A felcsúti nemzetvezető kedvenc történelmi korszaka kiapadhatatlan forrásnak tűnik, amiből szemezgetve ma élők számára bármikor izgalmas, eredeti, „új” ötleteket áshat elő. Korunk legnagyobb magyar államfője rendszerint oda nyúl vissza, ha kissé felerősödik a zaj viselt dolgai körül.

Nemrégiben egy gonosz, demokráciára érzékeny EP-képviselő tizenkét pontba sűrítette a magyar kormány hazája demokratikus berendezkedése ellen az elmúlt nyolc évben elkövetett merényleteit, majd a jelentését beterjesztette az Európai Parlamentben, ahol megszavazták.

Még fellélegezni sem volt időnk, sem nekünk, sem a nemzetvezetőnek, amikor fény derült arra, hogy a kiváló pályázatokat író és a százmilliárdokat rendre elnyerő, tehetséges jó barátja magán repülőgépén röpdös a vidéki futballklubok falábú focistáinak kihagyhatatlan meccseire, némileg izzani kezdett körülötte a levegő.

Ismét ideje volt előállni egy friss ötlettel, amelyet egy 1937-ből származó, a Déli és a Nyugati pályaudvart összekötő alagúttervben talált meg. A 300 vagy 3000 – a nullákat már nem tudjuk követni, de mindegy is – milliárd forintos elképzelést az egyik kimondhatatlan nevű államtitkársággal megbízott tettestársa adta elő a nagyérdemű és a sajtó szórakoztatására. A cupákos csontra azonnal rávetették magukat úgy nevezett szakértők és úgy nevezett ellenzéki képviselők is, akik szerint az ötlet fantasztikus távlatokat nyit Budapest közlekedésében.  Dörzsöli a kezét a nemzetvezető – minden olajozottan halad, éppen az ő elgondolása szerint.

Az is bolond, aki azon töpreng, vajon miért tart 2018-ban még mindig 3 óráig a Budapest-Bécs közötti 270 km-es táv megtétele? Hogyhogy nem sikerült szupergyors – Európa legtöbb országában régóta létező és közlekedő – 160-180 km/órás sebességgel száguldó vonatot megépíteni az elmúlt 30 évben? Hogyhogy még mindig nem lehet kulturált, civilizált módon, rövid idő alatt bejutni a repülőtérről a fővárosba? Értjük mi, hogy elsőbbsége van Belgrádnak és a kínaiak által megépítendő vasútnak Szerbiába. Indokolt is, hiszen sok szál fűz minket hozzájuk, és majdnem annyian járnak oda dolgozni, mint Ausztriába. Miért is kellene a Budapest-Bécs vasútvonalat fejleszteni? Mi értelme lenne, ha felére csökkenne a menetidő? Ráadásul valószínűleg olcsóbb is lenne, mint a két pályaudvart összekötő 1937-es terv meg(nem)valósítása, és olcsó húsnak híg a leve. Belekezdeni sem érdemes.

Viszont a csontrágás közben már senki sem foglalkozik a nemzetvezető magán repülőgépes utazásaival, és arra se figyel senki, hogy 7 milliárdért vásárol Hanoiban művelődési házat. A következő magyarországi fejlesztésnek javasolnánk egy Vietnámig elérő alagutat, hiszen valahogy majd meg kell közelítenünk a művelődési házat.







Egy hozzászólás : Markó Beáta: Alagútfejlesztés

  1. Bornemisza Béla

    szeptember 28th, 2018

    Vigyorog mint egy jóllakott napközis

    Válasz

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)