„Nem gondolom, hogy Magyarország katonai biztonságát a NATO-ra lehetne alapozni” – ennél súlyosabb mondat még nem hangzott el az 1989-es demokratikus rendszerváltás óta. Ha ezt a mondatot Orbán elé teszi valaki a kilencvenes években (amikor még demokrácia volt Magyarországon), lehülyézte volna az illetőt. Nem a világ változott meg, hanem ő. Orország éppúgy a függetlenség, a szabadság ellensége, mint korábban, a NATO pedig elsősorban az amerikai haderő miatt az egyetlen katonai tömb, amely ettől a veszélytől képes megvédeni az országot. A magyar haderőt pedig szembeállítani a NATO-val, mintha a magyar haderő fejlesztése nem a NATO része lenne, arra utal, hogy Orbán hosszútávon a NATO nélkül képzeli Magyarország biztonságát.
Orbán megsértődött, hogy még a Trump-kormányzat külügyminisztere is számonkérte rajta a demokratikus jogokat, a sajtószabadságot, a civil társadalom üldözését, a CEU elleni hajtóvadászatot, és az oroszbarátságot, a kínaiak világhatalmi törekvéseinek támogatásáról nem beszélve, ezért egyértelművé tette, hogy ha őt a NATO korlátozza az önkényuralom fenntartásában, és ha bárki leckéztetni próbálja, akkor burkoltan azt üzente, hogy Magyarországot kilépteti a NATO-ból.
Szinte döbbenetes, hogy Magyarországon egy ilyen mondat minden következmény és egy hangos ellenvetés nélkül elhangozhat. Egyrészt, ha eljátsszuk azt, hogy Magyarország nem Orbán Viktor tulajdona, hanem egy „demokratikus” állam, akkor Orbánnak lehetne erről legfeljebb egy véleménye, de nem dönthetné el ezt egyszemélyben. Ez az ember tulajdonának tekinti Magyarországot, amellyel azt tesz, amit akar. Ha szóvá teszi bárki a zsarnokságot, a jogállam felszámolását, a magyar emberek jogfosztását, üldözését, közpénzen való félrevezetését, becsapását, akkor a kritikát nem tűri, és mint egy óvodás, akkor ő kilépteti Magyarországot a NATO-ból. Mert ha vesz öt tankot és három helikoptert, akkor azt képzeli, hogy Magyarország képes megvédeni magát egy ellenséges támadással szemben.
De ennél többről van szó. Orbán nem érzi jól magát a NATO értékközösségében. Nem vallja ezeket az értékeket. Nem arról van szó, hogy a NATO nem lenne elég megvédeni Magyarországot, de az ő magyar hovédsége igen. A NATO nélküli katonai biztonságról beszél ez az ember. Belegondolt valaki, hogy mit mond? Az irdatlan amerikai hadsereg és technika nem elég, ehhez Orbán bakáira van szükség? Éppen azért léptünk be a NATO-ba, hogy ne kelljen egy ekkora hadsereget saját erőből fenntartani. A demokratikus értékközösség katonai szövetsége megvéd bennünket. De ha nem valljuk ezt az értékközösséget, és attól függetlenné akarunk válni, akkor a NATO-n kívül van a helyünk. Ez nem vitás. Ha nem a NATO ellen beszélne, azt mondaná, hogy Magyarország katonai kiadásai erősítik a NATO erejét.
Orbán egyrészt arra épít, hogy a szomszédos országok az EU-tagságuk miatt nem jelentenek veszélyt Magyarországra, Oroszországtól pedig azért nem kell félni, mert az oroszokkal kiváló viszonyt ápol, a demokratikus Nyugat lerombolásában való érdekközösség az orosz szövetségi rendszer részévé teszi. Az oroszok pedig nem akarnak idejönni, ha Orbán úgyis megteszi, amit akarnak. Orbán Putyinnak már egy ugyanolyan kiszolgálója, mint a volt szovjet köztársaságok élén levő egykori kommunista diktátorok. Putyin csak az olyan ellenálló országok elfoglalásán gondolkodik, mint Ukrajna, amely inkább európai ország akarna lenni, mint orosz gyarmat. Orbán Magyarországa olyan, mint egy volt szovjet tagköztársaság, az oroszok gyarmata.
