Valami változás történt Magyarországon, mintha kezdene megnyílni az emberek szeme. Ez még olyan csodálatos emberi megnyilvánulásokban is kifejeződik, hogy egy magyar ember bocsánatot kér azért, mert korábban az Amerikai Népszavát és a főszerkesztőjét véleménye és cikkei miatt negatív jelzőkkel illette. Ma pedig igazat ad neki.

Íme a nem mindennapi levél, amikor egy magyar ember elismeri a tévedését, képes arra, hogy ezt bevallja, és még bocsánatot is kérjen. Az ilyen gesztusok adnak reményt a jövőre, függetlenül attól, hogy ez a gesztus milyen ügyben és kikkel szemben történt. Az alábbi levél érkezett az Amerikai Népszava email címére. A levél szerzőjét csak monogrammal jelöljük.

Tisztelt Bartus Úr,

jobb szándékom ellenére nem találtam egyértelműen személyes módot a kapcsolatfelvételre. Mondandóm ugyan elsősorban Önnek, de voltaképpen egész kollektívájuknak szól.
 
Amiért billentyűzetet ragadtam, az az, hogy valamikor (tán kb. egy-másfél éve lehetett?) az Ön egyik facebookos posztját (sajnos a témára sem emlékszem már) nagyjából olyasmi kommentárral osztottam meg, hogy “B. ugyan eszelős, de ezt mindenképp érdemes elolvasni.” Ön erre hozzászólásban reagálva megkért, hogy indokoljam a dehonesztáló címkét … és pár hozzászólás váltása után az alapállását jobban megértve és kulturált vitahangnemét elismerve a jelzőt gyakorlatilag visszavontam. 🙂 Ez a jelző, ma már látom, nagy hiba volt részemről. Ezúton nem csak elnézését kérem, sőt: köszönetet szeretnék mondani mindenkori stílusáért és mondandójáért.
 
Azokban az időkben kezdtem rájönni, hogy az Ön(ök) erőteljes megfogalmazásai nem túloznak, sőt. Nem akarom a levelemet túl bő lére ereszteni; a mondandóm ma már az, hogy köszönöm Ön(ök)nek a felvilágosító munkát, és különösképpen a folyamatosan tényekre épülő, levezetésszerű megközelítést. Az erőteljes kirohanásokra és a markáns megfogalmazásokra igenis szükség van …  és ami évekkel ezelőtt borús jóslatuk volt, az ma már sajnos Magyarországon a katasztrofális valóság. Nem pedig eszelősség, ahogy akkor igen szerencsétlenül megcímkéztem.
 
Köszönöm a munkájukat, és a jövőben is maradok hűséges (és egyre megértőbb) olvasójuk:
T. Gy.
 .
Az Amerikai Népszava főszerkesztője az alábbi választ küldte:
 .
“Kedves T. Gy,
nagyon köszönöm a kedvességét, és őszintén szólva zavarba hoz, mert ilyet még soha nem tapasztaltam. Engedje meg, hogy a legmélyebb tiszteletemet, köszönetemet és legnagyobb elismerésemet fejezzem ki a Ön gesztusa iránt. Egyébként igazán nem kellett volna, nekünk az is elég, ha valaki magában elismer valamit, és a legfontosabb, hogy felismer valamit. Ne hibáztassa magát, mindenkivel előfordul, velem legtöbbször, hogy tévesen ítél meg valakit vagy egy helyzetet. Néha talán rá is szolgálok a kritikára, nem vagyok tökéletes, ahogy más sem.
De az Ön gesztusa, alázata példaértékű, mindnyájunkat, engem is alázatra és tiszteletre indít. Remélem, a jövőben sem fogok/fogunk csalódást okozni Önnek. Tévedhetünk, de a szándékaink tisztességesek.
Még egyszer köszönettel és üdvözlettel,
B. L.”
 .
S ha már itt tartunk, olvasóink bátorítására, s annak bizonyítására, hogy változik valami a magyar közhangulatban, hadd közöljünk még ugyancsak monogrammal az elmúlt napokban kapott további leveleket.
 .
Nem azért, hogy magunkat dicsőítsük, hanem azért, hogy olvasóinkat kissé bátorítsuk, hogy lapunk, az Amerikai Népszava egy világos értékrendet képvisel töretlenül hét éve, és ennek egyre több híve lesz. Nagyon köszönjük a pozitív visszajelzéseket, és igyekszünk szolgálni azokat az olvasókat, akiknek tudunk nyújtani bármit. Ha bármilyen keveset, akkor is.
 .

