Miért nem volt értelme Afganisztánban maradni?

12 perc olvasási idő
26

Szívtépő felvételek és nyilatkozatok borzolják a nyugati emberek idegeit, amikor afgán nők, újságírók elmondják, mennyire félnek, mi vár rájuk, és vélhetően menekülniük kell. Jogos a félelem, az együttérzés, de azok a felvetések, melyek szerint az afganisztáni kivonulás helytelen volt, nem jogosak. Amerika és szövetségesei húsz évet és egy Marschall-segélynél több pénzt áldoztak arra, hogy Afganisztánnak legyen saját hadserege, kormánya, sajtója és demokráciája. Felnőtt egy generáció, amely ennek előnyeit élvezte, de ez csak az amerikai védőernyő alatt működött.

A helyszínt ismerők szerint Kabult leszámítva Afganisztán egy törzsi társadalom, amely nem érte el fejlődése során a középkor szintjét sem. Ezen a húszéves nyugati megszállás sem segített, csak Kabul lett viszonylag “modern” város, amelyben olyan renitens dolgok is megvalósulhattak, hogy a televízióban női bemondók voltak, és egy újság nagy merészen egyszer egy olyan nőt tett fel a címlapjára, akinek teljesen fedetlen volt a feje, még kendő sem volt rajta. Ilyen kultúrarombolást csak az amerikai fegyverek árnyékában lehetett megtenni, a nyugati romlott kultúra jegyében.

Az afgán hadsereggel a legnagyobb probléma a motiváció hiánya volt, mert nem tudták, hogy miért kellene harcolniuk. Afgán nép nem is létezik, csak különféle törzsek, egységes ország sincs, így nincs miért harcolni. Afgán hazafias érzés sincs. A nők jogaiért nem fognak az afgán hadsereg férfi katonái harcolni, mert a nők másodrendű szerepéről nagyjából ugyanazt gondolják, mint a tálib harcosok, csak nem annyira szigorúan. Emellett a korrupció a társadalmi élet működési formája, ezért nem csoda, hogy puskalövés nélkül átadtak mindent, és visszatértek saját életformájukba.

Több évszázados kulturális lemaradásról van szó, amit nem lehet se húsz év alatt, se száz év alatt behozni. Az erre irányuló erőfeszítések annyi embert értek el, mint amennyit nagyjából kiment a NATO, kik-ki a maga segítőit. Mert aki elfogadta a nyugati elveket, azok többsége valamiképpen együttműködött az amerikaiakkal és a többi nyugati ország katonáival és fordítva. De maradnak így is olyanok, akiknek a tálib uralom borzalmas lesz, mint ahogy mindig is az volt. Elsősorban nőkre gondolunk.

Ezért az Afganisztánt demokratikus és szabad, önálló állammá építő misszió halálra volt ítélve és kudarcot is vallott. Erre nem szabad költeni tovább egyetlen fillért sem, mert ez nem lesz jobb 200 év múlva sem. A kérdés az, hogy az amerikai és a NATO csapatoknak el kell-e foglalni minden olyan helyet, ahol a törzsi szinten élő, vagy középkorban megmaradt feudális társadalom nem tartja tiszteletben a nők jogait, s általában az emberi jogokat? Nemcsak Afganisztánról van szó, mert Tádzsikisztánban cseppet sem jobb a helyzet, hogy a kipcsak Orbán türk testvéreiről ne is beszéljünk.

A válasz nyilvánvalóan az, hogy nem teheti meg ezt sem Amerika, sem a NATO, pedig a világ számos országában borzalmasan bánnak a nőkkel és az emberi jogokkal. Feudális viszonyok nemcsak elmaradott és fejletlen országokban vannak, mert Japán sem egy amerikai értelemben vett demokrácia, ahol egyenlő jogokat élveznek az emberek. S hol a határ? Az Orbán-rendszer is okot adna a megszállásra, ahol nem érvényesülnek az egyéni, emberi és polgári jogok, nincs sajtószabadság, nincsenek egyenlő, tiszta és szabad választások.

