A kisfiam nem létezne, ha 72 évvel ezelőtt egy asszony – finoman fogalmazva – zökkenőkkel tarkított úton vissza nem tér Auschwitzból Magyarországra, hogy itt szembesüljön vele: a családjából egyedüliként maradt életben, a házukat pedig idegenek lakják.

A férje viszont képes volt, és túlélte a munkaszolgálatot.

A kisfiam másik dédnagyapját az utolsó pillanatban emelte ki a család ismerőse a Duna felé hajtott csoportból.

A harmadik dédnagyapa és a dédnagymama lélekjelenlétének köszönhetően menekültek ki a náluk bújtatottak a hátsó kapun, miközben az utcafrontról becsöngettek a nyilasok, akiket a szomszéd küldött rájuk. Bizonyíték híján nem vitték el őket.

Szijjártó szerint a kormány zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben.

A városban húsz percet autózva körülbelül negyven óriásplakátot láttunk, melyeken a vállaltan, tudottan, hangsúlyozottan zsidó származású üzletember arcképe mellett a felirat: “Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!”

Helyenként kettesével-hármasával egymás mellett. Elleptek mindent, és én borzongok, mint amikor poloskainvázió van.

Szégyellem, hogy ez a legeslegeslegutolsó csepp a pohárban. Sok minden van alatta, elkezdtem felsorolni, mi, de elfáradtam, kitöröltem.

Megfulladok. Nem tudok hősebb lenni, sajnálom. Nekem ez itt már nem hazám.

Elmegyünk.





Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.