Orbán még nem gyilkol, csak fenyeget. Ha a szükség úgy hozza, nem fog tétovázni, követni fogja barátai, Putyin és Erdogan példáját.
Orbán Viktor stratégiai partnere Vlagyimir Putyin a Krím elfoglalásával és a kelet-ukrajnai szeparatisták támogatásával mintegy 10 ezer ember életét oltotta ki. A német-francia közvetítéssel tető alá hozott fegyverszünetet, a minszki megállapodást máig nem tartják be az általa felfegyverzett és finanszírozott szeparatisták. Szerdán 12 fiatal ukrán katona halt bele Vlagyimir Putyin Nagy Oroszország álmába. Köztük a 22 éves Balázs Zoltán. Most szerdán Angela Merkel német kancellár, és Emmanuel Macron francia köztársasági elnök telefonos konferencia-beszélgetésre készül az orosz elnökkel. Viktor! Nem kellene felhívni neked is a havert?
Orbán másik jó barátja, akiért – ahogyan maga mondja – akár a nagyhatalmak ellen is kész lesz kiállni, tegnap 61 embert tartóztattatott le. Alig egy év alatt 50 ezer török állampolgárt vetett börtönbe és 150 ezer állami alkalmazottat dobott ki az utcára. Újságírók tucatjait tartja fogva terrorizmus támogatásának hajánál fogva előrángatott vádjával. Köztük külföldi zsurnalisztákat is. Előzetesbe került egy német és egy svéd emberjogi aktivista is. Tegnap azért zártak börtönbe tüntetőket, mert kiálltak két kirúgott és a társaik elbocsátása miatt is éhségsztrájkoló egyetemi tanár mellett. Erdogan azt mondta, halálbüntetést szeretne, és politikai ellenfeleinek kivégzést szán.
Orbán Tusványoson – egyelőre – csak azt helyezte kilátásba, hogy kész keményebben fellépni Soros bérenceivel. Ugyanazokat az emberjogi szervezeteket nevezte bűnözőknek, akiket Vlagyimir Putyin már kitiltott Oroszországból. A baloldali és liberális ellenzékét és a nemzetközi jogvédőket, a civil szervezeteket ugyanazzal, a migránsok és rajtuk keresztül a terrorizmus importjával, támogatásával vádolja, amivel kebelbarátja Recep Tayyip Erdogan török elnök a saját ellenzékét. Csak Orbán – egyelőre – nem záratta őket börtönbe, bár – Tusványoson jelezte – lehet nagyobb szigorra is számítani.
Aki gyilkosokkal, diktátorokkal és az emberi jogokat, a demokráciát lábbal tipró politikusokkal ápol meleg baráti kapcsolatot, hogyan lehet a magyar – magát demokratikusnak nevező – ellenzék számára akárcsak annyira szalonképes, hogy hajlandók vele egy parlamentben ülni, hozzá kérdéseket, interpellációkat intézni, miniszterelnök úrnak szólítani, egyáltalán szóba állni vele és a jelenlétét eltűrni. Arról nem is beszélve, hogy antidemokratikus, illiberális, fasiszta rendszerének legitimálását maga az ellenzék részvétele biztosítja a jövő évi parlamenti választáson, amit bojkottálni kellene, mert az sem nem demokratikus, sem nem szabad, előre „el van csalva”.
Az európai politikusok csak azért kénytelenek – orrukat befogva – egy asztalhoz ülni Orbán Viktorral, mert látszólag szabad választásokon legitimálja a hatalmát. Vagyis az ellenzék jóvoltából el kell fogadni, hogy Magyarország kormányfője a magyar választók többségétől, a magyar néptől kapta a felhatalmazást. A jelenleg érvényes választási törvény és a választás egyéb, az ellenzéknek esélyt sem adó szabálya miatt ez jövőre is így marad, miközben – valamennyien tudjuk – a választás előre eldőlt. Pénzzel, médiafölénnyel, zsarolással, megfélemlítéssel, milliárdos hazugságkampányokkal, nagy pénzekért megvásárolt külföldi voksokkal.
