A Budai Központi Kerületi Bíróság 300 illetve 200 óra közérdekű fizikai munkára ítélte Gulyás Mártont és Varga Gergőt amiatt, hogy a hétfői tüntetésen festékes palackot dobtak a Sándor-palota felé.
.
Mások majd máskor megteszik az ítélet és annak indoklásának elemzését, amely hemzseg az önellentmondástól, a per, a fogva tartás körülményei pedig az eljárási hibáktól. Nem csak a diktatúrák, hanem az autokráciák végnapjaiban sem figyelnek már a formaságokra, az eljárások jogszerűségére. Éppen ezek hiánya –is– figyelmeztet a rendszer züllöttségére és rothadására. Nem egy koncepciós per áldozatai ők – a bíró, Hornyák Szabolcs ítélete szerint bűnösök –, hanem a véleménynyilvánítás szabadságának tevőleges kifejezése miatt elrendelt statáriális (még úgy nevezik: gyorsított) eljárásban elítéltek. Nem javallott párhozamot keresni a kirakatperek és a Gulyás-Varga ellen lefolytatott eljárás között, bármennyire is kedvünkre való lenne. Arra sem érdemes szót vesztegetni, a bíró remegő hangja az ítélet ismertetése közben mit jelez, ha jelez valamit egyáltalán. Kényelmes lenne ebbe is belehallani minden kívánságunkat, követelésünket és reményünket. Nem, nem a hatalom hangja remeg, mert a hatalom egyelőre eltűnt, hosszú hétvégét tart, vagy lelépett – még nem úgy, mint a Majdan téri megmozdulások közepette Janukovics –, ám az eljárás, a fogva tartás, a Polt-i ügyészség indoklása és perbeszéde jelzi a regnáló hatalom engesztelhetetlenségét. Merthogy Gulyás Mártonra felfüggesztett börtönbüntetést kért az ügyész, azt üzenve – nem csak a tüntetőknek, hanem azoknak is, akik még magukban merészelnek morogni – a magyarországi autokráciában megszűnt a ius murmurandi tevőleges szabadsága is.
.
Az elmúlt hét esztendőben a ius murmurandi cselekvésben jelentkező megnyilvánulása morzsolódott fel. Nem csupán a rezsim erőszakszervezeteinek és a hatalomgyakorlásának, hanem a társadalom jelentős része belenyugvásának is köszönhetően. A csendes többség beletörődve, a maroknyi ellenzék félelemtől a maga irháját mentve egyezett ki a regnáló hatalommal. Ha nem is fogadta el, de tűrte a játékszabályait, alkalmasint asszisztált is hozzá, sőt, hajlandóságot is mutat a rendszer fenntartásában. Orbán a félelemre épített és a rezsicsökkentés mámorával fűszerezett társadalmi szerződésében reménykedett – vajon észrevette-e már, hogy ezt a társadalmi szerződést, a rendszert és annak konszolidációs kísérletét éppen a napokban rúgta fel 70-80 ezer ember. Orbán, ha másutt nem, Oxfordban, vagy a Bibó Kollégiumban olvasott Rousseau-t.
.
A filozófus-író az ő Társadalmi szerződésében mondja, „az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat visel”. Ezt a szabadságszeretet és annak örök korlátozottságát írta újra az utolsó szó jogán Varga Gergő. Nem a hatalmat tette felelőssé. Nem az ügyészséget, a bírót vádolta. Varga egyetlen mondatával a megszilárdulni látszó orbáni társadalmi szerződést és azok alkujában résztvevőket, a beletörődőket és a már csupán magukkal foglalkozni képes ellenzéket, meg a csendes többséget állította a vádlottak padjára.
Orbán a láncokat tanulta Rousseau-tól. Az önrendelkezés hatalom általi korlátozhatóságának szabadságát.
.
„Milyen nép az, amelyik olyan törvényeket tart be, amit ellene hoztak?”
