Orbán Viktor pénteki, szokásos rádiós néphülyítő műsorában arról győzködte az ország mérsékelt jólétben élő és a szokásos bornírtságainak meghallgatására kész részét, hogy a Brüsszellel szemben folytatott harcában kész elmenni a falig, aminek a hallgatók nyilván lelkesen tapsikoltak, abban reménykedve persze, hogy erre minden bizonnyal nem kerül sor, mert a kedves vezető időben behúzza a féket. A leglelkesebbek határozottan abban hisznek, hogy Orbánnak nem is kell elmennie a falig, mert a fal jön el hozzá. Az ország másik, a királyi rádiót nem hallgató, így a kormányfő magas röptű gondolatairól csak másodkézből értesülő része viszont – Arany János sorait felidézve – jó ideje abban reménykedik, hogy a kormányfő „mint az éji bogár, nekimegy a falnak, nagyot koppan akkor, azután elhallgat”.

Orbán Viktornak kétségtelenül valamivel – nem sokkal – de több esze van, mint Arany János „éji bogarának” és valószínűleg, – ahogy ígéri is – nem megy neki a falnak, mert nem akar nagyot koppanni. (Sokan ezt már egyenesen politikusi zsenialitásnak tartják, Orbánt magát pedig zseninek.) Magyarországnak viszont van néhány százezer, az „éji bogárénál” kétségtelenül magasabb IQ-val rendelkező Orbán Viktornál is szignifikánsan nagyobb IQ-val megbüntetett polgára, akik pontosan tudják, hogy nem érdemes elmenni a falig. Fölösleges és improduktív olyan irányba manőverezni, egy egész országot olyan irányba kormányozni, ahol falakba ütközünk. Helyette sokkal jobb azokat az irányokat megtalálni és forszírozni, amelyek a jobb jövő felé vezetnek. A jó politikus nem azzal tölti az idejét, hogy a falakat keresi, hanem a kijáratot.

Persze, azt is tudjuk – egyenesen Orbán Viktor szájából –, hogy a falon túl, vagy ahogy ő fogalmazott, az Európai Unión kívül is van élet. És ez így is van. Azonban a magyarok milliói nem kíváncsiak csak azért valamire, mert az a falon kívül van. Sokkal inkább arra kíváncsiak, hogy merre kellene elindulnunk, hogy a mainál jobban éljünk. Ha a fal ezen, akkor ezen oldalán, ha mégis a másik, akkor a másik oldalán. Szóval azt szeretnék tudni, hogy hova a bánatos francba akarja őket vezetni Orbán Viktor, amikor el akar menni a falig.

A kérdés azért is élénken foglalkoztatja a magyarok egy jó részét, mert a falon túl olyan országokat látnak, mint Oroszország, Kína, Törökország vagy Fehéroroszország – hogy a rosszak közül ne a legrosszabbakat említsem – és olyan bolond bogarakat, mint Putyin, Lukasenka vagy Erdogan és társaik, akik – Orbán Viktorhoz hasonlóan – szintén abban lelik örömüket, hogy falak irányába repkednek és – ha eddig még nem is – de előbb vagy utóbb nagyot fognak koppanni.

Az ilyen, bogaras politikusok csak pocsékolják a történelmi időt és két kézzel szórják a pénzünket felesleges nemzeti szabadságharcokra. Nem fogják fel, hogy már a falig is csak együgyű politikus megy el. Amikor Orbán azzal lelkesíti, vagy inkább nyugtatgatja a híveit, hogy csak (vagy egészen) a falig megy el, akkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy azt is ő mondta: ne arra figyeljünk, amit mond, hanem arra, amit tesz. Ha megfogadjuk a tanácsát, akkor szomorúan azt kell látnunk, hogy fény sebességgel száguldunk a fal felé, amelyen hamarosan nagyot kappanunk és szétkenődünk, mint a takony, rútabbul végezzük, mint Arany János versében az  „éji bogár”.



Egy hozzászólás : Zsebesi Zsolt: Orbán és a fal

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)