2024, április23, kedd
KezdőlapMagyarországMarkó Beáta: Erődemonstráció

Markó Beáta: Erődemonstráció

-

Komoly dolog egy idegen ország első emberét fogadni, s minél kevésbé demokratikus országból érkezik, annál nagyobb biztonsági intézkedéseket kell foganatosítani a személyi védelme érdekében. Jómagunk láttuk már elnökök, miniszterelnökök, királyok és királynők hivatalos érkezését különböző európai országokban. Tény, a konvojuk mozgása okoz némi fennakadást a vendéglátó város életében, a rendőrség esetleg 15-20 percre megállítja a forgalmat, amíg az autóoszlop elhalad, majd utána visszaengedi a közlekedőket, és az élet megy tovább a megszokott kerékvágásban.

Láttuk már a világ egyik legvédettebb személyének, az amerikai elnöknek hivatalos látogatását egy közel-keleti országban. Ilyenkor előreküldik a páncélozott, golyóálló és számos technikai eszközzel felszerelt elnöki autóját, elkísérik saját biztonsági emberei és a biztosítási feladatokban részt vesz a fogadó ország biztonsági szolgálata is. Arra minden normális országban ügyelnek, hogy aránytalanul ne nehezítsék a városlakók életét a hivatalos látogatás miatt. A fontos ember aktuális tartózkodási helyétől pár száz méterre már nem is érzékelhető, hogy éppen jelentős esemény folyik. A budai Várat újonnan elfoglaló – nem török –, hanem felcsúti nemzetvezető, azonban úgy gondolta: a budapestiek érezzék minden porcikájukban, milyen kulcsfontosságú találkozó zajlik.

2019. november 7-én, Magyarországon, már kevesen tudnak a Téli Palota ostromáról, és nem ünnep a Nagy Októberi Forradalom. Az egykori jeles nap új értelmet nyert: a felcsúti nemzetvezető egyik legkedvesebb barátját, az önpuccsot rendező, értelmiséget bebörtönző, újságírókat üldöző, genocídiummal vádolt és a saját népe ellen vegyi fegyvert bevető török diktátort látta vendégül Budapesten.

A vizitet óriási előkészület és készültség előzte meg. Már előző nap kiürítették az érintett kerületeket (!), a repülőtérről bevezető utat, a belvárosban autók sem parkolhattak, az Andrássy út olyan kihalt volt, mintha kijárási tilalom lett volna, még egy hangyának sem volt esélye besétálni és veszélybe sodorni a török zsarnok életét. A szemetesládákat leszerelték, a csatornafedeleket lehegesztették, a tömegközlekedés gyakorlatilag leállt a város nagy részében, s bár a metró használatára buzdítottak, volt olyan megálló, ahonnan nem engedték fel az utasokat az utcára.

Tumultuózus jelenetek alakultak ki a szabad mozgásukban korlátozott, feldühödött emberek és a vidékről felrendelt rendőrök között, ez utóbbiak – helyismeret hiányában – sokszor azt sem tudták, hol vannak, így még útmutatást sem tudtak adni. Az érintett utcákban lakók nem mehettek haza, akik otthonról szerettek volna elmenni, nem léphettek ki a házukból. Színházak lemondták az előadást, vagy megtartották, de fél ház előtt, mert a nézők nem jutottak időben oda.

Pirkadatra már tökéletesen kialakult a rendőrség által „biztosított” káosz a közel kétmilliós magyar fővárosban. Koradélután a hangulatot tovább fokozta az a néhány ezerfős tüntetés, akik a kurdok mellett és a török hadúr ellen tiltakozva vonultak Pestről Budára, de ők nem jelentettek volna semmilyen akadályt, ha a rendőrség nem gátolja őket is a mozgásukban.

Megkönnyebbülés még estére sem jött, mivel a török önkényúr akkor ment ellenőrizni, hogy megvan-e Gül baba türbéje a II. kerületben, amit legutóbbi látogatásakor – tavaly – felavatott. Allahnak hála, megvolt.

A fent vázolt felesleges és értelmetlen túlbiztosításból két következtetés vonható le. Az első az amatőrizmus, amit azonnal el kell vetnünk, hiszen a felcsúti nemzetvezető sokéves tapasztalattal és rutinnal rendelkező erőszakszervezeteiről és magánhadseregéről még feltételezni sem mernénk hozzá nem értést.

A második, kézenfekvő következtetés: az üzenet. A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, ami nem is annyira a szívének oly’ kedves, muzulmán cimborájának szólt, hanem a magyaroknak, a budapestieknek: féljetek! Nézzétek, mire vagyok képes! Ha kell, megbénítom az egész fővárost!

Nem tudjuk, mi munkálkodott erősebben a három-négyórás késéssel hazaérkező budapestiekben; a harag vagy a félelem?

Amennyiben az előbbi, mégiscsak mindenki jobban járna, ha a következő diktátor csúcstalálkozót otthonos, családias környezetben, Felcsúton rendeznék.







Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések