A karácsony közeledtével részleteket közlünk naponta a Fesz lesz című könyvből. Ezúttal azt mutatjuk be, hogy a képesítés nélküli sarlatán állelkész milyen feketemágiát folytat, és hogyan tanítja a híveit, magyar fiatalok tízezreit arra, hogyan kell megátkozni azokat, akikre Németh Sándor rámutat. Holnap azt mutatjuk be, hogyan lehet egyébként normális embereket egy sötét szekta uralma alá hajtani és miért nem tudnak megszabadulni onnan az emberek. Kísérje figyelemmel a sorozatunkat, és ajándékozza meg saját magát, ismerőseit, rokonait és barátait a Fesz lesz című könyvvel.
A könyv beszerezhető a Book24.hu oldalán, a Filologosz könyvesboltban vagy a Láng Tékában, keresse az Álomgyár könyvesboltokban.
Atombombás angyalok
Németh Sándor megmagyarázta a futballista angyalokat. Az angyalok mindazt tudják csinálni, amit az emberek, mondta, ebben semmiféle bonyodalom nincs. Amit az ember tud, azt sokkal jobban tudják a mennyei lények. S amit tudnak az emberek, az nem „eredeti”, azt már rég tudják a mennyekben. Jézus sírjáról olyan angyalok vitték el a követ, akik tudnak súlyt emelni. Súlyemelő angyalok. De ennél fontosabb dolgokban, például a pénzkeresésben is segítik az angyalok az embereket, ha kérik őket, mondta Németh Sándor. Ezt biztosan tudja, de mi még csak Salamon imájánál tartunk, aki nem gazdagságot, hanem bölcsességet kért. Nem is vagyunk gazdagok, Istent sikerült lebeszélnünk. Az angyalokhoz való imádkozás egyébként sem tűnik bibliainak. Az angyalok teremtett lények. Az ima egyben imádás is, és egyedül Istent illeti imádás. Jézus arra tanította a követőit, hogy egyedül Istenhez, az Atyához kell imádkozni. Tőle kell kérni. Milyen angyalokhoz küldi az imáit Németh Sándor? Kik azok az angyalok, akik a pénzkeresésben segítik? Milyen angyal az, aki elfogadja, hogy leboruljanak előtte, imádják, tőle kérjenek? A Jelenések Könyvében az angyal visszautasítja János apostolt: „ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked. Az Istent imádd!”
Németh Sándor a futballista angyalokról szóló magyarázatában kifejtett olyan elméleteket is, amelyek nincsenek a Bibliában. Azt állította: aki ideges, csúnyán beszél, azt elhagyják az angyalok. Ilyennel kevésbé értelmes szülők ijesztgetik a gyerekeiket. De ez nem elég. Ilyenkor jön a betegség, a baleset, a rossz dolgok. Németh Sándor szerint eltávozik a védelem. Csakhogy ez azt jelentené, hogy Isten védelme távozik el. De Isten a bajban hagyná el az embert? Aki ideges, nem szépen beszél, az bajban van. Tehetetlen. Fél, nem tud megoldani valamit. Ilyenkor hagyná el az Isten? Nem ilyenkor segítenek az emberek is egymásnak? Az Isten jósága nem éri el az emberi jóság szintjét? Isten hiú, aki a jóságát csak azoknak adja, akik hozzá jók? Addig számíthatunk rá, amíg jók vagyunk? Jézus Krisztus nem azt mondta, hogy nem az egészségeseknek van szükségük az orvosra, hanem a betegeknek? Nem a bűnösökért halt meg? Nem azokért áldozta fel magát, akik nem érdemlik meg?
Az emberek megszeppenve ültek, amikor ezt hallották. Éreztem a megfélemlítő erőt, mint régen, amikor hites voltam. Halálos méreg az emberi szívnek, amit ez az ember beszél. Ez nemcsak rossz istenkép, nemcsak Isten ismeretének hiánya. Ez szándékos megfélemlítés. Erre mondja a Biblia, hogy „senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyanokat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével” (Kolossébeliekhez írt levél 2,8). Németh Sándor soha nem látta az angyalokat, hogy mit tesznek, ha valaki bajban van és lelki válságot él át. A Biblia sehol nem mondja, hogy az angyalok ilyenkor faképnél hagynak valakit. De nem látott még futballozó angyalokat sem. Németh Sándor platóni világképe (ami leginkább a barlanghasonlatra emlékeztet), azt mondja, a világ csak árnyéka annak, ami a mennyben van. Ami a mennyben van, az van itt a földön is. De a magyar szurkolók könnyen cáfolhatnák ezt, mert edzőangyalok vélhetően nincsenek. Ha lennének, a belgák elleni meccsen Storck szövetségi kapitány nem cserélte volna le Gerát. Ezzel elhagyták a futballista angyalok is a pályát. Így lett belőle nagy zakó. Vannak hamis pásztorok a földön, akik nem Isten szeretetét hirdetik és nem Krisztus természetét mutatják be. Hamis pásztor mégsincs a mennyben. Találtunk valamit, ami van a földön, nincs a mennyben. A Sátán is kivettetett a mennyből. A Gonosz sincs a mennyben. A földön mégis van. Isten pedig van a mennyben, de mégsincs a földön. Sántít a példa. Sánta kutya sincs a mennyben, pedig milyen könnyen utolértük most is.
Ez vélhetően nem győzné meg Németh Sándort, aki szerint nemcsak futballista, hanem géppisztolyos angyalok is vannak. Még olyan angyalok is vannak, akik atombombát tudnak dobni valakire, ha Németh Sándor megharagszik és kéri. A Fesz van című könyvem megjelenése után, 1999-ben beszélt erről Németh Sándor egy prédikációban. A kazettáról készült első, szó szerinti leirat Németh Sándor zalai tájszólását is híven tükrözte. Németh Sándor ebben arra tanította a gyülekezetét, hogyan kell imádkozni az ellenségek romlásáért. Ebben fejti ki a futballista és a géppisztolyos angyalok teológiai alapjait. Ez a következőképpen hangzik: „Hát ne gondoljátok, hogy ott a mennyben nincs ilyen fegyver! Az emberek csak azt tudják megalkotni, az igazinak az árnyékát. Tehát ami van itt, annak az igazija megvan fönn a mennyben. Tehát ha van itt atombomba, akkor ez csak az igazinak az árnyéka. Ha van itt pajzs, vért, akkor csak az igazinak az árnyéka. Hát nem tart semeddig sem az angyaloknak csinálni egyet. Hát ne gondoljátok, hogy a menny szegényebb, mint a föld. Hogy az emberek többet tudnak produkálni, mint az angyalok. És a mennyei seregek. Ez nagy tévedés.” Ez már szó szerint a platóni barlanghasonlat, az igazi árnyéka a látható világ.
A menny nem szegényebb, mint a föld. Ezt onnan tudjuk, hogy van atombomba is a mennyben. Nyilván azért, hogy ha Németh Sándornak szüksége lenne rá, akkor a rendelkezésére bocsássák, az angyalokkal együtt. Németh Sándor így folytatja: „Isten adta a megvilágosodást a föltalálásokban is. Figyeljétek meg: a nagy találmányoknál kimutatható Istennek a vezetése. Hogy ilyen ötletszerűen, intuitív módon jöttek rá nagy dolgokra. A mennyből adatott, hogy rájöjjenek. Tehát nem probléma angyalnak egy autót létrehozni. Őneki nem is kell két hét vagy egy hónap, hogy egy Mercedest létrehozzon. Szóval a technika fölött is úr az Isten. (Egy ember: »Halleluja.«) Tehát a fegyver fölött is úr az Isten. Tehát ő tud fegyvereket ragadni. Fönn van a fegyvertár, megragadja, fölfegyverkezik, megy érted harcolni. Golyószóróval, géppisztollyal – amivel kell, amivel akarod, hogy menjen harcolni.”
Tévednek, akik az alvilágból próbálnak fegyvereket beszerezni, hogy embereket öljenek. A fegyverek igazi forrásához, Istenhez kellene fordulniuk, aki nemcsak fegyvereket, hanem bérgyilkosokat is ad hozzá: a „géppisztolyos angyalokat”. Talán érdemes megemlíteni, hogy nem valamelyik radikális muszlim hitszónok szövege ez. A szeretet Istenének keresztény pásztora mondja. Egyházvezető, aki Istenre hivatkozva tízezreket oda kormányoz, ahová akar. Egy elismert, bevett egyház vezetője, aki az egyházak közötti versenyben olyan jól teljesített, hogy a keresztény kisegyházak közül egyedül kapott egyházi státuszt, milliárdos állami támogatással. Sajnálatos módon a megtiszteltetéshez az MDF-nek már nem állt módjában gratulálni. Áldozatul esett a sikernek, de áldozatok mindig vannak.
A mennyből érkező fegyverekre, a géppuskákra, az ún. „szellemi harchoz” van szükség. A „szellemi harcnak” nevezett „imatípusról” már szó esett a Fesz van című könyvemben. A szellemi harc célja a láthatatlan világban befolyásolni a látható világot. Ez nem könyörgő ima, hanem egy ún. „agresszív ima” (ha a két fogalom nem zárja ki egymást). Ilyenkor nem Istenhez könyörögnek, hanem az ellenség ellen harcolnak, az ellenséget rombolják le. Ha egyszerűen akarjuk megfogalmazni a lényeget, akkor Németh Sándor ezzel a módszerrel igyekszik ráerőltetni az akaratát más emberekre. Az eseményeket próbálja befolyásolni, ahogy ő szeretné. Úgy gondolja, hogy isteni hatalmat és jogot kapott erre. Derek Prince amerikai bibliatanító, Németh Sándor egyik korábbi mentora, ezt nevezte „varázslásnak”, boszorkányságnak és fekete mágiának.
Ennek az „imatípusnak” van egy speciális fajtája, amely azok ellen irányul, akik Németh Sándor útjában állnak. Ezeket az embereket a Sátán szolgáinak nevezik, akik az „Isten munkája” ellen tevékenykednek. Németh Sándor azt gondolja, hogy emiatt megtehet bármit ezekkel az emberekkel szemben. Ezek között nem csupán olyan megátalkodottak vannak, mint jómagam, akik újságíróként írnak könyvet, cikkeket. Bárki, aki Németh Sándort bírálja, kritizálja és neki ellenáll, aki nem engedelmeskedik, akadályozza céljai elérésében, máris ördögi személy lesz, aki az „imakommandó” listájára kerül. Ezek az imakommandók jogosultak arra, hogy igénybe vegyék Isten fegyvereit, mint a golyószóró, a géppisztoly és szükség esetén az atombomba. Németh Sándor az első olyan hadvezér, aki nem sajnál atombombát pazarolni egyetlen emberre. Van a mennyben elég. Majd szól, és gyártanak újat az angyalok. Ebből látszik, hogy Németh Sándor vezető lelkészt milyen indulatok fűtik, milyen sorsot szán azoknak, akiket angyalokkal akar legéppuskáztatni, felrobbantatni. Arról tanított Németh a prédikációjában, hogyan kell ezeket a fegyvereket használni. Ezt mi sem titkoljuk el az olvasó elől.
Mielőtt az izgalmas részletekbe merülnénk, le kell szögeznünk: ezek „szellemi” fegyverek. Nem fizikai vaslövedéket juttatnak az ember szívébe. Ezért Németh Sándor úgy gondolja, hogy az imában küldött lövedék nem is gyilkosság. Még akkor sem, ha ő maga ezt annak szánja. Vannak jó bizonyságok, hogy meghalt az ember, aki Németh Sándor útjában állt. Ha Isten kirepít egy ilyen „szellemi” golyót, akkor a fenti logika alapján annak nem lehet gyengébb hatása, mint egy szlovák bérgyilkos géppisztolygolyójának. Németh Sándor abban hisz, hogy a „szellemi harc” során ugyanazt az eredményt éri el, mintha valódi fegyvereket használna. Az angyalokat bérgyilkosként küldik gyülekezete „imádkozó” tagjai az ellenségre. A Btk. alapján mégsem lehet felelősségre vonni őket. Ez szellemi harc, nem fizikai fegyverekkel vívják. A feketemágiát nem tiltja a törvény.
