Vannak jó hírek is Európából, méghozzá olyanok, amelyeknek később még jelentőségük lehet: a Fidesznek nem lesz alelnöke az Európai Néppártban, és a Néppárt elnöki posztjára egyetlen jelölt van, az Európai Tanács leköszönő elnöke, Donald Tusk, aki Orbán talán legnagyobb kritikusa és ellenlábasa. Még búcsúbeszédében is kitért Orbánra, hogy senki ne hallgasson rá Oroszországgal kapcsolatban, mert az oroszok jelentik Európára a legnagyobb veszélyt, és ebben Orbán segíti. A jogállamiságot felszámoló Orbán-rendszerről is egyértelmű, világos és tiszta Tusk álláspontja: Orbán rendszere nem demokrácia.
A Fidesz felfüggesztésének köszönhető, hogy nem jelölhetett alelnököt és a szavazáson sem vehet részt. Ezért például Tusk megválasztása ellen sem tehetnek semmit. A Néppárt eredetileg novemberre ígérte a Fidesz tagságának felülvizsgálatát. Az erre a célra létrehozott kamu „bölcsek tanácsa” hallgat, mint a sír, mert Orbán a török invázió támogatásával és az EU elítélő nyilatkozatának blokkolásával sikeresen akadályozta meg, hogy a Néppárt még a szavazás előtt helyreállítsa a rendes tagságát.
Mivel az Európai Néppárt veszteségei ellenére még mindig a legnagyobb európai pártcsalád, egyáltalán nem mindegy, hogy az oroszokat jól ismerő és az oroszokkal mindig is konfliktusban álló lengyel elnöke lesz a Néppártnak. Donald Tusk nem németellenes, de a lengyel társadalom nagyon is az. A lengyelek a németeket tartják gyarmatosítóknak, akik kiszipolyozzák a lengyeleket. A magyarok egyelőre örülnek annak, hogy a német autógyárak kihasználják a magyar munkaerőt, mert a magyarok menőnek tartják, hogy ott készülnek a híres német autók. Ennek a behódolásnak köszönhető az is, hogy a németek a magyarok nyakán tartják Orbánt, és megvédték kilenc éve a fasiszta rendszerét. Donald Tusk mindenképp jobb elnök Európa számára, mint egy német kereszténydemokrata.
Az alelnöki poszt is fog nagyon hiányozni Orbánnak, aki így kikerült a párt vezetéséből, nem szerezhet első kézből információkat és nem befolyásolhatja vezetői szinten a döntéseket. Ennyit legalább elértek azok a nyugat-európai – valóban kereszténydemokrata – konzervatív pártok, akik a németekkel szemben Orbán kirúgását követelték, de csak a felfüggesztéséig jutottak el. Orbán rendszere idegen Európában, nem lenne helye az Európai Unióban, és minden poszt, pozíció Európa ellenségeinek, köztük is az oroszoknak adott ajándék, amivel Orbán csak visszaél. A bővítési biztosi pozíció leginkább életveszélyes, mert Orbán azt képzeli, hogy ettől kezdve ő dönti el, kit vehet fel az EU, és már előre így lépett fel tárgyalópartnerekkel szemben. Ezt EU-ellenes pozíciója megerősítésére fogja használni.
Ijesztő az is, hogy Orbán a hadsereget fejleszti, és azt állítja, hogy Magyarország képes lesz megvédeni magát egyedül is. Ez egyértelműen a NATO-tagság megkérdőjelezését jelenti. S ahogy elképzelhetetlen volt 1990-ben, hogy Orbánból fasiszta diktátor lesz, ugyanolyan elképzelhetetlennek tűnhet, hogy Orbán egyszer kivezeti Magyarországot a NATO-ból és formalizált vagy informális módon az orosz érdekszféra részévé teszi Magyarországot. Ha nem tudja fasizálni Nyugat-Európát, a tartalék opció az, hogy az oroszokhoz és a Kelethez csatlakozik. A kérdés az, hogy ez örömmel vagy aggodalommal tölti el Európát. Ha aggodalommal, az nem jó hír, mert akkor mindent elnéznek és mindent megtesznek az Unió első fasiszta államát bent tartsák az európai közösségben.
Kis kovász pedig megposhasztja az egész tésztát, ha a szélsőjobboldalt megtűrik, az idő mindig nekik dolgozik. Előbb-utóbb kihasználják a megoldandó válsághelyzeteket a hatalomátvételre. Ezért Donald Tusk szerepe felértékelődik ebben a folyamatban, és a megválasztása mindenképpen jó hír a magyar nemzetnek, rossz hír a fasiszta diktátornak, Orbán Viktornak.
