Hivatalosan is elismerték, hogy Várkonyi Andrea Mészáros Lőrinc stróman menyasszonya és összeházasodnak. A NER-t (és nem az olvasókat) szolgáló magyar bulvármédia ellentétesen működik, mint ahogy a bulvársajtó, mert nem leleplezi, hanem elkendőzi az igazságot. Kitől lehetne elvárni egy ilyen ügy valódi szaftos részleteit, mint a pletykalapoktól? A pletykalapok jogosultságát és legitimitását éppen ez adja. A centrális erőtérben azonban minden fordítva van, ott a bukás is siker, de ha az ellenfél csinálja, akkor a siker is bukás, a pletykalapok pedig ugyanúgy szolgálnak, mint a politikai újságok.
A bulvársajtó ugyanis azt állítja, hogy Mészáros „Stróman” Lőrinc hónapokkal azután kezdett el udvarolni Várkonyi Andreának, miután elvált a feleségétől. Persze, a „családbarát” és über „keresztény” maffia egyik központi figurája nem lehet házasságtörő. Mintaszerű keresztény válás után és a megfelelő idő elteltével lobbant fel a szerelem, immár a független férfi és nő között. A valóság ezzel szemben az, hogy Várkonyi Andrea már akkor Mészáros Lőrinc szeretője volt, mielőtt elváltak. A válásra Várkonyi Andrea miatt került sor. Igazi bulvársajtónak hoznia kellene a korábbi lesipuskás fotókat, infókat, bizonyítékokat.
Ahogy hasonlóképpen nevetséges a NER-bulvár könnyes-nyálas hazugsága, miszerint „Andira újra rátalált a boldogság”. Mint egy szegény ágról szakadt árva, aki végre kapott egy vajaskenyeret. Vagy mint egy tinédzser, aki fülig szerelmes lett egy daliás filmszínészbe, akinek ő is megtetszett. Ezzel szemben „Andira” nagy kövér százmilliárdok formájában mosolygott rá a boldogság, ami ellensúlyozza némiképp Mészáros Lőrinc felcsúti gázszerelő és járási futballpálya-gondnok kevésbé vonzó alakját és megjelenését. Ezt kellene a bulvárlapoknak megírni, nem a felcsúti Rómeó és Júlia hazug történetét.
Azt a kérdést kellene feltenni, hogy a korábban Bochkor Gábor szintjén álló Várkonyi Andrea (egyébként egy orvos) hogyan és miért züllött le a felcsúti gázszerelő szintjére, aki tíz évvel ezelőtt a csőd szélén állt, amíg Orbán haverja a nevére nem íratta strómanként a fél országot, és ki nem tömte a zsebeit közpénzek százmilliárdjaival. Vajon akkor is „rátalált volna Andira a boldogság”, ha a csődbe ment felcsúti gázszerelő az adófizetők pénze nélkül kezdett volna udvarolni neki, hogy egy vasa nincs? Vajon milyen arcot vágott volna Várkonyi Andrea a szerelmes felcsúti gázszerelő közeledésére, virágcsokraira?
Mi lett volna, ha az adófizetők pénze nélkül Mészáros egy 22-es anyacsavart húz az ujjára gyémántgyűrű helyett, és március 15-én nem Dubajba viszi kirándulni egy magánrepülőn, hanem a bicskei tóhoz pecázni, csőkulccsal a zsebében? De a NER bulvárlapjai nem ezeket a kézenfekvő kérdéseket teszik fel, hanem szirupos romantikus történetbe csomagolják Magyarország legújabb közéleti botrányát, hogy egy reprezentatív tévés személyiség feleségül megy egy buta falusi gázszerelőhöz, mert szerelmes lett az adófizetők pénzéből ellopott százmilliárdjaiba. Ezért újabb NER-cicababát és „üzletasszonyt” kell az adófizetőknek finanszírozniuk és a luxemburgi hercegnő színvonalán eltartaniuk. Ez a botrány.
Mert mindenki úgy kurvul el, s úgy adja el magát, ahogy akarja. A közpénzekhez nem nyúló magánemberek magánéletéhez senkinek semmi köze, s abban vájkálni még bulvárlapoktól is undorító, legfeljebb tanulságos. De amikor valaki nem a saját erejéből, szorgalmából, tehetségéből, hanem a bűnöző miniszterelnök strómanjaként lopásból lesz a világ egyik leggazdagabb embere, és nem vidéki kastélyokat rabolnak ki (hanem vidéki kastélyokat rabolnak el), mint a betyárok, az államkasszát, a köz pénzét, az adófizetők százmilliárdjait, akiknek emiatt nincs rendes egészségügyi ellátásuk, és a nyilvánvalóan nem hozzávaló repi nő férjül veszi a pénze miatt az ország hülyéjét, az nem magánügy, hanem közéleti botrány. Várkonyi Andrea az ellopott közpénzekbe lett szerelmes, arra hajtott rá, bűntársa ennek a maffiának.
Neki azoknak az embereknek a szemébe kell nézni (ha még számítanak az egyszerű emberek), akiknek a pénzét az Orbán-Mészáros duó ellopta. Akik depressziósan utaznak reggel a metrón, a villamoson, akik olvassák ezeket a szennylapokat, amelyek mint a királyi családról úgy számolnak be erről a bűnszervezetről, közönséges tolvajokról, és Rómeó-Júlia történetet kerekítenek az egyik legundorítóbb érdekházasságból. Mészáros Lőrinc erkélyjelenete, ahogy nem a réten talált virággal, hanem lopott pénzen vett gyémántgyűrűvel egyensúlyozik a létrán, ami leszakad alatta.
Mert ha Várkonyi Andrea a pénzéért hozzámegy egy elhízott, buta és ronda vénemberhez, egy műmájer bájgúnárhoz, aki valamiből mégis a tehetsége folytán pénzt csinált, hogy meggazdagodjon, lelke rajta. De a magyar emberektől ellopott százmilliárdokra startolt rá, amiről az ő intelligenciájával tudnia kell, honnan származik. Ez az igazán gyomorforgató és erkölcstelen. Hozzámenni egy felcsúti tahóhoz, aki az arisztokratát és a hercegfiút játssza, de a sarkán ott lóg a tíz éve még naponta trágyázott disznószar és a szája szélén a szotyolahéj, aki ráadásul egy buta stróman, akinek az összes tudománya az, hogy tud hallgatni, és a közvagyon ellopásában vett részt. Ez az, ami igazán aljas és gusztustalan. Ráadásul egy újságíró, akinek a dolga ezek leleplezése lenne, de ő átállt az oldalukra, és rászesedik a lopásból.
Nem irigyeljük Várkonyi Andrea boldogságát, aki elég hamar rájön majd, hogy a pénz nem boldogít, és akivel naponta fel kell kelni, az ugyanaz a felcsúti gázszerelő, akitől tíz éve undorral fordult volna el. A pénz nem boldogít, a közpénz még annyira sem, mert egy kifosztott ország átka kíséri ezt a „boldogságot”. A puccos felcsúti esküvőt megelőzte a hír, hogy Várkonyi Andrea új kommunikációs cége Mészáros Lőrinc ingatlanjába költözött: a Várkonyi Whitedog Media Kft.-jének székhelye az Andrássy út 105. szám alá került Érdről. Értjük.
Kezdődik az újabb fosztogatás a „boldogság” árnyékában. Drága lesz az esküvő, még drágább a válás az ország lakóinak, de a legdrágább az erkölcsi kár lesz a boldog „Andinak”. Megéri?
