól mindenkinek, így nyilván Márki-Zay Péternek is, aki jól tenné, ha befejezné az emberi jogokat sértő kampányát, mert azzal szétveri az ellenzéket és rontja a esélyeiket.
Egy elvhű liberális demokrata, aki tiszteletben tartja az emberi jogokat, soha nem szavaz olyan ellenzékre, amely nem tartja tiszeletben az emberi jogokat, mert ilyen politikai irányzat már van egy, a Fidesz. Ha ezt a stílust és módszert elfogadhatónak tartaná, akkor szavazhatna Orbánra is. Aki tiszteli az emberi méltóságot, az nem buzizza le a miniszterelnök fiát, s nem fenyeget azzal, hogy az igazságügyi miniszter leszbikus kapcsolatairól közöl fotókat. Nem áll oda a brüsszeli ereszcsatorna mellé sem, mert egy kulturált embernek ettől a kampányfogástól kifordul a gyomra.
(Nem mellesleg kontraproduktív is, mert a Márki-Zay által állítólag „fél kézzel megállított homofób kampány” teljes sebességgel robog.)
Gyurcsány Ferenc egyértelműen elutasítja az „aki mondja másra, az mondja magára” primitív retorikáját, mert mint írja: „Őket ki lehet pellengérezni? Lehet mutatni ölelést, csókot? Szerintem nem. Mások szerint viszont igen, mert csak így lehet leleplezni az álszentséget, a morális hazugságot.” Ebben az elvi kérdésben foglalt állást a DK elnöke, hogy a képmutatást és a hazugságot kell-e, lehet-e, szabad-e így leleplezni. Az ellenzék legnagyobb pártjának elnöke szerint NEM. S ebben tökéletesen igaza van.
Itt olvasható Gyurcsány Ferenc indoklása: „a magánélet védelmének joga szerintem azt is megilleti, aki ezt a jogot tagadja. Ad absurdum az Alaptörvényben”. Aki állítólag jogállamot akar, és nem tartja tiszteletben a jogállami normákat, az nem különb, mint az, aki meleg létére folytat homofób propagandát, és ugyanolyan képmutató. S amennyivel durvább a homofób propaganda, annyival durvább az „édesnek szánt bosszú”, hogy valakit a homoszexualitása miatt támadnak meg, állítólag a homoszexuálisok védelmében. Az egész nonszensz.
Ember az embertelenségben
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy Gyurcsány Ferenc elvi állásfoglalása tartalmaz egy fontos elemet, amiről megfeledkeznek az Orbán gyűlöletétől elvakult ellenzékiek: az emberséget. A demokrácia nem csupán száraz jogrend, hanem humanizmus, együttérzés, emberség, szolidaritás és tisztelet is. Ezzel kellene megnyerni a szavazókat, nem az orbáni gyűlölködésben való versenyzéssel. Mert ez felmelegíti a kővé dermedt szíveket. A gonoszt jóval lehet legyőzni, nem gonoszsággal, amit ha más nem is, de Márki-Zay Péter igazán tudhatna, ha már annyit emlegeti a kereszténységet.
A brüsszeli ereszcsatornához való zarándoklata a magyar közélet legízléstelenebb és legocsmányabb megnyilvánulása volt. Tisztességes ember ilyen mélyre nem süllyed. Szájer Józsefet függetlenül a szexuális irányultságától, szabadidős szokásaitól, mint politikust, mélyen elítéltük, a legkártékonyabb és leghazugabb közéleti szereplők egyikének tartottuk. De emberi méltósága neki is van, és a tetteiért megfizetett. Az a buli, amelyben résztvett, annyira szennyes, hogy aki az ereszcsatorna mellé áll kampányolni, az is beszennyei magát, és azokat is, akiket képvisel.
Gyurcsány Ferenc a politikai harcok mögött meglátja az embert is, és ez különbözteti meg az ellenfelétől, Orbántól és a Fidesztől. Gyurcsány ezt írja: „A megvádoltnak családja, gyerekei vannak. Ez az ő dolguk. Vigyázva ezt nekik kell megbeszélni…” Ez arra emlékeztet, amikor Isten megindokolta, miért nem pusztítja el Ninivét. Megtehetné? Meg. Lenne rá oka? Igen. Megteszi? Nem. Miért? Mert az irgalom dicsekedik az ítélettel szemben. A kegyelem és a jóság erősebb, mint a kérlelhetetlen törvény, ítélet, bosszú, harag és gyűlölet. Ez utóbbi még soha nem változtatott meg senkit.
Embernek maradni az embertelenségben, ez a feladat, és ez az egyetlen esély megmenteni másokat és megmenteni az országot. Ezért horgadt fel az ellenállás és a tiltakozás sokakban, amikor azt látták, hogy az ellenzék miniszterelnök-jelöltje fordítva cselekszik, a gyűlölet logikája szerint kampányol, miközben ugyanolyan képmutató módon kereszténységről papol és szeretetet hirdet. Mint talán tudja, a szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Aki azt hiszi, hogy vannak, akik ezt nem érdemlik meg, vagy azt gondolja, hogy ez naivitás és vereségre van ítélve, az a megváltást tagadja.
