Nincs nagyobb koppanás annál, ha „Európa erős embere”, a „keresztény Európa védelmezője”, sőt „Európa DNS-e”, a világ évenkénti korszakváltásának éles szemű vátesze, a tusványosi varázsló, a politikai zseni, a nagy taktikus és stratéga, Orbán Viktor legnagyobb ellensége, a szociáldemokrata Frans Timmermans lesz az Európai Bizottság elnöke, az Európai Unió ellenőrző és végrehajtó hatalmának feje. Még nem dőlt el semmi, de az első néppárti felzúdulások után is a legnagyobb esélyes a holland politikus, aki mindvégig Orbán és rendszere ellen kampányolt az európai parlamenti választás előtt.
Ez Orbán totális európai bukását jelenti, mert Timmermans a legnagyobb Európára leselkedő veszélynek tartja Orbán lopakodó fasiszta diktatúráját és annak terjedését, és ez a felismerés bizonyítja, hogy Frans Timmermans a tökéletes jelölt az Európai Bizottság elnökének posztjára. Helyettese pedig egy liberális lenne, ami egy újabb csapás Orbánra, aki így elfoglalhatja valóban méltó helyét a világban, a pöcegödör aljában.
Európai demokratái legszebb álmukban sem gondolhatták, hogy ez lehet a választás végeredménye, és annak ellenére, hogy az Európai Néppárt szerezte a legtöbb mandátumot, a választás véget vethet a Merkel és Weber által mutyizott Európai Uniónak, a német uralomnak, a gyenge kezű vezetésnek, az Unió általános válságának, ami ebből német néppárti mutyiból fakadt. Nélkülük soha nem juthatott volna az Európai Unió abba a helyzetbe, hogy egy fasiszta diktátor fenyegesse már saját pártjukat és a klasszikus európai demokráciákat is.
Éppen ideje lenne egy olyan változásnak, amely határozott kontúrokat ad a szüntelen emlegetett és milliószor elárult európai értékeknek, a jogállamiságnak, a hatalmi ágak szétválasztásának, a sajtószabadság eszméjének, az igazságszolgáltatás függetlenségének. Illiberális tolvaj disznóknak, fasiszta farkasoknak nincs helyük Európa „nyájában” a juhok államai között. Ez a remény csillant fel azzal, hogy a mutyizó német néppárti dominanciát felváltják az európai demokratikus értékek megerősítését képviselő szociáldemokraták és liberálisok.
Ami az esélyeket illeti, azok biztatóak, mert a Néppártban is megmutatkozott az orbáni rendszerrel szembeni utálat, és akik Orbán távozását akarták elérni a Néppártban, de csak a felfüggesztésig jutottak, mert Manfred Weber megvédte (Weber ebbe bele is bukott), azok egy ismeretlen, erőtlen, gyenge, program nélküli kompromisszumnál elfogadhatóbbnak tarthatják Timmermanst, ha azt akarják, hogy az Unióban ne gyengébb, hanem erősebb legyen a vezetés, méghozzá a demokratikus értékek védelme mentén. Véget kell vetni Orbán és társai, köztük a Vérszívó 4-ek (V4) aljas romboló tevékenységének.
Támogathatják Timmermans jelölését azok is, akik ugyan személyesen Webert alkalmatlannak tarthatják a posztra, mert Orbán lopakodó fasiszta rendszerének védelmezője volt, aki az utolsó pillanatban sem volt képes megszabadulni Európa mocskától, és még a „három vak egér” megbízásával is próbálta előjészíteni a Néppártba való visszatérését, a csúcsjelölti rendszert viszont demokratikusabbnak tarthatják annál, hogy majd Merkel (vagy utódja) kisakkozza és lezsugázza a háttérben, hogy ki legyen a német kormány bábja az EU élén. Ennél Timmermans jelölése százszor jobb és demokratikusabb.
A zseniális Orbán, akiről a magyarok azt képzelik otthon, hogy nemcsak a spanyolviaszt találta fel, nemcsak az oroszokat zavarta ki Európából, és állította meg a migrációt Röszkénél Hunyadi Jánosként, de ő maga irányítja Brüsszelt is, ő mondja meg, ki bukjon meg, ki ne, ő helyez pozícióba mindenkit, mert neki a csaló választási rendszere és a propagandasajtójával becsapott magyar szavazók millióival erre felhatalmazása van, akkora idióta volt, hogy mint a Néppártban felfüggesztett pária, még csak bele sem szólhat abba, hogy a Néppárt elfogadja ezt a felállást vagy nem.
Márpedig a Webernek kínált európai parlamenti elnöki szék kielégítheti a gerinctelen Weber karrierista igényeit, csökkentheti a presztízsveszteséget. Máskülönben pedig a szociáldemokraták és a liberálisok határozottságán múlik minden, mert nélkülük a néppártiak nem tudnak kormányt alakítani, a legtöbb mandátumuk nélkülük nem elég semmire. Ezért a koalíció érdekében diktálhatnak. Már csak az lenne szép, ha Macron ragaszkodna korábbi ultimátumához is, Orbán kirúgásához a Néppártból, de ez a követelés nyilván a kompromisszumok áldozatául esik. Ennél többet ér Timmermans elnöki kinevezése. Még azt se felejtsük el, hogy ez a Timmermans az, aki többször elment Magyarországra a kampányban, és kihívta vitára Orbánt, aki gyáván és jellemtelenül megfutamodott. Nem mert kiállni vele szemben.
Orbán a maga bugris módján és bunkó stílusában próbált magánlevélben tiltakozni a Néppárt elnökénél, mert jelenlegi felfüggesztett pozíciójában nincs ennél több joga, de hála Istennek ez mindig ellenkező reakciót vált ki a normális emberek körében. Ahogy Orbán felfogja a politikát, hogy „ha mi szereztük a legtöbb szavazatot, akkor nekünk kell adni az elnököt”, a legkevésébé sem európai és demokratikus, sokkal inkább illiberális fasiszta gondolkodás, amely az erőben képes csak gondolkodni. Európai demokraták bizony lehetnek kompromisszumkészek, megértők, nagyvonalúak, együttműködők. Ez az igazi „keresztény” demokrácia, nem pedig az illiberális, mindenkit eltaposó orbáni fasizmus, ahogy azt a magyar diktátor képzeli.
Még nem tudjuk, mi lesz a tárgyalások eredménye, de önmagában ez a tény, hogy Timmermans és egy liberális helyettes a legesélyesebb az Európai Bizottság vezetésére, miközben Orbán szélsőjobboldali hatalomátvételre irányuló próbálkozásai totális vereséget szenvedtek, ő maga egy buta gyűlöletplakátért képes kigolyózni magát mindenféle néppárti döntéshozatalból, örömmel és elégedettséggel töltheti el a magyar és a világ demokratáinak szívét, mert ez azt mutatja, hogy a világ Kremlből szervezett fasizálódása nem piros szőnyegen halad, látható, hogy Orbán a világ ökre, aki kinyírta magát Európában, és már nem jön be neki minden, nem minden az ő kezére játszik.
Ez már előre vetíti a hanyatlás csodálatos korszakát, amit gyönyörűség lesz végignézni ennek az aljas gazembernek a teljes bukásáig. Hajrá Timmermans! Hajrá liberális demokraták!