Németh Sándor azt gondolja, hogy neki kell irányítania a világot és az emberek gondolkodását is. Ehhez három szinten folytat ádáz harcot. Ezek egyike, amit a nyilvánosság nem lát: a Hit Gyülekezete titkos akciói. Aki a Vidám Vasárnapot nézi, erről nem tud semmit. Ezek az akciók a pártpolitika befolyásolásától az egyszerű kerékkiszúráson át a plakátok megrongálásán, életveszélyes fenyegető levelek küldésén és az emberek szervezett lejáratásán keresztül a törvénytelen megfigyelésig, a zaklatásig, a legaljasabb módszerekig terjednek. A fegyvertár titkosszolgálati módszereket és eszközöket tartalmaz. Akire Németh kimondja a „fatvát”, azzal szemben minden eszköz megengedett: a cél szentesíti az eszközt. A cél az illető kiiktatása, morális megsemmisítése. Ha az nem elég, „jobb neki, ha meghal”. E célt támogatja a szellemi harc, a mennyei atombomba-arzenál, a gépfegyverek mozgósítása. A harc harmadik szintje a propaganda: a gyülekezeti „kommunikáció”, amely az emberek tudatának manipulációját szolgálja. Ennek eszköze az Új Exodus, a Hetek és legfőképpen az ATV. Ezek feladata az, hogy az emberek mindenről azt gondolják, amit Németh Sándor szeretne. Azt tegyék, amit Németh Sándor szerint tenniük kell.
Amíg Németh Sándor nem jön rá arra, hogy – Iványi Gábor szavaival élve – a „szellemi harc” annyit ér, mint „az ázsiai sztyeppéken legelő tehén szellentése”, addig bízhat az összes kritikus tollforgató, élükön szerény személyemmel, hogy nem jelenik meg az ablakuk alatt egy szlovák bérgyilkos vagy Németh Sándor testőrségének valamelyik tagja, hogy besegítsen a géppisztolyos angyaloknak. De még ez sem biztos. Nem kell mindenkinek megrendelést adni. Elég lehet egy jól irányzott prédikáció, hogy mindenki tudja a dolgát. Megérezze, mit vár tőle az „isten”. Németh Sándor eddig sem bízott mindent csak az „agresszív ima” sikerére, az „imakommandó” teljesítményére, vagy a géppisztolyos angyalokra. Titkos akciókkal láthatatlan módon igyekszik befolyásolni a közéletet, pártokat, politikusokat, a sajtót és az egyházakat, magánszemélyeket, a kritikusai életét. Saját példám ízelítőt adhat e tevékenységből.
Miután a Fesz van című könyvet megírtam, megértettem, hogy nem boldogok. Bár lehetett volna keresztényi módon is viszonyulni hozzá. Tanulni is lehetett volna belőle. Ehelyett naponta életveszélyes fenyegetéseket kaptam az autóm szélvédőjére. Azt hitték, ha a Zsoltárok könyvéből idéznek, keresztényi lesz a gyűlölet és a gyilkos indulat. Amikor a feleségem koncertet adott Tatabányán, kiszúrták az autóm kerekét. Az akcióhoz Szekeresnek nyilván semmi köze nem volt. Akkor a Világgazdaság oknyomozó újságírója voltam és a Forró Tamás által levetett céges sportkocsival jártam. Ezt az autót látni kellett volna. Egy épségben maradt rész nem volt rajta. Karcolták, megrugdosták, bekenték. Egy alkalommal az autópályán felcsapódott a motorháztető és betörte a szélvédőt. Kevés híja volt, hogy nem borultam fel. A szerelő szerint nem magától történt. Valaki kikapcsolta a rögzítést. A Világgazdaság generálszervizre küldte a Hit Gyülekezete által ronccsá veretett autót. Ők sem voltak boldogok. Húsz éve 700 ezer forintba került az autó felújítása. Kikalapálták, lefényezték. A felújított autóval az MTK stadionjánál parkoltam. A meccs alatt ráfújták a frissen festett kocsira teljes hosszában fekete festékkel, hogy „Áruló”. Két nappal a felújítás után.
Ekkor felhívtam három rendőrkapitányságot. Senki nem volt illetékes. Ha nem fogom a tettes kezét és nem vezetem el hozájuk, el sem indítják a nyomozást. Ekkor már évek óta megállás nélkül zaklattak, üldöztek, követtek, rágalmaztak. A főszerkesztőnek leveleket írtak. Mindent megtettek, hogy veszítsem el az állásomat, a munkámat. Sehol ne álljanak velem szóba. Névtelen lejárató leveleket küldtek rólam a pártoknak, a politikusoknak és a sajtónak. Emellett voltak a napi atrocitások a céges autóm rongálásával. Reggelente már rutinszerűen vettem le a szélvédőmről a halálos fenyegetéseket, mocskolódó üzeneteket. Mintha csak egy filmben szerepeltem volna, amelyben egy újságíró szembetalálja magát egy kettős életet élő, sötét szektával. Miután a rendőrség segítségére nem számíthattam, mérgemben hívtam Morvayt és hagytam egy rendkívül ingerült, haragos üzenetet, amelyben megfenyegettem Németh Sándort, hogy ha nem hagyják abba a zaklatásomat, válaszcsapás lesz, mert nem tűröm tovább. Emellett tettem egy helytelen jelzőt Németh édesanyjára, aki nem tehet arról, hogy ilyen ember lett a fiából.
Németh Sándor a könyvem miatt nem ment a bíróságra, de most feljelentett. A bíróság előtt azt kellett bizonygatnom, hogy ezek indulatszavak, egy tehetetlen ember kifakadásai a zaklatása miatt. Próbáltam a magam felelősségét elismerni, bármennyire igazságtalannak éreztem, hogy ezek után még én állok a bíróság előtt. Bocsánatot kértem Németh Sándortól, amiért a telefonban szidalmaztam őt és az édesanyját. A bíró azt mondta, hogy nagyszerű. Ez az ember indulatos volt, elveszítette a fejét, de bocsánatot kért. Az ügyet lezárhatjuk. Megkérdezte a keresztény vezető lelkészt, elfogadja-e a bocsánatkérést. Németh Sándor nagy kísérettel érkezett a tárgyalásra, villogtak a vakuk, vadul fényképeztek, mint egy bűnözőt. A vezető lelkész közölte, hogy nem fogadja el a bocsánatkérést. Kéri, hogy ítéljenek el. A bíróság az ő személyiségi jogai megsértése miatt 300 ezer forint nem vagyoni kártérítést fizettetett meg velem a Morvay üzenetrögzítőjén hagyott szövegem miatt. Ez nem nagy nyilvánosság. Az üzenetet maga Németh Sándor terjesztette, hogy bemutassa, milyen ember vagyok. Az előzményeket gondosan elhallgatta. Nem fellebbeztem, kifizettem. Valami haszna azonban mégis volt a kifakadásnak: ettől kezdve egycsapásra megszűnt az autórongálás. Valami köze mégiscsak volt hozzá Németh Sándornak, ha azonnal le tudta állítani. Ezen a nyelven értett. Nem kockáztatta meg, hogy az ő autójával hasonlók történjenek.
Később hallottam, miért kellett az ítélet. Azt híresztelték, hogy Németh Sándor pert nyert ellenem a Fesz van című könyvem miatt, s én bocsánatot kértem tőle. Ilyen soha nem történt. Később pedig azt állították, hogy én fenyegettem meg „életveszélyesen” Németh Sándort. Azt írták, „elítélt” vagyok, mintha valami bűncselekmény miatt ítéltek volna el. De akkor legalább ennyire elítélt Németh Sándor is, mert a Hetek egy cikkben azt írta, hogy „Bartus egy patkány”. Ez egy egyházi újság, a főszerkesztője a vezető lelkész. A bíróság ebben a perben őket ítélte el, ők ugyanannyit fizettek nekem. Vártam, hogy a perben ők is bocsánatot kérnek. Kész voltam arra, hogy megbocsátok, már csak azért is, hogy mutassam a vezető lelkésznek, hogy mit mond a Biblia. De nem kértek bocsánatot. Inkább fizettek. A Hit Gyülekezete, mint egyház eszköztárába sem a megbocsátás, sem a bocsánatkérés nem tartozik bele. Beletartozik viszont más. Minden nyilvános szereplésem botrányba fulladt, mert a kivezényelt hitesek szétverték. Egyszer Esztergomban a liberális klubban voltam vendég a könyvtár olvasójában. Nagyfalusi Tibor vezette a beszélgetést, de a hitesek szétverték itt is a programot. A végén odajött hozzám egy gyanús külsejű figura. Kérdezte, felismerem-e. Korábban a mozi és a művelődési ház vezetője is voltam, sok mindenki ismerhetett engem, de én őt nem. Ezért gondolkodtam, nehogy megbántsam. De ez olyan sötét figura volt és annyira egyértelmű volt, hogy életemben nem láttam, hogy azt mondtam: ne haragudjon, de nem. Erre mondta egy alföldi város nevét. Ekkor már biztos volt, hogy soha nem láttam ezt az embert, mert abban a városban még életemben nem jártam. Kiderült, hogy a pasas egy gyilkos, aki nemrég szabadult a börtönből és Németh Sándorral azt hitette el, hogy az alföldi városban felbéreltem, hogy ölje meg őt. Ott álltak körben a hitesek, nézték, hogyan sikerül a „szembesítés”. Az eset után elgondolkodtam: hogyan képzelhet ilyet? Hogyan fordulhat meg ilyen a fejében? Ha megkeresi egy másik őrült hasonló hazugsággal, nem küld rám önvédelemből valakit? Mi van ennek az embernek a lelkében?
Amikor a Hit Gyülekezetéből elmenekültem, nem gondoltam, hogy igaza lesz Nemes Palinak, aki presbiterként jól ismerte Németh Sándort. A Fesz van című könyvemben megörökítettem örökbecsű szavait. Nemes Pali azt mondta: „Innen nem lehet elmenni. Németh Sándortól te soha nem szabadulhatsz meg. A távolság nem old meg semmit. Bárhová mész, utánad mennek. Éjjel-nappal átkozni fognak, tönkreteszik az életedet. Amilyen fontos vagy neki, bele is halhatsz.” A könyvben a jelenet így folytatódott: „Ha halni kell – gondoltam –, akkor haljunk meg emelt fővel, szabadon. És aggódva pillantottam Nemes Palira: »Rossz bőrben vagy«.”
Nem Németh Sándoron múlott, hogy nem így lett. Mindent megtett azért, hogy a személyiségemet lerombolja, bensőmet összezúzza, az életem összeomoljon. Amit ő rám eresztett az elmúlt húsz év alatt, a hamis ügynökváddal és „Pap Lászlóval” bezárólag, abba egy embernek normális körülmények között bele kellene halnia, de legalábbis tönkre kellene mennie. Ahogy én kimenekültem a Hit Gyülekezetéből, azzal engem nyugodtan leszázalékolhattak volna már húsz évvel ezelőtt. De talpraálltam, és tényleg Isten kegyelméből. Szándéka egyetlen ok miatt futott zátonyra. Ahhoz az aljas módszerhez, amellyel Németh Sándor „kivégzi” az útjában álló embereket, csupán egyetlen feltétel hiányzott. A totális „kivégzésnek” szánt legutóbbi irománya is azért nem érte el a hatást, mert mint árvagyerek, akit örökbe fogadtak, bírtam olyan istenképpel, amelybe Németh Sándor és az ő magatartása nem fért bele. Azért éltem túl, mert nem hittem el, hogy „Isten embere” ilyen lehet, vagy aki ilyen, az nem lehet „Isten embere”. Ennél én egy sokkal jobb és szeretőbb Istent ismerek. Sokkal régebben, mint ahogy Németh Sándor és a Hit Gyülekezete megjelent az életemben. Olyan Istent ismerek, aki nem így bánik az emberrel. Még akkor sem, ha rossz.
Mindez nem lett volna elég. Ez ahhoz lett volna elég, hogy kijöjjek a rémségek házából, de tönkremenjek az elszenvedett lelki terror, a lelki sérülések miatt. Az életben maradáshoz még az kellett, hogy Németh Sándor hamis evangéliumához képest megismerjem az igazi evangéliumot. Németh Sándor gyilkos eszköze a megfélemlítés, ennek gyökere pedig a kárhoztatás. Ez megsemmisíti az embert. Az életemet annak köszönhetem, hogy megértettem a hitből való megigazulást. Nem csupán annyit, hogy hit által igazul meg az ember, nem az erkölcsi törvény megtartásával. Hanem azt is, hogy az engesztelő áldozat tökéletessége miatt ez a megigazulás örökkévaló. „A törvény vége Krisztus.” Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen (Róma 4,15.). Nincsen többé kárhoztatása annak, aki Krisztusban van. Aki hisz őbenne, az benne marad. Németh Sándor csodafegyverei, a kárhoztatás, a megfélemlítés nem működnek. Igaz ember vagyok, mert megigazultam, nem az érdemeim alapján, hanem Isten kegyelméből. Isten ajándéka ez, hogy senki ne kérkedjék. Jézus kifizette a bűnök árát, nincs kárhoztatás és nincs a kárhozattól való félelem. Ezért Németh Sándor puskája besül, egyetlen ellenem készült fegyvere sem jó szerencsés. Igaz embert nem tud kárhoztatni, nem tud a kárhoztatással ölni.
Megtámadott „Pap László”, de nem én félek, hanem ő. Retteg ettől a könyvtől, amit kiprovokált ezzel. Neki minden szava hazugság, amitől nem félek, mert az igazságom nem tőlem van. Nemcsak azért vagyok igaz, mert hazugságokat írt, hanem azért is, mert megváltott, kegyelemből megigazult ember vagyok. Nem fog rajtam a varázslás. Ezzel szemben ő az igazságtól is fél. Ez bizonyítja, hogy nem ismeri az igazi megváltást, a valódi evangéliumot. Nem igazult meg hit által. Azt felülírják a cselekedetei, a rossz lelkiismeret. Amikor elmenekültem a Hit Gyülekezetéből, már nem ismertem az evangélium titkát: a megigazulást és a kegyelem szövetségét. Németh Sándor hamis evangéliumában hittem. Németh Sándor kibeszélt az igazságomból. Az ő „ereje” sötét erő, a kárhoztatás ereje. Ettől féltünk, ettől reszkettünk, ezzel terrorizált minket. Ezt tudatosan használta, hogy maga alá gyűrjön minket. Szándékosan zúzta össze a személyiségünket, méltóságunkat, hogy gondolkodás nélküli eszközei legyünk. Feltétel nélkül engedelmeskedő, beszélő szerszámok. Olyan mértékű szellemi-lelki visszaélés ez, amit börtönnel kellene büntetni. Ha Amerikában csinálja ezt, azért lecsukják, mert ez lelki abúzus, lelki erőszak, visszaélés. De Magyarországon is lehetne ezt diagnosztizálni. Miután elmenekültem Németh Sándor lelki terrorja elől, a soproni neuropszichiátriai szanatórium főorvosa azt mondta, hogy „átment rajtam az úthenger”. Valaki megpróbálta összetörni a személyiségemet. Hol találtam egy ekkora diktátort? Németh utólag azt mondta, hogy „az orvosok fordítottak ellene”. Mert én nyilván hülye vagyok, aki nem tudja, mi történik vele. Még angyalokkal is képes megfélemlíteni a hallgatóságot. Vágni lehetett a teremben a félelmet. Ugyan, ki nem volt már ideges? Ki nem beszélt csúnyán? Ha az angyalok elhagynak emiatt, mennyivel inkább az Isten. Jön a betegség, a baleset, a szegénység, az átok, a halál. Ez az ember természetes reménységét és bizakodását is megöli. De még jó, hogy itt van „a Sándor”. Mi lenne velünk nélküle? Majd ő segít. Isten rossz, Németh Sándor jó. De Németh Sándortól is félni kell, nehogy lássa, hogy idegesek voltunk. Ma csúnyán is beszéltünk. Az emberek nem Istentől, hanem tőle függnek. Így tud uralkodni rajtuk. Mindenkit infantilizál és fanatizál a megfélemlítéssel.
Egyszer láttam egy amerikai filmet, amely női zártotthonban játszódik. Iszonyú lelki terror uralkodott, s felidéződött bennem, ami a Hit Gyülekezetében történt. Újra átéltem azt a borzalmat, megfélemlítést, lelki terrort, sötét erőt, tehetetlen szenvedést, ami Németh Sándort körülvette. Sírtam, mondtam Istennek, fel sem fogtuk, mi történt velünk. Milyen gonosz erő terrorizált minket, s talán nem is tudjuk, milyen súlyos lelki sérüléseket szenvedtünk el ettől a gonosz embertől. Micsoda kegyelem, hogy élünk. A Hit Gyülekezete szerencséje, hogy nem zárt intézetben élnek, hanem hazamehetnek az emberek, kicsit felüdülni. Ha nem így lenne, szörnyű tragédiák történnének, mint egy horrorfilmben. Így is voltak, s nemcsak Víg Mihály tudna mesélni erről, aki elveszítette a feleségét. A túlélők is tragédián mentek át. Eszembe jut, hogy Németh közben közleményeket ad ki, hogy azért jöttünk el, mert mi az ő csodálatos pozíciójára vágytunk. El akartuk venni az ő pénzét, a Hit Csarnokot, „lázadók” voltunk. Miközben az életünket mentettük. A személyiségünket, a maradék tisztességünket. Emberi voltunkat.
Akik ma Németh Sándor körül vannak, ugyanezt élik át. Ők a túlélésnek azt a formáját választották, hogy megengedik neki ezt a terrort és uralmat. Rosszul az jár, aki fizikailag eljön, de nem tudja elszakítani magát, mert a kárhoztatástól soha nem szabadul meg. A félelem öl, gyötrelemmel jár. Nekik íródik részben ez a könyv, hogy megszabaduljanak ettől. Ne féljenek, mert nem Istentől van. Az ördög az, aki kárhoztat. Ha elfogadták Jézus Krisztust és megigazultak hit által, szabad emberek. Örökre igazzá váltak. Nem a saját érdemeik alapján, ezért nem kell aggódniuk, hogy rajtuk múlik, vagyis elveszíthetik. Ember nem árthat nekik. Németh Sándor sem. Az ördög ordító oroszlán, de csak ordítani tud. Nem tud ártani.
Isten nem ad gyilkos fegyvereket egyetlen ember kezébe sem, hogy a haragját és a bosszúját másokon kiélhesse. Jézus nem azért jött, hogy elveszítse az ember lelkét, hanem azért, hogy megtartsa. A mennyben nem géppisztolyok, gránátok és atombombák vannak, mint ennek a sötét embernek a lelkében, hanem Jézus vére, amely jobbat beszél a Biblia szerint, mint az Ábel vére. Ezt kell tudni, és ez a tudás ad szabadságot az ördögi emberek gonoszságával szemben. Isten szeret, nem gyűlöl. Nem kárhoztat, hanem megigazít. Ha még mindig nekem kell elég jónak lenni, akkor miért halt meg Jézus? Ha nélküle is menne, miért áldozta fel magát? Ha így is, úgy is saját erőből kell betartani a törvényt, akkor ő nem használ semmit. Viszont, ha ő megigazít, felszabadít a törvény átka alól, akkor az ő kegyelme megtisztít, szabaddá tesz. Az igazságom nem tőlem van. Ezért ezt nem tudja elvenni tőlem senki. Németh Sándor sem. Ezért nem érnek célt az átkai, mert amit Isten megáld, azt ő nem átkozhatja meg. Nem kell félni. Nem működik Németh Sándor embergyilkos fegyvere, a kárhoztatás sem. Hiába szeretné, hogy meghaljanak az ellenségei, akiket gyűlöl, mert megmondják az igazat. Nem halnak meg, hanem élnek és túl fogják élni őt Isten kegyelméből.
Aki nem az örömhírt, a tökéletes megváltást, az ingyen megigazulást hirdeti, az nem Istentől van. Nem Isten embere. A kárhoztatás szolgálatában áll. Hamis tanító, aki hamis evangéliumot terjeszt. Mert az újszövetség nem a bűnösökre, hanem arra mond átkot, ha valaki „más evangéliumot” hirdet. Az nem Isten, hanem az ördög szolgája, aki nem ismeri az igazságot, hogy a bűneinket teljesen eltávolították. Tökéletesek, foltok nélküliek vagyunk Jézus Krisztus kereszten bevégzett tökéletes munkája miatt. Ezért nem árt az ügynökvád, s ezért nem éri el a célját, ezért nem pusztít el. Ezért nem használnak a géppisztolyos angyalok. Nem fognak „Pap László” hazug rágalmai sem. Nem fogunk meghalni, ahogy ő szeretné. Nemes Pali ezzel nem számolt: ha eljövünk a Hit Gyülekezetéből, nem elveszítjük, hanem megtaláljuk Istent. A kárhoztatást nem fogjuk összekeverni a „kenettel”. Isten nem a haragját, hanem a szeretetét mutatja meg nekünk. Nem elveszítjük, hanem megtaláljuk a megváltást. Ez az oka annak, hogy a „szellemi fegyverek”, atombombák, gránátok, géppisztolyos angyalok, a tömeges, szünet nélküli átkozások ellenére élünk. Németh Sándor szomorúságára. Isten vezetett ki Egyiptomból és bevezetett bennünket az „ígéret földjére” is. A fáraó szalad utánunk a lovakkal, a tébolyult lovasaival, őrjöng, de nem érhet utol bennünket.
Ezért húsz évvel később nem azt mondom, hogy „haljunk meg emelt fővel, szabadon”, hanem azt, hogy éljünk boldogan, emelt fővel, szabadon. Az igazság szabaddá tett bennünket. Előre léptünk, nem hátra.
Isten szeretete a szívinfarktus
Az „atombombás prédikáció” kiindulópontja az, hogy Németh Sándor fél, ami önmagában megkérdőjelezi a hitét. Ezt mondta: „Mintha jönne a levegőben egy nagy nyomás rám, hogy féljek, féljek, féljek, féljek. Mitől? Tapasztaltatok ilyet? Hányan tapasztaltatok?” Emiatt kell a „szellemi harcot” bevetni.
A Biblia azt mondja, „a szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben” (I János 4,18). Németh Sándor azonban nem azt állapítja meg, ha fél, hogy nincs benne szeretet, hanem ezt: „az ellenség belépett a lövészárokba, tüzel rátok”. Ha Németh Sándort a szeretetlensége okán kínozza a félelem, vagy nem hisz a megigazulásban, esetleg gyötri a lelkiismeret, azt az „ellenségeinek” tulajdonítja. Mint mondja: „az ellenség gyalázott, szidalmazott, rágalmazott. Megérzi az ember, ettől lehet szenvedni. Higgyétek el, ez olyan szenvedést tud okozni, mintha megbotoznának tégedet, mintha deresre húznának. Hát mondja is, hogy olyan a nyelv, mint az ostornak a csapása. Régen deresre húzták az embert, ostorral megverték. Az körülbelül olyan, amikor tégedet a hátad mögött szidnak, gyaláznak, hogy ostorral ütnek. És ezt érzed a szellemedben.”
Helyben vagyunk: amikor beveti az imakommandót, ezt akarja elérni azokkal szemben is, akiket ellenségeinek vél. Ebből indul ki. Minimum megbotozni, megostorozni, deresre húzni. Ha rá ilyen hatással van, akkor az ellenségeire is. Németh „szellemi” megérzéseivel kapcsolatban Tallér János, a budaörsi ház tulajdonosa, ahonnan a Hit Gyülekezete elindult, ezt mondta: „Emlékszem egyszer éppen valamilyen buszon utaztunk, amikor azt fejtegette nekem, hogy a szellemek jelenlétét fizikai, testi jelzések kísérik. Vagyis minden testi jelzésnek megvan a szellemi magyarázata. Ha például fáj a feje, akkor ez azért van, mert a környezetében valaki démonokat hordoz. Ha depressziót érez magán, az annak az eredménye, hogy valaki a környezetében valamilyen szinten okkultizmusban volt. Hasonlóan, ha nyomást érzett a vállán, az egy másik szellemi erőnek volt a következménye.”
Tallér János is így lett a „Tallér-szellem” hordozója, akit generációk átkoztak a Hit Gyülekezetében naponta, évtizedeken át, anélkül, hogy ismerték volna. Ha Németh Sándor „szellemi nyomást” érzett, csépelni kellett a „Tallér-szellemet”, s annak derék hordozóját, Tallér Jánost. Görbicz Tamás, a Hit Gyülekezete volt elnöke, a Hit Gyülekezetéből kilépettek egyike készített interjút Tallér Jánossal, aki a „szellemi harc” előzményeiről ezt mondta: „Judit fordított neki valamit, s egész rendszerré fejlesztette azt. Abban hitt, ha fáj a feje, hányingere van, vagy rossz a közérzete, azt valamilyen gonosz szellem jelenléte okozza. Úgy adta elő, mintha ez egy táblázatba foglalható lenne: a fejfájás ilyen szellem, a depressziós hangulat olyan szellem. Komoly küldetéssé fejlesztette a »látást«, hogy a testi jeleket az Úr adja neki, mert így akarja a szellemi harcban és a démonűzésben használni. Úgy fogta fel, hogy ez egyfajta »értelmező ajándék« a szellemek megkülönböztetésére. Én akkor is furcsállottam ezt, mert fiatal keresztényként nem tudhatta, mi az a depresszió szelleme, vagy mitől van rossz hangulata. Én racionális alkat lévén – a matematikában viszonylag kevés a hangulati elem –, veszélyesnek tartottam, hogy a saját személyiségéhez kapcsolja a szellemi kijelentéseket.”
Tallér János később értette meg, hogy azért születhetett a „Tallér-szellem”, mert ő Németh Sándor némely tanításait veszélyesnek látta. Elvették tőle a házát, Angliába száműzték és évtizedeken át átkozták a „Tallér-szellem” miatt. Tallér János ettől csak egészségesebb és áldottabb lett, de az életét évtizedeken át megkeserítették. Mindennek az alapja annyi, hogy Németh Sándor fejfájással ébredt, vagy gyötörte a depresszió, és azt az „ellenségeinek” és az ellenségeiben levő démonoknak tulajdonította. Németh S. Judit, a felesége, fordított valamit harmincöt évvel ezelőtt, ő azt elhitte és autodidakta módon továbbfejlesztette. Valóságos periodikus táblázatot hozott létre a démonokról.
Miután eljöttünk a Hit Gyülekezetéből, mi is ellenségek lettünk, mint előttünk mindenki. Azok is, akik soha nem írtak róla semmit, és akik egyetlen rossz szót sem mondtak róla. Németh Sándor mégis érezte a „szellemében”. Amikor ott voltunk, az imalista úgy kezdődött, hogy „Tallér, Hollósi, Vác, Szász, Bán” stb. Ők voltak az ellenségek, akiket nem is ismertünk. Miután eljöttünk, a „Bartus, Piszter, Takács, Görbicz” kezdetű lista került a középpontba. A sorrend néha változott. Németh Sándor meg volt győződve: ha rossz érzés gyötörte, annak mi vagyunk az oka. Arra tanította a gyülekezetet, hogyan kell ilyen esetben elbánni az ellenséggel, hogy nyugalmat találjon az ő lelke. Ekkor jött az „imaharc”, a „szellemi harc”, ami mindközönségesen annyit jelentett, hogy a vélt ellenséget meg kellett átkozni. Attól függően, mennyire gyötri félelem, rettegés, kétség és hitetlenség Németh Sándort, az Isten emberét. Ezt nevezik „szellemi harcnak”.
Mielőtt ennek technikáját megismernénk, jegyezzük meg, hogy a szakirodalom szerint a diktátorok mindig félnek. A diktátorok skizofrén paranoiások, s ennek velejárója, hogy az illető elszakad a valóságtól. Akikről feltételezik, hogy a félelmüket okozzák, azokat rendszerint kivégzik, ellehetetlenítik, vagy Németh Sándor esetében az „imakommandó” indulatos átkai elé állítják. Miközben ezek a megátkozott emberek (beleértve magamat is), nem hisznek a szellemi harcban, így nem vágnak vissza hasonló módon. Annyiszor nem is kritizálják, ahányszor Németh Sándor „szellemi harcot” rendel ellenük. Ez a harc azzal is végződhet (ha a vezető lelkész félelme, fejfájása nem enyhül), hogy az ellenségei haljanak is meg. Miközben ők semmit nem tudnak az egészről, és természetesen semmi közük ahhoz, hogy Németh Sándort félelem gyötri. Ha tudnák, segítenének neki, hogy elmúljon. Egyes fejfájáscsillapítók csodákra képesek. Ha igaz, amit Németh Sándor a nyelvek ostoráról mond, akkor a „szellemi harc” által ő idézi elő ezt másoknak. Az ő „nyelvének ostorai” csapnak fültövön ártatlanokat. Szenvedjenek ők. Nem csupán attól, amit Németh Sándor olvas rájuk, hanem a több tízezer fős közösség „imájától”. A rendíthetetlen hős nem maga intézi el az ilyesmit, hanem maga mellé vesz egy tömeget. Őket Németh Sándor tanítja erre, hogy bevonja őket maga mellé a „harcba”.
Amikor a gyülekezet tagjai voltunk, mi is jártunk „imakommandókba”, ezért nekünk nem kell bemutatni, mi zajlik ott. Az imakommandókban a Németh Sándor által megadott személyek ellen nyomják ezerrel az átokzsoltárokat, akár egy-két órán át és napi rendszerességgel. Nekem már húsz éve van szerencsém élvezni ezt, de nem szeretném a babérokat elvenni másoktól, kijutott ebből mindenkinek, aki eljött. De a megátkozást nemcsak mi szenvedjük el, kijut ez egyes politikusoknak, a sajtónak és némely pártoknak is. A megátkozás ugyanis eszköz is arra, hogy befolyásolja más emberek akaratát és az eseményeket. De kijut mindenkinek, akire Németh Sándor haragszik, mert ő a saját haragját olyan jelzésnek tekinti, mely bizonyítja, hogy bizonyos emberek, az „ellenségei”, ellene tesznek valamit. Ha ő haragszik, Isten is haragszik, mert ő Isten haragját érzi magában. Ha Isten boldog, akkor ő is. De Isten inkább haragszik és főleg fél. Legalábbis ő ezt érzi. Időnként felszólítja a fiatalokat, hogy kapcsolódjanak be az átkozás áldásos műveletébe. A tanítás legnehezebb része rávenni kedves embereket arra, hogy ezt megtegyék, és elhitetni velük, hogy erre szükség van.
Így folytatódik az idézett prédikáció: „A keresztények tudatlanok. Közömbösen tudomásul veszik ezeket a hangulatokat, nem csinálnak semmit, hogy ebből kiszabaduljanak. És ha közömbös vagy, ez a légkör, a borzadály, a félelem, a reszketés, a keserű bolyongás, a jajgatás teljesen leural. Nincs kedved emberek közé menni. Úgy érzed, elmennél a pusztába, a tenger másik végére.” Németh Sándor felkereshetné orvosát és gyógyszerészét is, fogadhatna jó pszichiátert, ha a hitből való megigazulás, a megváltás elfogadása nem megy neki. Ehelyett „szellemi harcol”. A technikai kivitelezést Dávid zsoltáraiból vezeti le. Ezért így folytatja: „Mi a megoldás? Kinyitom a számat. És az ellenségeim ellen szólok egy-két szót Istennek. (Nagy nevetés) Értitek? (Nevetés). Utána egyből látta Dávid, hogy abba kell hagyni a sok panaszt: elsorolni, milyen állapotban van, a diagnózis-elmondást. A tízedik versszakban azt mondja: »Rontsd meg, Uram!« (Nevetés). »Oszlasd meg a nyelvüket.« Olyan egységesen ellenem támadnak, egységesek a hazugságban, a rágalmazásban. Oszlasd meg őket. Ne rám irányuljon, hanem egymás felé.” Németh Sándor ezzel egymásnak ugraszt barátokat a hátuk mögött. Legalábbis a szándéka szerint.
Ha valaki felkeres egy boszorkányt, az körülbelül ugyanezt tenné. Egymás ellen fordítaná a feltételezett ellenségeket. Németh Sándor megalapozza a tanítást: „Ne becsüljétek le, mit mondanak rólad a hátad mögött. Mert itt mondja Dávid: »sima az ő szája, még a vajnál is simább«. Olyan szépen lehet kenni, mint egy vajas kenyér, olyan a beszéde. De azt mondja, »szívében háborúság van«. Tehát felém nincs benne szeretet, hanem gyűlölet, harag van benne. Lágyabbak a beszédei az olajnál, de ott van az olaj mögött az éles szablya, fölkoncolna, ha tudna”, mondja Németh Sándor. De ezt csak feltételezi. Mégis úgy beszél erről a hallgatóságának, mintha ezek tények lennének. Felkelti bennük ugyanazt a bizalmatlanságot és paranoiát, ami belőle fakad. Nem is tévedett olyan nagyot a Fidesz, amikor családellenes szektának nevezte a Hit Gyülekezetét, mert akinek nincs más ellensége, a családjában véli felfedezni a rossz érzései okát. Németh Sándor a „sima szájú” ellenségekre, akiknek a szájuk „éles szablya”, az alábbi példákat sorolja: „Ne gondoljátok, hogy az ördög jött le, nem kell az ördögnek csinálni: van annyi napszámosa (nevetés). Anyós, após (nevetés). Barátok. Azt gondolják, hogy szabdaljuk széjjel ma estére. Jó program! (Nevetés.) Ess neki, Anyu! És Anyu nekivág (nevetés).” Az ördög „napszámosai” ezek: após, anyós, barátok, édesanya. Ha sima a nyelvük, az gyanús, annak nem szabad bedőlni.
Hogy mit érez Németh Sándor, amikor azt gondolja, hogy az ellenségei bántják, azt érdemes lenne szakembernek megmutatni: „Az ember csak azt érzi, hogy benne van valamilyen kavarodásban, az ember olyan, mintha valami betegsége volna, egy ilyen hengerben, és egy ilyen centrifugális erő feszítené az embert köröskörül, és nincs valami szilárd talaj, amire az ember meg tudna állni. Tapasztaltatok már ilyet? Ez azt jelenti, hogy gyaláztak benneteket. Szidtak benneteket.” A Biblia azt mondja, hogy a hívők a „kősziklára” állhatnak, de Németh Sándornak nincs szilárd talaj a lába alatt. Elmondja a belső vívódását, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben: „Te lemondtál a testi hadakozásról, nem keresed föl, és nem vered szájba, orrba (nevetés). Tehát ilyen eszközökkel nem élsz. De ugyanakkor az ember nem tud megnyugodni csak úgy, mert ez a beszéd ütés után kiált. Én nem üthetek, hát valakinek ütni kell (nevetés). És mit csinál egy jó hívő, aki Istent szereti? Rábízza magát Istenre. Tehát könyörög neki.”
Németh Sándor legszívesebben felkeresné és szájba verné azt, akiről feltételezi, hogy mondott róla valami rosszat. Egyáltalán nem biztos, hogy bárki mondott bármit, de véleményt mondani talán még lehetne. Azért még nem kell senkit szájbaverni. De nem biztos, hogy Németh Sándor ezért érzi magát „hengerben”. Amit elképzelt, az kiált „ütésért”. Mivel ő nem üthet, ezért megy Istenhez, hogy Isten üssön. Mint mondja: „A legrosszabb, amikor nem csinál az ember semmit. Még jobb a passzivitásnál, hogy legalább kézzel üssön vissza. Az se jó dolog, nem keresztényi dolog, de inkább azt, mint semmit.” Nem győzzük ismételni, hogy mindez feltételezés az „ellenségről”, aki erről mit sem tud, nem is törődik Németh Sándorral. Naponta órákon át, amennyit az „imakommandó” dolgozik, biztos nem foglalkozik vele senki. De Németh a fizikai bántalmazást sem zárja ki.
Hallgassuk tovább, mire tanít fiatal embereket Németh Sándor, az „elitklubba” bevett egyház, a Hit Gyülekezete vezetője: „Isten megtanította két igazságra az ő népét: ha megdobnak kővel, dobd vissza kővel. Ne kenyérrel. Szemet szemért, fogat fogért. Ez volt az első tanítás. Erre tanította legelőször, szóval ez volt a minimális: ha megsértenek, sérts vissza. Ha megdobnak, dobd vissza. Tehát ez volt az első tanítása. A második tanítása pedig az volt, hogy szemet szemért, fogat fogad helyett. Tehát Istenhez kell fordulnod, Istenre bíznod a dolgokat. De a legrosszabb az, amikor nem csinálsz magad érdekében semmit és Istenhez sem fordulsz. Az Ószövetségben Isten azt mondta a népének, hogy védd meg magadat, és Isten is megsegít, tehát szemet szemért. Ha kivájták a szemedet, te is vájd ki az ő szemét. Ha egy embert megölnek közületek… Izraelnek a mai napig is ez a katonai stratégiája. Persze, ők azt mondják, ha egyet megölnek közülünk, azért tízet kell megölni, hogy az erőt demonstráljuk (nagy nevetés). Nem rossz taktika, mit ne mondjak.” Majd Németh Sándor felemeli a hangját: „Nézzétek, akiknek ez a taktikájuk, boldogok (nagy nevetés). Mit érnek a nagy humanista demokráciák, azok mindent eltűrnek. Az ő diplomatájukkal mindent csinálhatnak, meggyilkolhatják őket a terroristák, legfeljebb egy kis bátortalan nyilatkozat, elutasítás, fölháborodás, de a terroristákat érdekli ez? Nevetnek rajta. De bezzeg a másik félnél. Egynek a haja szála is meggörbül, na, majd akkor megyünk! (Nagy nevetés.) Az erő! Kimutatják egyből az erőt.” Németh Sándor ezt keresztény pásztorként adta elő, ami nem egy elmélet csupán, hanem a Hit Gyülekezete ilyen elvek alapján működik. Ez maga a gyakorlat.
Nemcsak Németh Sándor, Jézus Krisztus is idézte a III. Mózes 24. fejezet 20. versét a hegyi beszédben: „Hallottátok, hogy megmondatott: szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. (…) Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Máté 5, 38–45) El kell döntenünk, kinek higgyünk: Jézus Krisztusnak vagy Németh Sándornak? Németh Sándor ugyanis felülírja Jézust. A Hit Gyülekezete vezető lelkésze még az ószövetségben él. Nem fogadta el az újszövetséget, amely félreállította az ószövetséget. A Zsidó levél 10. fejezetében fejti ki a Biblia, hogy az ószövetségben „a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg”. Ezért Jézus, az igazi, a tökéletes áldozat, új szövetséget kötött, amely „eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat”. Ezért írja felül Jézus a hegyi beszédben az ószövetség törvényeit, ad új törvényt, a szeretetet. Mert a törvény betöltése a szeretet. A „szemet szemért” nem érvényes. Németh Sándor Jézus parancsa alapján nem átkozhatna meg senkit. Ráadásul, nem tartja be a „szemet szemért” elvet sem, mert akiket ő halálba átkoz, azok nem teszik ezt vele. Ha ő ugyanazzal fizetne, amivel neki fizettek, legfeljebb vitatkozhatna, kifejthetné az érveit az ellenfelei állításaival kapcsolatban. De az egyik kritizál, a másik meg akarja ölni.
Ha az olvasónak nem tűnt volna fel, Németh Sándor egy laza mozdulattal állt a humanista demokráciákkal szemben a terroristák oldalára, példaképül állítva őket. Ne feledjük, hogy nála csak valami félelem, bizonytalan belső szorongás, fejfájás a kiváltó ok. Lehet, hogy hidegfront. De a Hit Gyülekezete tagjai már a terroristák taktikáját tanulják, hogy ezt legyőzzék. Ebbe a harcba vonja be Istent Németh Sándor. Istent használja a terrorista harcmodorhoz. A minta továbbra is Dávid: „Tehát először elmondja a helyzetet, a jelenséget. Utána elmondja Dávid azt is, hogy az ő látása szerint ezt mi eredményezte. Dávidnak volt egy látása, hogy az ellenség beszéde okozta ezt, hogy állandóan tátognak, csácsognak, nem tudják befogni a szájukat, beszélnek hazugságokat, rágalmakat, szidalmakat. S ez a második: hogy elmondja, mi az oka.” Majd: „Na és jön a következő. Ami viszont nehéz kérdés a keresztények számára. A kérés, kívánság, az ellenség ellen. Úgy érzik a keresztények, körülbelül úgy imádkoznak: Uram, áldd meg őket, hogy utána még jobban tudjon szidni engemet, tehetségesebb legyen a gyalázkodásában, szitkozódásában, még több hazugságot találjon ki ellenem.”
A Hit Gyülekezete tagjainak be kell látniuk, ez helytelen. Jézus tévedett, amikor azt mondta: szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, a gonoszt is jóval győzd meg. Németh Sándor nem hisz ebben. Nem hiszi, hogy működnek az Isten országának törvényei. Jobban bízik az evilági erkölcsben, amely a Sátán uralma alatt van. Nem hiszi, ha „eleven szenet gyűjt” ellensége fejére, az megváltoztatja a másik embert. Németh Sándor nem hisz a szeretet erejében. A terroristák erejében hisz. Ezt így fejtette ki: „Szeresd ellenségeidet. De hogyan tudod szeretni az ellenségeidet? Nem pszichikai szeretettel, mondja Jézus, hanem az agapéval, isteni szeretettel. Ahogy Isten szereti őt, neked is úgy kell az ellenségeidet szeretni. És Isten hogyan szereti az ilyen embereket? A haragját mutatja meg nekik. Csapásokat mér rájuk, ahogy elmondta az én testvérem, hogy jött a szívinfarktus, jött a migrén. Míg föleszmélt, hogy valamit nem jól csinált, magába szállt. Ha te azt imádkozod: az ellenség még sikeresebb legyen, még nagyobb karriert csináljon, magabiztosabb lesz, és azt mondja: hát ennél jobb üzlet nincs, mint keresztényeket szidni (nevetés). Megéri! Hát ettől csak emelkedik az ázsióm. Megy a karrierje, a szekere fölfelé. Ezt csinálhatja büntetés nélkül. És ha ő így megy felfelé, és hagyjuk ezt, mi szeretjük őt? Nem szeretjük.”
Akit szeretünk, arra csapásokat kérünk. Így szeretjük az ellenségeinket. Ha ez nem elég, mi mérünk csapásokat. Ezt kell megtanulnia egy jó kereszténynek a Hit Gyülekezetében. Ezt tesszük azokkal, akiket szeretünk. Mi vár vajon azokra, akiket nem szeretünk?
„Haldokoljon, de ne haljon még meg”
Megvan a logikája annak, miért kell megátkozni az ellenséget. Németh Sándor szerint ezzel teszünk jót vele. Mint mondja: „akkor szeretjük, ha azt az embert valamilyen módon az Úrhoz vezetjük. Ha nem hallgat a szép szóra? Tehát a bizonyságtevés szavára? Akkor kell kérnünk Istent, hogy ő avatkozzon be természetfölötti módon, valahogyan nyomja oda a megtéréshez (nevetés).”
Csakhogy Dávid a zsoltáraiban nem a megtérés módját mondja el. Nincs benne semmi képmutatás. Ő valóban meg akar szabadulni az ellenségeitől, akik fizikai módon üldözik, és ténylegesen az életére törnek. Nem a feje fáj, s nem szorongó érzései vannak. Keresik és meg akarják ölni. Ezek kétségbeesett kiáltások, hogy megszabaduljon egy konkrét helyzetből. De a zsoltárok nem azért íródtak, hogy valaki megátkozás formájában ráolvassa őket az emberekre. Ezek kesergések. A Biblia megmondja, mi indítja megtérésre az embereket: az Isten jósága. Isten jósága a hosszú tűrésében nyilvánul meg, ami nem erőssége Németh Sándornak.
Németh Sándor úgy tesz, mintha valami jót akarna másnak. De nem erről van szó. A „megtérés” alatt azt érti, hogy valaki feladja a vele kapcsolatos kritikus álláspontját. Alárendeli magát az ő akaratának. Ez nem Istenhez való megtérést jelent, hanem a hozzá, Németh Sándorhoz való „megtérést”. Annak a gondolata fel sem merül, hogy neki kell megtérnie, saját gondolatait kell megváltoztatnia. Önvizsgálat, tűrés, szóba sem jön. Valójában a harag motiválja. A gondolat, hogy valaki nem ért vele egyet. Ettől nyugtalan a lelke. Valaki helyteleníti az ő Fideszhez való csatlakozását. Ez még nem lenne ok valaki megátkozására. Ez a vélemény nem indokolja azt sem, hogy az illetőnek meg kellene térnie. Németh Sándor azt tekinti megtérésnek, ha valaki egyetért mindazzal, amit ő tesz. A „szívinfarktus”, a „migrén”, a többi csapás, amit Németh Sándor az illetőre kér, ezt a célt szolgálja. Ahogy a megfélemlítés is: sokan nem mernek menekülni tőle, mert félnek az átkaitól. Németh Sándor „szellemében” a kritika okozott zavart, szorongást és félelmet. Nem az, hogy akit ellenségének tart, megtért-e vagy sem. Nem az illető üdvösségéért aggódik. Németh szerint a megtérés a hozzá való viszony függvénye. Ő a megtérés zsinórmértéke. Ha valaki nem ért egyet például az „imakommandóval”, vagy a lelkészek meggazdagodásával, szerinte nem megtért ember. Németh Sándor megátkozza és megátkoztatja. De aki vele egyetért, csinálhat bármit. Ő a szoros kapu, amin át Istenhez lehet jutni. Ha a megtéréshez vezető út az lenne, hogy a bűnösöket meg kell átkozni, akkor az egyháznak más dolga sem lenne, mint egész nap átkozni azokat, akik még nem tértek meg. Németh Sándor tanításából logikailag ez következik.
A prédikációból kiderül, hogy vannak, akik ellenállnak ennek a felfogásnak. Az ő ellenállásukat le kell győznie. Németh Sándor ezt mondja: „De a keresztények sokszor mondják, jaj, hát ez gonosz dolog. Nem gonosz dolog! Az lenne gonosz dolog, ha nem csinálnád. Mert akkor érdektelen vagy, közömbös vagy a sorsa iránt. És el fog veszni. El fog kárhozni. Dávid azt mondta, hogy »Rontsd meg, Uram, őket!’« Mert ha jön a fizikai betegség, a fejfájás, ha jön egy szájbetegség a szájukra, akkor abbahagyják a bűnt, és hátha elkezdenek gondolkodni, hogy valamit nem jól csinálnak. Nem? És ha rájönnek, akkor fölismerik, hogy mi a baj, hiszen orvosolja, mint a testvéremét, a problémát. De nem szabad ilyentől félni, hogy nem szabad ilyet imádkozni. Dávid azt is mondta, hogy »engemet körülvett a félelem, a borzadály, rettegés – hát őt meg vegye körül a halál!« (falrengető nevetés). Tizenhatodik versszakban (nagy nevetés). Tehát ez azt jelentette (nevetve mondja), hogy Dávid itt azt kérte, hogy állandóan agonizáló állapotban legyen. Szóval állandóan a halál állapotában legyen. Nézzétek, sok ember nem tér észhez, csak akkor, ha úgy érzi, ha megmondja az orvos neki, hogy nézze, a maga betegségén nem tudok segíteni, pár napja van vissza, pár hete, hónapja. És dicsőség az Úrnak. Ilyenkor tud az Úr szólni a szívéhez. Ha nem, azt mondja Dávid: »Szálljon elevenen a Seolba« (falrengető nevetés).”
Németh Sándor 2018. november 14-én, nyilvános istentiszteleten is azt mondta, azért imádkozik, hogy kritikusai „elevenen süllyedjenek a pokolba”. A kiváltó ok az volt, hogy Rostás Zoltán vezetésével a dombóvári gyülekezet kivált. Ezt más gyülekezetek esetében Németh Sándor üdvözölni szokta, főleg, ha a kivált csoport a Hit Gyülekezetéhez csatlakozik. Fordítva ugyanez más megítélés alá esik. De „Isten munkájának” ellenségei azok a sajtómunkások is, akik megírják Németh Sándor közéleti ténykedését. Amit ő tesz, mindig Isten munkája, amit csak úgy lehet értelmezni, hogy ő maga az Isten. Németh Sándor a kritikát nem az elfogadott közéleti normák szerint intézi. A társadalmi vita számára ismeretlen fogalom, ahogyan a sajtónyilvánosság kontrollja is. A sajtóvita helyett az ügy az imakommandóhoz kerül, ahol a felelőtlen kritikust tetőtől talpig megátkozzák. Addig püfölik, míg aktuálisabb, új ellenség nem tűnik fel a láthatáron. Mert az ördög soha nem alszik. A Hit Gyülekezetében mindig van ellenség. Az ellenség a legnagyobb összetartó erő.
Mindez olyan, mintha Péter apostol Dávid zsoltáraival jól megátkozta volna Pál apostolt, amikor az megintette a Galata levélben leírtak szerint. Kinevezte volna ellenségének, s az imakommandó osztotta volna naphosszat, hogy „megtérjen” és a vele szembeni kritikáját vonja vissza. Németh Sándor az ellenvéleményeket úgy állítja be, mintha azok „Isten népét” támadnák, „gyaláznák”. Ugyanúgy, mint Orbán Viktor, aki a személyével kapcsolatos bírálatot a magyar nép elleni sértésnek nevezi. A Hit Gyülekezete tagjait, egyszerű hívőket, soha senki nem támadta. A kritika mindig Németh Sándort, vagy azokat érte, akik az utasításait végrehajtják. Németh Sándor eljut oda, hogy aki róla rosszat mond, „gyalázza az Urat”. Ebben az esetben minimum egyenlő vagy egylényegű az Úrral. A hívők azt hiszik, Istent védelmezik, ha halálba átkoznak valakit. Mert Isten ellen hadakozik, aki Németh Sándor bármilyen megnyilvánulását bírálja. Ő ezt tanítja a Hit Gyülekezete tagjainak. Ez minimum tévedhetetlenséget feltételez. A jogos kritikával szembeni ítélet pedig a „halál simogatása”.
A vezető lelkész így folytatta: „Ha nem vagy támadó, semmit nem érsz el az ellenséggel. Semmit nem érsz el. Semmit nem fogsz elérni. Ezért nem szabad abbahagyni a könyörgést, igenis… Lehet… majd mutatok egy még keményebb zsoltárt. S Jézus nem azt mondta, hogy ezt tépjük ki, az 55. az 56. a 35. zsoltárt, mert ez most már nem igaz. Ha gyaláztatol, könyörögj. És a Biblia megmutatja, mi egy könyörgés. Ez. Ami az 55. zsoltárban és az 56. zsoltárban van. Mindez szeretetből fakad. Ez szeretet. És inkább legyen szerencsétlen, kudarcos ember, és ébredjen fel az ő problémájára. Hogy az a problémája, hogy Isten ellen hadakozik, az Isten népét gyalázza. De ha ő továbbra is egészséges, sikeres, és gyalázza Istennek a népét, az Urat, hát ez soha nem fog fölébredni, és besétál a kárhozatba. Észre se veszi. És szeretjük ezt az embert? Nem. Tehát nekünk kicsit mélyebben kell látni a dolgokat. Nem humanista szemmel, hanem Isten szemével kell nézni az embereket. És nézzétek, csak magatokba szálljatok be, ha bizonyos csapások nem jöttek volna az életünkbe, nem tértünk volna meg. Ahogy elhangzott is, az ember ilyen, hogy bajban, meg a nyomorúságban fordul Istenhez. De ha te állandóan az ellenségeidnek azt kívánod, hogy sikeresek legyenek, szerencsések legyenek, akkor te azt kéred, hogy ne jöjjenek soha olyan helyzetbe, hogy Istenhez forduljanak. És ez szeretet? Nem. Egyáltalán nem. Az a szeretet, hogy olyan helyzetbe jöjjön a te ellenséged, hogy ő is kibéküljön Istennel. És ha ez nem megy egy belső megvilágosodás által, hát akkor menjen csonttöréssel, betegséggel, rombolással, menjen úgy, ahogyan… az a lényeg, hogy Istent megismerje. Lehet, hogy sokatoknak ez szokatlan, kemény, de higgyétek el, hogy ezek a Bibliában szerepelnek. Ez nem véletlenül, ez is Isten beszéde. Dávidban a Krisztus szelleme mondotta ezeket az igéket.”
Kibékülni Istennel, egyenlő azzal, hogy egyetérteni Németh Sándorral. Ezekből a hamis tanításokból lesznek azok a félelmek, hogy még rosszat sem gondolhat senki Németh Sándorról, mert az Isten elleni lázadás. Isten pedig mindenre úgy reagál, ahogy Németh Sándor. Ha valakinek bármi baja támad, megbetegszik, elveszíti az állását, anyagi gondjai lesznek, problémája támad az életében, azt kutatja, hogy Isten miért bünteti. Isten felé nem bizalom, hanem rettegés épül ki. Mintha Isten nem a mi oldalunkon állna, mindig keresné bennünk a hibát és azonnal büntet. Ilyen módszerekkel próbál megváltoztatni minket. Ha bármilyen nehézség jön az életünkbe, az Istentől származó jel, hogy valamit nem jól teszünk. Kivéve Németh Sándor esetében, mert ha esetleg ő kap szívinfarktust, nem is egyet, az nem annak a jele, hogy meg kellene térnie valamiből, hanem az ellenségei támadása. Az ördög cselekedete. Ha Istennek ez lenne a módszere, hogy megváltoztassa az embereket, ez a módszer egy ember esetében biztosan nem működik. Annak az embernek az életében, aki ezt tanítja. Más emberek azonban megtalálják hamar magukban a hibát, mert senki nem tökéletes, és a lelkiismerete mindenkinek jelez. Ezzel azonban a hívők bekerülnek az Istentől való állandó félelembe, a törvény és a bűn állandó körforgásába.
Németh Sándor fejfájásától és belső szorongásától eljutottunk oda, hogy a vele konfliktusba került embereknek Isten megismerésére van szükségük, mert aki megismeri az Istent, az nem kerülhet konfliktusba Németh Sándorral. Mintha egyenlőségjelet fedeznénk fel ebben is Németh Sándor és Isten között. Istennel való kibékülést jelent, ha valaki kibékül Németh Sándorral. Ennek alapja pedig a vele való teljes egyetértés. Ami tartalmilag változhat az SZDSZ-től a Fideszig, de az ő aktuális véleményével mindig megegyező. Azt még mindig nem tudjuk, konkrétan mi okozta Németh Sándor félelmét, de ő ezt azoknak az embereknek tulajdonítja, akik nem értenek vele egyet. Őket pedig az ő rossz közérzete miatt már „a halál simogassa”. Csupa szeretetből, az illető iránti aggódásból. Íme: „Dávid nem tudhatta pontosan, csak azt látta, hogy őt körülveszi a halálfélelem. Hát, ha engemet, a halálomat akarják, akkor vegye körül őt a halál! Nekem még van is hatalmam rá, hogy odamenjen hozzá. És leüljön hozzá és mindennap simogassa (nevetés). És dédelgesse (falrengető nevetés). Ez így van!”
Azt nem lehet tudni, miből gondolja Németh, hogy aki vele nem ért egyet, az mindjárt a halálát is kívánja. Ez azonban feljogosítja őt, hogy a feltételezései alapján ő mások halálát kívánja. Ne csak kívánja, hanem kérje Istentől és maga is megtegyen érte mindent, amit lehet. Azt állítja a Hit Gyülekezete tagjainak, hogy neki „hatalma is van” ahhoz, hogy a halált odaküldje egy másik emberhez, hogy az „simogassa”. Ki adta Németh Sándornak ehhez a jogot és a hatalmat? Hol van ez a Bibliában? Ha neki fáj a feje, szorong, fél, rossz a közérzete, rossz a lelkiismerete, esetleg túl sok libamájat evett, akkor másokhoz odarendelheti a halált? Egyelőre azért, hogy „simogassa”, „dédelgesse”, de amikor ő úgy látja, hogy valakinek már nincs esélye a „megtérésre”, a vele kapcsolatos véleménye megváltozására, akkor esetleg a haljon meg? Nem egyedül Isten szabja meg egy ember életének idejét? Jézus azt mondta, hogy „én vagyok az út, az igazság és az élet”. Jézus élet. Nem halál. Amikor nem fogadták be őt egy szamaritánus faluba, és a tanítványai azt kérdezték, „akarod-e, hogy mondjuk, tűz szálljon alá az égből, és eméssze meg ezeket”, akkor azt mondta nekik: „Nem tudjátok, hogy minemű szellem van bennetek. Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa.” S elmentek másik faluba.
Jézus is ismerte Dávid zsoltárait. De nem úgy értelmezte és nem úgy használta, mint Németh Sándor. Nem kapta elő őket a szamaritánus faluval szemben. Ám Németh Sándor prédikációjának veleje még csak ezután következett: „Most egy keményebb zsoltárt mutatok, a 35. zsoltárt. (…) Itt már Dávid fölszólítja az Urat, mint szövetségesét, hogy »Uram, perelj és harcolj a velem harcolókkal, és a velem perlőkkel!« És ad utasítást az Úrnak: »Ragadj pajzsot, vértet. Kelj föl segítségemre. Szegezz dárdát, rekeszd el üldözőim útját.« Tehát akkoriban ezek a fegyverek voltak, és az Úrnak azt mondta, hát Uram, neked is van vérted, neked is van pajzsod, neked is van dárdád; csináld meg, Uram! Te ragadd meg a pajzsodat, a dárdádat, vértedet, menj az én ellenségeim ellen. Szállj hadba! Egy atombombát sújts rájuk! Ragadj atombombát! Ragadj egy géppisztolyt! És így tovább. Szó szerint kell venni, tehát Dávid fölszólította Istent, hogy fogja meg a fegyvereket. Hát ne gondoljátok, hogy ott a mennyben nincs ilyen fegyver! (…) Ott fönn van a fegyvertár, megragadja, fölfegyverkezik és megy érted harcolni. Golyószóróval, géppisztollyal – amivel kell, amivel akarod, hogy menjen harcolni. Adott neki hadászati utasítást (nevetés), hogyan csinálja. A dárdát, Uram, jól szegezd elé, tehát az ellenségnek szegezd neki a dárdát (nevetés), pont a szívének (nevetés), és rekeszd el üldözőim útját. Hogy amikor jönnének még közelebb, egy lépést tennének felém, akkor már a te dárdádba lépjenek bele, s a te dárdád fúródjon bele az ő szívükbe. De tovább most már ne lépjenek.”
Az „ellenség” szívébe fúródjon dárda. Ez konkrétan a másik ember halálának kívánása. Az ok, hogy Németh Sándornak fáj a feje, reszket a szíve, valamitől fél, amit a szívenszúrandó ember vele kapcsolatos kritikus szavainak tulajdonít. Azt mondja ezzel, hogy az ilyen ember méltó büntetése a halál. Ezt az ítéletet pedig ő hozza meg, nem Isten. Istent csak felszólítja, mint egy ítéletvégrehajtót, hóhért, hajtsa végre az általa meghozott ítéletet. Az eszmefuttatásból kimarad az a mozzanat, hogy már megszületett egy ítélet és azt végre is hajtották. Jézus Krisztus halt meg az emberek bűneiért. Kifizette a bűneik árát. Aki hisz őbenne, üdvözül. Aki nem hisz, az elkárhozik. Ehhez semmi köze nincs annak, hogyan vélekedik Németh Sándor közéleti szerepéről, a pártokhoz való viszonyáról, az ATV ellenzékiségéről, Németh gazdagságáról, az általa hirdetett tanokról. Még a bűneinek sincs köze hozzá, mert a bűnei miatt senki sem tudja elveszíteni az üdvösségét. A tökéletes áldozat örökre eltörölte a bűneit, a múltban, a jelenben és a jövőben. Németh az esetek többségében olyan embereket átkoz meg, olyan emberekkel szemben utasítja Istent, hogy ölje meg őket, akikért Jézus Krisztus meghalt, és ők elfogadták Isten Fiának helyettesítő áldozatát. De ha Németh Sándornak fáj a feje, vagy arra vetemedik valaki, hogy az ő tevékenységét kritizálja, az felülírja a megváltást, az semmissé teszi Jézus Krisztus vérét. Aki vele nem ért egyet, annak nem lehet üdvössége, de még a földi életének is véget kell érnie.
