Csak, hogy világos legyen: a föld akkor is gömbölyű, ha azt esetleg a Kúria jövőre már nem meri jogerősen kimondani.

Szerdán a Kúria jogerősen megerősítette, amit egy ország jó régen tud, hogy tudni illik a föld nem lapos, hanem gömbölyű, a társaságiadó-kedvezmény terhére a vállalkozások által a sportegyesületeknek juttatott pénzügyi támogatások (TAO) pedig közpénznek, a felhasználásuk részletei pedig így közérdekű adatnak minősülnek, tehát azokat kérésre ki kell adni.

Persze a titkok őrzői nem adták fel, és már előre „salátatörvényben” igyekeztek olyan jogi helyzetet teremteni, ami mégiscsak lehetővé teszi, hogy az adóforintok útja továbbra is homályban maradhasson, senki ne tudhassa meg, honnan, mennyi és miért került oda, ahová került, aztán azzal mi a bánatos francot csináltak azok, akiknek meg van engedve, ami másoknak nincs, hogy azt csináljanak, amit akarnak.

A jogállam létezésében még mindig hinni akarók most abban bíznak, hogy hasonló bírósági döntésekkel lehet lerántani a leplet a hatalom praktikáiról, amelyeket egyébként – óriási méretük miatt – a kínai Nagy fallal együtt a holdról is szabad szemmel látni lehet. A leleplezésekbe vetett hit teljesen alaptalan, mert a Nemzeti Együttműködés Rendszerét már régen nem zavarja semmilyen leleplezés, mivel pont tesz azokra. Olyannyira, hogy már nem is titkolnak, nem is lepleznek lassan semmit.

Ha valami csúnya varangyos béka mászik elő a Fidesz kazamatáiból, vagy kidől egy csontváz pártunk és kormányunk szekrényéből, Rogán Göbbels Antal újabb milliárdokat kap, hogy rögvest propagandakampányt indíthasson Soros György és háttérhatalma ellen, lehetőleg a kedvenc szomszédja vállalkozásának bevonásával, nehogy má’ illetéktelen zsebekbe kössön ki a közpénzjellegét itt is elveszítő állami forrás.

Persze jó lenne a szerdaihoz hasonló jogerős ítéleteket látni, mégpedig sokat. Nem arról, hogy ez meg az a fideszes praktika itt meg ott miért is sérti még a törvénygyárban saját maguk által fabrikált jogi nonszenszeket is, hanem arról, ki hány év letöltendő börtönt kapott és kinek mely ebül szerzett jószágait kell visszaminősíteni közvagyonná. Ezt egyébként akkor is az érintettekre kellene olvasni, ha már nem lenne Mária (köz)munka alapú országában bíróság vagy bíró, amelyik ezt megteszi.

Magyarországon dogmák nem csak a régmúltból maradtak, de napról napra újabbak és újabbak születnek. Ezek végleges ledöntése nem a bíróság, nem a jog kompetenciája, hanem a társadalomé, a politikáé. Csak azért, hogy világos legyen: a föld akkor is gömbölyű, ha azt esetleg a Kúria jövőre már nem meri jogerősen kimondani, és a gravitáció miatt akkor is a föld közepe fel esnek a dolgok a föld nevű bolygón, ha Széles Gábor esetleg újra bejelenteni méltóztatik, hogy képes korlátozott területen kikapcsolni a nehézkedést, majd törvény is születik arról, hogy Magyarország a Soros-terv mellett elutasítja Einstein relativitás elméletét is. (Ami ráadásul létezik – A Szerk).

A magyar demokratikus ellenzék még egy ideig felhőtlen örülhet annak, hogy léteznek grémiumok, amelyek nem Rogán Göbbels Antal virtuális világa, hanem a valóság talaján állnak. Az alapkérdés azonban: mit tesznek, mit tehetnek egy társadalom politikai és civil szerveződései, ha jogerősen mondják ki róluk, hogy nem léteznek, bár tömegük van és a fény visszaverődik róluk?

Másképpen: lehet-e egy országban, ahol megszűnt a jogállam, a jogra hivatkozni? Lehet-e egy országban, ahol a bíróságok nem függetlenek, az ítéleteikre hagyatkozni? Lehet-e egy országban parlamenti választásokon megdönteni a hatalmat, ha a hatalom nem ismeri el a demokrácia alapszabályait, a nap minden órájában megsérti azokat? Akinek erre igen a válasza, az tudomásul veszi, hogy a föld lapos, a tárgyak pedig tesznek a gravitációra és szépen, egyenletesen gyorsulva az ég felé esnek.

Zsebesi Zsolt







Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)