42 millió amerikai, minden 8. ember az országban, áll szemben azzal a veszéllyel, hogy november 1-től nem jut élelmiszer-segélyhez, ha nem rendeződik a kormányzati leállás ügye. Ez nem pusztán politikai vita, hanem alapvető emberi szükségletek kérdése, gyerekek, idősek, családok jövője forog kockán.
November 1-jén 42 millió amerikai veszíti el a hozzáférését a Kiegészítő Táplálkozási Segélyprogramhoz (SNAP) a folyamatban lévő szövetségi kormányzati leállás miatt. A SNAP-segélyt az ország alacsony jövedelmű emberei kapják élelmiszerjegyek formájában. Kaliforniában az SNAP program CalFresh néven ismert, s több mint 5,5 millió ember, köztük az államban minden nyolcadik gyermek a CalFreshre támaszkodik.
Kalifornia, valamint 30 állam kijelentette, nem tudja pótolni a szövetségi kormány megszorításait. 25 állam beperelte az adminisztrációt az SNAP-juttatások hirtelen leállítása miatt. Hosszabb távon a “One Big Beautiful Bill”, amelyet a Kongresszus az év elején fogadott el, 287 milliárd dollárral csökkentené a SNAP költségvetését a következő évtizedben. Új követelményeket is bevezettek a jogosultság meghatározásához.
Erről a súlyos helyzetről tartott sajtóbeszélgetést az American Community Media, Jamie Bussel, a Robert Wood Johnson Alapítvány vezető programfelelőse, Joseph Llobrera, az Élelmiszersegély Politikáért, Költségvetési és Politikai Prioritások Központja vezető kutatási igazgatója, Eric Valladares, a Családi Kapcsolatok ügyvezető igazgatója, Gina Plata-Nino, a SNAP ideiglenes igazgatója részvételével. A beszélgetést a partner Robert Wood Johnson Alapítvánnyal közösen rendezték. Az eseményen döbbenetes információk hangzottak el.
A SNAP az Egyesült Államok legnagyobb szövetségi élelmiszer-segélyprogramja, amely alacsony jövedelmű háztartásoknak nyújt támogatást élelmiszer-vásárlásra. Az egyének vagy családok a jövedelmük és vagyoni helyzetük alapján jogosultak rá. Az államok napi szinten adminisztrálják a programot, de a finanszírozás nagyrészt szövetségi. Az USA-ban havi szinten – mint említettük – kb. 42 millió ember részesül ebből a programból. Ezt azért írjuk le többször, mert dermesztő ez a szám.
Az átlagos havi támogatás összege háztartásonként néhány száz dollárra tehető (például egy cikkben 332 USD-hoz hasonló adat szerepel), és már ez is jelentős gondokat okoz, ha nincs. Ez a program nem csak segély funkciót lát el: az élelmiszervásárlás révén gazdasági motor is: munkahelyeket tart fenn, élelmiszeripari láncokat támogat. Fontos szerepet lát el, mert ha megszűnik, a háztartások hirtelen élelmiszerbizonytalanságba (food insecurity) kerülnek, ami súlyos társadalmi és egészségügyi következményekkel jár.
Jamie Bussel, a Robert Wood Johnson Alapítvány vezetője, az alapítványa egy nemzeti egészségügyi filantróp szervezet a New Jersey állambeli Princetonban, amely „egy olyan jövőre összpontosít, ahol az egészség már nem kevesek privilégiuma, hanem mindenki joga.” Mint elmondta, a Nők, Csecsemők és Gyermekek (a WIC) program is veszélyben van, amely élelmet, tápszert, szoptatási és egyéb támogatást nyújt nőknek és csecsemőknek. Azt is hozzátette, várhatóan egy szövetségi bíró dönti majd el, hogy a Trump-adminisztráció jogszerűen állítja-e le ennek a kormányzati programnak a támogatását.
A krízis oka a szövetségi kormány leállása (shutdown), mert a Kongresszus nem fogadta el időben a költségvetési törvényt. A USDA (United States Department of Agriculture) jelezte: nincs elég pénz ahhoz, hogy a SNAP-ot a leállás miatt finanszírozza, s készpénztartalékot sem akarnak felhasználni, ezzel kockáztatva a novemberi kifizetéseket. Ettől a hónaptól fogva fenyeget, hogy a SNAP-kifizetések elmaradnak, ha nincs megállapodás, alternatív forrás. Ám pénz lenne, de egyértelmű, hogy Trump zsarolásra akarja használni az éhezést.
New York állam emiatt már rendkívüli állapotot hirdetett és 65 millió dollárt irányított élelmiszerbankokba, mert féltek, hogy a SNAP válsághelyzetet okoz. Bírósági ítélet is született: két szövetségi bíró megtiltotta a SNAP-kifizetések felfüggesztését, és felszólította az USDA-t, hogy felhasználható tartalékokat fordítson az ellátás fenntartására. A jegyeket élelmiszervásárlásra használhatják fel élelmiszerboltokban és termelői piacokon. A SNAP a legnagyobb éhségellenes program, amely a nagy gazdasági világválságig nyúlik vissza, és soha nem zavarták meg úgy, ahogyan most.
Jamie Bussel kijelentette: „A válság nem azért következik be, mert a Kongresszusnak nincs pénze, hanem azért, mert politikai vezetőink úgy döntöttek, hogy a politikát helyezik előtérbe az emberekkel és az emberek élelmezésével szemben. Családjaink és időseink is csapdába esnek. Gyermekek, családok, fogyatékkal élők, veteránok az érintettek. A helyi gazdaságok is szenvedni fognak: a bruttó élelmiszereladás 15%-a SNAP viszonteladásokból származik. Az SNAP 9 élelmiszerprogramot is biztosít az élelmiszerbankok útján.”
A döbbenetes az, hogy a történelem során először nem sikerült finanszírozniuk a SNAP programot a bolygó leggazdagabb nemzetében.
Gina Plata-Nino, a SNAP, Food Research & Action Center ideiglenes igazgatója szerint is politikai döntés eredményeként vagyunk itt. Az USDA megakadályozhatta volna ezt.
Az emberek többsége azért van SNAP-ban, mert elveszítette az állását, csökkentették a bérét, vagy két-három olyan munkát végez, ami nem elég ezen alapvető szükségletek kielégítésére. „Ez a program tesz különbséget a szegénység és a szegénységből való kilépés lehetősége között” – mondta. Mint elmondta, a távoli és vidéki területeken nagyobb az éhezés, a szegénység és a SNAP igénybevételének aránya.
Az igazgató Amerikában felfoghatatlan történetekről számolt be. Mint mondta, gyermekek kérdezik: „Anya, miért sírsz, miért nincs almánk ezen a héten?” Ilyen egyszerűnek látszó dolgok is nehéz kérdések sok család számára. A gyerekek közül sokan, szerencsére, még mindig kapnak iskolai étkezést. Valószínű, hogy a Project 2025 terveit a SNAP fokozatos, végleges lebontásával hajtják végre. A program 187 milliárdos csökkentése erre utal. A Project 2025 ezt az irányelvet követi, amelynek célja a káoszteremtés.
Joseph Llobrera szerint olyan mértékű a visszaesés, amilyet még soha nem láttunk ebben az országban. 8 millió idősebb felnőtt, 4 millió fogyatékkal élő felnőtt érintett. Az USDA szerint senki sem fog ellátás nélkül maradni a leállás miatt, de ez nem igaz: a kormányzat abszolút jogi felhatalmazással és felelősséggel bír, hogy novemberben felszabadítsa a tartalékokat a SNAP ellátások fedezésére, de ez a mai napig nem történt meg.
A törvény egyértelmű: az azonnali vészhelyzeti alapokat minden szükségesre fel lehet használni. A törvényben semmi sem akadályozza a vésztartalék felhasználását. Teljesen megelőzhető lenne a tragédia, ha a kormányzat gyorsan cselekszik. A családoknak nem szabad éhezniük a politikai megfontolások miatt. Márpedig azok állnak a háttérben.
A felelősség több szereplő között oszlik meg. Az egyik a Kongresszus, mert nem tudott időben megállapodni a költségvetésről vagy átmeneti finanszírozásról. A végrehajtó hatalom (a kormányzat) a másik, mert az USDA döntése, hogy nem használja fel a rendelkezésre álló tartalékokat, politikailag motivált döntésnek látszik. Szerepet játszik a még a politikai taktika: a sajtó szerint a jelenlegi leállás során Trump „túszként” használja az élelmiszersegélyben részesülőket, hogy politikai alkut kényszerítsen ki, és később ráfogja a demokratákra a kifizetések esetleges elmaradását.
A leállás úgy alakult ki, hogy az egyik oldal sem volt hajlandó engedni a másiknak. A tét azonban súlyos, mert az egészségbiztosítás finanszírozásáról van szó. Ez a vita azonban most már az élelmiszerhez jutást is veszélyezteti. Mi történik, ha nem lesz az egyezség? A SNAP-kifizetések elmaradhatnak, 42 millió embernek egy hónapra hiányzik az élelmiszer-támogatása. Ennek több következménye lehet: élelmiszerbankok túlterhelődnek, az egyik segélyszervezet vezetője azt mondta, „nem tudnak megfelelni annak a hatalmas új igénynek, amely akkor keletkezik, ha 42 millió ember elveszíti az alapvető ételbiztonságát.”
Nagyobb társadalmi következmények a növekvő éhezés, rossz egészségi állapot, gyerekek fejlődésének visszaesése, a társadalmi stabilitás gyengülése. Politikai következmény az, ha a kormány megbízhatósága csökken, az állam „szociális szerződése” megrendül. Ha az állam nem tud gondoskodni az alapvető támogatásról, az bizalomvesztést okoz. Gazdasági következmények is lehetnek, mert a SNAP leállása nem csak humanitárius probléma. Az élelmiszeripar, a kiskereskedelem is megszenvedi, csökkenhet a kereslet, ami visszahathat az általános gazdaságra.
A bírói határozatok kötelezik az USDA-t arra, hogy felhasználja a rendelkezésre álló tartalékokat, és folytassa a kifizetéseket. Ez időlegesen mérsékelheti a krízist. A felelősség nem csak technikai vagy bürokratikus, a döntéseknek politikai, humanitárius és erkölcsi vetülete is van. Ha a program leáll, nem tudjuk, melyik háztartás fog napokig vagy hetekig étel nélkül maradni.
Az Egyesült Államok eddig számos krízisten túljutott, de az, hogy egy demokratikus állam így használja fel emberek alapvető szükségleteit politikai túszként, különösen súlyos. A bírák és államok részben közbeléptek, de a végső megoldás a Kongresszus és a végrehajtó hatalom szándékától függ. Amíg ez a vita elhúzódik, a legsérülékenyebbek szenvednek, és politikailag az veszít, aki nem védi meg az embereket, akik az államtól várnak segítséget.
