Orbán annyira sem becsüli a magyar embereket, hogy értelmesen szóljon hozzájuk. Lenézi őket, és azt gondolja, hogy annyira alacsony színvonalon állnak hozzá képest, hogy csupán eszközei az ő hatalmának, és világpolitikai „játszmáinak”.
Ez derül ki abból, ahogyan a kampányban kommunikál, és ezt erősítette meg a Direkt36 oknyomozó riportja is, amely a Putyinnal való kapcsolatát elemezte, és a 444.hu oldalán jelent meg. Orbán környezetéhez tartozó emberek szerint Orbán „unja” a magyarországi politikát, túl „kispályásnak” tartja, amit ő már „kinőtt”. Ő világpolitikai tényező akar lenni.
Erre használja fel a magyarokat, és a magyarok jó hírnevét. Tulajdonának tekinti az ország népét és az egész országot, amelyet hazárdírozásra használ, oroszokkal való szövetségét a Nyugat zsarolására veszi igénybe, kockáztatva Magyarország függetlenségét.
A menekültek ügyében folytatott ámokfutásával személyes európai politikai pozícióit akarja erősíteni, s a magyar népet engedelmes birkaként a szavazófülkékhez terelni. Gödöllőn már arról beszélt, hogy vagy nyugdíjemelés vagy bevándorlás. Aki a nyugdíjra szavaz, az rájuk szavaz. Orbánt nem zavarják ezek a primitív leegyszerűsítések és hazugságok.
A populista diktátorok eszközeinél többet nem pazarol az országra, szemrebbenés nélkül hazudik, és olyan mértékben lenézi, megveti ezt a népet, hogy egy értelmes igaz szóra se méltatja. Nem beszél hozzájuk ember módjára, csak eszköznek tekinti őket a nagy Orbán Viktor politikai játszmáihoz.
A megfélemlített és totális elnyomás alatt levő Fideszben elhiszik ezt a nagy „karizmát”, de a világpolitikai zseninek eddig csak annyit sikerült elérni, hogy a világban egy embertelen és minősíthetetlen, hazudozó diktátornak tartják, Magyarországot pedig korrupt országnak, amely kiszámíthatatlan és megbízhatatlan.
A korszakos politikai „zseni”, akinek magyarország már csak „kispálya” egy hozzá hasonló eszelős amerikai elnökhöz sem jutott bejutni másfél év alatt, mert annyira nem tényező. Az oroszokkal kialakított szoros viszonyban azt hitte, hogy ő használja az oroszokat, miközben már teljesen kiszolgáltatott Putyinnak, és az egész fordítva van.
Európában Orbán közmegvetésnek örvend, fajgyűlölő és xenofób fasisztákon kívül az utálat tárgya. Teljes mértékben elveszítette a demokratikus Nyugat bizalmát és támogatását, nem áll vele szóba senki. Szégyen a világban magyarnak lenni, mert a zseni nem öregbítette, de inkább lejáratta a magyarokat.
Németország és Merkel úgy tekint rá, mint jó anya a hülye fiára, nagyon nem tetszik nekik az, ahogy Orbán pökhendi módon próbálja rángatni őket, miközben a német autógyárak és a német befektetések nélkül egy félév alatt lehúzhatná a rolót. Nincs az életnek egy olyan területe, ahol ez az öntelt pojáca maradandót alkotott volna, vagy sikert érte volna el.
Eközben felemésztette és eltüntette az uniós kohéziós pénzeket, az Orbán család pofátlanul gazdagodik, a lánya, a veje, az apja, a testvére, a strómanjai százmilliókat kapnak tőle, és már annyira elszállt ez az ember, és annyira lenézi a magyarokat, hogy ezt nem is titkolja.
A bukás előtt felfuvalkodottság van. Ahogy tárgynak nézi az embereket, ahogy bánik velük, ahogy eszközként kezeli őket, ahogy lenézi az országot és a népét, ahogy kifosztja őket, azt vetíti előre, hogy ez az ember nagyon nagyot fog bukni, s nagyon drága árat fizet érte.
Előbb-utóbb a magyarok önérzetét sérti majd, amit művel, és megmutatják majd neki azt, hogy az általa lenézett és megvetett magyar nép az, amelynek köszönheti, hogy játszhatja az eszét. A gátlástalansága juttatta idáig, nem a képességei és a tisztessége. Egyelőre nem akarja elhinni a magyar ember, amit a szemével lát, hogy a luftballon üres, semmi nincs benne.
Nem hiszi el, hogy a gátlástalan és határozott fellépés mögött semmi nincs, csak egy öntelt seggfej, aki semmihez nem ért az emberek manipulációján kívül. Akkor majd gombostűvel megszúrják a lufit, ami egy pillanat alatt ereszt le.
