Mindenekelőtt azért, mert Orbán embereinek nem kell érteniük semmihez. Ha valaki ért a szakmához, vagy ahhoz a tárcához, amit vezet, az kizáró ok. Orbánnak minden embere azt a látszatot kelti csupán, mintha Orbánon kívül bárkinek is bármilyen hatalma lenne, de ez nem igaz. Orbánnak olyan emberekre van szüksége, akik nem csinálnak semmit, és nem is akarnak csinálni semmit, ezért nem szólnak bele semmibe.
Mindenkinek annyi feladata van, hogy végrehajtsa Orbán parancsát. A véleményükre senki nem kíváncsi. Nagyon zöldfülű fideszes az, aki azt képezeli, hogy javaslatai lehetnek, vagy bármibe beleszólhat. Csicskásokra van szükség, akik jól bírják a gőgöt, a szívatást, akiknek a gyomra jól bírja a megalázást és az állandó megfélemlítést. Szolgalelkű senkikre van csak szükség, és ez a kiválasztás szempontja is: aki eléggé be van törve, zsarolható és alázható, az számíthat kinevezésre.
Miért olyan fontos, hogy a kiválasztás alaposan előkészített legyen? Azért, mert időközben nem lehet senkit leváltani és kirúgni. A Fideszben nem lehet megbukni, a bukást soha nem lehet elismerni. Ezért a kiválasztott nem okozhat kellemetlen meglepetést azzal, hogy nem hagyja otthon minden reggel az agyát, hogy gondolkodni mer, önálló személyisége van, és megőrzi az emberi méltóságát. Ilyen ember szóba sem jöhet.
Miért kell ilyen sok embert leváltani, ha egyszer úgysem számít, kik vezetik a tárcákat? Ez nagyon egyszerű kérdés, ahogy a válasz is az: elhasználódnak a diktátor csizmája alatt az emberek. Olyan stressz, rettegés jellemzi a mindennapokat, hogy négy évnél tovább nem lehet bírni. Négy év után mindenki megy a kukába. Orbán eldobja őket, mint egy taknyos zsebkendőt. Ezek az emberek leselejtezhetők, ezek nem alkalmasak többé semmire.
A másik ok az, hogy a diktátor Vezér igényt tart az ámulatra, a csodálatra, ami a vele és a mellette töltött idő után enyhén szólva nem könnyű. Lógó béllel, kitaposott gyomorral, ízekre tört gerinccel, lenullázott önbecsüléssel, egy elmebeteg napi tobzódásait látva nem könnyű lelkesedni. Ezért a diktátorok mindig a második vonalhoz fordulnak, mindig friss húst kell találni, akik még nem ismerik eléggé, akik megtiszteltetésnek érzik, hogy a nagy ember közelében lehetnek.
Ezért mindenre hajlandók, mindent eltűrnek, elviselnek, mindent megtesznek egy mosoly vagy egy dicséret kedvéért. Amikor pedig a Vezér betöri őket szisztematikus megalázással és pszichikai terrorral, sokáig még magukat okolják, és nem az elmebeteg dúvadat, akivel normális ember egy szót sem vált. Ezért kellenek az új emberek, akiket először megkapat a Führer, futtatja, majd liftezteti, kompromittálja, lefizeti, korrupttá, zsarolhatóvá teszi őket, és utána jön az úthenger, a totális megalázás és betörés. S nem lehet elmenekülni.
Amikor ez megtörtént, attól kezdve mindennap egy pokol, mindenkivel úgy beszél, mint a kutyájával, pontosabban, annál sokkal rosszabbul. A miniszter semmit nem mer csinálni, a Vezértől vár mindenre utasítást, és lefelé megpróbálja eljátszani rossz esetben ugyanazt az alkalmazottai felé, de néha csak félelemből terrorizál mindenkit, hogy végre legyen hajtva a parancs. Mindent megtesz, hogy elkerülje a lehordást, és kicsikarjon egy dicséretet. Csak az olyan aljas és jellemtelen alakok bírják egy ciklusnál tovább, mint Szijjártó és Rogán.
Egy diktátor sok embert elfogyaszt, de mindig van utánpótlás, és minden diktátornak van néhány olyan embere, aki minden aljasságra kapható, olyan személyiség nélküli aljadék ember, aki teljes mértékig azonosul a szerepével, a Vezér hátsó felén kúszik fel az agyába, hogy előre kitalálja a diktátor szándékait, és igyekszik a kedvében járni. Ezek megbízható emberek, olyanok, mint a robotok, fel sem merül bennük, hogy saját egyéniségük legyen, és megőrizzék az emberi méltóságukat. Mindig százszázalékosan képesek ráhangolódni a Vezér hullámhosszára, túl is teljesítenek, és aljasságban is felülmúlják a főnöküket.
Akik most izgatottan készülnek arra, hogy a végtelenségig lojális végrehajtói legyenek a skizofrén paranoiás szörnyetegnek, még nem tudják, mire vállalkoznak. A legjobb az, ha előre kioperálják az agyukat, a szívüket, a gerincüket, a jellemüket, mert az csak kárukra válik, és soha nem látott lelki szenvedést okoz. Szerencsére, a Fideszben Orbán keze alatt eltöltött évek jó alapot jelentenek arra, hogy valaki megsemmisítse önmagát, és csizmája talpának sikálója legyen egy korlátait vesztett, gátlástalan, önző, beteg diktátornak.
A Fidesz nevű családi maffiában egyetlen ember hozza a döntéseket, minden tárcát maga irányít, kontraszelektált, gerinctelen csicskásokra van szüksége, akik végrehajtják azokat a parancsait, amelyektől normális embernek égnek áll a haja. De valamit valamiért, akinek ez az ember kell, az fizesse meg az árát. Aki az ördög szolgája lesz, az ne csodálkozzon, ha a pokolba kerül. Nem irigyeljük a „miniszter” urakat. Megérdemlik a sorsukat.