A megváltás éppen erre a logikára épül. Isten sem a Sátán eszközeivel és módszereivel győzte le a gonoszt, hanem a minden értelmet felülhaladó jóságával, szeretetével és önfeláldozásával. Ez az, ami erősebb a rossznál. Aki ezt nem hiszi, az felemészti magát a gyűlölettel. A liberalizmus ezért a kereszténységhez legközelebb álló ideológia és államforma, mert tiszteli az emberi méltóságot és az emberi jogokat, ezen kívül tiszteletben tartja az egyéniséget, a véleményszabadságot és a szabad választást. Benne van a nagylelkűség és az emberség.
Mióta jobboldali miniszterelnök-jelöltje van a baloldali liberális ellenzéknek, egy dolgot megtanultunk. Soha nem hittük volna, hogy bármi fontosabb lehet Orbán leváltásánál, de rájöttünk, hogy van még annál is fontosabb. Méghozzá az, hogy megőrizzük önmagunkat, megőrizzük az emberségünket az embertelenséggel szemben. Hogy miközben harcolunk az embertelenség ellen, magunk is ne váljunk olyanná és azzá. Mert ha emberek maradunk, eltiporhatnak minket, akkor is győztesek vagyunk. De ha elveszítjük az emberségünket, nyerhetünk, mégis vesztesek vagyunk.
A cél nem szentesíti az eszközt. De mi még a célt is pontosítanánk: a cél az emberségünk megőrzése. Nem könnyű, mert egy embertelen diktatúra világa vesz körül bennünket és megkeményíti a szívünket. De ezt mégsem szabad elfelejteni, hogy a cél egy emberi világ, amit csak olyan emberek építhetnek, akik megőrzik az emberségüket. Ezért ezerszer különb Gyurcsány, mint Orbán, mert neki van szíve. A mindenáron hatalmat akaró Márki-Zay, aki a kereszténységével kampányol, tanulhatna az általa becsmérelt és lekommunistázott Gyurcsánytól alázatot és emberséget.
Nem lenne baj, ha „mini Feri lenne”, és szorulna bele egy kis emberség, egy kis alázat, egy kis emberi szív. Mert hiába járt templomba már akkor, amikor Orbán még kiszes volt, ha nem ragadt rá semmi. Mert az ilyeneket a nem templomba járók megelőzik az Isten országában, de még a politikai életben is. Akinek van szíve, nem nevez „fogyatékosnak” senkit, még véletlenül sem. Egyszerűen nem jut ilyen szó az eszébe. Egyrészt nem sérti meg a fogyatékossággal élő embertársait, másrészt nem nevezi fogyatékosnak a politikai ellenfeleit sem, legyenek azok bármilyen gonoszok.
Egy miniszterelnök-jelölt nem is süllyed arra a szintre, hogy propagandistákkal foglalkozzon, de ha megsérti a fogyatékossággal élőket, akik ez ellen tiltakoznak, akkor nem hadovál félreértésekről és félremagyarázásról, hanem bocsánatot kér. Akinek ebben a negatív kontextusban kijön a száján az, hogy „fogyatékos”, annak nincs mentsége, annak bocsánatot kell kérnie, és meg kell vizsgálnia magában, mitől van az, hogy a maga természetességével jönnek ki a száján a szívéből származó emberi jogsértések.
Mindezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk még valamit: bármennyire próbálja Márki-Zay Péter úgy beállítani, mintha ő – például – a homoszexuálisokat védené, és „az ő kormányzása alatt még a fideszes homoszexuálisok is bátran vállalhatnák a szexuális orientációjukat”, vagy mintha a miniszterelnök fiát védené az apja homofóbiájával szemben, kettős jelentéssük van ezeknek, ahogyan a migránsozós szövegeinek is. Rájátszik a közvélemény és a fideszes szavazótábor homofóbiájára és xenofóbiájára is, hogy így szerezzen szavazókat. Érezteti, hogy Orbánnak meleg fia van, ami ciki.
Nagyon hasznos lenne, ha az emberi jogokat tiszteletben tartó pártok a kampány hátralevő részében arra helyeznék a hangsúlyt, hogy saját híveiket megtanítsák erre, és ezt a szemléletet hirdessék, mert ezzel van esélyük arra, hogy megérintsenek másokat, bizonytalanokat és fideszeseket is. Ha mégis veszítenek, nem emiatt fognak veszíteni, de legalább őrzik az emberséget, emberi méltóságot és az emberi jogokat, mert ez a valamikori jövő Magyarországának záloga. Ez a kincs, ami náluk van, ami rájuk van bízva, ami náluk el van rejtve, ebben van mindenük.
Ha ezt elveszítik, elveszítenek mindent, saját létjogosultságukat is. Márki-Zay Péternek csak annyit mondjanak, hogy „Belzebub által nem lehet kiűzni az ördögöt”, és „a ház, amelyik meghasonul magával, az elpusztul”. Hátha hallotta ezt egyszer valamelyik templomban.
