Kár lenne szépíteni, a magyar emberek többségének véleménye az, hogy Várkonyi Andrea a prostitúció speciális formáját választotta, amikor feleségül ment a közpénzből milliárdos felcsúti gázszerelőhöz, ami számukra akkor lenne hihető, ha a szerelem akkor lángolt volna fel, amikor Mészáros még a satuban vágta a menetet a gázcsövekre, s a cége csődben volt.
Várkonyi Andrea valóban beült a százmilliárdos Mészáros-vagyonba, amelynek nyilván csak egy része a gázszerelő uráé, aki Orbán Viktor strómanja. A vagyont úgy hozták létre, hogy közbeszerzésnek álcázott csalással szétlopták az állami költségvetést. Most ebből a pénzből „jótékonykodik” Várkonyi: 200 millióval támogatja náluk szegényebb családok nyaralását.
Ezek a családok kicsit azokra a szegény gyerekekre emlékeztetnek, akiket nem engedtek be a gazdagok parkjába, de kihalászhatták a tó vizéből a beledobott kalácsot. Most pedig a lopott pénzén mehetnek nyaralni, fagyit enni, a Mészáros-uraság feleségének, Várkonyi nagyságos asszonynak jóságából.
Kosztolányi jut eszünkbe: ez már az Édes Anna világa.
Nem várhatjuk el azt sem, hogy a strómanné a Hegyi Beszédet olvassa, de abban az áll, hogy ha adományt osztogatsz, „ne kürtöltess magad előtt”, ahogy a képmutatók tesznek, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. Aki adakozik, s azt önzetlenül teszi, nem pedig képmutatásból, az titokban teszi.
Ezzel szemben Várkonyi Andrea az Instagram oldalán kürtöltet, ahol vállba veregeti magát, hogy ő segít. Majd kioktat mindenkit, hogy meg kellene köszönni, hogy ő segít. Mindenkit kioktat, hogy nemcsak neki van lehetősége segíteni, hanem mindenkinek, a lehetőségeihez képest. Mindenkinek kötelessége lenne követnie az ő példáját.
Nos, az ő példáját nem szeretnénk követni, mert azt nem venné be a gyomrunk. Sem azt, ahogyan azt a pénzt szerezte, aminek a töredékéből most „nagyvonalúan” adakozik, sem azt, ahogyan ezt az adakozást teszi. Arról nem beszélve, hogy ha mi adunk, mi a magunk pénzéből adunk, s nem abból, amit a közösből elloptunk.
Várkonyi és Mészáros úgy nagylelkűsködik, hogy akiket megloptak, azoknak visszaadnak egy keveset abból, ami az övék lenne, ha ők nem lopták volna el. S ezért még hálásnak is kell lenniük a tolvajoknak. Mintha valaki egy kertbe bemászna, lelopja az összes szőlőt, majd utána a gazdához bekopog, és nagylelkűen ad a lopott szőlőből három szőlőszemet.
A gazdának pedig hálásnak kellene lennie. Várkonyi kioktatja azokat, akiknek semmijük nem maradt (miután ők lerabolták az összes kertet), hogy nekik is kéne valamit adniuk. Várkonyi téved, amikor azt képzeli, hogy ezzel az adakozással tisztára mossa a lopott pénzt és a lelkiismeretét.
A kert már üres, a gazda megalázva, de legalább van három szem szőlő. Ezt hívják Várkonyi-morálnak. Nem zavarja, hogy ő csak visszaad valamit a lopott holmiból, azzal is a saját dicsőségét vadássza, miközben az is pimaszul kevés.
Megalázza azokat, akik nem úgy szerzik a pénzt, mint ő és a stróman gázszerelő. Fitogtatja a vagyonát, mintha azt a munkájával vagy a tehetségével szerezte volna. Majd intelligens gázszerelő férje oldalán a magyar nyelvet is elfelejtve morális kirohanásokat rendez a világ ellen: „Rettenetesen ki van a világ fordulva magából, teljesen el van veszítve a fókusz.”
El van veszítve és nincs megtalálva a fókusz. Ha valaki látta, hozza vissza. Még szerencse, hogy itt van Mészáros Lőrinc és Várkonyi Andrea, az álompár, akik nem olyanok, mint ez a rettenetes világ, amely kifordult magából. Az ő életük, jellemük nincs kifordulva, az helyén van. S ők soha nem tévesztik el a fókuszt: erősen fókuszálnak az ellopható közvagyonra.
Csak egyszer jönne már el, hogy lenne ügyészség és rendőrség, amely megtalálná végre az elveszített fókuszt. A Mészáros-Várkonyi csodapáros cellájának kulcsát pedig olyan messzire dobnák, hogy az teljesen el lenne veszítve. Ha van egy kis szerencsénk, Várkonyi az életfogytig tartó büntetését nem erkölcstankönyv írásával töltené.
Rettenetes lenne, ha ennyire kifordulna a világ magából.
