2024, március4, hétfő
KezdőlapVéleményMarkó Beáta: Foci

Markó Beáta: Foci

-

Zajlik a futball Európa-bajnokság, és macsó Magyarországon labdarúgással kapcsolatban egy nő – aki nyilván még a les szabályt sem érti igazán– jobban teszi, ha hallgat. Így van ez, tudjuk. Mégis nehéz némának maradni, látva, érezve azt a frenetikus hangulatot, amit a magyar csapat Eb-n mutatott teljesítménye váltott ki az emberekből.

Pszichológusok és pszichiáterek figyelmét szeretnénk felhívni a témára, mert az elmúlt két hétben tapasztalt tömegpszichózis jelenségre kiválóbb példát nemigen találni. Remek tanulmányt írhatnának a mesterségesen felkorbácsolt érzelmekről, ahogy az évek óta egymást ádázul gyűlölő nemzet tagjai hirtelen egymás karjába omlottak néhány gól hatására. A magyar csapat első szereplésén megverte 2:0-ra a nála gyengébb osztrák csapatot, s beindult a szervezett örömmámor. A körúton ezrek őrjöngtek, órákra megállították a közlekedést, lefeküdtek a villamossínekre, és sörtől duzzadva tomboltak mámorosan. A látvány kissé emlékeztetett a 2006-os Andrássy úti csatára meg a TV-ostromra, s mintha néhány arc ismerős is lett volna…, Mások, mintha erősen hasonlítottak volna Erdősiné, tudatos magyar állampolgár testőrségének tagjaira a választási irodában tett látogatásukkor, de meglehet, mindezt csak vizionáltuk.

A hangulat felkorbácsolása tovább fokozódott: az izlandi-magyar döntetlen után a büszke hazafiak ismét a körúton fejezték ki felhőtlen boldogságukat. „Izlandi cigányok, b…sszátok anyátok!” – hangzott az irodalmi strófa, és végre tényleg jó érzés volt magyarnak lenni. A portugálok elleni újabb döntetlen után a hangulat már-már a tetőfokára hágott. Ekkorra a kormánykritikus, hazaáruló balliberális oldalt is elkapta a magyarságtudat, a nacionalizmus, az összetartozás hamis látszata. Feledték az elmúl hat évet, és izgatottan várták a belgák elleni meccset. A négy nullás vereség meg is hozta az igazi katarzist, rég lehetett ilyen vidámságot látni a főváros utcáin. Brüsszel visszaüzent, de a magyarok nem értették.

Ezen közben a baráti Moszkvában rendezett kajak-kenu Európa-bajnokságon az éremtáblázaton első helyen, összesen 15 éremmel végzett a magyar csapat, de velük a kutya sem törődött, mert a felcsúti kisvasutas kedvenc sportja a foci.

Írásunk pillanatában éppen útban vannak hazafelé a fiúk, és semmi kétségünk afelől, hogy olyan fogadtatásban lesz részük, mintha megnyerték volna az Eb-t. Nem is érdemes a hátralévő meccseket megnézni, szinte érthetetlen, hogy a legjobb nyolc futballcsapat mit keres még mindig Franciaországban?

S végül ne feledkezzünk meg azokról sem, akik – a szó szoros értelmében – az életüket adták a magyar futballcsapat sikeréért. Akik gyógyszerhiány, megfelelő és időben adott kezelés híján, szappan, fertőtlenítő, WC-papír, gumikesztyű és egyéb alapfelszerelés hiányában valamelyik kórház néven működő intézményben fejezték be földi létüket, mert a lakosság gyógyítása helyett a kormányzó stadionokra és futballra költötte az emberek betegbiztosításra befizetett száz és száz milliárdjait.

Az UEFA 11,5 millió eurós (3,65 milliárd forint) pénzdíjat fizet a magyar válogatottnak a franciaországi szerepléséért. Szép gesztus lenne, ha ezt az összeget a sportszerűség nevében odaadnák az egészségügynek. Az arányok még így sem stimmelnének.



Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések