Markó Beáta: A nemzetvezető csekkje

Jól indult a 2018-as év a magyar társadalom számára. Még az irdatlan mennyiségű halászlé, töltött káposzta és bejgli megemésztésének sem ért a végére, egyelőre az összes karácsonyi ajándékot sem sikerült visszacserélni, máris levelet hozott a postás. Nem is akárkitől! A felcsúti nemzetvezető, aki előszeretettel úgy írja alá a homogén magyar társadalom tagjainak szóló leveleit, hogy „Magyarország miniszterelnöke”, ezúttal pártelnökként ragadott tollat.

Nem is szeretnénk ebbe a kettős, enyhén skizoid helyzetbe belekötni, hiszen mással is megesik, hogy két, sőt, akár több posztot is betölt egyidejűleg, ráadásul mindenütt kiválóan teljesít. Így van ez a felcsúti nemzetvezető esetében is, amint azt nyolcadik éve tanúsíthatja mindenki, aki Magyarországon él vagy hűtlen módon, idegen földön, távolról szemléli óhazáját.

Magyarország miniszterelnöke egy orbitális problémáról számol be honfitársainak: már megint veszélyben a haza! Újra meg kell védeni, mert kérdéses, hogy „Magyarország megmaradhat-e magyar országnak?”. Egy S-betűs ember – a nevét sem merjük leírni – gonosz tervének útjában áll országunk, amellyel szemben meg kell védeni. S ha mindez nem lenne elég, ő maga, Magyarország miniszterelnöke szorult anyagi helyzetbe került, amit szokásához híven, őszintén megvall. Ezért a levél címzettjéhez fordul adományért esdekelve és kérve pártja támogatását. A dotálás megkönnyítése érdekében gálánsan egy sárga csekket is mellékel a levélhez.

Senki ne nevessen, és ne gondolja, hogy itt valami égbekiáltó pofátlanságról van szó! Mi itt komoly dolgokról beszélünk. Igazán nem várhatjuk, hogy a vagyonbevallása szerinti 700 ezer forintos privát megtakarításából oldja meg a hon körkörös védelmét. Azt se képzelje senki, hogy az évekkel ezelőtt neki ajándékozott 3000 milliárd forintos nyugdíj-megtakarítás, – ha még meglenne – fedezné a hazáért folytatott küzdelem költségeit. S ha valakinek az ötlött volna az eszébe, hogy a kiküldött csekk és a kolduló levél nem más, mint darabra, név szerint összeállítani egy új listát a szavazói bázisról, az is gyorsan verje ki a fejéből ezt a balgatag gondolatot.

Kihez, máshoz, mint a nemzethez fordulhatna a nemzetvezető? Nyilván megpróbált minden lehetséges módon anyagi forráshoz jutni. Talán megkérdezte legjobb barátját, a gázszerelőt, akinek december 30-án egy 63 milliárdos autóút építési pályázat, január 2-án pedig egy 48 milliárdos tender elnyerésével kedvezett a szerencse. De azt sem hallgathatjuk el olvasóink elől, hogy sem december 31-én, sem január 1-én nem nyert semmit, hát szegény miből adjon kölcsön gyermekkori barátjának? Ezért kénytelen a miniszterelnök honfitársaihoz, a magyar állampolgárokhoz fordulni, hiszen az ő életükről van szó, nem kívánhatják, hogy Magyarország ne legyen magyar. Ugye, ugye? Na, ugye!

Ha netán valaki némi fasisztoid-nacionalista stichet érezne ki a nemzetvezető papírra vetett szavaiból, akkor az illető szaglásával van baj.

PS Örülnénk, ha egyszer egy grafológus, elemezné és megmagyarázná nekünk, tudatlanoknak, mit jelent az, ha valaki az aláírásában a saját nevét kétszer áthúzza?







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Sorosozásra gyűlnek össze a megyei jogú városok vezetői

Következő cikk

Orbánt körülveszi az ellenség, sürgős segítségre szorul

en_USEnglish