Kemény landolás lesz a magyar társadalom és a hangadó magyar értelmiség számára, amikor egy nap a jelentések a – ma még Putyin és Erdogan nevével fémjelzett – terrorról és jogtiprásról az MTI-ben már nem a külföldi hírek rovatban fognak megjelenni, hanem a belföldi hírek között. Milyen jó lesz akkor majd az emigrációból a liberális szép lelkeknek arról diskurálni, hogy ez fasizmus-e vagy már nácizmus. Vagy csak annak bizonyos jeleit mutatja. Hány száz oldalas tanulmány fog arról készülni – na persze a Soros pénzéből, mert mi másból – hogy mindezt már 2010-ben látni lehetett és a mára teljes valójában kibontakozott diktatúra és a szakítás Európával régen kódolva volt. Milyen jó lesz okosnak lenni utólag, amikor a tévedés kockázata nulla.
A mának élő és a saját érdekeit szem előtt tartó ellenzék más feladatot nem lát, mint a 2018-as választásra gyúrni. Nem számít, hogy azt megnyerni nem lehet, de ha – csoda folytán – mégis, akkor úgy is csalással vagy Soros finanszírozta nemzetközi összeesküvés vádjával le lesz söpörve minden az asztalról.
Nem véletlenül mondta Orbán Viktor Tusványoson, hogy az ő első számú választási ellenfele nem idehaza van és nem MSZP-nek, Jobbiknak vagy DK-nak, hanem Soros Györgynek hívják. Bár – mindenki tudja, hogy ez egy piramidális baromság – arra tökéletesen jó lesz, hogy a magyar társadalom már ma jól beetetett részét csatasorba lehessen állítani a hazaáruló, Soros-bérenc civilek és ellenzékiek ellen.
Figyelem szocialisták! Hiába virít az MSZP honlapján az első oldalon, kiemelten, hogy a déli határunkon a kerítésnek állnia kell, amíg a magyarok félnek. Ettől még Orbán folyamatosan és sikeresen riogatja az amúgy is tele nadrággal sunnyogó magyarokat, hogy választási veresége a kerítés lebontását, a migránsok millióinak Magyarországra szabadítását jelenti. És neki hisznek, nem Botkának. Akkor is neki fognak, ha holnaptól Botka szó szerint beleírja az MSZP választási programjába Orbán minden baromságát.
A miértre a válasz a közmédia arcátlan propagandájában, a sportcsatornáknak a meccsek szünetében beolvasott egyperces álhíreiben, a milliárdos plakátkampányokban, az egymás után épülő stadionokban, Katinka aranyérmeiben, a Seuso kincsekben, a vidéki városoknak ígért fejlesztési milliárdokban, a kilóra megvásárolt határon túli szavazókban, és a teljesen elbutított, anyagi függőségbe taszított, dezinformált magyar vidékben van.
Mert nem egy, hanem két Magyarország létezik. Az egyikben, a kiszolgáltatott vidéki kisvárosokban és a közmunkáért remegő falvakban a Fidesz élet és halál ura. Ott minden az övék, beleértve az ott élők szavazatait is. A másik Magyarország Budapest és még egy-két nagyobb város. Ott a többség Orbánt annak látja, ami, és multinál állásban, vagy a versenyszférában, nem állami alkalmazottként, a hatalomtól egzisztenciálisan függetlenül, nem félnek a Fidesz ellen voksolni. Ez utóbbi a kisebb Magyarország. Lakói kevesen lesznek Orbánt megdönteni.
Orbán az első, a megfélemlített Magyarországra dolgozik, arra épít, abban bízik. A másik nem is érdekli. Ezért a választási kampánya kellően primitív, a félelemre építő, hazug, uszító, sötét és durva lesz. Észérvekkel semmire nem lehet menni ellene. Ha valaki megpróbálna – nem törődve a keszonbetegség veszélyével – az ő színvonalára süllyedni, az esélye nulla a ő rutinjával szemben.
Lehet, hogy unalmas és elcsépelt, de az ellenzék számára az egyetlen ésszerű, erkölcsileg is elfogadható döntés az orbáni rendszer teljes bojkottja, beleértve a jövő évi választásokat és a parlamentet is. A magyar társadalom ma már nem képes az elveszett demokráciát és jogállamiságot választások útján visszaszerezni, jelentsen is ez akármit. És egyébként pont azt jelenti, amit a magyar értelmiség gyáva kimondani.
Zsebesi Zsolt
