Döbbenetes eredménnyel végződött az ausztrál Királyi Bizottság vizsgálata, amely szerint 1950 óta négyezer ausztrál intézményben 8 000 gyereket zaklattak szexuálisan. Az esetek többségében zárt intézetek lakóit, akiket azok bántalmaztak, akiknek meg kellett volna védeni őket. A pedofil zaklatások 61 százalékát katolikus papok követték el. Az áldozatok kétharmada fiú, a többségüket verték is. Sokukat bedrogozták.
Hiába mondja Sydney érseke, hogy a gyerekek ellen elkövetett szexuális erőszak bármilyen közegben megjelenhet, „cölibátus ide vagy oda”, akár olyan családokat és intézményeket is érinthet, melyeknek semmi közük a papsághoz. Mert a tény az, hogy egyetlen társadalmi rétegben sem történt ennyi zaklatás, mint a katolikus papság körében.
Nem véletlen a vallásos emberek túlreprezentáltsága. Az áldozatok szerint a bántalmazók meghatározó többsége pap, szerzetes, apáca vagy nagyon vallásos világi személyek közül került ki. Ennek oka nemcsak a cölibátus, a papi nőtlenség, és az a változatlanul fennálló gyakorlat, hogy ha valamelyik papról kiderül valami, akkor nem adják át a rendőrségnek, hanem áthelyezik, ahol ugyanazt folytatja, amit korábbi helyén abbahagyott.
A probléma megoldásához a Biblia alapszintű ismerete szükséges. A Biblia nem csupán egy teológiai könyv, hanem önmeghatározása szerint Isten használati utasítása is az embernek. A Biblia egyértelműen azt mondja, hogy a vallásos erkölcsi törvények nem tesznek jobbá, hanem ellenkezőleg: a bűn ereje a törvényben van. Minél jobban akar valaki az erkölcsi törvénynek megfelelni, annál bűnösebb lesz. A megoldás ugyanis nem ez.
A Biblia különbséget tesz a vallás és a kegyelem által elnyert élő hit között. A kegyelem a törvény végét jelenti, a kegyelem és a megváltásba vetett hit felszabadít a bűn uralma alól, míg az erkölcsi törvények megkövetelése az újjászületés és a kegyelem megtapasztalása nélkül a bűn uralma alatt tart és megerősíti a bűn uralmát az emberek fölött.
A vallást az különbözteti meg a hittől és a megváltott embertől, hogy az újjászületés és a kegyelem nélkül akarja betartatni az erkölcsi törvényeket, ami lehetetlen, kontraproduktív, mert az ellenkező hatást éri el. Mikor a kereszténységet az erkölccsel azonosítják, emberi feladat és erőfeszítés lesz a bűntől való megszabadulás és megtisztulás, akkor a vallásos ember bűnösebb lesz, mint valaha, és ezt még lepleznie is kell, ezért képmutató lesz.
A legjobb esetben öngyötrővé, depresszióssá válik, de problémájára nem talál megoldást. Ha erre képes lenne, akkor nem kellett volna Jézus Krisztusnak meghalni, akkor elég lenne a bibliai erkölcsi törvényeket betartatni az emberekkel. A vallás tulajdonképpen hitetlenség és a megváltás elutasítása, helyette önmegváltást jelent, ami lehetetlen. Ez az oka annak, hogy a vallásos emberek vagy lelki nyomorultak, vagy mindenkinél bűnösebb emberek lesznek.
A Biblia ezzel szemben azt mondja, hogy ami az erkölcsi törvénynek lehetetlen, mert nem képes megtisztítani az embereket a bűneiktől, sőt megerősíti a bűnt, az Jézus Krisztusban, Jézus engesztelő áldozatába vetett hitben kegyelemből lehetséges. Az ember ingyen a hite által átveheti a megváltást, igaz ember lehet egy pillanat alatt. Előbb lesz igaz, minthogy a cselekedeteit megjobbítaná. És ebbe az igaz állapotába, a megváltásba vetett hite megtart a bűnöktől, és az ember képessé válik arra, hogy uralkodjon a bűnei felett. Észrevétlenül, a saját erőfeszítései nélkül megtisztul.
A Biblia a vallás ellentéte. A vallás öl, a hit, a kegyelem, életet és szabadságot ad. Az igazság, a megigazulás, a megigazulásba vetett hit szabaddá tesz. Jézus Krisztus kifizette a bűnök árát, meghalt a bűnökért és feltámadt a megigazulásért. Vele együtt hal meg a bűn számára minden ember a felnőttkori alámerítésben, amikor belekeresztelkedik Krisztusba, a megváltásba. És vele együtt feltámad igaz emberként, hogy új életben járjon.
A vallásos ember ezt nem ismeri, számára a megváltás olyan, mintha meg sem történt volna. Fogalmai vannak róla, de nem lesz valóságossá ő benne. Ezért a vallás pusztít és öl, a hamis kereszténység, amely az erkölcsöt, a bűnt állítja a középpontba, és az embernek kell magát megtisztítania, kudarcra van ítélve és szörnyetegeket nevel.
Minden más fontos, de csak járulékos tényező. Az alapvető probléma a hamis vallás. Ez az oka annak, hogy a római katolikus egyház a világ legbűnösebb szervezete volt a történelem során, és az is maradt. De ez nem a katolikus egyház kiváltsága csupán. Minden olyan vallás, egyház, amely nem Isten kegyelmét hirdeti, nem a megváltás által való ingyen, cselekedetek nélküli megigazulást, az még bűnösebbé és gonoszabbá, képmutatóvá teszi az embereket.
Az állami kereszténységre ugyanez igaz. Nincs gonoszabb állam annál, amely keresztény álruhában képmutatóskodik. S az ilyen állam egyre gonoszabb, egyre erkölcstelenebb lesz. Karácsonykor legalább észre kellene venni azt, hogy Jézus Krisztusban Isten emberré lett, magára vette az emberek bűneit, kifizette a bűnök árát, meghalt az emberek helyett, hogy ők ingyen, kegyelemből igaz emberek legyenek. Feltámadt a halálból és ezt a feltámadást adja azoknak, akik hisznek ő benne. Jézus Krisztus vére megtisztít minden embert.
Ez a megváltás tökéletes, az elnyert belső megigazulást nem lehet elveszíteni. Isten nem várja az embertől, hogy legyen jó a maga erejéből, mert nem képes rá. Ezért kellett Jézus Krisztusnak emberként megszületni. Isten az, aki megigazítja, igazzá, bűntelenné teszi az embert, és utána meg is változtatja. Nem az ember feladata lesz. Az ember feladata a hit és a hit által megismert Istennel való közösség. A többit Isten elvégzi.
Ezt nem tudják a vallásos emberek, akik meg akarnak szabadulni, de nem tudnak, és egyre bűnösebbek lesznek. Jó esetben magukat teszik tönkre, rosszabb esetben a környezetüket, s ahol a kezükre adják a kiszolgáltatott és védtelen gyerekeket, akkor őket rontják meg. A törvény által uralkodik a bűn az emberek tagjaiban, a bűn zsoldja halál, de Isten kegyelmi ajándéka örök élet. Legalább karácsonykor érdemes lenne keresni az Istent, vallás helyett.