Ez azonban nem vonatkozik rá, ha ő teszi meg valakivel, hogy vezető lelkész létére a Hit Rádióban két órán át tart a személyéről olyan kiselőadást, amelyhez képest az „éles szablya” egy mindennél „simább száj”. Vele szemben igazságot sem mondhat senki, mert az neki lelki gyötrelmet okoz, ezért az illetőnek meg kell halnia. De ő a pulpitusról, istentiszteleten, az Isten tekintélyére hivatkozva ügynöközhet le bárkit, aki nem volt ügynök. Ezt elismernie sem kell, bocsánatot sem kell kérnie, a bíróságon is hazudhat, nem felel semmiért. Rá ugyanazok a zsoltáros törvények, amelyeket másokkal szemben hirdet, nem vonatkoznak. Valamiért a személye kivételezett. Rá nem vonatkozik a Biblia verse, hogy nem személyválogató az Isten. Vitapartnere haljon meg, őt viszont vigasztalja meg az Isten. Ezzel folytatja a „szellemi harcról” szóló tanítást: „Az én lelkemhez pedig beszélj, Uram! Mondd az én lelkemnek, én vagyok a segítőd. Vigasztald az én lelkemet, mert elcsüggedt bennem. Bágyadt, azt hiszi, nincs segítsége. Nincs szabadítója. Szóval bátran beszélj a lelkemhez, mondd a lelkemnek, hogy van segítője, van támasza. Átadja Dávid a lelkét, hogy Isten vigasztalja. Istent meg fölszólítja, vigasztald a lelkemet, mert nem tudok vele csinálni semmit.” A megtérés talán segíthetne.
Aztán a hangulat újra fordul: „Keserű, bolyong, fohászkodik, panaszkodik, szólj neki egy szót, egy szódra meggyógyul. A negyedik versszakban hamar elkezdi a kívánságait Dávid. Azt mondja: szégyen és gyalázat érje őket. Tehát ne a siker, hanem a szégyen és a gyalázat. Vettessenek hátra, piruljanak, mert vesztemet koholják. Legyenek olyanok, mint pelyva a szél előtt. Tovább: az Úr angyala verdesse őket. Ők akartak verekedni nagyon, hát Uram, küldd ki az angyalaidat és hadd verjék őket (nevetés). Mondják, hogy nincsenek démonok – hát Uram, küldj rájuk egy sereggel (nevetés). Üljön az ágyukra, egy a fejénél, üljön a lábánál (nevetés) és éjjel foglalkozzanak vele (nagy nevetés). Sokan mondják, nincsenek démonok. Hát, nem kell vele vitatkozni, mert ez Isten igéjének való ellenszegülés. Akkor, ha ennyire, keresztény létére ellenáll, akkor kell szólni az Úrnak, hogy adjon neki bizonyságot (nevetés). Küldjön be a lakásába egy hadosztályt (nevetés). Ő azt biztosan nem fogja kibírni. És be is küld Isten egy hadosztályt. S ha valakit egy angyal verdes, az tényleg verés. Az ellen nem tud védekezni. Gondoljatok Saulra. Hogy akármit is tudott csinálni, hát csak akkor volt neki megoldása, amikor Isten szolgájához fordult. Ha nem ment Dávidhoz, akkor nem volt megoldás. A démon állandóan gyötörte és kínozta.”
Jézus Krisztus kiűzte az emberekből a démonokat. Németh Sándor rájuk küldi. Ha valaki nem engedelmeskedik neki, akkor a Sátán haderejét mozgósítja. Istent arra utasítja, hogy vitapartnereire, saját állítása szerint keresztényekre, küldjön démonokat. A Saulra vonatkozó hasonlat pedig azt jelenti, hogy az ellenfelének ne legyen semmi nyugalma a démonok zaklatásától, amíg „Isten szolgájához”, Németh Sándorhoz nem fordul. Ez nem más, mint varázslás, boszorkányság. A célja az, hogy a másik embert Németh Sándorral való egyetértésre kényszerítse. Egy másik ember romlására, betegségére, halálára vonatkozó ima fekete mágia. Ha jól emlékszünk, Semjén és a Fidesz azért akart új egyházi törvényt, mert az előző törvény lehetővé tette a Boszorkány Egyház bejegyzését is. Abban nem vagyunk biztosak, hogy a Boszorkány Egyház süllyedt-e ilyen mélyre és ilyen tevékenységet engedélyezett-e a tagjai számára. De az biztos, hogy legalább nem Jézus nevében varázsoltak. Németh Sándor lelkész létére démonokat küld az emberekre. Tudatosan, hogy a romlásukat okozza. Sötét kárhoztatás jöjjön az életükre, elveszítsék Istennel a közösséget, az iránta érzett bizalmat, ne érezzék a megváltásban elnyert megigazulásukat. Essenek bűnbe, bűn által szakadjanak el a hittől, távolodjanak el Istentől. Ha ez megtörténik, máris itt a jó bizonyság: Isten megbüntette az ellene szegülőt. Németh Sándor hiszi, hogy a megátkozás rossz életérzést okoz. Az általa megátkozott ember űzötté válik, hibákat követ el, ami az életét rossz irányba fordíthatja. A vezető lelkészt ez a szándék vezeti.
Ha valaki még jobban meg akarja ismerni Németh Sándort, olvassa a prédikáció következő részét: „6. versszak: »Legyen az útjuk sötét, csuszamlós.« Tudjátok, tél van, tehát jeges. Ha rálépnek, egyből hátraessenek. Akarnak jönni, futni, s egyből csússzon meg a lábuk és essenek el. Hogy ne vigyék végbe a rosszat. Mert rosszat akarnak, bűnt akarnak végrehajtani, és a könyörgésben lehet olyat kérni, hogy a megelőzésért Isten hozza őket egy olyan helyzetbe, hogy ne tudják végrehajtani azt a gonosz dolgot, bűnt. Tehát nem lehetünk ezzel közömbösek, ha tudjuk, hogy az ellenség elhatározta, most még nagyobb bűnt fog csinálni, akkor kell imádkozni, hogy az Úr csináljon meg mindent, törje őket, tegye az útjukat sötétté, csuszamlóssá, kergesse őket az Úr angyala. Ne ők kergessék az Isten szolgáit. Az Úr angyala kergesse őket. Az olyan, hogy meghajkurássza őket (nagy nevetés).”
Ha valaki azt gondolná, ez gyűlöletből fakad, Németh Sándor megnyugtatja: „Tehát fontos, hogy a könyörgés tartalmazza, hogy szellemi módon kimondd azokat a szellemi gondolatokat. Az lényeges, hogy ne a gyűlölet mondassa ki veled, hanem a Szentlélek, hogy mit akar a Szentlélek azzal az emberrel. És van ilyen, hogy a Szentlélek azt akarja, hogy imádkozz azért, hogy az Úr verje meg őt, vagy valami ilyesmi. Tehát negatív üzenet. De itt nagyon lényeges, hogy a Szellemnek a gondolatára kell figyelni. Ilyet is mondhat a Szellem gondolata, mint Dávidnál mondott, hogy »a halál vegye körül őt«, tehát haldokoljon, de ne haljon még meg, hanem hallja a megtérésnek az evangéliumát. Tehát, ha ez a Szentlélek benned, nem testi bosszúállás, gyűlölet, harag, hanem a Szellemnek a gondolata, és ezt bátran kimondod, akkor ez fölszabadul és megcselekszi. És lemegy rólad a nyomás és ő kerül nyomás alá. És bedugatik a szája. Nem lesz kedve beszélni. Olyan nagy a migrénje, a gyomorgörcsei, vagy a vesebetegsége, vagy annyi problémája van a magánéletben, hogy nincs ideje, hogy veled foglalkozzon. Hogy kidugja a nyelvét rád. És eljön az az idő, hogy még az eb se nyitja ki a száját, ölti ki a nyelvét rád, ahogy megígérte az Úr a prófétáinak. Ez a cél, hogy bedugjuk az ebeknek és az oroszlánkölyköknek a szájukat.”
Ha valaki nem engedelmeskedik, nem ért egyet, vagy kritizál, az eb, akinek be kell dugni a száját, a fenti módszerekkel. Németh Sándor igyekszik minden aggályt eloszlatni a híveiben és megnyugtatni őket, hogy ezt megtehetik, sőt meg kell tenniük. Nem lesz semmi bántódásuk. Íme: „Tehát a könyörgésben el kell mondani, hogy mit kívánsz az ellenségeidnek. Mit kérsz az Úrtól. Mondom, nem szabad ez előtt megállni a könyörgésben, mert akkor hatástalan az egész. Utána pedig, miután elmondtad, nagyon fontos, hogy a könyörgés tartalmazza a személyes hitednek a megvallását, hogy neked viszont nem kell attól félni, hogy amit kívánsz vagy kérsz, rosszat, hogy az végül vissza fog szállni rád, mert ő nem lesz rá méltó. Neked meg kell erősítened magadat abban, hogy igenis terád az öröm vár, a békesség, szabadulás, és meg kell vallanod azt a reménységedet, hitedet, hogy az Úr meg fog szabadítani téged, a következő összejövetelen el is fogod mondani az Úr gyermekeinek a bizonyságodat, hogy hogyan szabadított meg az Úr. Amikor az ember erre az elhatározásra jut, higgyétek el, fölszabadul rengeteg nyomás alól, rengeteg beszéd alól. De az a fontos, hogy el kell kezdeni könyörögni. És végül pedig, meg kell adni az Úrnak a hálaadást, a tartozást. Tehát a megvallás, hálaadás. A könyörgések által tudunk, tudtok megszabadulni a szidalmakból, amik nagyon veszélyesek, a rágalmakból, amik veszélyesek, és a gyalázástól, a frontból. Ez egy kihívás számodra, hogy gyaláznak tégedet, vállalni kell ezt a kihívást, el kell menni a frontvonalba és föl kell venni a harcot. És ha fölveszed, meg fogod látni, hogy semmi nem fog megakadályozni tégedet az előbbrejutásban, viszont az ellenségeid meg fognak szégyenülni, te meg az Úrban előbbre jutsz. (Halleluja.) Én sokszor megtapasztaltam, amikor elég volt egy ilyen zsoltárt elmondanom, azonosulni vele, elmondani a zsoltárt, nem pontosan ezt, de hasonlót, és átgondoltam a mondatoknak a tartalmát, értelmét, s azt tapasztaltam, hogy fölszabadultam a nyomás alól. (Halleluja.) Elment a félelem, a borzadály, a rettegés, a reszketés, s nyugalom és békesség lett. Tehát ezt kívánom, hogy a Szentlélek megtanítson benneteket a harcra, tehát a könyörgésre, hogy ne hagyjátok magatokat legyőzni, kétvállra fektetni az ellenségtől. És kifosztani. Mert kifoszt benneteket az ellenség. Nagyon lényeges a menekülés, ilyenkor mondom mindig, a menekülési kényszer, hogy ennek is ellene kell állni, mert ha menekülsz, elszakadsz az igazságtól. Tehát ilyenkor szemtől szembe kell fordulni az ellenséggel. Ki kell nyitni a szájad és mondani kell az Isten beszédét. Az igazságot ki kell mondani. És meg fog változni minden. Halleluja. A könyörgést nagyon hatástalanná teszi, ha csak hálát adsz. Köszönöm ezt, köszönöm azt, köszönöm, hogy győzelmet adsz. A győzelem a beszéd által jön. Amikor kimondod a dolgokat, akkor működik a győzelem. Ha csak állandóan nézegeted magad előtt, az olyan, hogy köszönöm, köszönöm, hogy van autóm, de soha nem ülsz be, soha nem indítod be, soha nem mész vele. Tehát így is lehetsz autótulajdonos, hogy mindig kívülről nézed és mindig köszöngeted az autódat, de úgy is lehetsz autótulajdonos, hogy beülsz, beindítod a gépezetet és jársz vele. Ez egy támadó fegyver, éppen az a része szabadítja föl a Szentlelket, amikor Szellem szerint imádkozol az ellenségeidért, kívánsz nekik olyan dolgokat, amit a Szentlélek akar. Ez szabadítja föl a Szentlelket, másképp erőtlen az egész könyörgés. És rossz vallásos démonok szabadulnak föl és terajtad se segít. Tehát itt konkrétan, a könyörgésben ki kell mondani a dolgokat, amire az Úr vezet. Ki kell mondani, nem akarok példát mondani, hogy miket; de valóban látjátok, nem volt egyetlenegy mondat felesleges Dávidnál, ő kimondta a dolgokat. (Ámen!) Tehát ne köszöngessétek, hogy hála ezért, köszönöm, hogy győzelem lesz, meg ez, az – nem lesz győzelem. Ettől nem lesz győzelem. Ez az ima nem ima. Csak hatástalan, mint könyörgés. Akkor lesz győzelmed, ha a Szellemnek a fegyvere felszabadul, kimondod a dolgokat, az igazságokat, ez fölszabadítja a Szentlélek erejét és működik azokban az erőkben, támaszpontokban, ahol annak működnie kell. Mert másképp nem jut el ez az ima odáig. Tehát azt kell megmondani, mit akarsz, mit kérsz, mit kívánsz. Az ellenségeid számára. A könyörgésben ez adja a támadást. Legjobb védekezés a támadás. Te csak mindig ismételgeted, hogy neked mit adott az Úr, ez nagyon jó, mondom, de csak akkor jó, ha ez az erőgyűjtés arra, hogy csapást mérsz az ellenségre. De a csapás az ellenségre az, amikor te kívánsz és imádkozol ellene. Az ellenség ellen, mert ezt a Szentlélek végrehajtja, ugyanis együttműködik az Úr az igazsággal. Amikor te ezeket a dolgokat kimondod, az Úr azonnal harcba száll a te oldaladon és harcol őellene. De amíg nem mondod ki, addig nem harcol.”