Orbán nemcsak azt mondta, hogy Magyarország nem szorul a NATO-ra, mert képes magát megvédeni. Azt mondta, nem gondolja, hogy „Magyarország katonai biztonságát a NATO-ra lehetne alapozni”. Ami azt jelenti: a NATO nem biztonságos. A NATO-ra nem lehet építeni. Ez nemcsak arra utal, hogy Magyarország képes megvédeni magát, hanem arra is, hogy inkább más védelem után kellene nézni, mert „a NATO-ra nem lehet Magyarország biztonságát alapozni”, inkább másra. Vajon kire? A NATO-val az a baj, hogy liberális demokratikus államok katonai, biztonsági, de értékközössége is, de Orbán ezeket az értékeket nem vallja, hanem egyértelműen tagadja.
Máskülönben pedig arról van szó, hogy amikor a Nemzetközi Valutaalap megkövetelte volna a hitelért a jogállami normák betartását, akkor súlyos veszteségek árán kilépett az IMF-ből, és sokkal drágább keleti hitelekből finanszírozta magát. Az a borzalmas sok pénz, amit ellopnak, és amiből haderőt fejlesztenek, abból van, hogy az állami kiadásokat mindenhol minimálisra csökkentette, ezért mindent a lakosság fizet. Kispórolta az egészségügyből, az oktatásból, a kultúrából és a szociaális kiadásokból. Elvette az emberektől. Ettől van pénze.
Orbán tudja, hogy a demokratikus Nyugattól és az uniós szomszédoktól nem kell tartani. Az oroszoktól nem kell félni, mert azoknak eladta magát és a kezükben van. Azt viszont nem tűri Orbán Viktor Felcsútról, hogy neki egy amerikai külügyminiszter a NATO nevében diktáljon, mert akkor kilép a NATO-ból. Egyébként is a NATO-tagság nemcsak védelem, hanem korlát is: a NATO tagjaként Magyarország nem képes terjeszkedni és Orbán „Nagy-Magyarország” álmait megvalósítani. A NATO nem engedné, hogy a felfújt magyar hadsereg bevonuljon például orosz támogatással Kárpátaljára vagy Erdélybe, abban már van gyakorlata.
Márpedig, ha Orbán sikeresen hekkeli meg a szélsőjobboldali illiberális fasisztákkal az Európai Uniót, és ezzel gyengül a NATO, szélsőjobboldali orosz szövetségesekkel tölti meg az Európai Parlamentet, majd az európai kormányokat, akik nem avatkoznak be, akkor Oroszország útjából elhárítja az akadályokat, hogy újraépítse a Szovjetunió helyén a nagy orosz birodalmat. Orbán az újrefelosztásból megkaphatja Kárpátalját, Erdélyt és a Felvidéket.
Orbán az irredentizmusban is követheti nagy példaképét, Horthy Miklóst, aki a náci Németországnak adta el Magyarországot és a magyar zsidókat, az elcsatolt magyar területek visszaszerzése reményében. Amikor Orbán fasiszta rendszerének kiépülését és radikalizálódását látjuk, amelyben a „keresztény” antiliberális antiszemitizmus a legfőbb ideológiai elem, akkor az elemzők Nyugatra néznek és azt mondják, hogy a történelem megismétlődéséhez hiányzik a náci Németország. Hova lehetne ma deportálni az ellenségeket? Megfeledkeznek arról, hogy Orbán illiberális fasizmusát egész Európára akarja kiterjeszteni, másrészt Keleten ott áll készen egy embertelen, kíméletlen, népirtó, politikai gyilkosságokban vétkes Oroszország, amelynek ugyanúgy a liberális demokrácia a halálos ellensége, mint Orbánnak. Gulág még megvan, bármikor újraindítható. Aztán kereshetik a liberálisok Szibériában Petőfit.
