/

Szembenézés a holokauszttal

8 perc olvasási idő

Sokféle próbálkozás történt már arra, hogy a legnagyobb magyar művészek és a külvilág szembesítse a magyar népet azzal, amit a holokausztban elkövetett. Filmek, könyvek, remekművek sora tett kísérletet erre. Kertész Imre Sorstalanság című könyve irodalmi Nobel-díjat kapott, Nemes Jeles László Saul fia című filmje most a cannes-i filmfesztivál nagydíját nyerte, hogy ezúttal csak a legjelentősebb és legaktuálisabb elismeréseket említsük. A művészi siker öröme mellett lehangoló tény, hogy a magyar nép szívét a mai napig nem érintette meg félmillió gázkamrában elégetett honfitársa sorsa. A felelősséggel való szembenézés a mai napig hiányzik.

Ezt tükrözi az ország alaptörvénye, a hivatalos közbeszéd, ezt fejezték ki a holokauszt 70. évfordulója körüli botrányos események, a gábrieles szobor és a “Sorsok Háza” üzenete. A hatalmon levő politikai jobboldal pedig hallani sem akar a magyar felelősségről. Ez tükröződik a film sikerét követő megnyilvánulásokban is, amelyek kifejezik a magyar nép nagyobb részének álláspontját, amely mély hallgatásával egyetértését fejezi ki a burkolt, kódolt vagy alig kódolt antiszemita megnyilvánulásokkal, a holokauszt megítélésével szemben.

1944-ben Magyarország törvényes kormányzója által kinevezett hivatalos magyar kormány gyűjtötte gettókba és indította haláltáborokba a vidéki magyar zsidóságot, amikor már tudni lehetett, mi vár ott rájuk. Részt vett ebben a magyar közigazgatás jelentős része, magyar csendőrök kegyetlenkedtek, majd a halálba küldésük után magyar szomszédok foglalták el a legyilkoltak tulajdonait. A nácik elmondása szerint a magyar deportálások tempóját nem bírták Auschwitz gázkamrái. A magyarok “alapossága, odaszámása és kegyetlenkedései” a német nácikat is megdöbbentették.

Magyarország alaptörvénye a történelemhamisítás jegyében született, és azt a hazugságot tartalmazza, hogy Magyarország a német szövetséges bevonulása után elveszítette önrendelkezését, és nem felelős a zsidóság deportálásáért. Miközben a német bevonulás egyetlen puskalövés nélkül zajlott, Magyarország hivatalban maradt törvényes kormányzója a németek melletti kitartásra buzdította a nácik oldalán harcoló magyar hadsereget. A deportálást minden fizikai kényszer nélkül a magyar állam hajtotta végre. Horthy a helyén maradt, és olyanokat nevezett ki a törvényes magyar kormányba, akik ezt lelkesen és meggyőződésből végrehajtották, a magyar nép ellenállása nélkül.

Az alaptörvénybe foglalt felelősségelhárítás megegyezik a magyar emberek többségének felfogásával, akik azt vallják, hogy a magyarok nem tehetnek a holokausztról, egyedül a németeket terheli a felelősség. Rosszabb esetben azt gondolják, a zsidók megérdemelték, vagy nekik semmi közük ahhoz, amit az őseik követtek el. A “keresztény” identitással azonosuló magyarság történelmi tévedése, hogy vallási alapon antiszemita önazonosságot választott. A nácikkal szövetséges antiszemita Horthy-rendszer főideológusai a protestánsok támogatását élvező katolikus papok, püspökök voltak, a numerus clausus atyja Prohászka Ottokár püspök volt, a zsidótörvényeket egy kivételével megszavazták a “keresztény Magyarország” katolikus és protestáns egyházainak vezetői, sokat idézett antiszemita beszédek kíséretében.

Az Orbán-rendszer Szabadság-téri náci emlékműve az alaptörvény hazugságát öntötte szoborba. Azt állítva, hogy Magyarország ártatlan, és maga is a náci Németország áldozata. Ennek megfelelően az antiszemitizmus széles körben elfogadott Magyarországon. Náci párt van a parlamentben, amely egyre népszerűbb, a Fidesz retorikája a kettős beszéd mintapéldája. Ezért nem tudnak sokan felszabadultan örülni a cannes-i magyar sikernek, amely kiváló művészek és nagyszerű magyar emberek alkotásának jogos elismerése. Magyarország nem hajlandó szembenézni a holokausztban játszott szerepével és csaknem félmillió magyar zsidó kegyetlen halálában és a náci népirtásban való részvétellel. A németek példája mutatja, hogy nincs megújulás, újjászületés, szabadság, jólét és demokrácia, amíg egy nép nem néz szembe a múltjával, a felelősségével, és nem dolgozza fel az okokat, amelyek a tragédiához vezettek.

Ma Magyarországnak olyan kormánya van, olyan politikai rendszer működik, amely ideológiai örököse a Horthy-rendszernek, amely a “keresztény Magyarország” jelszavával a nemzettel azonosította magát, és a “keresztény” magyarság “védelmében” küldött megsemmisítő táborokba félmillió embert. S nem akar hallani arról, hogy ehhez bármi köze lett volna.

Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Bartus László: Magyar-e vagy?

Következő cikk

Kertész Ákos: Ki itt a beteg?