2024, február26, hétfő
KezdőlapVéleményPara-Kovács Imre: A szabadság lőterei

Para-Kovács Imre: A szabadság lőterei

-

Bármelyik magyar általános iskolás rávágta volna a választ arra a kérdésre. Mi hiányzik még ebből az országból, mire van még szükségünk, miután minden államtitkár kapott egy stadiont, minden kormánytag egy szőlőhegyet és minden lézengő ritter egy középületet a belvárosban – lőterekre.

Mert amíg a Föld kerek, mindig lesznek lőterek.

A kormányfői indoklás szerint azért van szükségünk lőterekre minden járásban, mert nem elég sportos a magyar. Tényleg. Keveset mozgunk, sokat eszünk, ráadásul egészségtelen, szemét kajákat, iszunk, mint az állat, dizájnerdrogokkal tömjük magunkat, keveset alszunk, nem szedjük rendesen a vitaminokat és táplálék-kiegészítőket, egyszóval ramatyul vagyunk és úgy is nézünk ki, éveink meg vannak számlálva.

Itt azonban megtorpannék kicsinyt, mert a közvélekedéssel ellentétben nem a pálinkával ébredő paraszt kap nyombélfekélyt, aki szalonnát reggelizik, miközben annyi kalóriát éget el, hogy attól sírva fakadna egy komplett fitneszterem, még csak nem is a zsíros kenyeret ebédelő gyerek, hanem mindazok, akik szorongva élik le az életüket, rettegve kelnek fel reggel, műanyagot zabálnak kapkodva, aztán rettegve alszanak el a Xanaxos fröccs után. A bizonytalanság öl, nem a zsír, bár a bizonytalanság zsírral még biztosabban.

Fontos tehát a sportos életmód, de talán még fontosabb lenne egy olyan országot összerakni, ahol nagyjából lehet tudni, hogy holnap is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint ma, és nem egy ötletrohamoktól szenvedő, kapkodó horda rángatja a kormányrudat. De ez csak álom, marad a sport.

Sokan fölkapták a fejüket, és azzal próbálták szembesíteni az ötletgazdát, Orbán Viktor miniszterelnök urat, hogy ugyan mitől lenne sportosabb az, aki egy AK-47-essel vadászik céltáblára, mint az, aki nem, de ők tévednek, egyáltalán nem értették meg a kormányfő koncepcióját.

Nem azok lesznek kisportoltabbak, egészségesebbek és fittebbek, akik lőnek, hanem azok, akikre.

Gondoljunk csak bele: a gazellának mindegy, hogy a gepárd baromi gyorsan üldözi vagy egy Beretta 686 E Black sörétes puskával vadászik rá – menekülnie kell, izmai fejlődnek, testalkata sportos lesz, egészsége kiváló, minden más esetben zsákmány a neve, és génjeit nem adhatja át utódainak.

Miért érdemelnek jobb életet a gazellák, mint a magyar emberek?! – tette fel a kérdést a miniszterelnök, és rögtön meg is válaszolta, mert ő olyan ember, hogy kérdést nem hagy megválaszolatlanul. Nem érdemelnek jobbat, elvégre csupán oktalan állatok, míg a magyarok – minimum – zsenik.

A gazdagok, a szerencsések, a sikeresek már eddig is kiváló egészségnek örvendtek, hiszen megannyi lehetőségük volt a stressz levezetésére, az egész napot igazgatótanácsi, minisztériumi, tanácsadói munka kipihenésére, elgémberedett tagjaik kinyújtóztatására, levezetésre a kondigépek között, személyi edzők igénybevételére, de Magyarország nem csak gazdagokból, sikeresekből és szerencsésekből áll (még nem, tette hozzá gyorsan a miniszterelnök gondolatban, még nem, de hamarosan, talán már jövőre), úgyhogy addig is tenni kell valamit értük. Hiába, no, ilyen miniszterelnökünk van, mindig azon gondolkozik, mit tehetne azokért, akik – saját hibájukból ugyan, de – még nem veszik ki részüket a nemzeti együttműködés rendszerének sikercunamijából. Ezzel kel, ezzel fekszik. Ilyen ember ő.

Miattuk épít a kormány minden járásban 27 milliárd forintból lőteret.

A gazdagok megtanulnak rendesen lőni, a szegények pedig menekülni, visszatér az aranykor, a természetes, politikai korrektség, liberalizmus és civil jogvédők nélküli világ, ahol ugyan akadnak áldozatok, de aki életben marad, az egészséges lesz, mint a makk.

Nincs is annál szebb, mint amikor a dermesztően hideg, de szikrázóan napos hajnal csöndjét felveri a vadászkürtök hangja, és Semjén Zsolt vezetésével a politikai-gazdasági elit – hallali – elkezd szegényekre vadászni!

Természetesen a nemzeti együttműködés rendszere, a lehetőségek rendszere, így aztán, ha valaki nem akar zsákmányember lenni, lehet hajtó, vagy – és ez a legszebb az egészben – jelentkezhet a járási lőtéren határvadásznak, katonának, így aztán lőhet másokra. Persze nem a gazdagokra, mert a gazdagokra senki sem lőhet, de vannak nála még szegényebbek, még szerencsétlenebbek és sikertelenebbek is, akikre viszont bátran, dalolva és büszkén. Mert azt mindenki megtanulta az Urál és a Lajta között, hogy vannak emberek és vannak fegyveres emberek, akik nem ugyanannak a fajnak tagjai. A fegyveres ember más, félig már szinte isten.

Azok pedig, akiknek nem jutott fegyver, nem fognak rossz oktatásról, rohadó egészségügyről nyafogni, nem fognak a sajtószabadságért tüntetni, nem röhögik ki az urizáló, primitív minisztereket, hiszen Paszternak is megmondta: [a[kinek levágják a fejét, a haját nem siratja.

Előző cikk
Következő cikk
Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések