Már csak az egészségügynek és a teljes oktatásügynek kell kivánia az Emberminisztériumból, hogy megszabaduljon a magyar őstörténet és a kereszténységgel vegyített pogány lóáldozatok fogságából. Akkor az Emberminisztériumot át lehet majd nevezni Ősmagyar Minisztériumnak vagy Ősember Minisztériumnak, amelynek élén egy ősember festi ősmagyar barlangrajzait és alapít még több őstörténeti intézetet, ha közben kötelezően be nem rendelik valamelyik megfelelő egészségügyi intézménybe kivizsgálásra.
A baj csak az, hogy a Balog Zoltánra méretezett (és erősen túlméretezett) Emberminisztérium kiváló egyes területei sem kerülnek sokkal jobb kezekbe. A magyar felsőoktatás a Magyar Tudományos Akadémiát szétverő Palkovics kezébe került, ami biztos jele annak, hogy a magyar felsőoktatásnak szép lassan befellegzett, a tudás veszélyes lesz, az önálló gondolkodás és a szabadság munkaköri kihágás, felmondási ok. Az is elég ijesztően hangzik, hogy a társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkárság az ősmagyar minisztériumból a Belügyminisztérium alá kerül.
A társadalmi felzárkóztatás nem belügyi kérdés. Rossz emlékeket ébreszt, amikor a hátrányos helyzetű kisebbségek, mint a romák, a belügyhöz kezdenek tartozni. Az is egy tragédia, hogy a belügyminiszter a felzórkáztatás alanyainak a romákat tekinti, hogy megkülönbözteti a magyar állampolgárokat származásuk szerint. Arról beszélt az első polgármestereknek tartott tájékoztatón, hogy a romák felzárkóztatásáról van szó, amivel mindjárt meg is különböztette, meg is bélyegezte őket.
A felzárkóztatást Orbán talán azért bízta Pintérre, mert talán az egyetlen ember a kormányban, aki képes megszervezni valamit, és a lopáson kívül máshoz is ért, de Pintér rendőrfejjel gondolkodik, különösen a romákról. Már az is előrelépés ehhez képest, hogy bevont egy segélyszervezetet, természetesen a kormány hivatalos kirakatsegélyszervezetét, a pénzzel kitömött Máltai Szeretetszolgálatot, amelynek átvette a programját is, mert használható kormányprogram nincs. A Máltai Szeretetszolgálat ehhez képest még soha semmit nem oldott meg, leginkább adminisztrál és protokoll feladatokat lát el.
De bevonnak álltólag civilszervezeteket is. Vajon melyeket? A kormány álcivil szervezeteit, a pénzre rárepülő, most megalakuló kamuszervezeteket vagy amelyek ellen törvényt hoztak, mint Soros-hálózat ellen? A program szakmai alapja a bejelentés szerint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Magyar Örökség Díjjal is kitüntetett (már gyanús) Jelenlét programja, „ami nem előre megírt feladatokat valósít meg településeken, hanem a helyben megismert problémákra keres gyakorlati megoldásokat, és szociális diagnózisok felállításával jelöli ki a fejlődés irányába tett lépéseket”. Erről látatlanban megmondhatjuk, hogy egy nagy kamu, egy olyan fontoskodó ember elméleti okoskodása, aki még életében nem élt ilyen emberek között. A szöveg bűzlik az életet nem ismerő tudálékosságtól, amely új irányt szab a munkának.
Mindebből az várható, hogy egy csomó pénzt elköltenek, néhányan majd tanulmányokat írogatnak drága pénzért, a máltaiakat megint kitömik pénzzel, de a helyzet nem sokat változik. Először emberszámba kéne venni a hátrányos helyzetűeket, a romákat pláne, ami a nem hátrányos helyzetűekkel szemben sem sikerül. Eleve, mi van a hajléktalan felzárkóztatásra várókkal, akiket ugyanennek a BM-nek a rendőrei őrizetbe kell vegyenek illegális otthontalanság miatt?
Miközben annak mindenki csak örülhet, hogy egy súlyos elmebeteg kezéből kikerül mindez, Kásler Miklóstól távol kerül bármi. Kásler mindezzel kapcsolatban azt tudta mondani, ezúttal is felismerve az ügyben az ősi magyar hagyományokat, hogy „az ősi hagyományokból eredeztethető, hogy a magyar állam keretei között minden nép, minden üldözött nemzet otthonra talál”. Majd rontott még a helyzeten, amikor azt mondta, hogy „a magyar állam (amikor külső erők nem kényszerítették másra) megvédte, támogatta és segítette minden állampolgárát, minden közösséget”.
Csak remélni tudjuk, hogy miután Kásler a megfelelő egésségügyi ellátást Mózes kőtábláival cserélné ki, nem nevezik ki az ősmagyar hagyományok ápolása nevében a Páva utcai holokausztmúzeum élére, és nem ott tart majd előadásokat arról, hogy a magyar állam „megvédte, támogatta és segítette minden állampolgárát, minden közösséget”. A védelem azt jelenti, hogy külső erőkkel szemben kellett volna védeni a honi zsidóságot, de ez a lángelme azt kivételnek nevezi, ha esetleg külső erő lépett volna fel. Rossz hírünk van: Horthy kormányzó által törvényesen kinevezett belügyi vezetők minden kényszer nélkül küldték halálba a vidéki magyar zsidóságot, csaknem félmillió embert, mellettük nagyon sok romát.
Ezekre az emberekre van bízva az ország.