Az európai parlamenti választás miatt egy rövid időre ellenzéki többség lett a Nemzeti Választási Bizottságban, amely alapjáraton ugyanolyan Orbánnak dolgozó testület, mint Magyarországon minden, ahol a közhatalmat érintő kérdésről döntenek. Ennek megfelelően mindig a diktatúra szolgálatában hoznak döntéseket. Az átmeneti „zavart” kihasználva Fekete-Győr Ándrás négy népszavazásra bocsátandó kérdést nyújtott be, amelyek elfogadására van esély, ha az ellenzéki többség nem olvad el azzal, hogy valamelyik ellenzéki tag Orbán beépített embere (ahogy az ellenzéki pártok tele vannak a Fidesznek dolgozókkal).
Nagy lehetőség, ezért vitatható, hogy Fekete-Győr András a legjobb négy népszavazási kezdeményezést nyújtotta-e be. Sokkal hasznosabb lett volna, ha az alkotmányos renddel és a rendszer működésének egészével, esetleg a fékek és ellensúlyok visszaállításával kapcsolatos népszavazásokat kezdeményezett volna. Esetleg nem négyet, hanem kettőt vagy egeyt, de az olyan, ami megrázza a NER alapjait. Az például eléggé „mellékes” és normális esetben helytelen felvetés, hogy „Legyen tilos magyar adófizetői pénzből 3000 férőhelyesnél nagyobb sportlétesítményt építeni!” Erre demokráciában is szükség lehet, a baj Orbán stadionjaival van, mert az kidobott pénz.
A szabad sajtó szempontjából is sokkal fontosabb lenne a szabad közmédia, a Fidesz kiparancsolása a közmédiából, és a közmédia felszabadítása, mint az a követelés, hogy „Semmilyen média ne kaphasson az előző üzleti évi árbevétele 20 százalékát meghaladó mértékű kormányzati kommunikációs megrendelést!” Megoldják másképp a saját propagandasajtó finanszírozását. Ennél már fontosabb az a téma, hogy „Ne maradhasson Polt Péter a 9 éves mandátumának lejárta után automatikusan legfőbb ügyész!”, de nem ebben a formában. Az még ellenzéki többség esetén is kérdéses, hogy lehet-e népszavazást tartani egy konkrét személyről, másrészt ha nem Polt Péter, aki kineveznek egy másik pártkatonát, oszt jónapot. Vagy átszervezik az egészet, és nem legfőbb ügyész néven ültetik Poltot az ügyészség élére.
A negyedik népszavazási kezdeményezés is fontos ügyet érint, amely szerint „Legyenek nyilvánosak az ügynökakták!”, de ebben a formájában ez a javaslat nem elég pontos. Egyrészt vannak ügynökök, akik nem rendelkeznek már „ügynökaktával”, viszont a havi és éves operatív nyilvántartásokban szerepelnek, onnan nem lehetett kitörölni őket. Ezért nem az akta a lényeges, hanem az ügynökmúlt. Emellet az eddigi ügynöktörvények legnagyobb hibája az volt, hogy a közéleti szerepvállalás tekintetében nem szankcionálta érdemlegesen az ügynökmúltat. Legmesszebb az 1994.évi törvény ment, de ez is az ügynök döntésére bízta, hogy visszavonul vagy nem, a legnagyobb fenyegetést a nyilvánosságra hozatal jelentette. De az ügynökök arcátlanabb része nem vonult vissza, hanem megteremtette a „pozitív erkölcsiségű” ügynök fogalmát, és az ügynöki tevékenységét zavartalanul folyatja a III/III megszűnése után új „tartótiszt”, egyház, párt, cég, sajtó szolgálatában.
Az elmúlt években csökkenő számú lebukások azt mutatják, hogy a volt III/III-as ügynökök azon része, aki jelenleg is fontosnak tartja a közélet befolyásolását, ugyanazokat az aljas eszközöket alkalmazzák, mint állambiztonsági besúgó korukban. Azok szervezetek, amelyek a közélet befolyásolására törekszenek, örömmel veszik igénybe a volt ügynökök szakértelmét, pszichikai és jellembeli adottságait, gyakorlati tapasztalatait, hogy illegálisan beavatkozzanak társadalmi folyamatokba, emberek életébe, a közfelfogás alakításába. A cél a volt III/III-as ügynökök újrahasznosításának megakadályozása lenne, ki kell tiltani a volt III/III-as ügynököket a közéletből: egyházi, társadalmi szervezetekből, a médiából, a pártokból, az állami hivatalok közéletet befolyásoló funkcióiból. Az ügynökmegmaradás törvényét figyelembe véve kell a kérdést rendezni, amely szerint „ügynök nem vész el, csak átalakul”.
A rendszerváltás sikertelensége nagyrészt annak következménye, hogy az erkölcsi megtisztulás elmaradása mellett, az ügynöki tevékenységtől nem tisztult meg a közélet, és a társadalom legaljasabb rétege, akik közül egyesek azért vállalták az ügynöki megbízást, hogy titokban hatalmuk legyen mások fölött, megengedhetetlen befolyást szereztek és rejtett módon manipulálhatták a főnökeiket, a szervezeteiket és a társadalmi életet, a közvéleményt. Ezeket az embereket meg kell nevezni, függetlenül attól, hogyan és mikor léptek be, illetve hogyan és mikor távoztak, az önfelmentő meséket el kell felejteni, és ki kell tiltani a közéletet befolyásoló pozíciókból és munkákból. Erre vonatkozó népszavazási kezdeményezést kellene benyújtani, mert a társadalmi megtisztulás érdekében erre lenne szükség.
A ma is aktív ügynöki jellegű tevékenységet végző volt III/III-asok prototípusa, Morvay Péter, aki Hartmann László fedőnéven volt a Közgázon ügynök, ezzel indokolta a belépését, és nem véletlen, hogy a mai napig aktív úgynöki munkát végző ember maradt, aki a III/III megszűnése után csak „tartótisztet” cserélt:
“a fő ok, amiért tudtam, hogy igent fogok mondani, az a titkos vágy volt, hogy ezáltal én is emberek élete felett kapok hatalmat. Ez a gondolat teljesen megigézett, alig vártam, hogy leteljék az egy hét.”
Ez a mentalitás és jellem a közveszélyes, amelytől meg kell tisztítani a társadalmat. A Momentumnak ezt a célt megvalósító kezdeményezést kellene benyújtania. Mert figyeljük ezt a logikai sorrendet. Alább látható Morvay III/III-as beszervezési 6-os kartonja, alatta pedig a Soros-hálózatról szóló uszítás annak a Hit Gyülekezetének a nevében, amelynek Morvay jelenleg ügynöki jellegű munkát végez, és amelyet Soros György támogatott.
Itt pedig Morvay Péter volt III/III-as ügynök, ma álhírgyártó, álhírterjesztő és műferdítő uszítása. Ezektől kell megszabadítani a közéletet.
