Nem mindennapi eset, amikor egy magáncég sajtótájékoztatóján az EMMI két államtitkára is megjelenik, s beszédet mond, mintha saját projektjükről lenne szó. Márpedig idén márciusban ez történt, amikor Rétvári Bence és Fekete Péter államtitkárok beszéltek a Szikra Projekt sajtótájékoztatóján. Ez az összefonódás mindennél jobban kifejezi azt, hogy a Szikra Projektet szinte kormányzati projektként kezelik, amely a kormányzati kultúrpolitika része és végrehatója. Annak ellenére, hogy a Szikra Projekt egy magáncég, amely a keresztény könnyűzene támogatását tűzte ki céljául. Fekete Péter államtitkár itteni közléséből tudhatjuk, hogy az egy évvel korábban alakult Szikra Projekt 160 millió forintos állami támogatást kapott. Állami pénzből végzi a feladatát (a tagdíjak elenyésző részt képeznek) és szervezi a kormány kívánságának megfelelően a keresztény zenészeket a Szikra Projekt alá. S lesznek egy akol.
A Szikra Projekt Nonprofit Kft.-t 2019 januárjában jegyezték be, Bolyki György zenész, a Bolyki Brothers tagja, és Horváth Gergely, a Petőfi Rádió volt főszerkesztője, a Jézus és a rock and roll című könyv szerzője alapította. A 160 milliós állami támogatás ezúttal sem a rendszer ádáz ellenségeihez került. Ehhez elég emlékeztetnünk Bolyki György 2013-ban Gerendás Péternek írt kioktató levelére, amikor az elkeseredett Gerendás az országból való távozás gondolatával foglalkozott, az anyagi nehézségek és az erősödő fasizálódás miatt. Bolyki azt írta, hogy „a fasizálódás a balliberális kormányok alatt kezdődött”, Gerendásnak pedig az előző kormányok alatt kellett volna fasizálódástól tartania. Az Orbán-kormány küzd a fasizmus ellen, ezzel a nehéz örökséggel. Bolyki azt is írta Gerendás Péternek, hogy az általa elnyert rangos díjak egy része annak honorálása, hogy „komoly szerepet vállaltál egy politikai irányzat népszerűsítésében”.
Bolyki Györgytől a 160 milliós állami támogatással a zsebében nyilván távol áll a mostani politikai irányzat népszerűsítése, különös tekintettel arra, hogy a sajtótájékoztatóján az Orbán-kormány két tagja is megjelent, akik bejelentették: „Indokolt, hogy a keresztény könnyűzene kormányzati támogatást kapjon, hiszen olyan művészeti értékek születnek benne, amelyek a nem hívők számára is segítséget jelenthetnek az igazság és a boldogság keresésében.” A Szikra Projekt Nonprofit Kft. pedig elkötelezett az igazság és a boldogság keresésében. Ennek felismerésében segítséget jelenthetett, hogy van egy százmilliókkal támogatott kormányzati program, amit csaknem a Szikra Projekt Nonprofit Kft. megalapításával egyidőben jelentették be. Eszerint az állam 950 millió forinttal támogatja ugyanazt, amire a Szikra Projekt Nonprofit Kft. létrejött. A cég és a kormányzati program szinte hajszálpontos egybeesése prófétikus megérzést sejtet. Nem véletlen, hogy egy évvel később Bolyki György, a cég tulajdonos-ügyvezetője az államtitkárokkal együtt már sikerekről számolhatott be.
