Ráfázott, vagy csak megfázott Theresa May?

A Brexit szétfeszíti a konzervatív pártot. A brit gazdaság és Theres May kormányfő a lejtőn. London kintről szeretne diktálni a bent lévőknek.

Tartósan megroggyanni látszik a brit konzervatív párt. Theresa May kormányfő máig nem volt képes kiheverni a nyári parlamenti választásokon, a Brexit népszavazás után kapott megrendítő ütést. Amikor a júliusi, előrehozott választásoktól remélt erősebb parlamenti többség helyett kisebbségi kormányzásra kényszerült. A korábban padlóra küldött Labour plusz 30 mandátummal feljött a 13 mandátumot bukott Toryk nyakára. Ha ma tartanának választásokat Nagy-Britanniában, a konzervatív párt csúfos vereséget szenvedne munkáspárti riválisától.

Hogy nem áll jól a konzervatívok szénája, az szerdán a manchesteri pártkongresszuson szabad szemmel is láthatóvá vált. Nem csak azért, mert a kormányfő megnyitó beszéde alatt a párt jelszavának betűi egymás után – engedve a Brexit ellenére Nagy-Britanniában még működő gravitációnak – látványosan lepotyogtak a falról, de – hogy teljes legyen a drámai filing – egy felbérelt komikus lemondó levelet nyújtott át Maynak, aki ezt követően meg-meg csukló hangon tudta csak a beszédét folytatni, míg nem könnyes szemmel, férje támogatásával tudta csak elhagyni a szónoki emelvényt. A brit sajtó egyenesen „rémálomnak” nevezte a politikus kongresszusi fellépését.

Természetesen hivatalosan a kormányfő megfázásával magyarázták a tragikus szereplést, de azt már nehezebb lesz a vírusokra fogni, hogy immár 30 konzervatív parlamenti képviselő írta alá a May lemondását célzó bizalmi szavazás kezdeményezését az ehhez szükséges 48-ból. Ez akkor is komoly figyelmeztetés, ha – egyelőre – a kormánytagok és számos képviselő látványosan kiállt a kormányfő mellett. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ízetlen, és a párt saját kongresszusán szokatlan bohóctréfa mögött – pártpletykák szerint – May külügyminisztere, Boris Johnson áll. Mindenesetre a Brexit népszavazás után a kormány élére került Theresa May tekintélye romokban hever. Napi téma lett a lemondása, és kongresszusi beszéde olajat öntött tűzre. Ellenfelei annak bizonyítékát látják, hogy alkalmatlan a jelenlenlegi brit problémák kezelésére.

A helyzet ennél is tragikusabb, ugyanis nem csak May van lejtmenetben, de a brit gazdaság is. A Brexit első negatív következményei már jelentkeznek. Ezrével hagyják el Londont a bankárok, a banki alkalmazottak, a gazdasági növekedés a felére esett vissza, ami nem éri el az uniós átlag felét sem. Mindeközben Brüsszelben nem látják a brit tárgyalóküldöttség koncepcióját, pontosabban túl sok ilyen látszik, hiszen a kilépési tárgyalásokat vezető David Davis, akinek egy külön minisztériumot hoztak létre feladata ellátásához, nap mint nap kerül ellentmondásba Boris Johnson külügyminiszterrel, aki – mint látjuk – a kormányfő lemondására játszik, és saját elképzelése van Nagy-Britannia EU utáni életéről.

A nyilvánvaló „Brexitkáosz” most a konzervatív párton belüli zűrzavarral gazdagodott. Az egyetlen fix pont a Toryk politikájában az, hogy – akár Theresa May-jal, akár nélküle – de mindenáron meg kell akadályozni egy előrehozott választást, mivel azon ellenzéki siker születne. Bárki bármit is mond Londonban, egy világosan látszik: Nagy-Britannia a Brexittel lábon lőtte magát, és ma csak az a kérdés, hogy ezért ki viszi el a balhét, már a gazdaságon és az ország lakosságán kívül, akik mindenképpen nagy árat fizetnek azért, hogy Nagy-Britannia megint a „saját ura” lehet.

A Brexit káros hatásának beismerése a kormány tárgyalási stratégiája is, amely mindenáron el akarja odázni, hogy a kilépés következményei megjelenjenek a választóknál, mindenek előtt azok pénztárcájában. Ezért a két éves átmeneti időszak forszírozása és a törekvés olyan feltételek kierőszakolására Brüsszelben, amelyek alapján London ugyanazokat a kedvezményeket élvezhetné, mint eddig, anélkül, hogy a tagsággal járó kötelezettségeket vállalnia kellene. Nyilvánvaló, hogy az EU ebben nem fog belemenni, még ha egyébként Berlinben, Párizsban és számos más fővárosban alapvető gazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy a Nagy-Britanniában működő német, francia vagy egyéb kontinentális cégeket ne érje nagyobb veszteség a Brexit miatt.

A kilépéssel kacérkodó kelet-európai országok, – mint Magyarország és Lengyelország .- számára is tanulságos lecke a britek EU utáni sorsa. Különösen arra való tekintettel, hogy Nagy-Britannia az EU 5 legnagyobb gazdaságának egyike, Németország után Franciaországgal éles versenyben a 2-3 helyet foglalja el. Szemben Magyarországgal, amely a futottak még kategóriában szerepel. Miközben Lengyelország – a GDP-jét tekintve – az EU 6. legnagyobb gazdasága.

Vagyis: nem könnyű megérteni, hogy mégis miért és hol szeretne Orbán Viktor vezető szerepet játszani és politikai tényező lenni. Főleg akkor, ha önként és dalolva, maga fosztaná meg országát attól, hogy élhessen az uniós tagsággal járó beleszólási lehetőséggel, és helyette az előkelő kívülálló, de valójában egy orosz protektorátus, öngyilkossággal egyenlő státuszába manőverezné az országot. Orbán Viktort más – száz egyéb ügye mellett – az alapvető magyar érdekek elárulásáért, hazaárulásért az első adódó alkalommal bíróság elé kell állítani. Akkor is, ha a magát demokratikusnak nevező ellenzék tutyimutyi, gyáva, megalkuvó és elvtelen politikájával legitimálja Orbán rendszerét, és ahelyett, hogy frontális támadással, a társadalomra támaszkodva, leváltásán munkálkodna, kollaborációjával hatalmon tartja, sőt választási részvételével, hatalmában meg is erősíti őt, aki méltán pályázik a magyar törtlenelem legkártékonyabb politikusának címére.

Zsebesi Zsolt







Előző cikk

Nem adom fel, míg szívem dobog!

Következő cikk

Nem prémiumot kapnak a nyugdíjasok, pláne nem Orbántól

en_USEnglish