Elemzést közölt a The Atlantic Donald Trump médiával vívott harcáról, azt kutatva, mire számíthat és mit remélhet Trump ettől az áltla indított háborútól.

A lap emlékeztet arra, hogy az elnökök gyakran kerültek konfliktusba korábban is a sajtóval, amely a demokrácia védelmezője és az “őrkutya” szerepét tölti be. Ezért eddig egyetlen elnök sem gondolta azt, hogy lerombolhatja a média tekintélyét vagy magát a szabad sajtót, és alááshatja annak hitelét.

Amerikában a párthűségnél még sokakban erősebb a demokrácia iránti elkötelezettség. Szinte páratlan, hogy Trumpot volt elnökök intik meg sorban. Legutóbb George Bush, aki a demokrácia alapjának és garanciájának nevezte a sajtó szabadságát, amit az elnöknek nem rombolnia, hanem védelmeznie kell. Ez alkotmányos kötelessége is.

Ebben nagy segítségére van, hogy az internet megváltoztatta a világot. Bármit ír róla a sajtó, benyúl a zsebébe, és néhány sorban lesöpri az egészet, s egyetlen gombnyomásra 26 millió ember látja azonnal, amit írt, s ezt a mainstrem média is kénytelen közölni, ha nem akar abba a látszatba kerülni, hogy az elnök reakciójáról nem számol be.

Trump úgy tud reagálni, hogy nem áll vele szemben egy újságíró, aki a bejegyzése alapján szembesíti a tényekkel vagy kínos kérdéseket tehet fel neki. Ez Trump-nak tetsző felállás. Az első website 1991. augusztus 6-án jelent meg, és ez megváltoztatta az újságírást és a nyilvánosság struktúráját. Ez időben egybeesett Trump első csődjével, amelyben 3 milliárd dolláros adóssága keletkezett a Trump Taj Mahal kaszinó révén.

A sajtó a három bankcsődje során alaposan kigúnyolta. Trump sajtóval szembeni gyűlölete innen ered, amely azóta csak erősödött. Mint minden populista, Trump is autokrata vezető, aki nem tűri a kontrollt, és a szabad sajtó az útjában áll. A New York Times-nak a médiát “ellenzéki pártnak” nevezte, azóta lehazugozta, mint amely álhíreket közvetít. Az amerikai nép ellensége, mondta a “hazug sajtóról”, amely kifejezés náci örökség.

Trump és legfőképpen stratégiai főtanácsadója, a szélsőjobboldali Steve bannon célja az, hogy az emberek megvétését a mainstream médiára összpontosítsa. Trump azt reméli, hogy ebben a harcban győzhet, és a sajtó a brutális támadásai hatására meghátrál. Mint nagy provokátor, tisztában van azzal, hogy aki támadás alatt áll, az hibázik, védekezésre kényszerül, és többet kénytelen magávl foglalkozni, mint azzal, ami a dolga.

Trump, mint a demagóg populisták általában, az érzelmekre akar hatni, a sajtóval szemben bizalmatlanságot akar kiépíteni. Annak ellenére vállalja, hogy egyelőre sokkolja a népet, ha az elnök támadja a szabad sajtót, amely a demokrácia intézményének az alapja. De abban bízik, hogy a “hazug sajtó”, a “fake news” ismételgetése felörli az ellenállását, az emberek átveszik a gondolkodását, és ellenséget látnak a sajtóban, miközben az őket védi.

A másik, hogy a támadásai hatására, minden vele szembeni kritika rossz színben tűnik fel, mintha a sajtó bosszúja lenne, nem pedig a sajtó munkája. Ezért a média szelektál, kissé megfontoltabb és mértéktartóbb lesz, hogy ezt a látasztot elkerülje. Ezzel elterelheti még a figyelmet is az kormányzat működéséről. Amíg a sajtóról beszélnek, addig nem ellenőrzi őt senki, addig el lehet altatni az orosz ügyet, lehet találni, aki hazudik valamit és be lehet vinni a köztudatba, hogy nem történt semmi. Minden csak kommunikáció kérdése.

A folyamatos kampány erősnek és sikeresnek mutatja, ami fontos egy olyan embernek, aki örökre hatalmon akar maradni. Trump sértődékeny ember, és tudja, hogyan lehet sérteni másokat. Melyik gombot kell nyomni, hogy megsértődjenek, és belerántsa őket a harcba. Ha az újságíró elkezdi védeni magát, vesztett helyzetben van, Trumpot pedig nem érdekli az igazság és a tisztesség, a cél érdekében gátlástalanul hazudik.

Ravaszkodik, ha kell, hízeleg, ha kell támad. Három hónappal ezelőtt azt mondta a New York Timesről, hogy “I have great respect for The New York Times. Tremendous respect. It’s very special,” amikor találkozott a lap vezetőivel.  “The Times a great, great American jewel. A world jewel.” Ha dicsér, ha átkoz, semminek nincs értéke.

Trump az amerikai elkotmány első kiegészítését támadja, a sajtószabadságot ostromolja. Nem lehet mit kezdeni egy olyan emberrel, aki ezzel szemben kijelenti, hogy ““I love the First Amendment”. “Nobody loves it better than me. Nobody.”

A The Atlantic azzal zárja, hogy a sajtószabadság nem intézményi jog, ez egy alkotmányos jog. Minden ember, köztük Trump fölött áll. Nem számít, amit Trump mond, hogy ki hamis, a legjobb újságírók akkor is azt csinálják, amit kell. Félelem nélkül, tisztességesen, bátran, őszintén és könyörtelenül. És az elnök bármit mondhat, nem tudja megállítani őket.

Ez egy hitvallás. Ebbe beletörik Trump bicskája.



Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)