Miközben Orbán ún. „keresztény állama” gyűlöletpropagandát indított a felnőtt homoszexuálisok ellen, azt állítva, hogy a homoszexualitás elvezet a pedofíliához, nem lehet a végére jutni azoknak a tényleges, valóságos, feltárt pedofil ügyeknek, amelyek a katolikus egyház papjaihoz kötődnek. Legújabban az előző pápa, XVI. Benedek keveredett hazugságba, amikor tagadta, majd elismerte, hogy tudott olyan papok gyerekekkel szembeni szexuális visszaéléseiről, akiket nem vontak felelősségre és nem tiltottak el sem a lelkészi szolgálattól, sem a gyerekkekel való foglalkozástól. Ennél is rosszabb a helyzet a magyar katolikus egyházban, ahol csak az utóbbi időben kezdett megtörni a jég, viszont az állam tömegesen bízza gyerekek oktatását és nevelését papokra és lelkészekre.
Nem szeretnénk abba a hibába esni, amit a szembenálló politikai felek mindegyike elkövet Magyarországon, és még véletlenül sem szeretnénk azt a hatást kelteni, hogy minden katolikus pap vagy gyerekekkel foglalkozó lelkész pedofil lenne, de azt a kérdést már régóta feszegetik (ha nincs is róla „nagy vita” Magyarországon, ahol éppen állami kereszténység uralkodik), hogy a papi nőtlenség és a kiszolgáltatott gyerekek közelsége elősegíti-e a pedofíliát és a kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények és bántalmazások kialakulását.
A katolikus egyház pedofil esetei századokra nyúlnak vissza. Nemcsak egyedi esetekről van szó, hanem tömeges visszaélésekről, szélsőséges esetekben gyerekgyilkosságokkal tarkítva. A nyomokat eltüntető rendházak környékén feltárt gyermektetemek a legszörnyűbb gaztetteket leplezik le, amelyeket épp egy egyház követett el gyerekek ellen. A szabadabb társadalmakban, mint Amerikában és Nyugat-Európában a legutóbbi időkig folytatott gyakorlatot és tömeges visszaéléseket lepleztek le, és kényszerítették a katolikus egyházat arra, hogy ne fedezze tovább az elkövető papokat.
Amerikában óriási kártérítéseket ítéltek meg az áldozatoknak, amelyek nyomán katolikus templomokat kellett eladni, hogy ki tudják fizetni a kártérítéseket, és számos pedofil papot elmozdítottak. Ugyanez zajlik Nyugat-Európában is, és ismerve a jelenséget, megelőző intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a papoknak kiszolgáltatott gyerekek (lányok és fiúk egyaránt) ne váljanak az egyházi pedofilok áldozatává. Ezzel szemben Magyarországon tömegesen hoztak létre szándékosan olyan helyzetet, hogy az önkormányzati iskolákat egyházi kezelésbe kelljen adni.
A gyerekekkel szembeni visszaélés az is, hogy iskolai kiszolgáltatott helyzetüket kihasználva rájuk kényszerítik a vallást, egy felekezet uralmát és tanításait, amivel a szülők jogait is csorbítják, hogy a gyerekük világnézeti nevelését meghatározzák. A legfőbb indok éppen az erkölcsi nevelés, miközben a papoknak kiszolgáltatott gyerekek tömegesen válhatnak a papi nőtlenség miatt szexuálisan kiéhezett egyházi ragadozók áldozatává. Különösen úgy, hogy az egyházi fenntartású iskolák diákjainak előírják a templomok látogatását és az egyházi programokon való részvételt is.
Ezek az alkalmak pedig „melegágyai” a pedofil papok bűncselekményeinek, a gyermekek szexuális bántalmazásainak. Magyarországon a kiszolgáltatottság sokkal nagyobb mértékű, mint bárhol a nyugati világban, mert a papok privilegizált helyzetben vannak, elöljáróik jelentős része ma is takargatja a pedofil bűncselekményeket, a gyerekek és a szülők nem mernek szólni, mert csak nekik lehet bántódásuk belőle. Ezért felderítetlen, hogy az Orbán-rendszer által tömegesen a papok kezére játszott gyerekekkel szemben mennyi visszaélés történik.
Az Orbán-rezsim politikai célokra használja fel a gyerekeket és a gyermekbántalmazások ügyét, miközben maga teremtette meg a pedofil bűncselekmények lehetőségét azzal, hogy tömegesen adja a kiszolgáltatott magyar gyerekeket olyan egyház papjainak a kezébe, amelyről kiderült, hogy az egész világon évszázadok óta visszaél a helyzetével, és megrontja a gyerekeket. Mindezt egy olyan egyház esetében, amely a mai napig titkolja, leplezi a magyar katolikus egyházban történt visszaéléseket.
Orbán a pedofíliát a homoszexualitással azonosítja, holott a kettőnek semmi köze egymáshoz, két különböző dologról van szó. Miközben a rezsim hallgat arról, hogy potenciális szexuális ragadozók számára szolgáltatják ki tömegesen a magyar gyerekeket. A kereszténység alaptanítása szerint a megváltás bűnbocsánatot, megigazulást és örök életet eredményezett, de nem szüntette meg a testi kívánságokat, ezért a papi nőtlenség következtében olyan embereket is felszentelnek, akiknek a nemi vágyaik a felszenteléssel nem múlnak el. Ezek a vágyak pedig kielégülést keresnek.
A Biblia maga mondja, hogy az erkölcsi törvény felerősíti ezeket a vágyakat és kívánságokat, amelyeken nem képes az ember uralkodni. A papi nőtlenség miatt a lelkészek nem tudnak legálisan és nyíltan olyan kapcsolatot keresni, ahol ezeket a vágyaikat kiélhetik. Emiatt a nekik kiszolgáltatott gyerekek válnak sokak számára céltáblává és eszközzé. Ennek bizonyítéka évszázados tapasztalat és gyakorlat, hogy a lelkészek és papok egy jelentős része a közelükbe kerülő és nekik kiszolgáltatott gyerekeket használják fel szexuális vágyaik kielégítésére, mert nincs erre más lehetőségük.
Ezért a gyermekvédelmet ott kellene elkezdeni, ahol valódi veszély van. Egyrészt nem lenne szabad a gyerekek nevelését és oktatását ilyen mértékben egyházakra bízni, másrészt óvintézkedéseket kellene bevezetni, amelyek csökkentik a visszaélések lehetőségét és megszüntetik azokat az élethelyzeteket, amelyek alkalmakat adnak a pedofil visszaélésekre. A homoszexuálisok elleni politikai hajtóvadászat és gyűlöletpropaganda helyett a valódi gyermekvédelemnek ott kellene megtalálni a formáit, ahol a potenciális veszély a legnagyobb.
Például arról is lehetne egy népszavazást tartani, hogy a magyar lakosság egyetért-e azzal, hogy az önkormányzati iskolák kiéheztetésével a gyerekeket olyan egyház papjainak a kezére játsszák, amely egyházban bizonyítottan tömegesen fordulnak elő pedofil bűncselekmények és ahol a gyerekek kiszolgáltatottak a szexuálisan kiéheztetett papoknak.