Itt újra utalhatunk Bolyki György Gerendás Péternek írott levelére, amelyben arra hívta fel a lehetőségek híján sínylődő zenész kollégája figyelmét, hogy „dolgozzon meg a sikerért”. Példának okáért „ne engedje, hogy álságos rajongói félrevezessék, ők ugyanis csak azért rajonganak, mert egy művész beszólt a zorbánnak”. Bolyki György nem követte el ezt a hibát, még véletlenül sem szólt be „a zorbánnak”. Meg is van a jó munka gyümölcse. A neoprotestáns kisegyházak zenészei már az Orbán-kormány kultúrpolitikai céljait erősítik, az erre adott százmilliókon lógnak, és további százmilliók elnyerése motiválja őket arra, hogy Istent dicsőítő énekeket zengjenek az Úrnak. Megfeledkezve arról, hogy az Orbán-kormány elvette az egyházi státuszukat, felszámolta a felekezeti egyenjogúságot, megszüntette az azzal járó kedvezményeket. A pénzt ebben a formában pótolja, de az nem alanyi jogon jár, azt ki kell érdemelni, ahhoz kezes báránnyá kell válni. A Szikra Projekt a keskeny út, az ajtó Orbán bárányainak akoljába.
A Szikra Projekt és az állami pénz sikeresen ökumenizál és törli el a felekezeti határokat, nem beszélve arról, milyen nagy sikereket ért el abban, hogy a neoprotestáns kisegyházakat az Orbán-rendszer szimpatizánsává tegye. Rétvári Bence az újabb 300 milliós állami pályázat bejelentésekor már azzal dicsekedett, hogy a magyar keresztény könnyűzene felkerült a nemzetközi térképre Pajor Tamás, a Hit Gyülekezete zenésze és a Bolyki Brothers közös munkája révén. A pénz homogenizál és eltörli a határokat, aminek legszélsőségesebb példája, hogy a projekt pénze képes egy fedél alá hozni a Hit Gyülekezete és az onnan kivált Budapesti Autonóm Gyülekezet zenészeit is. A Szikra Projekt egyik fontos része a Szikra-díj, amelyet eredetileg a Gospel Közhasznú Alapítvány égisze alatt szerveztek, amely információnk szerint akkor még nem kapott állami támogatást. A zsűri elnöke már akkor is Horváth Gergely volt, Bolyki György pedig a zsüri tagja. Aztán Bolyki György ráérzett a kiáltó szükségre és a bizniszre, a keresztény könnyűzene felkarolásában rejlő lehetőségekre. A projekt élére állt. Megnyerte ehhez Horváth Gergelyt, aki hozta a Szikra-díjat a közös cégbe.
Horváth Gergely alapította a Manna Vision Kft.-t, amely elnyerte a Budapest FM 98,6 MHz-es ingyenes közösségi rádiós frekvenciát egy keresztény zenei rádió céljára, amely Manna FM néven működik. Ezzel már rádiós csatornája is lett a keresztény könnyűzenének. Ennek a rádiónak lett műsorvezetője Prekopa Donát, aki Orbán Gáspárral együtt a Felház alapítója volt. Talán nem véletlen, hogy a Felház is szinte kizárólag a dicséretekre, a keresztény könnyűzenére épült, felekezetek fölötti volt és ökumenizált. Horváth Gergely a rádiós céget ingyen a Gospel Közhasznú Alapítványnak adta, így a keresztény könnyűzenei rádió a Gospel Közhasznú Alapítvány tulajdona lett. A Szikra-díj pedig átkerült a Szikra Projekt Nonprofit Kft.-hez, amit Horváth Bolyki Györggyel alapított.
Bolyki a korábbi profilt jelentősen kiszélesítette. A Szikra-díjon kívül a Szikra Projekt saját öndefiníciója szerint „a magyar keresztény könnyűzenei élet megerősödését, szakmai fejlődését szolgáló szakmai program, mely a fiatal tehetségek felfedezésétől és mentorálásától a professzionális produkciók színpadra állításáig minden folyamatra kiterjedően segíti az alkotókat. Feladatunk a jelentkezők professzionális szakmai működésének elősegítése, melynek fontos hatása van az egyházainkban zajló zenei életre is. A képzés és mentorálás során átadott információk, kapcsolatrendszerek, valamint az anyagi támogatás révén a produkciókat felkészítjük a hazai és nemzetközi zenei életben való önálló helytállásra”.