Varga Gergő a rousseau-i szabadságeszme újraértelmezésével nem a hatalomnak tartott tükröt. Még csak fricskát sem mutatott. Nem a Kossuth téren és az Oktogonon avagy a Sándor-palota előtt skandált rigmusokat ismételte –teátrális és helyszínidegen lett volna-, hanem a magyarországi alkotmányos puccsal fogant és azt tűrő, majd elfogadó, vagy inkább beletörődő, és kiutat nem találó „nép”-nek üzent. Nem a rendszert nap mint nap elemzéseikben leíró újdondászoknak avagy kopott szürke kardigánosoknak szólt be.
.
Nincs kiegyezés és nincs megegyezés.
.
Nincs önfeladás és nincs beletörődés.
.
Nincs csak a Facebook-on megélt murmirandi önfeledt öröme.
.
Nincs sem gulyáskommunizmus, sem rezsicsökkentő autokrácia.
.
Mert az elnyomásra épült és abba beletörődő gulyáskommunizmus öröksége, a zsarnokságot zsigerből kiszolgálóvá lett nép nem élhet tovább és nem élhet együtt a rezsicsökkentő autokrácia hazugságra és elnyomásra épült rezsimében.
.
Gergő az, akit a félmeztelenül a zuhanyzóból kitámolygó barátnője lakásából visznek el a rendőrök. A hatalom gyávasága és a spiclik aljassága, hogy Varga Gergőt nem a Sándor-palota előtt teperik le, mint Gulyás Mártont, hanem a hatalom ered a nyomába, felkutatva és megtalálva lakását, hogy onnan rángassák el az őrizetbe.
Varga a szabadságra épülő rend után kiált. Rousseau és József Attila szavai érnek össze az ő mondatában és azokéval, akik techno zene mellet rappelik Európát, a szabadságot az Oktogonon.
.
Azt nem tudni, Orbán Viktor észrevette-e már, hogy megbukott. Gyurcsánynak két és fél évébe tellett. A 2010 óta morzsolódó ellenzéknek hét év sem volt elegendő, hogy legalább érezze megcsappant és kiüresedett politikai potenciáljának most is megmutatkozó valóságát. Varga és Gulyás mellett az Amerikából visszajött, magyar származású CEU-s hallgató, Daniel T. Berg veszi észre a ius murmurandi elvitathatatlan és cselekvésben is kifejezhető jog hiányát, és az ehhez megadóan a megcsontosodó zsarnokságban láncszemmé váló „nép” el nem enyésző felelőségét. „Nem csak a bíró hűvös ítéletében: bűnös!” van zsarnokság. Az oktogoni szabadság-rappelést lekiabáló T. Úri közönségbe marta be magát a zsarnokság kiegyezve Orbán rezsimjével.
.
Nem, a szabadság nem szül rendet. A szabadságszeretet és olthatatlan szomj dönt rendszert. Ha maradt egy cseppnyi is. 70-80 ezernyi igen. Varga a „népet” szólítja meg peres szájával: milyen nép tehát az, amelyik olyan törvényeket tart be, amit ellene hoztak?
Soroljuk? Nincs összeállított lista. Egyetlen törvény van. Varga a választások szabadságáról beszél.
.
Milyen az a maradék nép, amely az ellene hozott választási törvényből nem kitörve, hanem azt játékszabályként elfogadva végül az undorodást, az önfeladást és négyévenként a választásokon való részvételével a zsarnoksággal való kooperációt választja visszazárva magát újra és újra?
.
A választási törvénynek nevezett választási csalás a NER-nek hazudott rendszer ideológiai és hatalommegragadási fundamentuma. Ez tűnik gránitszilárdságúnak. Minden más a hatalommegtartás undorító eszköztára, a megfélemlítés és a láncszemmé törés módja.
Egyszerű Varga Gergő felszólítása.
.
Utózönge: a Kádár-korban is lehetett élni, például bélyeget gyűjtöttünk, LGT-t hallgattunk, kirándultunk mintamókusfennafán.
.
