Orbán és Erdogan harca a civilek ellen

0
Orbán Viktor és Recep Tayyip Erdogan török elnök

Oroszország után Törökország és Magyarország is hajtóvadászatot indított a civel szervezete ellen, ami a három diktartúra azonos működési elveit igazolja.

A törökországi Izmirben kedden letartóztatták az Amnesty International törökországi képviseletének vezetőjét Taner Kiliçet. Őt és további 22 jogászt, akik a nemzetközi szervezet mellett, vagy annak dolgoznak, azzal vádolja a török hatóság, hogy egy olyan Messenger alkalmazást használtak a számítógépeiken, amely arra utal, hogy kapcsolatot tartanak a tavalyi elvetélt katonai puccs megszervezésével vádolt, Amerikában élő Fethullah Gülen egyházi vezetővel.

Az Amnesty International főtitkára Salil Shetty éles hangú nyilatkozatban ítélte el a török hatóság lépését és a nemzetközi szervezet törökországi vezetőjének és 22 társának azonnali szabadon bocsátását követelte. Egyben arra emlékeztetett, hogy Taner Kiliç hosszú éveken keresztül konzekvensen éppen azoknak a jogoknak a védelmében lépett fel, amelyek lábbal tiprásával most letartóztatták. A törökországi NGO szervezetek figyelmeztető lövésnek minősítették az Amnesti International helyi vezetője elleni fellépést.

A letartóztatást a nemzetközi civil szervezetek és a Soros György elleni példátlan állami sajtókampány előzte meg. Az Amnesty International és a Human Rights Watch (HRW) munkatársairól azt állítja a kormányzati sajtó, hogy Soros György utasítására és pénzén az ország destabilizálására törnek. Ez lényegesen finomabb vád, mint amit Schmidt Mária fogalmazott meg Magyarországon, aki szerint Soros György egész Európa destabilizálásán fáradozik, miközben az Egyesült Államok elnökét és Orbán Viktort is meg akarja buktatni. Schmidt szerint: Soros célja a „migrációs nyomás fenntartásával és fokozásával kettészakítani az uniót, a behozott, integrálhatatlan muszlim tömegekkel destabilizálni Európa nyugati felét, keleti felét pedig pénzügyileg kiszárítani” (…) „mindezt a civilek és az összes ballib segítségével”.

A magyar kormány és az állami média által folytatott nagyszabású Soros ellenes kampány és a török kormánysajtó hasonló fellépése azt igazolja, hogy Erdogan törökországi egyszemélyes hatalma és diktatúrája megegyezik Orbán Viktor Magyarországgal kapcsolatos terveivel, ahol egyelőre még nem tartóztatták le, csak – vizsgálat ürügyén – meghurcolták a nemzetközi civil szervezetek vezetőit. A két ország azonban jó úton jár a felé, hogy felvegye a lépést Vlagyimir Putyin Oroszországával, már ami a Soros György elleni „nagy honvédő háború” méreteit és lefolyását illeti.

Az igazi úttörő szerepet Soros demonizálásában ugyanis Putyin Oroszország játszotta. Moszkva már 2012-ben törvénnyel kényszerítette az NGO-kat, hogy külföldi anyagi támogatás esetén külföldi ügynökökként regisztráltassák magukat. Aztán elérkezett az ideje a szervezetek teljes betiltásának, Soros és alapítványai kizárásának Oroszországból, azzal, hogy a volt munkatársak esetleges „visszaesése” akár 6 év börtönnel is járhat a számukra.

Ahogy Magyarországnak a CEU miatt, úgy Oroszországnak is alapos oka volt a megalkuvás nélküli könyörtelen fellépésre Soros és alapítványai ellen, amelyek az alábbi – csak példaként felsorolt aljasságokat követték el az oroszok ellen – 2003-ban a Soros szervezetek egymilliárd dollárt fordítottak 33 orosz egyetem korszerűsítésére, többek között az internethez csatlakoztatva őket. Ebben az egy évben összesen 65 ezer orosz kutató kapott Soros-ösztöndíjat a tanulmányaihoz.

Az orosz, a török és a magyar fellépés a civil szervezetek ellen egy tőről fakad és azonos a célja. A diktátoroknak nincs szüksége semmilyen kontrollra, senkire, aki kritikusan vizsgálja a tetteiket. Először saját országuk civil társadalmát törik meg, hajtják a saját uralmuk alá, kötik saját anyagi kötőfékükre. Aztán jönnek a nemzetközi szervezetek, akiket az oroszok, a törökök és a magyar kormány is a külföldi ügynöki tevékenységgel megvádolva diszkreditál, sajtókampánnyal lejárat a társadalom előtt, majd bezárat és végül aktivistáit kiüldözi az országból. Oroszországban, ahol az emberi élet árfolyama évszázadok óta az európainál jóval alacsonyabb, akár az életükkel is fizetnek az ellenzékiek, civilek és a független média képviselői.

Orbán Viktor ezeknek az országoknak a vezetőit tartja példaképének, ezekkel tart fenn egyre szorosabb személyes kapcsolatot, ezekhez az országokhoz akarja kötni Magyarország sorsát. Ez, – ha mást nem tenne a magyar társadalom ellen -, önmagában elég kellene legyen ahhoz, hogy a magát demokratikusnak nevező ellenzék teljes bojkott alá vegye Orbánt és rendszerét, parlamentjét, és hogy távol maradjon a demokratikusnak hazudott 2018-as parlament választástól. A magyar ellenzéknek nem részt vennie kellene az orbáni rendszer működésében, nem parlamenti választásokra kellene gyúrnia, hanem a társadalom minél nagyobb hányadának támogatását elnyerve, általános felkelést kellene szerveznie Orbán és nemzetvesztő rendszere ellen.

A magyar ellenzék nem ezt teszi, hanem teszetoszaságával és elvtelenségével legitimálja a Nemzeti Együttműködés hazug rendszerét, amivel maga is osztozik a felelősségben az ország tönkretételéért, és közvetve maga is hazaárulást követel el, amikor a magyar társadalom józan részét megnyerhetetlen választásokra tüzelve, százezreket vezet az elkerülhetetlen bukásba, amivel – bár az erőszak elkerülésének fontosságáról papol – a véres végkifejletnek vet ágyat.

Zsebesi Zsolt