“Kedves szerkesztőség,

 megköszönném, ha el tudnák juttatni ezt a levelet Bartus Lászlónak, csak nem tudtam, hol lehet külön a személyének írni.
 .
Kedves Bartus László,
 .
csak annyit szeretnék írni, hogy nagy köszönettel tartozom önnek a munkájáért. (És ez egyébként az egész amerikai népszavára igaz.) Nekem nagyon sokat jelentenek a cikkei. Jó, hogy nem a 444-t kell olvasnom – ami nagyjából olyan mintha híg fost szürcsölnék -, meg az ilyen kaliberü oldalakat, ha ellenzéki véleményekre vagyok kíváncsi, jó, hogy itt van maga, aki számomra a józanság és a tájékozottság szigete az internet szeméttelepén.
     Én nem találkoztam az életemben olyan emberrel, aki ilyen etikusan szemléli a világot, mint maga (legalábbis a cikkei alapján), akinek a morális parancsok nem valami szúnyogok, amiket csak el kell hessegetni, ha túl hangosan zümmögnek, hanem szilárd kősziklák, amik mindennél stabilabban állnak, és amikre világokat lehet.
    Ön sosem fél levonni a következtetéseket, kimondani az igazságot, szembemenni a közvéleménnyel. Mindig fontos, találó, és őszinte amit közzétesz. Gondolom ezért kényszerült küldföldre, itthon a sunyiság a támogatott létforma.
     Szóval nagyon köszönöm, amíg csak maga ír, én biztosan olvasni fogom, mert ritka az ilyen kiváló újsáríró, főleg ebben a magyar posványban. Ha több lenne, Orbánékat is rég el lehetett volna takarítani.
(Az meg csak ráadás, hogy egyébként igényességet és fogalmazási kézséget tekintve magasan az átlag felett van, szerintem.)”
 .
“Igen Tisztelt Szerkeszőség!
Gyakran olvasom az Amerikai Népszavát. Jó, hogy Önök vannak és igy vannak, ilyen felfogásban, ilyen életszemlélettel.
Kívánom Önöknek a legjobbakat,
Tisztelettel: G. Gy.”
 .

“Kedves Bartus László!

Mint cikkeinek régi, jelenleg állandó olvasója jelentkezem. Bemutatkozom, nevem V. Zs, a régi AN oldalain „Zsuzsenkám“ néven kommenteltem néha.
Jelentkezésem oka, hogy szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet és hálámat ön felé, a cikkeiböl kapott inspirációért. Igen, számomra az inspiráció a legnagyobb ajándék, amit az ön cikkeiböl merítek.
A feltárások, analízisek és prognózisok értéke is nagyon nagy számomra, de mikor értékrendszeréröl, a hozzávaló megalkuvás nélküli hüségröl beszél, és különösen mikor hitét megmutatja, az olyan, mintha a szivét, tiszta szép lelkét tárná elénk.
És ez inspirál. Ez arra hajt, ösztökél, hogy „próbáld meg újra“, hogy „kelj fel és járj“, és „ne hidd el, hogy vége“.
Jó dolog ezeket a cikkeit olvasni. Sokszor elég egy mondat, egy bekezdés, hogy újra „OTT“ legyek, azon a helyen, ahol csönd van, ahol nincs se bágyadtság se hajszoltság. A mondattól megszünik a felületesség bennem, létrejön a koncentráció, és spontán megtörténik az elmélyülés.
Újra elkezdek egy-egy negyedórára, néha napra is azzal foglalkozni, ami fontos. És más leszek, figyelek, mérlegelek, mielött  mondok valamit, a döntéseimben a tisztaságot teszem az elsö helyre. Aztán ez elkopik (még), de az az érzésem, hogy minden alkalommal egy picit tovább marad meg. Különösen az igazmondás, az „igaznak lenni“ értéke melletti kiállására vonatkozik ez, legutóbb a Mózes-cikkében.
Tehát köszönöm. Köszönöm a tisztánlátását, a rengeteg ismeretet, köszönöm azt a rengeteg munkát, amit a cikkeibe fektet.Minden jót kívánok önnek!
Üdvözli: V. Zs.”
 .
Egy kicsit korábbi levél:
 .

“Kedves Laci

Ugy erzem, fontos megirnom, hogy tovabbra is mennyire sokat jelent szamunkra, amit az Amerikai Nepszava es az On irasai kepviselnek.