Bármennyire is fáj a nyugati emberek szíve most az afgán nőkért, és teljes joggal, ugyanígy fájhat még nagyon sok ország polgárainak jogaiért. Kína megszállása is indokolt lenne, Oroszországé is. Nem lehet a demokráciát, a szabadságot és az emberi jogokat ilyen formában biztosítani az egész világon. Ezért nem lehet elvárni Afganisztán esetében sem, hogy örök időkre ott legyenek amerikai és nyugati katonák, hogy megvédjék az afgán nők jogait az afgán férfiaktól és saját évezredes kultúrájuktól. Lehetne még tologatni, de előbb-utóbb ki kellene jönni.

A másik jogos érv, hogy Afganisztán újra az iszlám radikalizmus, az iszlám terroristák, a dzsihádisták központja lehet. Földrajzi adottságai mellett éppen az ország törzsi tagoltsága, megosztottsága és az erős központi állam hiánya teszi erre alkalmassá. Emellett a tálibokhoz hasonló ideológiai rokonság, a közös vallás. De ennek megakadályozásának legjobb módja az örök időkre szóló katonai megszállás? Nyilvánvalóan annak összes költségével együtt? Ezek helyett inkább más védekezési módot kell kifejleszteni.

Ha megjelennek a tálib uralom alatt a terrorista kiképző bázisok, az Al Kaida és az Iszlám Állam katonai csoportjai, azok ellen kell harcolni. Nem lehet egy 38 milliós országot megszállva tartani, és a nyugati polgárok pénzén kilátástalan ideig eltartani. A korábbi amerikai elnökök és nyugati vezető politikusok sorra ismerték el, hogy milyen hibákat követtek el Afganisztánban az elmúlt húsz év alatt, és mennyire hibásnak tartják azt a koncepciót, aminek most Biden véget vetett. Nem volt hiábavaló a húsz év, a sok emberi és anyagi áldozat, de más megoldást kell keresni a problémára.

Biden ezt értette meg. Nem véletlen, hogy Trump is ki akart vonulni Afganisztánból, meg is egyezett a tálibokkal (akik soha nem tartották be egyetlen szavukat sem, ez is az afganisztáni kultúra része), egy még korábbi kivonulási időpontban. Azzal, hogy a tálibok visszatértek, csak az történt, amire számítani lehetett. Ez a pánik, ami az afgán nőket és civileket magával ragadta, a kivonulás természetes reakciója, erre számítani lehetett. Biden és az összes nyugati ország azzal számolta el magát, hogy az afgán kormány még addig sem tartotta magát, amíg a kivonulás megtörténik.

Ebbe bele kell érteni azoknak az afgán segítőknek a kimenekítését is, akik segítették a nyugatiakat, és ez erkölcsi kötelesség. Nagy döbbenetünkre ezt még a fasiszta Orbán is belátta, és kihozták a magyarokkal együttműködő afgánokat. Biden biztosítja a katonáival a repülőteret, a feladat az, hogy akinek erre jogosultsága van, azt mindenkit evakuáljanak. Ez morális kötelesség. Ha sikeresen megtörténik, akkor jelentős veszteség a sokkoló képeken kívül nem történt, a kétségbeesés pedig a kivonulás szerves hozadéka, amit nem lehetett elkerülni.

Ahogy annak módját sem, beleértve a felszálló repülőkbe kapaszkodó afgánokat is, ami szintén a helyi kultúra része. Most még azt kell megszervezni, hogy a menekültek találjanak otthonra közeli országokban, és ne árasszák el Európát. Ennek megszervezése a kivonulás része. Mert különben az történik, mint minden gyarmatosítás végén, hogy utána a gyarmattartókat özönlik el azok, akiket korábban megszállva tartottak. Az afgánok országa ilyen, ezen nem lehet változtatni. Kabulból nem lehet New Yorkot csinálni.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Önmaga gyilkos paródiáját adta elő az Orbán-rendszer

Következő cikk

Az ellenzék kirekeszti az előválasztásból az orbánellenes nyugati magyarokat