Ennek megfelelően létezik Szikra Akadémia is, ahol oktatás zajlik. Működik a Szikra Produkció, amely „az egyházi berkeken kívül, a világi helyszíneken is megjelenjenek a keresztény értékrendet, a keresztény alkotók és előadók pozitív életfelfogását tükröző produkciók. A Szikra Produkció által támogatott élőzenés produkciók az elmúlt évek teljesítményének értékelése után, a Szikra-Zsűri szakmai döntése alapján kerülnek kiválasztásra. A támogatás révén a produkciók szakmai és anyagi támogatást kapnak professzionális színpadi előadásaik megvalósításához, mellyel kiléphetnek a zenei piacra”.
Magyarra fordítva: a keresztény zenei élet elvilágiasítása, keresztény celebek, előadóművészek kitermelése az állam pénzén. Ezeknek az egyházaknak a nyelvén szólva, a projekt a „szellemben való dícsérettől” a „testi” szereplésig és önmutogatásig, az evilági önmegvalósításig vezető nem is olyan rögös úton segíti a keresztény zenészeket. Eközben a pénzt biztosító Orbán-rendszerrel (mint „keresztény állammal”) szemben mindenféle ellenérzést felszámol, ami a program szerint a zenei életen és a zenészeken keresztül behatol a gyülekezetekbe és egyházakba is. Képszerűen szólva, az állami pénzzel korrumpált zenészeken keresztül jár ki-be az ördög a gyülekezetekbe. Nem véletlen, hogy Lucifer volt a mennyei dicséret vezetője. Tudja, hogyan kell ezen keresztül befolyást szerezni. Ugyanúgy kísérti a zenészeket, rajtuk keresztül a pásztorokat, mint Jézust a pusztában.
A projekt csúcsa a Szikra-díj, minden magyar „contemporary” ((könnyűzenei) dicséretvezető és dicsőítő zenekar álma. Ennek elnyerése során nem Isten dicsőül meg, hanem a zenész. A zenész motívációja nem az Isten jelenlétébe való bemenetel, hanem a díj elnyerése lesz. Mindazzal a körítéssel, ami ezzel jár. Beszéljen erről a Szikra Projekt honlapja: „A Szikra Projekt támogatásával fél év alatt több mint 130 dal született meg professzionális körülmények között. Célunk, hogy anyagi és szakmai támogatásunk segítségével a magyar keresztény könnyűzenei alkotók dalai a világi platformokon is megállják helyüket, hogy megnyissa előttük az utat a professzionális előadói karrier felé.”
Korábban ezekben a gyülekezetekben alapvető tanítás volt, hogy a könnyűzenei stílusban előadott dalok, énekek, dicséret nem szereplés. Akik az Isten dicsőítésében részt vesznek, azok nem fellépők, nem művészek, nem a maguk sikerét és dicsőségét keresik, hanem a gyülekezetet vezetik be a dicséret révén Isten jelenlétébe, mindenki Istent imádja. A Szikra Projekt az ellentétes úton indítja el a gyülekezeti zenészeket és énekeseket: állami pénzből evilági karriert ígérnek, miközben a pénz miatt – észrevétlenül – a politikai rendszer hívei lesznek, egész gyülekezeteikkel együtt. Hiszen az állam, a politikai hatalom a keresztény zenét, az Isten dicsőítését támogatja. Ez ám a keresztény állam.
A Szikra Projekt evilági könnyűzenei műfajt teremt a hazai „contemporary worship” képviselőinek elvilágiasításával, illeszkedve egy álkeresztény politikai rendszer kultúrpolitikájába, amely ezzel akarja szórakoztatni a világi közönséget a rendszerkritikus vagy lázadó világi könnyűzene helyett. Nem véletlenül nyújt milliárdos anyagi támogatást az Orbán-kormány a keresztény könnyűzene támogatására, amelynek legfőbb szakmai közvetítője a Szikra Projekt. A pénzzel szinte a teljes neoprotestáns egyházi kört magához láncolja, állami ernyő alatt ökumenizálja. A zenén és a zenészeken keresztül befolyása alá vonja, és megszerzi ennek az egyházi irányzatnak a több százezres szavazótáborát.
Eközben azok a zenészek, akik szemüket az odafent valókról az idelent valókra szegezik, megvalósítják egy álkeresztény rendszer kultúrpolitikáját. Megteremtik a hamis kirakatát, s részesei lesznek a diktatúra kulturális élet szabadsága ellen indított támadásának. Az ő feladatuk az erkölcstelen és hitetlen világi zene felváltása. Nincs szükség lázadó zenekarokra, hallgassanak csak az emberek szép keresztény könnyűzenét. Erről mondják a Szikra Projekt vezetői, hogy a küldetésük összekapcsolja a hívőket és nem hívőket. Mindezt az egyházak korrumpálásával és megrontásával érik el. Azok az egyházak, akik a zenészeiken keresztül észrevétlenül az evilági, állami befolyás alá kerülnek, a Biblia szerint a „parázna asszony” részei lesznek. Besétálnak a szellemi Babilonba. Körül sem néznek, és már vad próféciákat zengenek arról, hogy genetikánkban van az orbáni kereszténység, Európa reménysége Orbán keresztény állama. A pénz az megoldja a próféták nyelvét, megszaporodnak a Bálámok, akiknek még egy szamaruk sincs, amely megállítaná őket.
A kisegyházak „szellemi paráznaságának” legfőbb katalizátora a Bolyki György által vezetett Szikra Projekt, amely majdnem olyan, mintha az állam egyik intézménye lenne (talán azért működik nonprofit kft. formájában, hogy ez ne legyen ennyire nyilvánvaló). Bolyki György testvére, Bolyki László ugyanezt a folyamatot erősíti igehirdetőként, keresztény közíróként, minden baj mögött megtalálva a liberális véleményterroristákat, a progresszív családrombolókat. Az antiliberális propagandát és uszítást a keresztény identitással azonosítva. Mindez a legkedvesebb, legmegnyerőbb, negédes formában történik, aminek szinte senki nem tud ellenállni. Senkinek nem jut eszébe, hogy csokoládés papírba csomagolják a mérget. A kereszténységet meghamisítják, Istentől elszakítva, állami pénzzel ökumenizálják a gyülekezeteket egy antikrisztusi politikai hatalom uralma alá. Ehhez megadják az antiliberális ideológiát, ami maga lesz a kereszténység.
Akik arra készültek, hogy az ördög kellemetlen fráterekkel, a kereszténységet tagadó, ellenszenves emberekkel álltja majd át a hívőket és a gyülekezeteiket az antikrisztusi álkereszténység oldalára, az csalódni fog. Cuki, édes emberekkel nyeri meg őket, a propagandát olyan ügyes módon elrejtve, hogy az egyszeri hívő észre sem veszi, mikor lett belőle antiliberális hívő, aki a liberálnácikról szónokol, a liberális demokráciákat elveti, és Semjén Zsolttal összhangban élteti a szentistváni keresztény államot, csak most nem úgy hívják. Szem nem marad a szárazon, amikor a progresszívek családrombolását megismerik Bolyki László minden írásából, szóljon az George Floyd meggyilkolásáról vagy a metoo-ról. Arról nem beszélve, amikor Bolyki György a keresztény könnyűzene újjászületéséről beszél, amit Isten olyan csodálatos emberei pénzelnek, mint Orbán Viktor és az ő államtitkárai. A mennyiség biztosan megnő a pénz hatására.
Azt csak a magunkfajta liberális véleménydiktátorok, szélsőséges PC-rajongók veszik észre, hogy ez az egész korrupció, a legsötétebb sátáni támadás a keresztény gyülekezetek és kisegyházak ellen, s a legnagyobb kísértés, amelynek ellent kell állniuk, különben elveszítik az Istennel való kapcsolatukat. Ez az egész projekt az antiliberalizmustól a keresztény könnyűzene támogatásáig a kereszténység meghamisítása, megrontása és állami korrumpálása. Egy politikai hatalom ideológiai térhódítása. Szép lenne ez, ha a zenészek maguktól és Isten dicsőségére csinálnák mindezt, nem állami százmilliókból, nem ezekkel a célokkal, nem egy politikai hatalom eszközeként és nem egy politikai hatalomnak elszegődött társaság irányítása mellett. Mert Bolykiék nem véletlenül járnak az államtitkárokkal. S hogy senkinek ne legyen efelől kétsége, nézzük meg, hogy a Szikra Projekt hogyan csempészi be a napi politikát, az állami ideológiát ebbe a projektbe. Gondot fordít arra, mintegy mellékesen, hogy megemlékezzen Trianonról, és belevezessen mindenkit a rendszer nemzeti ideológiájába. Együtt dicsérik Istent és a nemzetet. Ez a nemzeti kereszténység.
Maga a dal, mindent kifejez abból, amit a Szikra Projekt csinál. A zenéje Andrae Crouch, amerikai gospel énekes egyik gyönyörű „dicsérete”, amelyre a Bolyki Brothers (Bolyki György-Bolyki Balázs-Bolyki László) írt szöveget. A szöveg professzionálisan olvasztja egybe az Isten dicséretét az ideológiai politikai üzenettel. Nemcsak Isten magasztosul föl, hanem vele együtt „a nemzet” is (Orbán Viktor nemzete). A dal azzal kezdődik, hogy „őrizd meg nemzetünk”, majd azzal végződik, hogy „erős lesz nemzetünk”. Ez a dal fő üzenete, ez a csúcspont, a megdicsőülés. Szinte érthetetlen, hogy miért nem lett még ez a dal az Orbán-rendszer hivatalos himnusza. Lehet a nemzetért imádkozni, ha bajban van, vagy ha nincs. De „erős nemzetért” imádkozni, az már mást jelent. Ez már ideológia. Ennek felismeréséhez nem kellenek talán nagyon kifinomult fülek. Gerendás Péter eddig soha nem ment el egyetlen politikai irányzat népszerűsítésében sem. Azt most nem boncolgatjuk, hogy Jézus nem azért adta életét, hogy el ne vesszen „népünk”. Dehát ilyen eretnekségekhez vezet az ideológiai buzgolkodás. Itt hallható a dal:
A zene gyönyörű, a szerző nagy „kenetet” tett rá, és ebbe csempészik be a nemzeti ideológiát. Ebbe rejtik el a „nemzeti érzést”, összemosva Isten szellemével. Egy politikai rendszer ideológiáját adják el az Isten imádásával. Megspékelve azzal a hamissággal, hogy ha bárki támadná a dalt, akkor azt mondják, hogy a „nemzet” nem egy politikai rendszer ideológiája. Miért ne lehetne imádkozni a nemzetért? Miközben egyértelmű, hogy itt az Isten dicséretébe keverik bele az evilági tartalmat, a politikai üzenetet. Az Isten imádásával mossák össze a jobboldali nemzeti ideológiát. Mert Trianon az. Ha valaki máshonnan nem jön rá erre, akkor talán abból megérti, hogy Trianon évfordulójára ajánlják a dalt. Ez maga a Szikra Projekt. Ez az összemosás. Mindent kibékítenek egymással ezek a drága jó, szeretetre méltó Bolyki fiúk: egyházat és államot, Istent és a pénzt, igazságot és hazugságot, Isten országát és evilágot, a Hit Gyülekezetét és a BAGY-ot, a bálványimádó és az élő hitű felekezeteket, nemzeti érzést és a Szentlelket. Összebékítik Istent és az ördögöt. Ennyire jók. De mi köze van Krisztusnak Béliálhoz? Az érzés, a kibékülés és feloldódás mindenben, amit ettől érzünk, maga Babilon.
Csak a liberális demokrácia, az emberi jogok képviselői maradnak ki a nagy ökumenizmusból, velük valahogy nem tud megbékélni ez a mindenkit magához ölelő szellem. S azok a keresztények, akik nem kérnek az állami pénzből, az Orbán-imádásból, a nemzeti kereszténységből és az állami gyámkodásból. Akik nem dőlnek be ennek a hamisságnak. Akik nem akarnak például Németh Sándorral és az ő szellemiségével közösködni, nem akarnak az ő útjára lépni. Mert a projekt szellemisége nyilvánvaló, ha megtekintjük még ezt az alábbi posztot és ajánlást is. Bolyki György Morvay Péter volt III/III-as ügynököt, összeesküvéselméleteket és orosz propagandát, homofób és antiliberális uszítást folytató szélsőjobboldali keresztényfasiszta agitátort ajánlja az ő csodálatos Marx „könyvével”. Nyilván nem azért, mert nem ért vele egyet. Más a stílus, de ugyanaz a tartalom. Ez egy szellem.
Bolykiék pedig összekapcsolják a konszolidált gyülekezeteket a szélsőségesekkel, a Szikra Projekt közvetítő kapocs Orbán és a független kisegyházak között. Mindenhol jól mozognak, mindenki bizalmába beférkőznek. A rezsim minden talpalatnyi helyet elfoglal, mindent az uralma alá helyez, és megtalálja ehhez a megfelelő embereket. Mindenkinek olyan arcot tudnak mutatni egyszerre, amilyet látni akar. De az, hogy mit képviselnek, nem észrevehetetlen.
Az összefonódásokat érdemes megfigyelni. A Klasszik Reggeli műsorvezetője Horváth Gergely, a Szikra Projekt Nonprofit Kft. társtulajdonosa. Vele egyidőben került a rádióhoz Lackfi János költő, aki a Szikra-díjat odaítélő zsűri egyik tagja is. A zsűri egy másik tagja Gável Gellért, aki a Vasárnap.hu „keresztény hírportál” Pengető című rovatának vezetője. Ha valaki megnézi a Vasárnap.hu „keresztény hírportál” tartalmát, szembesülhet azzal a szellemiséggel, ami a Szikra Projekt mögött is áll, és amit a Bolyki testvérek missziója képvisel: a legvadabb homofób, xenofób, muszlimellenes, valamint Orbán-párti propagandát, amelynek még „Keresztényellenes fake news” rovata is van, amelyben a legnagyobb fake news éppen az, hogy az ott található szenny egyáltalán „news” lenne. A „fake news” az, hogy ezzel sokkolják és uszítják a híveket, mintha ezeket a szélsőségeket komolyan kellene venni. Emiatt kell Orbánra és Trumpra szavazni.
Idén februárban a Vasárnap.hu konferenciát tartott a keresztény könnyűzene helyzetéről, amelyen jelen voltak a Szikra Projekt tulajdonosai, Bolyki György és Horváth Gergely is. Az eseményen Soltész Miklós államtitkár mondott köszöntőt. Ahol ők megjelennek, ott minimum egy államtitkár felszólal. Mindez azt mutatja, hogy ez egy jól felépített projekt, állami védernyő alatt, állami százmilliókkal és a rendszer ideológiai támogatásával. Ez egy jól felépített hálózat. Ebbe Bolykiék rejtett, csomagolt mérge a legveszélyesebb, mert ártalmatlannak tűnik, és észrevétlenül hat. De belefér a legsötétebb és legprimitívebb propaganda is, mint amilyen a III/III-as Morvay Móricka-szintű Marx-elemzése, amely nyíltan képviseli ugyanazt. Aki ebben a projektben részt vesz, az Morvayval is egy platformra kerül, ha akarja, ha nem. Ez a pénzzel és a „világ” elfogadásával együtt jár.
Érdekes, hogy Iványi Gábor nincs benne. Pedig még a családjában is van néhány zenész. Ez véletlen lenne?
A Bolyki testvérek, a Szikra Projekt és a köré épített infrastruktúra, a többszázmilliós állami támogatással a neoprotestáns kisegyházak és gyülekezetek ideológiai gyarmatosítását jelenti. Vajon, merészel-e bárki kimaradni belőle? Van-e még visszaút? Mekkora ereje van a pénznek és a varázslásnak? Vajon merik-e vállalni, hogy egyedül maradnak? Krisztussal.