Nem tartom magam kulonosebben muvelt vagy tajekozott embernek, es a vilagrol / gazdasagrol / politikarol alkotott nezeteim is jelentosen atertekelodtek az elmult honapokban. Az On irasai reven sokat gondolkodtam el arrol, hogy keresztenykent hogyan kell helyesen allast foglalnom… Sokat keresek, olvasok, figyelek, gondolkodom es kozelrol kovetem a magyarorszagi esemenyeket. Tudom, hogy sok mindent nem ertek igazan, de szeretnek tisztan latni es tajekozottan velemenyt alkotni – es az irasai nekem ebben sokat segitenek. Az On reven talaltam ra Ivanyi Gaborra is, olvastam a munkajukrol, meghallgattam jonehany beszelgeteset, es kozben tanulok, gondolkodom, atertekelek, csiszolodom.

Tovabbra is rendszeres olvasoja vagyok es nagyon halas vagyok a kovetkezetessegeert, a kitarto es szivos munkajaert, amivel a bibliai es erkolcsi igazsagok alapjain allva harcol a zsarnoksag es igazsagtalansag ellen. Kovettem, ahogy az elmult hetek tortenesei kozben faradhatatlanul irt, elemzett, feltart, kuzdott, intett, lelkesitett es batoritott – harcolt a betu es a gondolatok erejevel.

Soros Gyorgyhoz irt nagyon fontos nyilt levelet, amivel sorskozosseget kivan vallalni a legnemesebb eszmek uldozott hirdetoivel, sirva olvastuk el a felesegemmel. Mai irasa, amiben Krisztus aldozatat es veresegnek latszo gyozelmet a gonosz felett parhuzomba allitotta Orban husveti beszedevel, ujra leleplezte Orban gonoszsaganak es alsagossaganak a magvat – azok a jo magvak, amiket On szor szet, jo foldbe hullva, jo gyumolcsoket fognak teremni.

Amikor 10 eve (leginkabb kalandvagybol) S-ba koltoztunk, nem is sejtettuk, hogy ilyen sokaig itt maradunk, illetve, hogy idokozben igy megvaltozik Magyarorszag. Most megis ugy erezzuk, hogy mindannak ellenere, ami odahaza tortenik – vagy talan lehet, hogy eppen amiatt – elerkezett az ideje, hogy visszaterjunk, es a magunk lehetosegeihez es kepessegeihez merten, ami rank bizatott, abban megalljuk a helyunk, a varhato nehezsegek es aldozatok aran is… Ezert is rengeteget jelentenek nekunk az On irasai, hogy az igazsag lencsejen keresztul figyelve tudjunk keszulni es keresni az utunkat.
Halasak vagyunk az igazsaghoz valo husegeert, es az Ur aldasat kivanjuk munkajara.
Koszonettel es baratsaggal,
A.”
 .
Nagyon köszönjük munkatársaink nevében is a kedves leveleket. Az ellenkező tartalmú véleményeket ezúttal nem közöljük, tele van velük az internet. Ahogy múlik az idő, és egyre többen ismerik fel a helyzetet, ezek száma talán egyre kevesebb lesz.



Nincs hozzászólás : Ilyenre Magyarországon nem volt példa, ezt érdemes elolvasni

  1. András

    May 12th, 2017

    Tisztelt Szerkesztőség!

    Én is beállok a sorba és ezúton köszönetet kívánok mondani az egész szerkesztőségnek. Bartus úr és munkatársai írásait zsinórmértéknek tekintem immár évek óta. Sajnos nem volt ez mindig így, de az Önök írásai felnyitották a szemem, amiért hálával tartozom. Köszönöm Önöknek, hogy a “hazafiság” fogalmát helyre tették a fejemben. Üdv., András

    Reply
  2. Linna Berger

    May 12th, 2017

    Bocsi, én nem ömlengek, de a Fb-on sok cikküket osztom meg, hogy: érdemes elolvasni.

    Reply
  3. Elter András

    May 17th, 2017

    Én most csak annyit írnék ide, hogy magam is (még a Hit Gyülekezete tagjaként) írtam pár olyan mondatot, melyben Bartus Lászlót elmeháborodottnak mondtam. Ennek nyilván részben az az oka, hogy ott, abban a közösségben csoportnorma volt (és ma is az) Bartust szidalmazni (persze ettől még a felelősség az enyém, nem másé).
    Természetesen most már tudom, hogy az téves, és hülyeség volt, elnézést is kérek érte. Most úgy látom, hogy Bartus lényeglátása szinte tökéletes, pár dologban téved, de meglehetősen kevés dologban.

    Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)