Ezért cseppet sem biztos, hogy a nagy fegyverkezés védelmi célokat szolgál, mint inkább fenyegetést a szomszédos országok ellen, egykori magyar területek visszacsatolása érdekében. Ha Orbán sikeresen akadályozza meg Ukrajna uniós- és NATO csatlakozását, trójai falóként segíti az orosz érdekeket, s rombolja a liberális demokratikus Európai Uniót, akkor orosz szövetségesként jutalmul megkaphatja Putyin ígéretét, hogy az elfoglalt Ukrajnából leveheti Kárpátalját, és ha az oroszok visszatérnek Kelet-Európába minimum autonómiát szerezhet a többi határon túli magyar területek számára. Orbán a történelmi Nagy-Magyarország, a nagy keresztény magyar állam, mint Közép-európai Birodalom helyreállítását tekinti fő céljának, a királyság visszaállításával. Tippje is van az új magyar királyi dinasztiára. Már beszélt erről.
Ezért Orbán sértődötten és idegenül fogadta Pompeo külügyminisztert, és az amerikai nyomást azzal hárítja el, hogy akkor kilép a NATO-ból. Nem véletlen, hogy nem állt ki az amerikai külügyminiszterrel egy sajtótájékoztatóra. Ez is durva sértés, és nem akarta azt a látszatot kelteni, mintha nekünk fontos lenne Amerika és a NATO. Folytatódik a tudomány és az oktatás helyett a honvédelmi nevelés, a háborúkra való lelki és fizikai felkészítés. Megkezdődik a közvélemény megdolgozása, a finom amerikaellenes propaganda és „Brüsszel” mellett ellenséggé lép elő a „NATO” is. Meggyűlöltetik Amerikát, és a NATO-ból való kilépés szinte társadalmi óhajjá válik. Az orosz baráti testvériség pedig erősödni fog a nyugatellenesség mellett. Orbán Magyarországot nemcsak társadalmi, jogi értelemben pusztítja el, hanem a nagy orosz érdekek mentén, egy történelmi nacionalista álkeresztény romantika oltárán fel is áldozza, és háborúba viheti.
Ha kilép a NATO-ból, Magyarország nem a Nyugat része többé, és teljes mértékben az orosz hatalmi érdekek játékszere. Orbánnak ehhez nincs joga, erre nincs felhatalmazása. Igaz, semmi másra sincs, amit megtesz. Ezért biztosra vehető, hogy addig húzza-vonja, míg végül az amerikaiaktól nem vesz semmit, hanem becsapja őket. Érdekes módon, amikor Putyin magához rendelte egy beszélgetésre, azonnal meg tudott állapodni vele Paks 2-ről, a „parlament”, a bizottságok, ellenzék, társadalmi vita, szakmai hatásvizsgálatok és minden nélkül. Most ezeket az álfórumokat tolja maga előtt, hogy még ezeknek meg kell vitatni és el kell dönteni, hogy mit vesznek és kitől. Haha, haha. Majd azt fogják dönteni, amit Orbán megparancsol nekik.
Aki fegyverkezik, az nem a békére készül. Békeidőben csak fasiszták költik a pénzt fegyverekre oktatás, tudomány, egészségügy helyett. Minek fegyverkezni, ha ott a NATO? Tényleg nem elég erős a NATO? Az amerikai hadsereg nem elég hatalmas? Erről beszél Orbán? Nem erről van szó. Ő akar a NATO-tól függetlenül egy erős hadsereget. Magyarország rohan a fasizmus, a nácizmus, a nyílt diktatúra, a háborúk és a pusztulás felé. A nacionalizmus és az irredentizmus keveréke biztos recept egy nép elpusztításához.