Németh Sándor a végén még bebiztosítja magát, nehogy valamelyik harcosa őt vegye célba: „Tehát ezért fontos kimondani, tehát gyakoroljátok, de tényleg az ellenségeitek ellen, hogy ne olyan katonák legyetek, akik a saját táborukba lövöldöznek, az egy másik dolog (nevetés). Tudni kell, hogy ki a te testvéred és ki a te ellenséged. Meg kell különböztetni, nehogy a barátaidat, testvéreidet lődd, mert akkor nem lesz jó. Tudni kell célokat, kívánságokat, kéréseket, amit a Szentlélek ad beléd, azokat kimondani, ezek szabadítják föl a Szentlelket. Így tudod csak elérni őt ima által, másképp nem.”
Elküldtem a prédikációt egy tekintélyes zsidó rabbinak, mit szól hozzá. Dávid zsoltárainak valóban ez lenne a célja és erre kell használni? Zsidó rabbinál nem lehet illetékesebb az ószövetségi könyvek magyarázata terén, Dávid zsoltárai esetében. A rabbi erre a következőt válaszolta: „Rabbiként azt tudom így elsőre mondani, hogy zsidó nem átkoz, sőt, még csak nem is kíván rosszat. Az idézett helyek (már ami a mi Bibliánkból van) zsidó értelmezés szerint nem átkok. Nyilván a zsoltáros felindultságában kéri Isten ilyen-olyan büntetését, ám nem személyre szabottan, és nem az individuum ellen, hanem a negatív jelenségek, a zsidósággal össze nem egyeztethető rituálék gyakorlói, a zsidósággal ellenséges viszonyban levők ellen. Ez nem ugyanaz, mint amikor X. Y.-t személyében megátkozzák. Azt mi nem gyakoroljuk, elítéljük.”
Péter apostol első levelében szintén ír arról a helyzetről, amiről Németh Sándor beszél. Ha valaki kritizálja, sőt szidalmazza a hívőket: „Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafi szeretők, irgalmasak, kegyesek. Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg, áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot. Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt. Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orcája pedig a gonoszt cselekvőkön. És kicsoda az, a ki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek? De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek. Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel. Jó lelkiismeretetek lévén, hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket. Mert jobb, ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogy nem gonoszt cselekedve. Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnösökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint.” (I Péter 3,8-18) Németh Sándortól ez a krisztusi szenvedés és tűrés kissé távol áll.
Péter apostol azt mondja, keresztény ember nem fizet gonosszal a gonoszért, szidalommal a szidalomért. Nem azt mondja, hogy ilyenkor meg kell átkozni az „ellenséget”, hanem azt mondja, hogy áldást kell mondani, mert mi is arra hívattunk el, hogy áldást örököljünk. Aki áldást örököl, annak száján áldás jön ki. Ugyanennek a levélnek a második fejezetében Péter apostol valami tűrést emleget, ami feltételezhetően igaz lehet fejfájás vagy rossz közérzet esetére is: „Kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert arra hívattatok el. Hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre.” (I Péter 2,19-25)
Németh Sándor ezzel szemben emberek átkozására tanítja a gyülekezete tagjait. Ez ellentmond a Biblia kijelentésének, hogy keresztény embereknek „nem test és vér ellen van tusakodásuk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak”. Az Efézusi levél pedig felsorolja a legitim szellemi fegyvereket, amelyeket fel kell venni „ama gonosz napon”, amikor valaki úgy érzi, hogy szellemi támadás éri. Ezek között nincsenek átokzsoltárok, nincsenek atombombák és géppisztolyok, géppuskás angyalok, nincs szívenszúrás. Ilyen fegyvereket lehet használni: a hit pajzsa, az igazság mellvasa, az igazlelkűség öve, az üdvösség sisakja, a békesség saruja és az Isten beszéde. Ez utóbbit sem átkozás céljából. Amiről Németh Sándor beszél, hogy valaki kárhoztatja, azzal szemben a hit pajzsa lenne a menedék, amely megoltja „a gonosz minden tüzes nyilát”. Feltéve, hogy a kritika gonosz, nem pedig a javát szolgálja. Mert mi van, ha Isten használja a sajtót, hogy szóljon hozzá? Mi van akkor, ha a 444.hu szerzője tudtán kívül prófétál neki? Akkor ő a prófétát megátkozza?
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Hit Gyülekezete vezető lelkésze a hit pajzsa helyett emberek megátkozását használja. Ha lenne hite, megvédené a nyilaktól. Nem igaz, hogy Németh Sándor jót akar az ellenségeinek, amikor megátkoztatja őket. Nem a megtérésüket akarja, mert akkor nem átkozná, hanem áldaná őket, és nem démonok hadosztályait küldené rájuk, hanem Isten Szellemét. Konkrét betegséget kér az ellenségére, ráolvassa a lábtörést, a szívinfarktust, a migrént, a halálos kórokat, sőt magát a halált. Nem szellemekről beszél, hanem konkrét emberekről. Ez fekete mágia. Nem jó szándék vezeti, hanem gyűlölet. Amikor ezt azzal indokolja, hogy ez a másik ember javát szolgálja, az képmutatás. Nem akar ő semmi jót az ellenségének, csak azt, hogy pusztuljon el, ha nem hajlandó alárendelni magát neki.
Németh nem érti a Bibliát sem, és a saját igazolására használja. Az a hivatkozás, amikor Pál apostol az I Korinthus 5. fejezet 5. versében azt mondja: „Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján”, nem az illető megátkozását jelenti. Ez az ember nem Pál apostolt kritizálta, hanem az apja feleségét vette el. Pál apostol nem a fejgörcse, vagy hitetlen félelme miatt mondja ezt, hanem azért, mert ez az ember azonosult a bűnével. A világ szerint él. A Sátánnak való átadása visszaengedés a világba, ahová való. Hátha ott megérti, hogy Isten országában jobb volt. Ez nem jelenti azt, hogy Pál apostol ráolvas betegséget, átkokat, démonokat, a halál simogatását. Megerősíti a választást, amit az ember tett. Kikerül az egyházból és visszamegy a Sátán uralma alatt lévő világba.
Isten emberei mindig imádkoztak a bűnösökért, nem átkozták őket. Ábrahám könyörgött Szodomáért, Mózes Izraelért, Jézus siratta Jeruzsálemet azért, ami történni fog vele az ő elutasítása miatt. Nem a kezét dörzsölte. Nem dobatott az angyalokkal atombombát a városra, mert megfeszítették. Amikor elfogták és valaki kardot rántott, azt mondta: „Tedd helyére szablyádat; mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük. Avagy azt gondolod-e, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?” Jézus nem kért géppuskás angyalokat, hanem azt mondta, a tanítványai nem lehetnek nagyobbak a mesterüknél. Ha neki szenvednie kellett, nekik is kell. Egyedül Jónás volt, aki mérgében várta Ninive, a bűnös város elpusztítását, de Isten nem pusztította el, mert még a barmokat is sajnálta. Ez Isten szíve. Ez a Biblia szellemisége. Ismertem egy embert a faluban, ahol felnőttem. Estére már mindig részeg volt. Aki rosszat szólt, azt leütötte egy sörösüveggel. Agyba-főbe rugdosta a bolt előtt, amit egyesek kocsmának használtak. Ez Németh Sándor magatartásának képe.
Ez nem kereszténység. Ez még a bűnös pogány világ normáit sem üti meg. Ilyet nem tesz hitetlen ateista ember sem, akiben van egy kevés jó érzés. Ez ördögi. Aki erre képes, az nem ismeri a kegyelmet, nem ismeri Isten szívét és jóságát. Az félreérti Isten erejét, és azt is, hogy az mire való. Ez nem Isten ereje, hanem az övé és az ördögé, akivel összekeveri Istent. Jakab apostol azt mondja, „ember haragja Isten igazságát nem munkálja”. A Biblia szerint a szívnek bőségéből szól a száj. Mi van Németh Sándor szívében, ha a szájából naponta átkok törnek elő és erre tanítja a követőit is? Akiket megátkoz, azokon nem fog az átka, de a saját életét lángbaborítja. Ezek okozhatnak félelmet és gyötrést. Jakab apostol a nyelvről azt mondja: „Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek: ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni! Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-e édest és keserűt? Avagy atyámfiai, teremhet-e a fügefa olaj magvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet. Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.” (Jakab 3, 9-15) Abból, hogy mi jön ki Németh Sándor szájából, az látható, hogy mi van a szívében.
Azzal a szájjal, amivel az embereket átkozzuk, nem lehet Istent áldani. Ugyanaz a forrás nem adhat egyszerre édes vizet és keserűt. Ez képtelenség. A Biblia ezt mondja. Az a forrás, amelyből átok jön ki, nem édesvizű forrás. Az elmúlt húsz évben sok bocsánatkérő levelet kaptam. Ezekben a Hit Gyülekezete volt tagjai, akiket nem is ismertem, bocsánatot kérnek azért, mert ismeretlenül éveken át átkoztak engem. Nem haragszom, nem kell tőlem bocsánatot sem kérniük, mert nem tudták, hogy mit cselekszenek. Azt szoktam mondani, csak akkor kérjenek bocsánatot, ha nekik van szükségük erre. Nekem ez nem fontos. Nekem nem ártottak ezzel annyit, mint maguknak.
A prédikációról készült hangfelvétel így végződik: „Legközelebb vasárnap lesz összejövetelünk.” Lehet állítani a csapot, melyik víz folyjon belőle: édes vagy keserű.
